A kollégium lakhatást biztosít az artanai diákoknak, és szükséges esetekben a tanároknak is. Ugyan nem egy 5 csillagos szálloda, és a szobát is magadnak kell takarítani, de a kolesz élet felejthetetlen élményt nyújthat mindeki számára. Nyáron is lakható, ilyenkor diákszállóként is működik. (A különlegesek és az átlag tanulók valamennyire el vannak különítve a szárnyakon belül is.)
Sarah bólintással konstatálta, hogy a fiúnak minden szükséges eszköze megvan a feladata elvégzéséhez, majd csendben kihajtott a parkolóból, és elvezetett az erdőig, ahol az ösvény előtt leparkolt az út szélénél. Komoly tekintettel nézte, ahogy Eskel kiszáll az íjjal a kezében, és próbált nem belegondolni abba, hogy egy diáklányt indul levadászni... - Engem, vagy Mr. Blake-et - felete a fiú kérdésére - Mi majd értesítjük a doktornőt, aki kiküldi a kocsit értetek. Sok sikert! - tette még hozzá, majd mielőtt elindult volna, megvárta, míg Eskel beér az erdőbe - Remélem, minden rendben megy majd... - gondolta, miközben egyesbe tette az autót, és elindult volna hazafelé.
Érzett egyfajta félelmet, ami Adrian elmondásából fakadt. A gyerekek eltűnése. Noha ő lélekben közelebb van a harminchoz, mint a tizennégyhez nehéz figyelmen kívül hagynia, hogy teste közel sincs olyan idős. Szerencsére a vadon az ő terepe, könnyebb lesz ott, de a várost félelmetesnek tartja. Talán még a középkoriakat, is annak tarthatta, mi sokkal nyíltabb volt és a területet fák övezték. Örömmel fogadta, hogy a nő elintézte a dolgot a portásokkal, ő intett neki és elbúcsúzott, majd követte a hölgyet a kocsihoz. Mielőtt be szált volna, levette hátáról az íjat és lábához helyezte a nő kérdésére szomorúan bólintott, de még végig tapogatta magát. -Igen. Minden. Köszönöm, hogy elintézték az altatókat! - majd bekötötte magát és figyelte a tájat. Az erdőnél kiszáll és még utoljára visszanéz a nőre. Szemei komolyak, ahogy arca is. -Kit hívjak, ha befogtam? - kérdezte, majd választ kapva elbúcsúzott és bevetette magát az erdőbe. Ha Adrian-t kell vagy Sahra-t mind a kettejük száma megvan, ha valaki másé, azt beírja a telefonjába. Az erdő aljnövényzetét gyorsan szeli, ám nyomtalanul. Újra elemében van, de bánja, hogy egy kedves ismerőse lesz az áldozata.
A titkárnő kicsit megnyugodott, hogy Eskel elfogadta az ajánlatát - nem tudott volna nyugodt szívvel hazamenni, ha a fiú egyedül indul el éjszaka a városban. Igaz, annak sem örült, hogy ilyenkor fog az erdőben vadászni... de valahogy biztonságosabbnak érezte a Łowca fiú számára a vadont, mint az utcákat. A kérésére egyetértően bólintott, majd leállítva a motort kiszállt a kocsiból, és Eskel-t követve elindult a portához. Sarah Belaqua hiába volt egy szőke, nem túl magas nő, ha elővette a hivatalos hangnemét, és arckifejezését, senki sem szállhatott vitába vele - így volt ez a mai éjszakai ügyeletes tanárral is, aki csak egy "Rendben"-t tudott kinyögni, amikor a titkárnő közölte vele, hogy Eskel ma éjszakára hivatalos kimenőt kapott, és a következő napokban szabadon járhat-kelhet a kollégiumban a nap bármelyik szakában - Ha bármi probléma akad ez ügyben, nyugodtan megkérdezhetik Mr. Blake-et telefonon... bár nem hiszem, hogy örülne neki, ha ezzel zargatnák. Az igazgató úr eléggé elfoglalt mostanában... - Vetette be a végső érvet - mert ha Mr. Blake mondott valamit, azt a legtöbb tanár nem merte megkérdőjelezni - ezzel végleg belefolytva a kérdéseket a portásba. Szerencsére Eskel hamar visszaért, így Sarah egy komoly bólintással elköszönt a portás férfitól,és visszaindult a kocsihoz - Megvan minden, ami szükséges? - kérdezte a fiútól, miközben kinyitotta az ajtót, és beszállt, majd ha a fiúnak nem volt kifogása elindította a kocsit, és kiállt vele a parkolóból.
Bólintott a nő szavaira és mosolya is őszinte lett. Jól esett neki ez a bátorítás és valóban örült annak, hogy a szülei ilyen jól viselik a dolgot. Még ha olykor furcsa is a németes kiejtése miatt. Meg, hogy nem emlékszik a nevére. De tetszik számára az Eskel, családneve pedig foglalkozására utal, szóval, nincs miért háborognia. -Értem. Hálásan megköszönném, sietek az átöltözéssel. Addig beszélne a portással kérem? - a nő válaszára bólint, majd, mint akit puskából lőttek ki a csomagjával rongyol szobájába, leteszi. Már odafele menet küzdött ruhaivá, a szobában felkapott egy vadász alsót, egy sötét pólót, terepmintás mellényt. Felvette az övtáskáját, mire kötelet rakott, magához vette az íját és a vesszőket. Felveszi a bakancsát és vadásztőrét combjára erősíti. Az asztalról elvette az injekciókat és szomorúan elrakta őket. Sajnos nincs más megoldás. A kulacs tartójába tett vizet és rohant is vissza a hölgyhöz. -Kész vagyok, mehetünk. -szól a hölgynek mellé lépve, majd követi a járműhöz.
Sarah kicsit bólintott Eskel szavait hallva az útról - Ennek örülök - mondta ezúttal kicsit ridegen hangozva. Természetesen ő is aggódott Yoruki-ért, de tudta, hogy a lánynak is az lesz most a legjobb, ha minél hamarabb be tudják fogni. Ezt az ügyet most leginkább egy elvégezendő feladatnak akarta tekinteni, hiszen így könnyebb volt belegondolnia abba, hogy a fiút azért küldik, hogy levadássza a Stern lányt... Eskel szavaira egy rövid pillanatra ránézett a mellette ülőre - Szerintem a szüleid nem érzik ezt tehernek, vagy hasonlónak. A fiúk vagy. A szülők mindent megtennének a gyermekeikért - Persze Sarah tudta, hogy Eskel esete különleges, hiszen a benne élő lélek már bőven nem gyermek, és szigorúan nézve a szülei nem tökéletesen a szülei... És az iskolában nem egy gyermeket ismert akinek az életét az apja, vagy az anyja tette sokkal nehezebbé... De ő szeretett hinni abban, hogy a szülők eredendően jók a gyermekeikkel - szeretett volna így emlékezni a saját édesapjára is... Yoruki befogásáról beszélve Sarah tekintete is elsötétül egy kicsit - Ha megtalálod, megpróbálunk értetek küldeni egy kocsit. A kórházban már előkészítettek Yoruki számára egy elkülönített részt, ahol biztonságban el tudják különíteni - magyarázta Eskel-nek, miközben a kocsival bekanyarodtak a kollégium előtti parkolóba - Ha most akarsz indulni, szívesen elviszlek az erdőig - ajánlotta, miközben leparkolt egy üres helyre - Nem túl biztonságos éjszaka egyedül a városban...
A fiú jól tudta, hogy a rideg külső egy hatalmas szívet takar. Legalábbis, hogy vele is foglalkozik, és nem magának kell átkaptatnia a városon. -Meg lehet szokni. Tegnap este indultunk otthonról, Bécsben szerencsére nem volt gond, a repülő indulása pedig kicsit eltolódott. Viszont jót aludtam, így azonnal Yoruki után tudok menni. - feleli és közben a táskájából veszi elő a mappát és a hátsó ülésre helyezi. -Mindenképpen. Örülök, hogy anyáik ennyire gyorsak és el tudták intézni a dolgaimat. Bár kicsit rossz, hogy ennyi bajuk van velem. - néz szomorúan, de mosolyog keserűen. Szereti őket, és tudja, hogy ők is szeretik fura fiúkat. A komoly témára bólint. -Rendben, köszönöm. Ha megtalálom, hova vigyem? - kérdezi és figyel a válaszra. Megborzong, mely látszódott is, mire összeszűkíti szemeit. ~Rossz előérzet...~
Sarah-nak nem okozott túl nagy problémát az, hogy ilyen későn is dolgoznia kell. Az öccse pár órával az előtt lógott ki otthonról, hogy ő elindult volna Eskel-ért a vasútállomásra. A titkárnőben megfordult, hogy a srác után indul, nehogy megint valami marhaságot csináljon, és a rendőrségen kössön ki, főleg azután, hogy úgy tűnik, mostanában elég veszélyes lett a város... De mivel az előző napot végig együtt töltötték - együtt elmentek a temetőbe, és Logan kivételesen a főzésben is segített - Sarah úgy döntött, hagyja, hogy a fiú a maga módján adja ki a felgyülemlett feszültséget, és kezelje az érzelmeit. Nem sokkal a vonat érkezése előtt beszállt az autójába, és némán vezetve elment a vasutállomásra, ahol Eskel már a parkolóban várta - Üdv Eskel! - köszönt a fiúnak a lehúzott ablakon keresztül, majd miután a lengyel srác beszállt, és bekötötte magát, sebességbe tette a járművet, és elindult a kollégium felé - Ugyan, ez is a munkám része - felete Eskel-nek - Hosszú volt az út? - kérdezi nem csupán illendőségből; valóban érdekli a fiú válasza. Sarah akármennyire is rideg személyiségnek tűnhet, mindig odaadással foglalkozik a diákokkal. Eskel szavait érdeklődve hallgatta, és némi elismeréssel gondolt a szülőkre, akik mindenre gondoltak - Odaadhatod most is, holnap majd beviszem őket az iskolába. Kérlek, add át a szüleidnek, hogy köszönöm, amiért ilyen gyorsan eljuttatták hozzám a papírokat - mondta egy halovány mosollyal, ami elég hamar el is tűnt, ahogy a gondolatai arra terelődtek, miért is kellett Eskel-nek ilyen hamar visszajönnie - Mr. Blake továbbította a kéréseidet - tette hozzá, ezúttal jóval komolyabb hanggal - Mindent beszereztünk, amit kértél. Remélhetőleg megfelelők lesznek a... feladatodhoz.
Bár már tegnap elindult Lengyelországból, hogy átérjenek időben Bécsbe szüleivel nem érezte úgy, hogy elfáradt volna. Igaz, ő végig aludta a repülő utat és a vonaton is inkább a lóbőrt húzta, így viszonylag fitten érkezett Artana-ba. Hátán egy kis táska, mikben inkább iratok vannak és a reptéren vett vize meg szendvicse, azt nem kobozzák el. Az egyeztetés alapján Ms. Belaqua jön elé és teszi ki a koleszban. Nem akar időt vesztegetni, így azonnal kilép az épületből, de a parkolóban marad és figyeli, hogy valaki integet-e neki. A bőröndjére ülve figyel, mikor sötétkék színű jármű lassít mellette és a hölgy arcát látja a volánnál. Csomagját azonnal a hátsó ülés láb részéhez helyezi, maga pedig beül az anyós ülésre és beköti magát. -Szép estét Ms. Belaqua! Elnézést, hogy így este velem kell foglalkoznia! - kezdi illedelmesen, majd megdönti fejét figyeli a nőt és annak válaszát. Ha tesz fel kérdést felel és ő is felteszi sajátját. -Anyáék elintéztek pár dolgot, mint a nagykorúsításom, a vadász engedélyem, szövetséghez való tartozásom. Ezeknek az iratoknak a másolatát elküldték, valamint az engedélyeket is lefordítatták és azokat is elhoztam. Valamikor felkeressem ezekkel vagy most adjam oda? - kérdezi közben hol a nőre, hol a tájra figyel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Érzett egyfajta félelmet, ami Adrian elmondásából fakadt. A gyerekek eltűnése. Noha ő lélekben közelebb van a harminchoz, mint a tizennégyhez nehéz figyelmen kívül hagynia, hogy teste közel sincs olyan idős. Szerencsére a vadon az ő terepe, könnyebb lesz ott, de a várost félelmetesnek tartja. Talán még a középkoriakat, is annak tarthatta, mi sokkal nyíltabb volt és a területet fák övezték. Örömmel fogadta, hogy a nő elintézte a dolgot a portásokkal, ő intett neki és elbúcsúzott, majd követte a hölgyet a kocsihoz. Mielőtt be szált volna, levette hátáról az íjat és lábához helyezte a nő kérdésére szomorúan bólintott, de még végig tapogatta magát. -Igen. Minden. Köszönöm, hogy elintézték az altatókat! - majd bekötötte magát és figyelte a tájat. Az erdőnél kiszáll és még utoljára visszanéz a nőre. Szemei komolyak, ahogy arca is. -Kit hívjak, ha befogtam? - kérdezte, majd választ kapva elbúcsúzott és bevetette magát az erdőbe. Ha Adrian-t kell vagy Sahra-t mind a kettejük száma megvan, ha valaki másé, azt beírja a telefonjába. Az erdő aljnövényzetét gyorsan szeli, ám nyomtalanul. Újra elemében van, de bánja, hogy egy kedves ismerőse lesz az áldozata.
Kör vége