FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Bátoríton fogta meg vállát és hasonlóan mosolygott is hozzá. Csak ezt követően vette elő a képet, mire érzi a fiúból áradó gyűlöletet. -Tegnap ez a lány megfenyegetett és rájött a képességemre. Tudni szeretném mit árthat és veszélyt jelent-e az erdőben bolyongó h... Yorukira és Eskelre. Illetve bárkire. Úgy érzem, te is találkoztál már vele. Mi történt? - kérdezi óvón, majd bátran tekint rá, elrakva a képet. Aggódón tekint rá, leendő sógora szavára.

Edward épp készült rávenni magát, hogy újra belemerüljön az előtte heverő történelmi könyvbe, amikor egy férfi hang megszólította - Mr. Stern - nézett kicsit meglepette a tanárra, aztán megrázta a fejét - Nem dehogy... - Kicsit arrébb pakolja a könyveket, hogy Kasa jobban elférjen az asztalnál, és egy sóhajjal bólint - Én is remélem - Edward nem kételkedett abban, hogy Eskel meg tudja találni Yoruki-t, de amiatt igenis aggódott, hogy a lány feldűlt állapotában mire lehet képes - akár másokra, akár saját magára nézve. Amikor a tanár a segítségét kérte, letette a farkas lapot az asztalra, és érdeklődve fordult Kasa felé. Voltaképpen örült annak, hogy a segítségét kérik, mert így egy kis időre el tudja terelni a gondolatait. Azonban amikor a tanár megmutatta neki a démonkölyök képét, Ed tekintete igencsak elsötétült - Honnan ismeri ezt a gyereket? - kérdezte, meg sem próbálva elfedni a hangjában a gyűlöletet.  Az elmúlt két napban sikerült szinte teljesen elfelejtenie Gweady-t... erre most Mr. Stern itt ül mellette a képével - Mi köze lehet a démonkölyöknek Kasa-hoz?

Nem hagyta nyugodni a leány kiléte, ki nem kis fenyegetést adott neki. A könyvtárban óra használati díjban keresett rá a lehetséges személyre, mi nem kevés munka után meg is lett. ~Gweady...~ A kép stimmel is, így kinyomtattatta és zsebre is vágta az A5-ös képet. Fizetve távozott volna, mikor meglátta Edward-ot, ki néhány könyv fölé magasodva egy kártyát figyelt, min egy farkas motívum látszik. Nehéz számára nem szeretett húgára gondolni, valamint eszébe jutott, segítséget kérhetne a fiútól. Közelebb lépve a kártya az arany farkast mutatta valamint egy ezüst embert, ahogy egymást ölelték. -Szia Edward! Zavarok? - szólította meg. Ha a fiú engedi leül mellé és segélykérőn tekint rá. -Tudom, hogy nehéz időszakban vagy, Eskel meg fogja találni Yoruki-t és épségben visszahozza. De szükségem lenne a segítségedre. - előveszi a képet és megmutatja. -Tudnál nekem mondani valamit erről a lányról? - kérdezi halkan egy nagy levegő után

Ed az egyik könyvtári asztalnál ült, amit beborítottak a nyitott, és bejelölgetett könyvek. A fiú is egy ilyet próbált olvasni, de látszott rajta, hogy nem igazán tud koncentrálni. Az egyik kezében egy kártyalapot tartott, és forgatott meg pár percenként, amin a Yoruki-t jelképező aranyfarkas motívum volt látható. Edward tudta, hogy amíg a kártya mintája érintetlen, addig a barátnője is épségben van valahol, odakint az erdőben... ennek ellenére nem tudta megállni, hogy percenként ne vessen rá aggodalmas pillantásokat. Féltette Yorukit - és azóta, hogy tegnapelőtt reggel a kártyái megmutatták, hogy szörnyűség történt a farkaslány családjával, szinte folyton azon aggódott, mikor halványul el az aranyfarkas a kártyáján. Ma is csak azért volt a könyvtárban, és nem az erdőben, hátha a ház körül felbukkan Yoruki, mert a nagymamája elzavarta otthonról - A fel-alá járkálással nem segítesz senkin! - Ed végül igazat adott a néninek, és hajlandó volt eljönni a könyvtárba, hátha talál valamit Hero-ról, vagy Artana-ról... de a mondatokat szinte ötször kellett elolvasnia, hogy valami értelmük is legyen - Lehet, pihennem kellene - dőlt hátra a fiú a széken egy sóhajjal.