FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Kör vége

Femy-nek feltűnt Hero nézése, mielőtt a kért részhez lapozott volna, de nem kérdezett vissza - most jobban érdekelte a könyv, és annak tartalma. Bár egy pillanatig eltűnődött rajta, mit is akarhatott a fiú tőle... A fiú ugyan kissé visszafogottabban örült a felfedezésüknek, de Femy látta rajta is, hogy elégedett a munkájukkal - Jó kérdése... - nézett meg még pár könyvet gyorsan az asztalon, de egyikben sem láttot eltérő színű lapokat - Lehet, hogy csak a lényeges rész lett elrejtve... Mármint, ezek a naplók jó hosszúak lehetnek, tele felesleges dolgokkal, hogy mit evett az illető aznap... De reméljük, hogy a lényeg benne lesz - biccentett a fekete borítós könyv felé. Hero felajánlására egyetértően bólintott, és kicsit megkönnyebbült, hogy végre itt hagyhatják ezt a nyomasztó hangulatú épületet. Az árnyéklényekre nézve a lány most már egyáltalán nem lepődött meg, sőt, egy kicsit rájuk is mosolygott - Rendben, menjünk - fogadta el a fiú segítségét. Kissé meglepődött azon, hogy Hero nem vetette rá magát azonnal a többi oldalra - úgy gondolta, azok után, hogy ilyen kitartóan kutattak, nem fogja kivárni, hogy visszaérjenek - de végülis jobban örült ennek a döntésnek, mert szerette volna megosztani a felfedezés örömét Yoruki-al is. Meg talán Edward-dal is... "Azért ő is megérdemli, hogy elolvashassa... Végtére is, ő szervezte meg az egészet..." - gondolta, miközben hagyta, hogy Hero magával húzza. Most ennek annyira nem látta jelentőségét, hiszen nem rohannak senki után, de nem panaszkodott a dolog miatt. Sőt... picit el is pirult a sötétben mene közben.

Hero időközben letette a kezéből a telefont, hogy kétkézben foghassa a könyvet. Femy eléggé jól megvilágíttotta azt, így nem volt szükség az ővére is. Az elején szótlanul lapozgatta az első pár oldalt és mindketten magukban olvasták az unalmas semmi újat nem mondó szöveget mikor is Femy hirtelen megszólalt. A fiú a kérésre felpillantott a lányba egy pár pillanatig csöndesen méregette, mintha akarna valamit, majd szótlanul oda lapozott, ahová a másik bökött. Ő is rögtön észrevette, hogy valami újat találtak és érdekesett. Érdeklődése újra feléledt és gyorsan átfutotta az oldalt, majd szinte a lánnyal egyszerre fejezte be és míg az halkan újjongot ő csak egy megkönnyebült sóhajt hallatott, mikor a lány felé fordult viszonozta a mosolyt sajátos titokzatos vigyorával és bólintott. - Meg bizony. - Aztán vissza fordult és áttpögette a naplószerű lapokat. - Szerinted ez az összes? - Kérdezte, mert nem volt benne biztos bár így is volt jó pát lap a könyvben. - Vigyük el a könyvet és induljunk vissza. Nem tudom, hogy ez e minden amit tudnunk kell, de mára elég. Majd a srácok itt maradnak kutakodni. - biccentett a polcok írányába, ahol az árnyék lények kukucskálva figyelték a párocskát. - Naplólapokat keressetek srácok, nézzetek bele minden könyvbe, és ha találtok más színű lapokat, hozzátok el nekem. - Szólt nekik, majd felállt és fél kezét oda nyújtotta Femynek, hogy felsegítse. - Menjünk vissza, majd a többit együtt olvassuk el. - mondta ami tőle csoda számba ment. Szerette elsőnek megtudni az infórációkat, és megtartani magának a titkokat, hogy később akár a hasznára is lehessenek. Ha Femy bele egyezzik, bal hona alá csapja a könyvet, majd megragajda a lány csuklúját jobb kezével, pont úgy ahogy a fesztiválon is és lassan kifelé kezdi húzni, bár most nem siet annyira csak sétál. 

Hero érthetetlen morgós válaszán Femy egyáltalán nem sértődött meg. Sejtette, hogy a fiúnak is kezd elege lenni a poros könyvek olvasásából, így tökéletesen megértette a dolgot. Amikor a srác elmondta, milyen könyveket talált, kissé frusztráltan felsóhajtott - Szóval semmi lényeges... - állapította meg. Kezdte úgy érezni, időpazarlás az egész... "Visszajöhetnénk holnap nappal... Világosban a keresés is könnyebben menne." - gondolta, de azért nem akarta kimondani - gyanította, hogy Hero nem adná fel ilyen könnyen, és csak újra "hercegnőnek" tartaná a panaszkodásért. A fekete könyv valamiért egészen felkeltette az érdeklődését, így Hero kérdése csak egyetértően bólintott, és már ment is oda mellé - Rendben - világította meg a lapokat, miközben Hero kinyitotta. Az első pár lapon nem látott semmi érdekeset, csak a szokásos történelmi maszlagot - Ah... lehet, hogy semmi, de... döntötte oldalra a telefont, hogy jobban látszódjon, hogy a könyv közepénél mintha bele lennének téve egy másik könyv lapjai - Előrelapoznál ezekhez a részekhez - bökött a jelzett részhez, majd ha Hero odaért, beleolvasott a kissé kifakult, kézzel írt szövegbe:

" 1897. 09. 22. Daneville

Egész nap a szobámban őrlődtem, hogy papírra merjem-e vetni ezeket a szavakat… De ki kell adnom magamból, és ez olyan titok, amelyet senkinek sem árulhatok el, mert az akár Ms. Artana halálát is okozhatja…

Nem merem leírni azt, amit az erdőben láttam, és hallottam… A nagy részét nem is értettem, de megígértem Ms. Artana-nak, hogy bárhogyan is döntök, megtartom a titkait.

Így hát anélkül, hogy elmondanám, mivel is bizonyította mindezt nekem, elárulom az igazat..."

- Hero, ez...! - mondta halkan, amikor végigolvasta a fenti részt - Megtaláltuk! - mosolyodott el szélesen a fiú felé fordulva.

Hero már a könyveket böngészte mikor Femy válaszolt, és morgott neki valamit válaszként, de azt nem igazán lehetett értelmezni. Bosszantotta, hogy csak régi történelmi könyveket talál a város keleztkezésével kapcsolatban és az előtte lévő időkröl. Pl mi történt az első világháború alatt, vagy mi történt a második világháború alatt, vagy hogy a városi pap, milyen megtisztitó miséket végzett, és milyen áldásokat mondott el a képességel rendelkezőkért. A lényei hiába segítettek, sajnos nem igazán találtak hasznos könyvet, bár ezt nem lehetett az ő számlájukra írni, ő kért ilyeneket és nem ők tehetnek róla, hogy egyik sem mond többet két mondatnál Artanáról. Letette a könyveket és elkezdte a saját idehozott kupacát szelektálgatni szépen lassan lepakolva a fekete könyvről. Épp újra valami francia könyv került a kezébe mikor a lány felé intézett egy kérdést. Felpillantott az értelmetlen sorokból, és félre hajította - Eddig nem sok. Minden csak a város keletkezéséről vagy az előtte lévő évekről szól, de kihagyva mindent ami a képességeket érinti. - mondta sóhajtva és felnézett a mennyezet felé. Bár éjjeli bagoly volt, és esténként sokkal éberebb mint máskor a sok szöveg olvasás kezdte kimeríteni. Nagyot sóhajtott és vissza fordult a könyvek felé, és nyúlt volna a következőért, mikor Femy rávilágított. Megfogja a könyvet majd a lány felé hunyorít a fény miatt. - Nem, most akartam. Érdeke? - kérdezi, és bele lapoz az első pár oldalba, de nem olvas bele míg a lány mellé nem érd. - Nézzük együtt. - tarja úgy, hogy a lány is beleláthasson. 

Femy kezdte egyre reménytelenebbnek érezni a kutakodást, mivel egyre bénább könyvekkel találta szembe magát - A hajfonás művészete... Hogyan együnk lágy tojást szívószállal... Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn... Mi a..?! - vette ki az értelmetlen című könyvet, de miután csak óriás polip szerű lények képeit találta benne, meg további értelmetlen szövegeket, hamar vissza is tette. Hero válaszát további címek olvasása közben hallgatta - Hmm... igazad lehet. De remélem nem a semmiért kellett nekik is ilyen későn kutakodniuk - mondta, főleg Yoruki-ra gondolva. Abban mindenképp igazat adott a fiúnak, hogy a szobor nem épp a legeldugottab dolog a városban - az iskolával ők is legalább háromszor elmentek megnézni... Amikor az árnylények újra mozogni kezdtek, Femy már nem riadt meg annyira. Továbbra is érezte, hogy valami kellemetlen érzés cikázik a hátán, de jobban megnézve az alakokat, észrevett közöttük egy pár ismerős alakot is, ami megnyugtatta. Amikor a végére ért egy újabb polcnak, a fiú felé fordult, és a polcnak támaszkodott - Eddig semmi, leszámítva egy nagy adag port a hajamba... Nálad? - kérdezte, majd megakadt a szeme egy fekete borítós könyvön, amit mintha látott volna már... "Nem az esett le, amikor bejöttünk?" - gondolta, majd ahogy félredöntötte a fejét, hogy jobban megnézze, észrevette, hogy mintha idegen lapok lennének a megsárgult lapok között - Hé, azt nézted már? - világított rá a telefonnal az említett kötetre, és ha Hero elkezdi megnézni, ellöki magát a polctól, és ő is az asztalhoz megy.

Hero a szeme sarkából látta, ahogy Femy összerezzen és érzékelte a telefonfényének éles szögváltását is, de nem kért bocsánatot sőt, nem is reagált rá semmit. Ha a lányt érdekelte és vele akart kutakodni, vagy mellette maradni akkor meg kellett tanulnia ezt kezeleni és elfogadni. Ivett és Zack is megtanulta. A lakásukban otthon, megállás nélkül szaladgáltak az árnylények, akik máshol ne igen tudtak mutatkozni, főleg nem emberi társaságban. A barátai megszokták és elfogadták, sőt néhány árnylényt még kedveltek is. Mert ez volt Hero ez volt az élete, ez hozzá tartozott. Ő mindig így élt és sose fog megváltozni senki miatt. Az árnylényei biztonságos helyen szabadon mozoghatnak, nem börtön őr, ők a részei, a családja. Mikor Femy elfogata a dolgot ő már kész volt az első adag válogatással és éppen újra a lehullott könyvek felé tartott. Amikor a lány nyafogott csak egy kicsi mosoly jelent meg a szája szélén, de nem mondot semmit. Viszont mikor Femy kérdezett felnézett, kezében éppen egy fekete kemény borítos könyvet vett fel éppen, ha jobban megnézet volna oldalról láthatta volna, hogy a lapok nem egységesen sárgultak meg, és néhol más színűek. De a fiú nem látta ezt mert éppen a lány felé pillantott és úgy válaszolt neki. - Hát, szerintem nem találhattak sok mindent. Az a szobor ott áll a régi városrész közepén, nem rejthet túl sok titkot. Az túl egyértelmű lenne, és sokan ráleltek már volna. Viszont valami kapcsolata csak van Artanához, szóval remélem, hogy amit lehetett meg találták. - mondta miközben újabb két könyvet tett a kezében lévő kupac tetejére. Miközben tovább pakolászott hirtelen árnylények jelentek meg a polcok között, szájukban, kezükben, hátunkon könyvekkel és Hero kupacához hordták őket, majd újra eltűntek a polcok között a fiú sóhajtott egyet és a nagy adagnyi könyvét vissza vitte majd elkezdte átválogatni azt amit barátai oda cipeltek neki. 

Femy

Femy némi büszkeséget érzett amiatt, hogy az ötlete használhatónak tűnt. Ő maga sosem írt naplókat - túl lányosnak, és érzelgősnek gondolta az ilyesmit - de tudta, hogy vannak emberek, akiknek az ilyesmi nagyon is fontos dolog az életében - Hát igen... - értett egyet Hero-val a naplót illetően, amikor azonban egy árnylény felbukkant, ijedten rezdült meg, amit a telefon fényének heves megrándulása is jelzett. Felsikoltani azért nem sikoltott, és hamar rájött, hogy csak Hero egyik lényéről van szó, de azért kellett pár perc, hogy a pulzusa visszaálljon a normális ritmusba. Amikor a feketeség újra felszívódott, Femy vetett egy két pillantást a polcok árnyékaira, de inkább próbált nem gondolni arra, hogy mennyi az előzőhöz hasonló lehet körülöttük a teremben. A Hero kezében lévő könyv valóban érdekesnek tűnt, de Femy is hamar belátta, hogy csak egy száraz történelmi irat - Rendben - egyezett bele Hero feladatfelosztásába, majd a polcokhoz lépett, és újra a gerinceket kezdte böngészni - Ajjj... ennyi könyvvel holnapra sem végzünk... - mondta, amikor egy polc végére ért, bármiféle eredmény nélkül - Szerinted Yoruki-ék jutottak valamire a szoborral? - kérdezte, miközben kivett egy ígéretesnek tűnő kötetet, de rövid belepillantás után vissza is tette, mert csak olasz receptek voltak benne.

Hero

Hero egyetértően bóilntott egyet és figyelte ahogy a lány utánozza az előbbi mozzanatát. Valószínűleg tényleg valami régi könyv kéne, csak hogy ez a könyvtár hemzseg a régi könyvektől szóval nem lesz egyszerű. Újabb könyveket emelt fel és mindegyikbe bele olvasott, ha tudott, de fél füllel Femyt hallgatta aki újra megszólalt. - Könyvekbe - motyogta félig viccnek szánva, miközben valami második világháborús könyvet nézegetett, de a városról semmit sem talált. Becsukta, hogy ezt is a már kis halomba álló haszontalan könyvek kupacába tegye, mikor a lány izgatott arcar fordult felé. - Lehet benne valami - bólintott miközben körbe pillantott a helyiségen. - De hogy találjunk meg egy naplót. Alapjába véve azoknak nincs se címe, se se olyan borítója mint egy könyvnek, de ha el akarták rejteni, lehet hogy átkötötték, adtak neki címet és egy egyszerű borítót.- Sóhajtva nézett bele a sötétségbe - OOO - mondta hirtelen ami inkább meglepett felkiáltásnak hangozhatott - Egy árnylény érkezett a sötétből egy régi barna borítós könyvel. Átadta a fiúnak majd beleveszett a sötétségbe. Hero megnézte a könyv címét, majd a lány felé pillantott és neki intézte a szavait. - Ez például egy érdekes darab - felcsapta a könyvet és neki kezdett. - "1949 a másod világháború után jó pár évvel járunk.".... blablabla.... "A várost Artanának nevezték el"....blablabla....."egy gyönyőrű nő után akinek szobrot is állítottak".....blablabla.... "bár már akkoriban is kevesen tudták ki ő igazából".... még több felesleges szövegelés...."néhányan úgy sejtették egy a  legendákban szereplő képességel rendelkezők közül"....- Hero becsapta a könyvet ami hangosan csattant - Nos hát ezzel nem mentünk sokra - Jelentette ki miközben elindult a polcok mentén, és sorra szedegette föl a könyveket a földről és gyűjtötte egy jókora kupacba a kezeiben. - Te nézd át a polcokat, én addig rendezgetem a lehullott könyveket, így egyikünk sem lesz a másik útjában, és hatékonyabbak leszünk. - Mondta miközben egy kupac könyvet tett egy poros de könyvektől mentes területre, hogy aztán szétválogassa őket onnan. Nyelvek és tartalom szerint csinálta, és amint végzett neki indult hogy újabb adag lepotyogott könyvet gyűjtsön össze, hogy Femy is szabadabban tudjon mozogni a polcok mellett.

Femy

Femy látta, hogy Hero sokkal fesztelenebbül mozog a sötét, kihalt épületben, mint ő. "Persze, elvégre az árnyak az ő terepe..." - gondolta, a fényt adó telefonját szorítva. Alapjában véve nem volt ijedős lány, de kinek ne indulna meg a fantáziája egy romos, elhagyatott könyvtárban éjnek évadján, főleg azok után, amiket az idős néni mondott nekik az eljövetelük előtt... "Ugyan már, a titkok nem veszélyesek..." - gondolta, majd Hero-hoz fordult, hogy válaszoljon a kérdésére - Hát.... mivel elvileg a várost 70 éve nevezték el erről az Artana-ról, biztosan valami annál valamivel régebbi dolgot keresünk.  De hogy pontosan mit... - Ő is felvett egy könyvet, és a ruhája ujjával letörölte a borítóját. Kissé kedvetlen arcot vágott, amikor a porréteg alól csak egy jól ismert mesekönyv színes borítója bukkant elő. Feltette az egyik polcra a kötetet, majd a többi ott sorakozó könyv gerincét kezdte olvasgatni. Többnyire lexikonok, és régi ponyvaregények voltak rendezetlen össszevisszaságban, amiknek a nagy része valami totál idegen nyelven volt, vagy teljesen le is kopott róluk a felirat - Ha én titok lennék, hová bújnék... - töprengett félhangosan - Hová írhatták az emberek akkoriban a róluk szóló dolgokat... nem volt se internet, se blogok... - Hirtelen beugrott neki valami, és izgatott arccal Hero felé fordult - Nem lehet, hogy egy napló az? A régi időkről szóló filmekben is mindenki olyanokat írkált... És egy olyat hol lehetne jobban elrejteni, mint egy könyvtárban? - kérte ki a véleményét, majd ezen a nyomon elindulva kezdte pásztázni a könyveket. Keresett valamit, ami akár kicsit is naplóra emlékeztette, de főleg csak keményborításos könyveket látott.

Hero

Hero rejtélyesen mosolygott az orra alatt, madj csöndesen figyelte mit csinált a lány. Igazából simáán bejuthatott volna betörés nélkül is, de ezt a lánynak még nem kell tudnia, meg amúgy is túl sokat beszélt magáról meg arról amit gondol, vagy érez. Ideje volt Femybe is jobban bele látni. Megnézni, hogy tényleg megbízható,okos és ügyes. Azt várta, hogy a lány majd apró darabokra robbantja az ajtót az erejével. Végül is az ilyen hatalmas pusztító erőt igen nehéz volt kontrolálni. De a lány meglepte, nem az ajtót csak a záratnyelet pusztítótta el, amihez igen nagcs koncentráció és sok gyakorlás kellett. A fiú nem ismerte volna be soha senkinek, de Femy most lenyűgözte. Érdekes. Gondolta magában, miközben követte a lányt egy szó nélkül az épületbe. Mielött ő is elővette volna a telefonját, egy pillanatra megállt és körülnézett a sőtét épületben. Szinte magába szívta az ott megbúvó árnyékokat. Amik már a jelenlétére is reagáltak, aztán erősen megremegtek. Hero pedig az orra alatt, hogy Femy ne hallja ezt suttogta. - Keressetek bármit a város alapításával, vagy artanával kapcsolatban. - Aztán elengedte lényeit. Most nem csettintett. Általában ezzel szerette kifejezni magát, mind a lények felé, mind az emberek felé, de most nem akarta magára vonni a lány figyelmét. Látta és érezte, hogyan reagált az erdőben a sok árnyra. Végül is minden árnyai olyan volt mint az ő kicsi kivetülése. Ez azért nem esett jól neki, bár nem tette szóvá, és valószínűleg soha nem is fogja. Mikor Femy tüsszentett, a fiú kicsit összerezzent a hirtelen hangtól, de addigra már a telefonja a kezében világított. - Semmi baj - mondta lassan kifújva a levegőt. - Bármi ötlet, hogy mit kereshetűn és merre felé lehet? - kérdezte miközbe körbe világított a telefonjával, hogy jobban szemügyre tudja venni a helyet, aztán felkapott egy könyvet a földről. Egy kézzel felcsapta valahol véletlenszerűen, majd atelefonjával világítva bele olvasott. Nem sokra ment vele mivel franciául volt, és franciát pont nem tanult. Sóhajtva csukta össze újra a könyvet majd egy régi korhadó asztal tetejére helyezte, és várakozóan pillantott Femy felé, hátha van valami ötlete. Közben persze figyelt, hátha hozzászólnak az árnyak. 

Femy

Amikor Hero visszahívta az árnyékokat, Femy kicsit megkönnyebbült, mert hiába bízott a fiúban, azért mégis csak kellemetlen érzés volt fekete árnylényekkel meguk mögött, és mellett sétálni az erdőben... Mondjuk a kis sárkányt sajnálta, kezdte egészen megkedvelni, ahogy a vállán ült. Amikor Hero elmondta a tapasztalatait és a véleményét a képességgel rendelkezők életéről, Femy úgy érezte, a fiú megérti őt, és talán egy kicsit túl is lát azon, amit ő gondol a világról. "Tudtam én, hogy nem is olyan flegma, semmivel nem törődöm srác ő, mint ahogy mutatja..." - gondolta magában mosolyogva, amikor Hero elmesélte, hogy korábban másoknak is segített. - Egyetértek. Mutassuk meg neki, hogy menő könyv főhősök lennénk, akiket nem gyűr le egy kis veszély - vigyorodott el ő is, majd amikor Hero az ajtóhoz engedte, megropogtatta az ujjait - Hagyd dolgozni a profit - mondta a fiúnak, miközben a tenyerét beborították a szikrák. Ám mielőtt hozzáért volna az ajtó lapjához, tűnödve megtorpant - "Ha most betörünk, annak biztosan utána fognak nézni... eléggé fel van tüzelve így is a rendőrség az eltűnések miatt. Jobb, ha nem hagyok komoly nyomokat..." - gondolta át a dolgokat, majd eltüntetve a szikrákat lehajolt a zárhoz, és bele dugta az mutatóujját a kulcslyukba. Csak egy kicsi sárga villanás látszott, majd halk kattanással a zár megadta magát - Mehetünk is - tárta ki az ajtót, majd benézett a sötétbe - Éljen a technológia - vette elő a telefonját, és bekapcsolva rajta a zseblámpa funkciót belépett a poros épületbe. A lámpa halovány fénye végigsiklott a bent növő fák kérgén, a feldőlt székeken, és a szerteszét szóródó könyveken. "Éjszaka kicsit ijesztőbb mint nappal..." - gondolta Femy óvatosan lépkedve, de az így is felkevert por miatt viszkedni kezdett az orra, és nem is kellett sok, egy tüsszentéshez - Bocsi... - mondta Heronak az orrát dörzsölve, miközben hallotta, hogy az egyik polcról leesett pár régi könyv - talán épp a történelmi részeknél... Arrafelé irányítva a fényt, megvilágított egy fekete kötéses könyvet is, aminek lapjai között mintha más színű, összefűzött lapok is rejtőztek volna...

Hero

Hero előre menet közben hallgatta a Femy történetét, majd mikor megjelent a könyvtár körvonala újra csettintett. Az árnyak pedig nyomtalanul eltűntek. Semmi jel nem utalt már arra, hogy az előbb mint az élőlények úgy vették körül a két fiatalt. Egyedül Hero árnyéka lüktetett a szokásosnál is jobban. Mintha az árnyak nyűzgését oda zárta volna be. Egy percig még nem szólalt meg Femy beszédje után majd sóhajtva, mégis felé pillantott. - Megértem miről beszélsz. A képességel rendelkezők múltja szinte sose kellemes, bármilyen is a képességük. Fájdalmas, és örök életre szóló emlékeket hagy, amit nem lehet elfejeteni, csak szép lassan elfogadni, de akkor sem teljesen. - Lelassította a lépteit és immáron a lány mellett lépdelt az épület felé ami egyre nagyobb lett.  - De tudod sok embernek segítettem már, akik ilyen próblémával küzdöttek, és egy idő után jól lettek. Vannak akik utálják, vagy gyűlölik a képességüket, de igazából nincs értelme, mert nem a képesség tehet arról hogy van. Sokáig okoljuk őket, de én se lennék más, mert még ha olyan is az életem amilyen, egy titkos világ része lehetek. Egy olyané amiről a legtöbben csak álmodnak, vagy amiről a könyvekbe olvasnak és ábrándoznak. Nehéz, de valamiért minket választottak szóval ez van. - A lány felé nézett megint azzal a sejtelmes mosolyával - ha már ez lett hozzuk ki belőle a maximumot és élvezzük ki az életet. Derítsük ki a titkokat és tárjuk fel a rejtélyeket. Én sem akarok meghalni még, szóval pipáljük le a nyanyát hogy daloljon nekünk. - mondta kicsit gúnyosan miközben oda értek az ajtóhoz. Tűnödve nézett a zárra aztán cinkosan a lány felé nézett. - Azt hiszem most a te bemutatód következik - mondta sötéten vigyorogva és hátrébb lépett párat onnan figyelve Femyt.

Femy

Az egyetértő hümmögés ugyan nem volt a leginformatívabb válasz, de Femy örült annak, hogy Hero nem ezek szerint nem tartja vészesen naívnak, vagy butának. A kérdésére kíváncsian várta a választ, és végül megkönnyebbülten hallotta, hogy a fiú valamiért bízik a nőben. Már épp meg akarta kérdezni, hogy mire alapozza a dolgot, amikor Hero folytatta. A lány sejtette, hogy most a srác életének egy kis részébe nyerhet betekintést, így próbált ennek megfelelően viselkedni. Amikor a fiú megállt, ő is így tett, majd belenézett az elképesztő árnyalatot öltő szempárba, és próbált nem elveszni bennük, hanem a szavakra koncentrálni. De ahogy hallgatta Hero mondandóját, a lányos lelkesedését elnyomta a keserű érzés... - Igen, igazad van... - "Pont úgy viselkednek ők is, ahogy az apám... Tudnak valamit, de nem árulják el, talán mert gyerekek vagyunk, talán mert veszélyes... Még akkor is, ha valójában minket érint legjobban ez az egész..."  gondolta, miközben Hero után indult. Amikor a másik csettintett, és megjelentek az árnyak, Femy kezén megjelent pár szikra az ijedsége folytán, de amikor ráeszmélt mi is történik, a sárga villanások is eltűntek. A körülöttük megjelenő lények kissé ijesztőek voltak... főleg, mikor közelebb mentek a lányhoz, de amikor meglátta a sárkányt, a félelme nagy része is elillant - Amikor kicsi voltam, boldog családom volt... - kezdte kicsit halkabban, a fiút követve, miközben végigsimította a sárkány fejét  - Napfény, palacsinta... Mint azokban a nyálas tinisorozatokban a szörfökkel, meg a delfinekkel... De ez a képesség ügy tönkre tette az egészet - nézett az árnyakra, miközben arra gondolt, mi lett volna, ha ő kapta volna Hero erejét - "Én biztosan a szekrényemben rejtőzve töltöttem volna a gyerekkoromat, ha ilyenek vesznek körbe... még akkor is, ha vannak köztük aranyosak..." - gondolta, majd folytatta - Nem azt mondom, hogy meg akarnék szabadulni tőle, mert biztosan utálnék átlagos lenni... De tudni akarom, miért történt mind ez. Hogy karma, mert tettem valami szörnyűt az előző életemben, vagy csak egyszerű balszerencse, ami miatt okolhatom az univerzumot hátralévő életemben... Meghalni nem szívesen halnék meg... És lehet, hogy nyálas ez a "társak vagytok" szöveg... de az biztos, hogy egy csónakban evezünk - mosolygott Hero-ra - Szóval nyűgözzük le azt a vén nénikét a teájával, és szedjük ki belőle mit tud - nézett határozottan előre, ahol immár feltűnt a régi könyvtár bedeszkázott ablakú épülete.

Hero

A fiú a vissza kérdezésre megvonta a vállát - Hát úgy az egészre - közölte majd hallgatta tovább amit a lány mondott. Elgondolkodva hümmögött válaszképpen, mert hasonló dolgok jártak a fejében. Legalábbis Artanát illetően, Edwardban nem volt biztos, de igyekezett abban, hogy a legjobbat feltételezze. Csak alapvetően mindig is a legrosszabb eshetőségeket mérte fel először. Rossz szokás, de életmentő lehet. Mindenesetre elgondolkodva nézett Femy felé mikor az vissza kérdezett. - Hát szerintem igen - mondta végül, és még mondani akart valamit, de aztán becsukta a száját. Aztán viszont arra gondolt mit mondott a házban és mi most a tét. Az új "csapatából" pedig egyértelműen Femyt bírta a legjobban és benne is bizott meg a legjobban. De még benne se eléggé, mégis félrenézve újra megszólalt. - Ismertem régen egy hasonló öregembert. Ő is mindig titkokról sugdolozott, de sose mondott semmi konkrétat. - Megállt és ha a lány is, akkor mélyen aszemébe nézett, hogy ő is érezze most komoly dologról van szó. - Szerintem ők tudnak valamit egy titkot ami ezek szerint még régről maradt rájuk. De gondolom most, hogy ezek szerint újra feltűntek a képességek, mintha félnének, és minket is féltenének. Olyan ez mintha úgy kezelnének minket mint egy betegségben szenvedő embereket, akik mindennél jobban meg akarják tudni mitől lettek betegek, mitől másak mint a többiek, de ha megtudják akkor belehalnak. - mondta, majd sóhajtva ismét útnak indult. - De még ha a halál is vár a végén, én nem fogom feladni. Mert meg kell tudnom mi ez, hogy miért vagyok ilyen. - Mondta és közben csettintett egyet. Az árnyak pedig körbe vették őket. Megszámlálhatatlan teremtmény lépett elé az erdő árnyaiból és követtek őket, a legtöbb különböző alakú volt, állatok, mesebeli lények, de voltak felismerhetetlenek és ijesztőek is. A válla fölött Femy szemébe nézett. - Meg kell tudnom miért követnek ők, és miért parancsolhatok nekik vagy teremthetek belőlük még többet. - mondta csöndesen, aztán ismét előre fordult és tovább lépdelt. Közben az árnyak saját életre keltek. Egy élethű szarvas oda ugrott Hero mellé és neki dörgölödzött. Egy farkas eléjük szegödött mintha az utat mutatná, nyuszik, egerek és egyébb apró állatok szaladgáltak a lába körül és kiváncsian néha néha Femyhez is oda mentek, de sose túl közel. A fák lombjai alatt madarak szálltak, a kicsi sárkány amit Hero teremtett múltkor az erdőben most Femy vállára szált és onnan szimatolt bele a lány hajába. A többi árny pedig az erdőből figyelt, követte őket szinte körül zárta a két fiatalt, egy egyedi árnyvilágot teremtve. Néha össze olvadtak egy árnyá, néha szét váltak. De ott nyüzsögtek körülöttük, és pulzáltak mintha élnének. Élő árnyak voltak. 

Femy

A könyvtárba menet Femy-t kissé lekötötték a gondoltati, így a szája szélét rágcsálva haladt Hero mögött. A betörés egyáltalán nem zavarta őt, hiszen nem ez lesz az első, hogy olyan helyre próbál bejutni - akár az erejét is kihasználva - ahová egyébként nem lenne szabad bemennie. A régi épületbe is belógott már pár éve, bár a poros, latin nyelvű könyvek hamar elvették a kedvét az újabb kalandtól, és más szórakozást keresett magának. Jobban zavarta az, hogy pont Edward McKelley volt az, akinek a segítségével előrébb jutott a kutatásban. Kicsi koruk óta ismerik egymást - és mennek egymás idegeire - , de a srác soha nem mondott el neki semmi hasznosat. "Mi változhatott meg most?" Töprengéséből Hero kérdése rázta fel - Hát... melyik részére gondolsz? - kérdezett vissza az ág alatt átbújva - Az, hogy ennek az Artana-nak a kiléte fontos lehet, abban biztosan van valami, elvégre róla nevezték el a várost... Az összefogásos, "csapat" résszel még barátkozom, bár az biztos, hogy több szem többet lát. És még ha Edward egy idegesítő kis álbűvész, ügyes a dolgok kiderítésében - felelte végül - És te? - kérdezett vissza - Szerinted lehet hinni az idős néninek? - Szeretett volna rákérdezni arra is, hogy hogy értette a régen találkoztunk dolgot... De nem akart olyannak tűnni, aki nem koncentrál a feladatra, hanem elragadják az érzelmei.

Hero 

Szerencsére Femy követte őt, így nem kellett sokat várni rá, Hero pedig tudta merre menjen így hát követte árnyait és megérzéseit miközben az erdőn átvágva a város déli részén lévő tiltott könyvtárba igyekeztek. A könyvtár már akkor is zárva volt mikor ők megszülettek és a fiú hétéves korában is elhagyatott volt. De akkor még túlságosan retteget a saját árnykától is, szóval a közelébe se merészkedett, mindössze csak egyszer látta mikor nagyapjával erre sétáltak. Akkor is félelmetes volt már, és a nagyapja elmesélte, hogy régen ez volt a könyvtár de mára veszélyes és lezárt terület. Azt is mondta a fiúnak, hogy soha ne menjen a közelébe, főleg ne egyedül, és eszébe se jusson bemenni, mert veszélyes hely. Nos a nagyapja a bent rejlő tudásra is célozhatott, mely a felnőttek titkolozásából következtetve tényleg veszélyes lehet. De Hero már nem volt gyerek, és itt volt az ideje, hogy megszegje a régi szabályokat melyeket itt állítottak fel neki, és ő is saját magának. Hero töprengve lépkedett, majd hirtelen Femy felé fordult.
- Mit gondolsz erről az egészről? - érdeklődött miközben megált, hogy félre hajtsón egy ágat és elengedje a lányt. Nemesi vérét és neveltetését, nem felejthette teljesen soha sem. Bármilyen lázadó volt.