Andreas mindig is tudott a varázshatalmúak létezéséről, hiszen az édesanyja is képes volt használni némi mágiát, és az apja évek óta árulta a drágaköveket mágikus célokra, de ő nem igen foglalkozott ezekkel a dolgokkal. Kiskorától kezdve geológus akart lenni, mentesen mindenféle mesébe illő dologtól – ám ez megváltozott, amikor 15 éves korában a házukba költözött Saphir, egy fiatal varázshatalmú lány Németországból. A fiúnak kezdetben az agyára ment a nála három évvel fiatalabb, furcsán viselkedő kis boszorkány, de nem kellett sok idő, hogy megkedvelje a kis macskalányt, akit állandóan Cheshire-nek hívott, a mesében szereplő varázsmacska után. Rengeteget kirándultak együtt a hegyekben, éjszakába nyúlóan fennmaradtak egy-egy ásványt tanulmányozva, vagy csak egymás mellett ücsörögve olvastak a kandalló előtt. Saphir 5 évig lakott Andreas-éknál, és időközben a kis csitri egész komoly lánnyá érett, ami a fiú figyelmét sem kerülte el. Már nem csak mint egy kismacska, vagy egy kishúg tekintett rá, hanem mint egy okos, és bájos lány, aki ugyan végtelenül fura tudott lenni, és a varázshatalma miatt néha olyan volt, mintha egy másik világba tartozott volna, de Andreas teljes szívéből megszerette. Pár hónappal azelőtt, hogy Saphi hazament volna, a fiú bevallotta neki az érzéseit – és legnagyobb örömére a lány viszonozta az azokat. Habár manapság a távolság miatt ritkán látják egymást, szinte minden nap beszélnek valamilyen módon – Andreas még arra is hajlandó, hogy mágiát használjanak erre a célra.
Logan gyerekkora kicsit sem volt kellemesnek mondható. Az apja a születése után pár évvel vesztette el a munkáját egy közeli gyárban, mivel egy balesetben olyan lábsérülést szerzett, ami miatt nem mehetett vissza dolgozni. A férfi a dühét, és a tehetetlenségét alkoholba fojtotta, de az így felgyülemlett feszültségét a családján vezette le, meglehetősen erőszakos formában. Főként a feleségén, aki a kevés eladói keresetéből próbálta ellátni a családot, és a kisfián, akinek a hamarosan megjelenő furcsa képessége miatt még csak el sem hagyhatták a várost. Logan nővére, Sarah szerencsésnek mondhatta magát, mert a jó tanulmányi jegyei miatt a középiskolát egy nagyvárosban lévő, neves bentlakásos intézményben járhatta ki, így tizennégy éves kora után már elég keveset volt otthon. Logan ellenben sokat szenvedett – otthon fizikailag, az iskolában pedig lelkiekben. Az apja bántalmazásait próbálta ugyan leplezni, de mivel egy hallgatag, kissé agresszív viselkedésű fiú volt, aki a néha kontrollálatlan erejével fel is gyújtott dolgokat, a tanárok, és jó pár diák állandó célpontja lett. Szerencséjére nem ő volt az egyetlen bajkeverő különleges a suliban, így egy pár fős banda vezető alakjává tudott válni, akik nyújtottak neki némi lelki támogatást, de igazán sosem engedett senkit sem túl közel magához.
Tizenöt éves volt, amikor otthon egyszer elszabadult a pokol.
Logan az estét a barátaival töltötte az erdőben, ahol csak úgy elvoltak, és szórakozgattak az erejükkel – a fiú legtöbbször próbált minél kevesebbet otthon lenni – de amikor késő este beosont a hátsó ajtón, az anyját szinte félholtra verve találta a nappaliban. Mint utólag kiderült, az apjától aznap vették el a rokkantsági támogatását, mivel az orvosi vizsgálatok szerint már képes lett volna újra munkába állni, de a férfi korántsem örült ennek a hírnek – a szokásosnál is több alkoholt vett magához, és az eddigieknél is hevesebb veszekedésbe kezdett a feleségével, aki próbálta meggyőzni őt arról, hogy igenis vissza kell mennie dolgozni. A férfi végül őrjöngeni kezdett, és egy baseballütővel, majd egy törött sörösüveggel esett neki a nőnek, aki ugyan még élt, amikor Logan hazaért, de már kritikus állapotban volt. A fiú megpróbálta hívni a mentőket, de az apja, amikor meglátta, hogy otthon van, újra feldühödött, és ezúttal őt támadta meg. Jó pár vágást ejtett a fiú testén a már igencsak véres üveggel, és habár ő megpróbálta visszafogni magát, amikor az arcát érte sérülés, engedett a mellkasában tomboló haragnak, és kiengedte a benne dúló lángokat. Logan először csak az apja ruháját gyújtotta fel, de az elméjét elöntő fájdalom, és harag miatt nem tudta visszafogni magát, és hamarosan az egész házuk lángokban állt. Amikor a fiú realizálta, hogy mit is tett, nem törődött a földön szenvedő apjával, hanem megragadva az anyját megpróbálta legalább őt kimenteni.
Amikor kiértek a tűzoltók, és a mentők, Logant az ajtó előtt találták, félig ájultan a belélegzett füsttől, a karjaiban az anyja már élettelen testével. Sarah pár órával később ért a városban, mivel Mr. Blake azonnal intézett neki egy vonatjegyet, és fuvart vissza a városba, és egyből a kórházba rohant az öccséhez. Logan egyedül neki mondta el, mi is történt valójában a szüleikkel – a hivatalos történet végül az lett, hogy a házban felrobbant egy gáztartály, amely Mr. és Mrs. Belaqua halálát okozta.
Logan nevelője ezután a nővére lett, aki otthagyta az egyetemet, és elfogadta Mr. Blake ajánlatát, hogy átvegye a már idős Mrs. Jelleny titkárnői feladatait az iskolában. A fiú ugyan nem szenvedett többet az apja keze által, de az arcán örökké viselni fogja annak az éjszakának az emlékét.
Nicholas Kinsey mindig is olyan ember akart lenni, akinek a család számít a legjobban. Gyerekkorában a testvérei között ő volt a jó és igazságos báty. Aztán felnőtt, felesége és gyerekei lettek, miközben fontos munkát kapott a tanácsban, és egy időre megfeledkezett a céljáról. Gyerekeit elhanyagolta életük elején, és mikor tinédzserek lettek ez vissza köszönt. Ahogy múlt az idő, Nicholas egyre több időt szentelt a családjának. Nem sokkal azután, hogy legidősebb fia megházasodott, elvesztette második gyermekét, ami nagy szakadást okozott a családban. Christopher és a felesége is eltávolodott tőle, és pár évre rá a saját felesége is meghalt. Ekkor már a testvérei sem éltek a városban, nekik túl kicsinek bizonyult. Nicholas szerette volna, ha a fia átveszi a helyét a tanácsba, de Christopher emlékezett arra milyenné tette ez az apját, így elutasította és más állást keresett, ügyvéd lett. Nemsokára megszületett Hero, és Nicholas imádta a fiút, próbált bepótolni mindent vele, amit a saját gyerekeinél kihagyott. Sejtette, hogy Hero különleges, de nem tudta biztosra, mert soha nem látta. Mégis igyekezett őt arra oktatni amire kellett. Titkokat ígért neki, helyekre vitte el őt, próbálta felkészíteni arra, mi várja majd, ha felnő és elfoglalja a helyét a tanácsban, ám ekkor történt a szörnyűség. A zárkózott unokáját pszichiáterhez küldték és valami megtámadta a nőt egyik foglalkozás alkalmával, amibe bele is halt. Christopher és Jennifer ekkor döntött úgy, hogy hátra hagyják a várost és vele együtt mindent, még magát Nicholast is. Az öreg reménykedett, hogy egynap viszont látja az unokáját és a fiát is, és elsimíthatják nézeteltéréseiket. Ahogy öregedett egyre bölcsebb és megértőbb lett, ma már látja hol hibázott, és nem akarja ezeket a hibákat még egyszer elkövetni. Csak az unokáját akarja látni, akit mindenkinél jobban szeret a világon.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Yoruki és Kasa édesanyja, Yumi
Yoruki és Kasa édesapja, Alphons
Andreas mindig is tudott a varázshatalmúak létezéséről, hiszen az édesanyja is képes volt használni némi mágiát, és az apja évek óta árulta a drágaköveket mágikus célokra, de ő nem igen foglalkozott ezekkel a dolgokkal. Kiskorától kezdve geológus akart lenni, mentesen mindenféle mesébe illő dologtól – ám ez megváltozott, amikor 15 éves korában a házukba költözött Saphir, egy fiatal varázshatalmú lány Németországból. A fiúnak kezdetben az agyára ment a nála három évvel fiatalabb, furcsán viselkedő kis boszorkány, de nem kellett sok idő, hogy megkedvelje a kis macskalányt, akit állandóan Cheshire-nek hívott, a mesében szereplő varázsmacska után. Rengeteget kirándultak együtt a hegyekben, éjszakába nyúlóan fennmaradtak egy-egy ásványt tanulmányozva, vagy csak egymás mellett ücsörögve olvastak a kandalló előtt. Saphir 5 évig lakott Andreas-éknál, és időközben a kis csitri egész komoly lánnyá érett, ami a fiú figyelmét sem kerülte el. Már nem csak mint egy kismacska, vagy egy kishúg tekintett rá, hanem mint egy okos, és bájos lány, aki ugyan végtelenül fura tudott lenni, és a varázshatalma miatt néha olyan volt, mintha egy másik világba tartozott volna, de Andreas teljes szívéből megszerette. Pár hónappal azelőtt, hogy Saphi hazament volna, a fiú bevallotta neki az érzéseit – és legnagyobb örömére a lány viszonozta az azokat. Habár manapság a távolság miatt ritkán látják egymást, szinte minden nap beszélnek valamilyen módon – Andreas még arra is hajlandó, hogy mágiát használjanak erre a célra.