FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Mikor Hero befejezte a telefonálást és visszajött a nappaliba Zack felnézett és intett neki.
- Gyertek ide egy picit! - A fehér hajú rögtön elindult felé, és Ivett is csatlakozott hozzá, aki hátra hagyta az irattár és a hivatal tervrajzait. Zack arrébb csúszott a sarokból, hogy a barátai mellé telepedhessenek, majd átkattintott arra az oldalra, ahol a cikket találta. - Ennyit találtam erről a Gweady nevű lányról - mondta, aztán hagyta, hogy barátai nyugodtan végig olvassák a cikket.
- Hát ez nem valami sok - állapítja meg Hero sóhajtva és neki dől a falnak – Mindenesetre több annál, mint amit eddig tudtunk. Küld el nekem ezt a cikket és kerüljétek a kislányt. Úgy tűnik senki nem tud rajtunk kívül az erejéről. Nem tudom mennyire lehet hasznos a számunkra, de addig nem dobjuk fel amíg nem tesz semmit. Ha veszélyessé válna akkor viszont szólunk a rendőröknek, talán ők többet tudnak kezdeni vele majd, mint mi - Sóhajt fel, miután csukott szemmel elmagyarázta a helyzetet a többieknek. Fáradt hangon szólal meg újra.
- Mikor indulunk holnap Ivett?
- Nyolckor kezdjük a bevetést, egy órával sötétedés után. 
- Remek, akkor én most lefekszem aludni, a mai nap már így is túl hosszúra nyúlt. - Mondta majd feltápászkodva elindult a nappali közepén álló ágyig aztán ráhanyatlott. Szemét lecsukva hallgatta egy ideig, ahogy Zack a billentyűzeten gépel, és ahogy Ivett ismét a papírokkal serceg, aztán álomba merült.  

Hero nem mondott semmit Ivettnek a történtekről míg haza nem értek. Meg akarta várni vele Zacket és át akarta gondolni a történteket, hogy a lehető legpontosabban a letöbb információt adja át nekik. Szerencséjére Ivett nem is várta el tőle, hogy beszéljen csak némán ballagtak együtt míg el nem értek a házhoz. Mikor beléptek a házat ugyan olyan rumlisan találták mint, amilyen mindig volt. Zack pedig új kedvenc sarkában kuporgott ölében a laptopjával körülötte a földön szétszórva papírok és kinyomtatott fényképek hevertek. Felpillantott mikor a másik kettő belépett, és bár arcán izgalom suhant át, nem állt fel.
- Csá Hero! Látom csak haza ért az elveszett báránykánk - szívta viszont rögtön barátja vérét. A fehér hajú nem törődött vele, levágta magát a kanapéra hosszában és lehunyt szemekkel felsóhajtott. Tisztában volt vele, hogy mind a két barátja őt figyeli, és a magyarázatát várja, de nem zavartatta magát. Jobb kezét a háttámlán nyugtatta fejét, pedig a karfán. A bal lába lelógott a földre és egy fél percig csak feküdt élvezve az otthona nyugis csendjét, és illatjait. Attól a pillanattól fogva, hogy belépett a házba ez volt az otthona, sőt sokkal régebb óta. Olyan érzése volt mintha ezt a helyet neki teremtették volna. Régebben nem itt lakott a családjával, csak egy város széli kis ház volt, ahová néha el lehetett vonulni, ha a család tagjai el akartak. Még a nagymamájáé volt, mielőtt hozzá ment volna a nagyapjához és beköltözött a Kinsey kúriába. Hero szerette ezt a helyet gyerekkora óta, imádott ide járni amikor még volt lehetősége és amikor eltervezte, hogy visszajön, nem volt kérdés, hogy ide költözik. Kicsit meglepte ugyan, hogy a ház mennyire elhagyatott és kupis volt mikor megérkeztek, de nem nagyon zavartatta magát. A pótkulcsot megtalálta ott, ahol régen tartották, - a kiskertben az egyik nagyobb kő üreges volt és oda dugták el mindig - és onnantól kezdve a sajátjának érezte a helyet.
Végül egy percnyi tűnődés után kinyitotta a szemét, hogy elkezdje a beszámolót. Először elmesélte, hogy hova mentek a fesztivál után, mi történt a házban, hogyan keveredtek a könyvtárba, aztán vissza, a veszekedést, a reggelit, a naplót és a néni szavait, na meg a nagyapjáról szóló részletkét. A mesélés alatt először felült, aztán felállt és sétálgatva nagy beleéléssel mondott el mindent. A barátai csöndesen figyeltek és hallgattak elraktározva az információkat. Végül Hero alkarjával rátámaszkodott a kanapé háttámlájára, és a barátait nézve elhallgatott. Pár perc csönd után Ivett szólalt meg először, higgadtan a forró kását nem kerülgetve kérdezett
- Akkor most mihez fogunk kezdeni? Mit tervezel? - Hero erre elvigyorodott, azzal az idegesítő vigyorával, ami azt sejtette sokat tud, és még több terve van, majd megszólalt. - Egyelőre az lesz, amit elterveztünk. Mi holnap este betörünk az irattárba, ahol a városban élő emberekről és különlegesekről minden információt megszerzünk. - Ivett felé intett – Neked kell lefényképezned őket, én meg fedezlek, ha bármi olyan van. Gyorsan és hatékonyan kell dolgoznunk, szóval olvasgatni csak itthon fogunk. Zack te a kamerákért felelsz, hackeld meg őket, de úgy, hogy a lehető legkésőbb vegyék észre vagy egyáltalán ne. Aztán átnézzük az infókat, azzal együtt, amiket Zack talál a neten, vagy az internetes adatbázisban és szelektáljuk őket. - Mondta miközben folyamatosan forogtak a fogaskerekek az agyában, és próbált mindent a fejében tartani, hogy semmit se felejtsen ki. - Aztán a fényképekhez és a nevekhez társítjuk az infókat. Nem tudom a városból van e valaki, aki fent van a Fisheryn, de ha igen ki kell derítenünk, és azt is, hogy mennyire bízik az oldalban és bennünk. Ha úgy ítéljük meg, felvesszük vele a kapcsolatot, ha pedig nem akkor csak legvégső esetben keressük fel – mondta majd Zack felé fordult.

- Deríts ki mindent, amit csak tudsz erről a Gweady lányról. Veszélyes lehet, szóval vigyázzatok, ha kimentek a házból. - A hacker bólintott és már pötyögött is a billentyűzeten, de fél füllel még mindig Herora figyelt. - A srácokról is ki kell derítened mindent, amit csak tudsz. Régen ismertem őket, de nem emlékeznek rám, viszont, ha rájönnek miért kellett itt hagynom a várost nem baj, ha én is tudok róluk dolgokat. A nevük sorban, Edward McKelley, Yoruki Stern és Euphemia Blake. Az ő apja a városi tanács tagja, ahogy a nagyapám is, és az iskola igazgatója. Róla is a lehető legtöbbet kell megtudnunk, bár szerintem a net ahhoz kevés lesz – pillant Ivett felé, aki bólint jelezve, hogy érti, hogy a holnapi akción sok múlik.
- A nagyapámról pedig... - kezdi és a hangja érzékelhetően megváltozik, az eddig fesztelen tervezgetést felváltja a sokkal komolyabb, érzékenyebb téma. Zack is feltekint a gépből és összenéz Ivettel majd mind a ketten megértően fordulnak Hero felé, aki időközben lehajtotta a fejét, mintha egy súlyos teher nyomná a vállát. - A betörés után elmegyek hozzá, és találkozom vele. Egyedül - jelentette ki. A két társa gondterhelten néz össze, majd Ivett szólal meg.
- Biztos vagy benne, hogy egyedül akarsz menni? - a hangja halk, barátságos. A fagyos énjének semmi jele benne. Hero pedig lehajtott fejjel bólint és halkan szólal meg
– Ezt egyedül kell végig csinálnom. Mielőtt bárki találkozhatna vele, nekem kell – mondja miközben felemeli a fejét, és csöndesen elbámul az egyik sarokban. Majd felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Mindenesetre egy hét múlva nektek is velem kell jönnötök. Nem tudom mennyire bízhatunk majd meg az itteni srácokba, de igazából mindennél jobban szeretnék bízni bennük és valamiért bizonyítani nekik. Szükségem lesz rátok, hogy a reális oldalamat előtérben tudjam tartani. Főleg, ha a nagyapám közelébe kerülnek. Nem vagyok benne biztos, hogy azt bírni fogom idegekkel. Ha elvesztem az irányítást csak ti tudtok majd visszahozni. - Néz mélyen a barátai szemébe, majd ellöki magát a kanapé karfájáról.
- Most viszont el kell intéznem egy telefont. Fel kell hívnom egy minden lében kanál személyt. - mosolyodik el halványan, és megcsillan a szemében valami - át adom neki az üdvözleteteket és a jó kívánságaitokat, addig is dologra – mondja halvány mosollyal az arcán.
- Te hackeld össze a szükséges információkat, - biccent Zack felé - Ivett te pedig kezd el tervezgetni a betörését, és azt hogyan lehetünk a leghatékonyabbak, ha valamire szükséged van, zaklasd nyugodtan Zacket – vigyorog a barátjára aki egy méltatlankodó pillantás erejéig elszakítja a tekintetét a gépről amin újra neki kezdett a keresésnek. Ivett leült a kanapéra terveket kovácsolni, egy alaprajz felé, Hero pedig kiment telefonálni.