FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Amikor Eskel elmondta, hogy holnap érkezik, Adrian egyszerre érzett megkönnyebbülést, és haragot - örült, hogy a fiú pont jókor fog visszaérkezni, viszont mérges volt saját magára, hiszen a Łowca szülők nemrég valóban szóltak, hogy korábban fog a fiú visszaérkezni, csak a sok probléma miatt egyszerűen kiment a fejéből - Sarah biztosan intézkedett már ez ügyben... - gondolt hálásan a titkárnőjére, aki feltehetően most is kimentette őt egy kínos helyzetből - mint azt tette már oly sokszor. Amikor elmondta Eskel-nek a városban történt dolgok állását, ismét megkönnyebbült, mert hallva a fiú - vagy most inkább férfi - komoly hangját biztos volt benne, hogy jó döntést hozott, amikor őt hívta fel segítségül - Rendben, minden készen lesz, mire ideérsz - válaszolta a fiú kéréseire, miközben fél kézzel egy papírra gyorsan felírta az Eskel által kért injekciót, és a kórházban dolgozó doktornő nevét, aki a különlegesekért felel, és szerencsére, részben állatorvosi képesítése is van, ami korábban is jól jött már Yoruki esetében. Már épp készült volna elköszönni, amikor a fiú elmondta a furcsa érzését a várost illetően - Erősödött volna a vonzó erő? - gondolta homlokráncolva. Mindig is tudta, hogy a különlegeseket vonzza a város... de abban nem volt biztos, hogy mi válthatta kis ennek az erőnek a megnövekedését - Köszönöm, hogy elmondtad, Eskel. Remélhetőleg, nem kell aggódni emiatt... Köszönöm, hogy vállalod Yoruki ügyét. Biztos vagyok benne, hogy neki is sokat jelent, hogy te indulsz utána... Legyen jó utad, és vigyázz magadra! - köszönt el a fiútól, majd miután letette a telefont, újra hátradőlt, és pár percig csak a plafont nézett. Megfordult a fejében, hogy bekopog a lányához, és ő mondja el neki Yoruki eltűnését, és a Stern szülők halálát... De végül csak felállt, és elkezdte összeszedni az iratait, miközben a másik kezével újra tárcsázott - Sarah? Én vagyok. Kérlek, hívj fel nekem egy állatorvost, hogy küldjön egy adag nyugtatót, és... - sorolta az utasytásokat a titkárnőnek, miközben a táskájával a kezében elindult ki az autójához.

Az igazgató szavára megtorpan és rövid ideig elgondolkozik. ~Anyáék még nem szólhattak?~ -Holnap hajnalban indul a gép innen. Nagyjából estére érek Artana-ba. - feleli és egyre jobban érzi, hogy valami nincs rendben. Tisztázva volt mikor tér vissza így enyhe ingerlékenységgel harap szájába. Bal sejtelme beigazolódva morog egyet és állkapcsát összeszorítja. A lány neve említésére szemeit és összeszűkíti.-Az nem kis probléma, ha alány sokkos állapotban farkas. Könnyen megeshet, hogy elveszíti emberségét és mint állat van ott. Természetesen megteszem amit tudok, de beszélni nem tartom valószínűnek, hogy tudunk vele. Kérem készíttessen a szobámba állatra ható altató injekciókat. amint beérek indulok is. Meg valami állatorvost. Lehet kelleni fog Yorukihoz. - hangja végig kemény, mintha nem a gyermek szólna belőle, hanem a lélek. A tapasztalt vadász. A végére elhalkul hangja és legrosszabbra készül. Át tudja lőni Yoruki lábát, hogy a lányne tudjon lábra állni, de ha téveszt az nagyon lassan fog gyógyulni. Nem akarja, de nagy valószínűséggel csak így fogja tudni benyugtatózni. -Uram lenne még valami. Valami, erősen vonz vissza. Nem tudom megmagyarázni mi, de zavar, hogy nem tudok ott lenni. Ne haragudjon, ezt nem tudom jobban kifejteni. - még hozzáfűzi és megvárja a férfi válaszát.

A lengyel megszólalás egyáltalán nem lepte meg Adrian-t, és az erőteljes akcentusos angollal sem volt semmi gondja. Igaz, az elején voltak gondjai a látszólag fiatal fiú megértésével, de mára már, ha rendesen odafigyelt, nem volt semmi probléma - Elnézést, hogy a szünetben zavarlak Eskel... Az lenne a kérdésem, hogy mikorra tervezel visszatérni az államokba? - kérdezte, miközben igyekezett leplezni a hangjában lévő feszültséget. Nem örült neki, hogy egy diáknak a szünidejét tervezni lerövidíteni... De tudta, hogy Eskel Łowca lélekben sem egy átlagos gyerek, és arra a feladatra, amelyet most neki szán, ő a legalkalmasabb - Nem kertelek Eskel... Elég komoly problémák vannak a városban - folytatta az igazgató, miután megvárta a telefon túloldaláról a választ - Egyre több gyerek tűnik el... És a mai napon Yoruki Stern-nek is nyoma veszett. Úgy vélem, a lányt komoly lelki sokk érhette, és most farkas alakjában bolyonghat az erdőben. Ez igencsak komoly veszély nem csak rá, de a város lakosaira is nézve. Félek attól, hogy a tanács esetleg vadászokat tervez kiküldeni a környékre... Ezért az lenne a kérésem, hogy ha visszatértél a városba, meg tudnád keresni a lányt? - Adrian igencsak reménykedett abban, hogy a fiú igent mond. Yoruki miatt is... Kasa miatt is... Femy miatt is...

Valami megváltozott augusztus hónapra fordulva. Valami miatt már nagyon ment volna Artana-ba, mit szüleinek is mondott, akik azt mondták, hogy kicsit hamarabbra helyezték az indulást. Pontosan 15.-ére. Még utolsó napját egy kellemes vadászattal töltötte, minek zsákmánya egy fácánkakas és egy nyúl. Hátán tegezzel és íjával, övén zsákmányával haladt hazafele, mikor zsebe erőteljesen rezegni kezdett. ~Ki a halál lehet az? Még szerencse, hogy nem vadászat közben tette.~ Kihalássza, nem nézi, hogy ki az, csak lengyelül beleszól, de a visszaszólásra igyekszik átváltani angolra, bár erőteljes az akcentusa. -Szép napot Mr. Blake, itt Eskel Łowca! Miben segíthetek? - homlokát összeráncolta, hiszen, fontos lehet, ha felhívta az igazgató.

Adrian az iróasztalánál ült, a homlokát az összefűzött ujjainak támasztva. Nemrég tette le a telefont, amelyben Charles Filligan beszámolt neki a Stern házaspár haláláról - és előtte nem titkolta el a részleteket sem. A férfi tudta, hogy a dolog mögött egy-vagy több képességgel rendelkező állhat, elvégre ennyi vér nem szívódik fel nyomtalanul... És valahogy érezte, hogy köze van az eltűnésekhez is. Josh Martell, Mary Anne Harper... William Bush ugyan kilógott a sorból, mert ő átlagos gyerek volt... De most, a Stern szülők halálával egyre furcsábbá vált ez az egész ügy... Ahogy Adrian az eltűnt diákjaira gondolt, a tekintete akaratlanul is Femy ajtaja felé fordult, ahonnan a szokásos, dübörgő rockzene szólt - Ő még biztosan nem is hallotta... - gondolta az igazgató, hiszen az igaz, hogy a lányát nem érdekelné különösebben Alphons és Yumi Stern halála, de Adrian tudta, hogy a lányuk Femy barátnője. Ahogy eszébe jutott Yoruki, kiegyenesedett a székben, és a telefonjáért nyúlt. Egy rövid beszélgetés után megtudta, hogy tegnap este óta a lányt sem látták a kollégiumban... Egyre feszültebben hívta vissza a rendőrfőnököt, aki beszámolt neki arról, hogy valóban farkasnyomokat találtak nem messze a háztól... Miután Adrian megköszönte az információt, sóhajtva dőlt hátra a székében - Yorukinál nem ez lenne az első, hogy este hazalátogat... Lehetséges, hogy tegnap este is otthon volt - gondolkodott, miközben idegességében elkezdte a szája szélét rágni - A gyilkosságot biztosan nem ő követte el... Igaz, hogy olykor veszélyes, és az apja megölését akár ki is nézném belőle... De az anyját sohasem bántaná. Ráadásul, a gyilkosságot egyértelműen nem vadállat követte el... Lehet, hogy csak később ért oda. Miután a szüleivel már végeztek... Egy tinédzserlány, egyedül... Ráadásul Yoruki, akiben egy farkas lakozik... - Jó pár percig némán töprengett, miközben a körmével az asztallapon kopogott, aztán hirtelen elhatározással újra a telefonért nyúlt. Rövid keresés után meg is találta a keresett számot, és a homlokát masszírozva várta, hogy felvegyé a tengeren túlról - Hello, Eskel? - kérdézte, amikor a csengés abbamaradt - Mr. Blake vagyok.