A helyi bevásárló központban szinte mindenféle boltot megtalálhatsz: könyvesbolt, ruhabolt, drogéria, de még egy kis képregénybolt is van itt. Habár az üzletközpont nem túl nagy, a helyi igényeket tökéletesen kielégíti.
Rachel meglepetten hallotta, hogy az ikrek milyen későn fedezték fel az erejüket - Lehet, hogy amiatt van, mert ikertestvérek vagytok... - tűnődött el, de sajnos nem igazán tudta megválaszolni ezt a kérdést. Igaz, csupán azokat a képességeket ismerte, akiknek tulajdonosát megismerte az iskolában, de már abból is rájött, hogy ezek az erők sokkal bonyolultabbak, mint ahogy gondolnák. Amikor Manato Akatsuki kinézetét hozta szóba, egyetértően bólintott - Ez igaz... de a viselkedésetek nagyon árulkodó ám - mosolyodott el. Ahogy Manato a húgáról beszélt, Rachie szinte érezte benne a testvére iránti szeretetet és törődést. Amikor a fiú felé bökött, Il vetett rá egy gyors pillantást, de ennél többre nem igen méltatta az emberfiút. Láthatóan a lány Schwarz sokkal jobban felkeltette az érdeklődését, mert amikor kiértek Akatsuki mellé, izgatottan kezdett izegni mozogni. Ahogy a lány letámadta a bátyját, Rachel arca is akaratlanul felderült. Jó volt látni két testvért így együtt... A csikizést látva azonban Il is beindult, és a táska felé kezdett nyújtózkodni, hogy kipróbálja ugyanezt a saját testvérkéin - Azt nem, jobb ha most itt maradsz! - mondta neki Rachel nevelgetően, hiszen jól ismerte a kis rosszcsontot, mire megint kapott egy pár - azért nem erős - harapást. Akatsuki felszólalására ő is egyetértően bólintott, majd a testvérekkel közrefogva ment velük.
Kissé türelmetlenül topogott, míg a páros lassan haladott felé. ~Legalább most boldog egy kicsit. És nem jut eszébe az az éjszaka...~ Nézett kissé szomorúan füzetébe. Az éjszaka, amire gondol nem sokkal ezt megelőzően történt. Manato rossz lányt választott barátnőnek és elrabolták. Nehezen jutott a nyomukra, de tisztán emlékszik minden vágásra, minden vérben fetrengő áldozatára, akik útját akarták állni. Megrázta fejét és már hallotta fivére hangját így csikizésbe kezdett, mit rángásokkal és nevetésekkel reagált le bátyja.-Na most már tényleg menjünk! Rachel még a végén éhen hal. Veled egyetemben! -mondta mosolyogva és kiszabadítva magát a testvéri ölelésből, Rachel másik oldalára lépett és úgy indul a lakásuk felé.
A lányra nézett, míg ő beszélt képessége ébredéséről. Nem gondolta volna, hogy neki is később "lett". -Te még mindig jobban jártál, mint mi. Tizenkét évesek, ha lehettünk, mikor megtörtént az az éjszaka.- Hunyta be szemét, arcizmai megfeszültek a bűne miatt. Amit ő is és Aka is a testén visel. Egy rosszul sikerült varázslat. Nyugalmat erőltet magára, mivel társaságban van és húga sem tudja a lény valódi kilétét, természetét. -Igen, sokan mondják. Bár állítólag a testvér létet is letagathatnánk. Tekintve, hogy Aka fekete tincsei nem festettek és szemei is eredetileg ilyen színűek. Egy kis időre megállt, ahogy Rachel a kapcsolatukat mondta. Mosoly húzódott arcára. -Ő a legjobb testvér akit csak kívánhatnék. Annak ellenére, hogy makacs és olykor az idegeimet képes tépkedni, tudom, hogy mindent megtenne értem. Bizonyította is... De ez vissza is igaz. Valakinek vissza kell fognia egy kis agresszív méregzsákot. - mosolygott Rachelre és állával a nyúl felé bök. Amint kilép az ajtón, Aka letámadja egy kis csikizéssel. ~Akatsuki... te kis...~-Hahahaha... Oké... Hahaha... Elég Aka... Könnyezett a nevetéstől, majd nevetve karolta át testvérét ezzel megfékezve kicsit.
Rachie látta Manato-n, hogy ő annyira nem díjazza a testvére szellemeskedését, bár ő úgy gondolta, hogy azért van ez, mert nem szereté, ha a titkuk kiderülne azáltal, hogy valakinek feltűnne Akatsuki eltűnése. Amikor a fiú magukról kezdett mesélni, a lány kíváncsian hallgatta - Megértem. Az én helyzetem is hasonló volt. Hat éves koromig az én erőm sem jelentkezett, azóta pedig a feje tetejére állt az élet - mesélte, az ikres dolog hallatán pedig kicsit felkuncogott - Hát igen... ha nem mondtad volna, nem tudtam volna megmondani, hogy ikrek vagytok. Az, hogy testvérek, az viszont lerí rólatok - tette hozzá kicsit nevetve, visszaemlékezve, hogyan piszkálták egymást az ikrek korábban. Ezután kicsit próbált komolyabb arcot vágni - Az a helyzet, hogy más különleges ikrekkel nem találkoztam még, így nem tudom, hogy a ti helyzetetek mennyire különleges. Bár biztos jó lehet, ha van kivel megosztanod az életed ezen részét is - mondta el a véleményét, de a tekintetében semmi arra utaló nem látszott, hogy amiatt, hogy neki ez nem adatott meg, szomorú lenne... Il időközben észrevette az ajtó előtt újra feltűnő Akatsuki-t, és izgatottan mutogatott felé, és ütögette a gazdáját, hogy szedje gyorsabban a lábait.
Aka, mikor eltűnt, hatalmas mosolyra húzta száját. Valójában a tömeg miatt távozott olyan sietősen, nem a társaság miatt. Meg hagyni akarta kibontakozni testvérét. Hátha többet megtudnak erről a helyről és a képességeikről. Amíg az ajtónál várt, elővette füzetét és felfirkálta vázlatban Rachelt. Eddig akik különlegesek voltak és találkozott velük, felrajzolta a kis füzetbe, védjegyével a véres tollal. ~A toll a fülemüléé, mi az éj madara. A vér pedig a zsivány osztályomat jelképezi.~ Így a kis füzetből kivehető Rachel vázlata, kezében nyulával és a válla felett kukucskáló nyúllal, kit csak egy pillanatra látott a lány táskájából kikandikálni.
Manato szája szélébe harapott. Sosem szerette húga ezt a fajta játszadozását. Viszont Nachtigall sötétsége miatt nagyon ügyesen játszik kámforosat. Szinte egyik percről a másikra. Túlon túl tehetséges hozzá. Mikor viszont újra feltűnt, szúrósan tekintett rá. De mielőtt megdorgálhatta volna újra elillant. Egy sóhaj kíséretével indult tovább. -Ha úgy vesszük, mi sem vagyunk mások. Sokáig átlagosak voltunk, gondok nélkül. Mint láthatod, megváltoztak a dolgok. De lehet rásegített az is, hogy ikrek vagyunk. Noha ez nem látszik meg sem a kinézetünkben, sem a jellemünkben. - nézett szomorúan a fotocellás ajtó mögött várakozó húgára. ~Az én hibám, hogy Nachtigall megszállta. Ezzel... egy vérszomjas illetővé téve egy szelíd lányt.~
Amíg Akatsuki fizetett, Rachel próbálta a lehető legfeltűnésmentesebben nyugton tartani Il-t, így csak akkor tűnt fel neki a lány hiánya, amikor Manato szóba hozta - Most hogy mondod... - mondta, majd körbenézett, de sehol sem látta a vörös hajú, sötét ruhás lányt. A fiú mellett végül elindult kifelé -"Lehet, hogy már kiment..." - gondolta, de amikor megérintették a vállát, kissé ijedten rándult össze - Ah, bocsi... Elvesztettünk szem elöl - mondta Akatsuki-nak elmosolyodva. Amikor a lány újra gyakorlatilag köddé vált, Rachel először meglepett arcot vágott, de hamar felnevetett - Ah, így már érthető... ügyes kis trükk - mondta abba az irányba nézve, amerre utoljára a lányt látta - Szóval tényleg mindeketten különlegesek vagytok - fordult Manato felé - Elég szerencsések vagytok. Akiket ismerek, általában teljesen átlagos testvérekkel rendelkeznek, ha vannak nekik - mondta, miközben újra Il-lel hadakozott, akit felpörgetett Akatsuki hirtelen eltűnése, és izgatottan fordolódott a lány kezében - "Szerencse, hogy Ry ezt nem látta... Biztosan halálra rémülne egy láthatatlanná váló embertől..."
Aka kifizette az árukat, viszont, mielőtt bárkinek feltűnhetett volna láthatatlanná vált és a kijáraton kívül támasztotta a falat. Szerette ezt csinálni Manato-val noha tudja, hogy rossz szórakozás. Ha bajba keveredne és úgy tünne el, csak azt hinné, hogy játszik. Így meggondolva magát az Árnylépéssel Manato-ék mögé kerül és úgy érinti meg Rachel vállát. -Meg sem vártok, mikor mosdóban vagyok? kérdezi pimasz mosollyal, de azonnal el is tűnik.
Manato érezte, higy húga valami nagyon töri a buksiját. Valamelyest félni is kezdett, de inkább a kocsit tolta a hölgyek után. Kifizették és kezébe vette a szatyrokat, amikor feltűnt neki Akatsuki hiánya. ~A fenébe.~ Magasabb, mint az átlag emberek, viszont Aka kisebb, így hiába nézelődött, nem látta. -Ne haragudj Rachel, de nem láttad Tsuki-t? Nézett kérdőn a lányra, majd elkezd kifele indulni.
Szerencsére a testvérek nem problémáztak a megnövekedett vendégszám hallatán, aminek Rachel őszintén örült. Most már nem kerülte el a figyelmét az Akatsuki és Manato között lejátszódó tekintet-párbaj, de inkább aranyosank találta a dolgot, mint zavarónak. Neki sosem volt testvére, így nem tudta teljesen átérezni a kettejük között lévő szoros kapcsolatot, de kívülről inkább tűnt kedves piszkálódásnak, mint valódi rossz szándéknak - Ugyan, engem nem zavar - mondta Manato-nak mosolyogva, hiszen valamiért nem érzett valód ellenszenvet a lányból, és tudta jó, hogy nem nézhet mindenki mindig a legkedvesebben. Ő inkább őszinteségnek könyvelte el a dolgot, amit pedig értékelt - Rendben, jó ötlet - értett egyet Akatsuki-val, majd az indulás hallatán újra megélénkült Il-t szorosabban fogva követte a testvérpárt a kasszához, majd ha fizettek, akkor ki az épületből.
Aka tekintete csak azt követően lágyúlt, hogy Manato egy rövid időre szembe mert nézni vele. -Természetesen nem. Ahol jut kettőnek, ott jut ötnek is. Főleg ha a bélpoklos csak egy minimális adagot kap. - szúrt vissza bátyjának, tudván, hogy éhenkorász tud lenni. Viszont bosszújának közel sincs vége... -Szerintem minden megvan hozzá. Menjünk fizetni és út közben kicsit nyíltabban tudunk beszélni. -dobta fel az ötletet. Amennyiben mindenki rá bólint elindul a kassza irányába, Manatora hagyva a kocsi tolását.
Manato figyelte a lányt és a nyulát, ami, mint kiderült alapjáraton egy agresszív lény. ~Nem is tudom ki még ilyen? Pöttöm és agresszív...~ Nézett szugerálón húgára, ki hasonló gondolattal volt elfoglalva. Manato arcára enyhe csodálkozás ült ki. Nem gondolta volna, hogy sokan lennének, de ezek szerint mégis. Elcsodálkozott azon is, hogy húga képes volt nyitni egy idegen felé. Pedig mindig bizalmatlan és számító, ennek ellenére most nem. -Ömm... persze, hogy nem. Igaz Akatsuki? - most mert csak hátranézni, és szembenézni húgocskája szúrós tekintetével. Zavartan vakarta meg tarkóját, arcára különös mosoly ül. -Ne haragudj Rachel, Akatsuki nem haragszik, csupán ez a kedves nézése. Természetesen nem hagyhatta ki a testvéri élcelődést és tudja, hogy húga sem védtelen az ilyenekkel szemben. ~Jobb ha többet megtudunk erről a helyről és az egész képesség dologról.~ Közben Rachelre nézett, hogy véletlen se lássa Aka puffogását.
Manato kérdését hallva mosolyogva rázta a fejét - Ugyan, dehogy. Igaz, hogy kicsit agresszív, de engem sosem bánt igazából - nézett a karjában lévő Il-re, aki unalmában elkezdte rágni a lány pullóverét, de határozottan nem olyan durván, ahogy a testvéreknek esett neki korábban. Amikor a fiú igazolta azt, hogy valóban nem rég érkezdtek a városba, Rachel érdeklődve hallgatta őt - Igen, az igazság az, hogy meglepődnél, milyen sok hozzánk hasonló él itt - válaszolta nekik, kissé lehalkítva a hangját. "Ezek szerint mind a ketten különlegesek. Micsoda véletlen..." - gondolta, miközben próbálta kiszabadítani Il szájából a ruháját, így a testvérek egymás közti kommunikációja teljesen elkerülte a figyelmét. Az ebédmeghívás kicsit váratlanul érte őt, de őszintén mosolyogva válaszolt - Természetesen, örömmel! Persze, csak ha nem gond, hogy ő... azaz ők - javította ki magát, amikot a táskájából egy rúgást érzett - is jönnének... - Lehet, furcsának hangozhatott a kérdés, de Rachel reménykedett benne, hogy ha a testvérpár is olyan, mint ő, akkor megértik a dolgot. Szívesen megismerte volna Manato-t és Akatsuki-t is közelebbről, mivel érdekesnek találta mind e kettejüket - és a tapasztalatai alapján a képességgel rendelkezők sosem túl unalmas emberek.
Ő is kezet rázott Rachel-lel, de nem tudta levenni a szemét a nyúlról. ~Én is ilyen kis méregzsák vagyok?~ Döntötte meg kíváncsian fejét, de Manato is inkább a lányt és annak agresszív kis kedvencét figyeli. Mivel Manato megelőzte a válasz adásban, csak az apró jelekre figyelt. ~Legyen, meghívjuk.~ Végül csak egy aprót bólintott beleegyezésként és drága bátyja nem tette meg, így ő teszi. -Esetleg lenne kedved átjönni... öm... Gyorsan körbenéz, hogy lát-e a közelben órát, hogy a megfelelő étkezést mondja, végül megakad a szeme egyen. -Ebédre? Egy gyors pillanat erejéig szúrósan nézett fivérére, ki nem fordul meg, tudván, hogy húga épp felnyársalná a tekintetével.
Manato kezet rázott a lánnyal és mosolya továbbra sem lankad, ahogy próbálja lenyugtatni a nyulát. Amint a kis méregzsák abbahagyta a szélmalom harcot, csak ekkor szólt újra. -Semmiség, mint látod. Neked nem lett bajod? -mutat a ficánkoló nyúlra, aki nem olyan rég ép gazdáját ütögette figyelem felkeltésként. -Igen, nem olyan régen vettük birtokba a lakásunkat. Próbálunk kicsit ismerkedni az új környezettel. Örömmel látom, hogy nem csak mi vagyunk ilyenek. - néz bizalmasan a lány kék szemébe. Akatsuki-ra sandított, aki egy aprót bólintott. ~Ilyenkor vagyok hálás, hogy Aka minden kis mozdulatomra reagál.~
Rachel megkönnyebbülten hallotta, hogy Il nem csinált túl nagy felfordulást, de a kék zúzódást látva kicsit bűntudata támadt. Amikor azonban a fiú pár szóvan egyszerűen eltüntette az egészet, Rachie meglepetten nézett rá, és a vörös hajú lányra. Akatsuki magyarázatát hallva azonban megkönnyebbülten felnevetett - Ah, így már minden világos - vette át Il-t, majd a bal kezében biztos távolságra tartva a két testvértől kezet rázott velük - Rachel Evans. Örülök, hogy megismerhetlek titeket... és hogy nem lett nagyobb gond Il randarírozásából - nézett kissé szigorúan a nyulra, aki folyamatosan őt ütögette, hogy felhívja magára a figyelmet, majd hevesen a húspult felé kezdett mutogatni - Ha nyugton maradsz, meggondolom - mondta neki a lány, majd miután a nyúlt végre lecsillapodott, és csaknem mozdulatlanul lógott a kezében, visszafordult Manato-ék felé - Nem rémlik, hogy láttalak volna benneteket korábban errefelé. Csak nem újak vagytok a városban? - kérdezte egyáltalán nem bizalmatlanul, vagy faggatóan, csupán kíváncsian.
Aka a nyulat tartja, hogy a tulajanak ne kelljen kergetnie. Amikor a fehér hajú lány megjelent megszólítva őket, jobban megszorítja a nyulat, hogy ne ugorjon ki illetve leellenőrizze a szerkezetet. Mivel nem talált semmit, Manatonak láthatatlanul jelzett. Hogy bizalmat keltsenek a lányban, Manato meggyógyította a kezét. Aka büszkén, eltartva magátol a nyulat, hogy az ne rúghassa gyomron, úgy nyújtja át a lánynak. -A nyúl pont annyira robot, mint ahogy Manato nem képes pár pillanat alatt begyógyítani a véraláfutást. -suttogta majd mosoly húzódott az arcára és ő is kezet nyújt. -Akatsuki Schwarz, a fiatalabb testvér. Mutatkozik be.
Mindig hálás, hogy Aka bátor és kész lépéseket tenni azért, hogy megvédje. Így mikor megfogta a nyulat, megkönnyebbült és azon is, hogy nem kezdte el Nachtigall-lal széttépni. Számára a semmiből lépett elő a világos hajú lány, így lepett mosollyal lép oda hozzá. -Szia! Ugyan, semmiség. A húgom időben leszedte, hogy ne sebesedjen ki a kezem. Mutatja meg kékes sérülését, amit a nyúl szorítása okozott. Látta húgán, hogy hazudik a lány, nincs semmilyen szerkezet a nyúlban. A kameráknak háttal állva ép kezével csinált pár mozdulatot. -Szent érintés! - suttogja, így a kék folt körül fénysávok keringtek és eltüntette azt. -Manato Schwarz vagyok! -mutatkozik be és kezet nyújt.
Rachel a húspult felé igyekezve azért továbbra is a padlót páztázta, hátha kiszúrja a kis fekete-zöld barátját. Ahogy közelebb értek, egy jajdulást hallott, ami meggyőzte arról, hogy jó helyen jár. Nemsokára észre is vette a vörös hajú lányt, és a barna hajú fiút, akik rátaláltak Il-re - aki szokásához híven harapós bemutatkozást tartott - Ah, sziasztok - köszönt nekik mosolyogva, miközben próbált kitalálni valami hihető történetet az életre kelt plüssállat megmagyarázására - Látom megtaláltátok az én... robotikus nyulamat - mondta végül, kissé zavartan mosolyogva - Biztosan elromlott valami miatt, és azért szabadult el... Ugye nem okozott nagy galibát? - kérdezte a fiú felé fordulva, aki láthatóan a kezét fájlalta. A kis Il meglátva a gazdáját egyből hozzá akart menni, és erőteljesebb módba kapcsolta a mocorgását, és ha nem engedik el egyből, megpróbál bele is harapni az őt "fogva tartó" lányba. Py és Ry is érzékelték, hogy a táskán kívül események vannak, és amíg az ijedősebb nyúl inkább mélyebbre bújni próbált, Py megpróbált kijutni a hátizsákból.
Bátyja válasza után a húsok közt kezdett válogatni. Tekintve, hogy szeretik a bárányt, marhát, így abból a kettőből kér. A pultos a lemért adagot átnyújtja, elköszönnek, Manato pedig ekkor jajdul fel. Aka leteszi a húst a kocsiba és Manato segítségére siet. Megkerülve őket benyúl a nyúl szája szegletébe és úgy emeli le Manato kezéről. -Komolyan? Megtámadott egy plüs nyúl?-kérdezi halkan, hitetlenkedve és nem engedi el, nehogy elszaladjon vagy megint megtámadja Manatot. Mondhatni a grabancánál és a hóna alatt tartja, ezzel stabilan megtartva a kis izgő mozgót. -Várjunk egy kicsit itt, a tulaja biztos érte jön. -szóltak egyszerre Manato-val, ki sajgó kezét figyelte.
Manato a maga módján rejtegette félelmét húgával kapcsolatban. Viszont örült annak, hogy nem kívánja a többi ember halálát. Szívesebben beszélt volna emberekkel, de Aka "rohanása" ezt nem tette lehetővé. A bevásárló központba viszont szívest örömest betért. Férfiú, így hasára igen csak sokat gondol, ami meg sem látszik testalkatán. A hús pult előtt állva elgondolkozott Aka kérdésén. -Mit szólsz Gyros~hoz? - tette fel a kérdést, de Tsuki már a húsok között válogat. Nézelődve feltűnik neki egy két lábon járó plüs nyúl. ~Biztos csak a szemem káprázik...~ Ennek ellenére a nyúl csak közeledett. Közelebb lépett hozzá és próbálja megérinteni. -Szia! Ki hagyott el?-igyekszik megszólítani, de ekkor a nyúl ráharapott kezére. Egy "Áúcs"-ot követve igyekezett megszabadulni a nyúltól.
Rachel a hátizsákjában a három kis barátjával a bevásárló központba ment ma. Szüksége volt cérnára, és egy pár tűre, mivel a három eleven kis plüss rendszeresen elszakakította a saját- vagy egymás varrását, így a lány kénytelen volt azokat rendszeresen megjavítani. Miután megvette a szükséges eszközöket, egy kicsit eldugottabb sarokban letette a táskáját a földre, és kinyitotta - Meg is vagyunk - mondta a nyusziknak, miközben elrakta a cérnagombolyagot, és a tűtartót, de ekkor feltűnt neki valami - Hé! Hol van Il?! - ugrott fel aggódva, gyorsan visszacsukva a táskába a még meglévő barátait. "Ajjj pont itt kell elcsatangolnia..." - mérgelődött, miközben elindult megkeresni a szökevényt. Benézett a padok alá, a nagy, zöld növények levelei alá, de nem látta sehol a kis Il-t. "Oké... gondolkozzunk, merre mehetett..." - töprengett higgadtan, majd egyből a húsos pult felé vette az irányt. Habár a plüssnyulaknak nem volt szükségük valódi táplálékra, olykor-olykor ők is megkívánták az ételeket. Py főleg az édességet szerette, Ry a gyümölcsöket - a kis harapós Il pedig a húst...
Akatsuki-ék nemrég érkeztek a városba és nekiálltak felfedezni azt. Aka mindent szemügyre vesz, amit csak lehet, Manato pedig a maga módján idegeskedik, húga mikor kíván valakit eltenni láb alól. Szerencsére nem volt ilyen terv, opció. Csupán szerette volna megismerni új lakhelyük környékét. Véletlen folyamán keveredtek el a bevásárló központig, ami kapóra is jött, feltölteni a hűtőt. A kosárat tolva Manato követte Akatsukit, aki a különböző árukat figyelte és válogatott. -Milyen vacsorához füllenen a fogad drága bátyám? - kérdezte a húsos pult előtt megállva és érdeklődőn nézett bátyja szemeibe.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Rachel meglepetten hallotta, hogy az ikrek milyen későn fedezték fel az erejüket - Lehet, hogy amiatt van, mert ikertestvérek vagytok... - tűnődött el, de sajnos nem igazán tudta megválaszolni ezt a kérdést. Igaz, csupán azokat a képességeket ismerte, akiknek tulajdonosát megismerte az iskolában, de már abból is rájött, hogy ezek az erők sokkal bonyolultabbak, mint ahogy gondolnák. Amikor Manato Akatsuki kinézetét hozta szóba, egyetértően bólintott - Ez igaz... de a viselkedésetek nagyon árulkodó ám - mosolyodott el. Ahogy Manato a húgáról beszélt, Rachie szinte érezte benne a testvére iránti szeretetet és törődést. Amikor a fiú felé bökött, Il vetett rá egy gyors pillantást, de ennél többre nem igen méltatta az emberfiút. Láthatóan a lány Schwarz sokkal jobban felkeltette az érdeklődését, mert amikor kiértek Akatsuki mellé, izgatottan kezdett izegni mozogni. Ahogy a lány letámadta a bátyját, Rachel arca is akaratlanul felderült. Jó volt látni két testvért így együtt... A csikizést látva azonban Il is beindult, és a táska felé kezdett nyújtózkodni, hogy kipróbálja ugyanezt a saját testvérkéin - Azt nem, jobb ha most itt maradsz! - mondta neki Rachel nevelgetően, hiszen jól ismerte a kis rosszcsontot, mire megint kapott egy pár - azért nem erős - harapást. Akatsuki felszólalására ő is egyetértően bólintott, majd a testvérekkel közrefogva ment velük.
Kissé türelmetlenül topogott, míg a páros lassan haladott felé. ~Legalább most boldog egy kicsit. És nem jut eszébe az az éjszaka...~ Nézett kissé szomorúan füzetébe. Az éjszaka, amire gondol nem sokkal ezt megelőzően történt. Manato rossz lányt választott barátnőnek és elrabolták. Nehezen jutott a nyomukra, de tisztán emlékszik minden vágásra, minden vérben fetrengő áldozatára, akik útját akarták állni. Megrázta fejét és már hallotta fivére hangját így csikizésbe kezdett, mit rángásokkal és nevetésekkel reagált le bátyja.-Na most már tényleg menjünk! Rachel még a végén éhen hal. Veled egyetemben! -mondta mosolyogva és kiszabadítva magát a testvéri ölelésből, Rachel másik oldalára lépett és úgy indul a lakásuk felé.
A lányra nézett, míg ő beszélt képessége ébredéséről. Nem gondolta volna, hogy neki is később "lett". -Te még mindig jobban jártál, mint mi. Tizenkét évesek, ha lehettünk, mikor megtörtént az az éjszaka.- Hunyta be szemét, arcizmai megfeszültek a bűne miatt. Amit ő is és Aka is a testén visel. Egy rosszul sikerült varázslat. Nyugalmat erőltet magára, mivel társaságban van és húga sem tudja a lény valódi kilétét, természetét. -Igen, sokan mondják. Bár állítólag a testvér létet is letagathatnánk. Tekintve, hogy Aka fekete tincsei nem festettek és szemei is eredetileg ilyen színűek. Egy kis időre megállt, ahogy Rachel a kapcsolatukat mondta. Mosoly húzódott arcára. -Ő a legjobb testvér akit csak kívánhatnék. Annak ellenére, hogy makacs és olykor az idegeimet képes tépkedni, tudom, hogy mindent megtenne értem. Bizonyította is... De ez vissza is igaz. Valakinek vissza kell fognia egy kis agresszív méregzsákot. - mosolygott Rachelre és állával a nyúl felé bök. Amint kilép az ajtón, Aka letámadja egy kis csikizéssel. ~Akatsuki... te kis...~ -Hahahaha... Oké... Hahaha... Elég Aka... Könnyezett a nevetéstől, majd nevetve karolta át testvérét ezzel megfékezve kicsit.
Aka kifizette az árukat, viszont, mielőtt bárkinek feltűnhetett volna láthatatlanná vált és a kijáraton kívül támasztotta a falat. Szerette ezt csinálni Manato-val noha tudja, hogy rossz szórakozás. Ha bajba keveredne és úgy tünne el, csak azt hinné, hogy játszik. Így meggondolva magát az Árnylépéssel Manato-ék mögé kerül és úgy érinti meg Rachel vállát. -Meg sem vártok, mikor mosdóban vagyok? kérdezi pimasz mosollyal, de azonnal el is tűnik.
Manato érezte, higy húga valami nagyon töri a buksiját. Valamelyest félni is kezdett, de inkább a kocsit tolta a hölgyek után. Kifizették és kezébe vette a szatyrokat, amikor feltűnt neki Akatsuki hiánya. ~A fenébe.~ Magasabb, mint az átlag emberek, viszont Aka kisebb, így hiába nézelődött, nem látta. -Ne haragudj Rachel, de nem láttad Tsuki-t? Nézett kérdőn a lányra, majd elkezd kifele indulni.
Kör vége