A két testvér olyan, mint tűz, és víz. Faith egy végtelenül eleve, folyton nevető, és szaladgáló lány - igazi energiabomba. Imádja a sportokat, és a versenyzést, valamint a kissé fiús játékokat, mint a foci, vagy a dinnyemag köpő verseny, amiben magasan lekörözi Hope-ot. Nem buta gyerek, de a tanuláshoz egyszerűen nincs elég türelme. Nem szeret hosszasan ülni egy könyv felett, és megpróbálni megjegyezni egy verset, ellenben szívesen segít az apjának a barkácsolásban, vagy az állatok gondozásában, még ha koszos, vagy sebes is lesz közben. Hope ezzel szemben maga a megestesült nyugalom, ő akár órákig képes olvasni egy könyvet, és mindig figyelmesen végighallgatja, ha valaki valamit mond neki. Ő is szereti a természetet, de inkább a növényeket, amiket gyakran le is rajzol, és mindig kedvesen válaszol, akárki szóljon is hozzá. Ő inkább az anyjával tölt együtt sok időt, aki mindig újabb, és újabb könyveket, és írókat ismertet meg a lányával. De hiába ilyen különbözőek, Hope és Faith végtelenül szereti egymást. Órákig képesek egymással beszélgetni esténként (mentálisan csupán, így külső szemlélődőnek ez olyan, mintha az adott lány magával beszélgetne), és nincsenek titkaik egymás előtt. Mindig kisegítik egymást, legyen szó tanulásról, vagy ajándékkészítésről, és nem emlékeznek rá, hogy valaha is összevesztek volna valami miatt.
KÉPESSÉG
Faith: Holtak szószólója: A lány képes arra, hogy egyes elhunyt emberek lelkét visszahívja a túlvilágról, és ehhez a dimenzióhoz kösse. Eddig egyedül Hope-pal volt képes ezt megtenni, ráadásul ezt is öntudatlanul, így kérdéses, hogy a jövőben miként fejlődik az ereje.
Hope: Laplace démona: Tökéletes memóriája van. Mindent megjegyez, amit lát vagy hall, és azt hibátlanul képes felidézni.
TÖRTÉNET
A White házaspár egy kis tanyán kezdte el közös életét, Ausztráliában. Kezdetben minden tökéletesen alakult: szépen beindult a férj önálló gazdasága, a feleség talált egy kiadót a verseinek, és már útban volt nem egy, hanem két kislány is, hogy bearanyozzák szüleik életét. Az édesanyánál azonban a kiírt dátumhoz képest sokkal hamarabb jelentkeztek a fájások, és az orvosok is aggódni kezdtek, hogy minden rendben lesz-e... Végül az édesanya szerencsésen túlélte a komplikációkkal teli szülést, ám az ikrekből csupán az egyik sírt fel a szülőszobában... A szülők szívét átjárta a gyász, de egy kis öröm is, hiszen legalább az egyik kislányuk életben volt, akit végül Faith-nek neveztek el. Amikor hazavitték a kis barna hajú csecsemőt a kórházból, nem is sejtették, hogy nem vesztették el végleg a másik gyermeküket.
A lány már 4 éves volt, amikor a szüleinek feltűnt, hogy néha mintha teljesen megváltozna a viselkedése. És nem csak a személyisége, de a beszédmódja, a gesztusai, és idővel rájöttek, hogy a hajszíne is. Egy nap aztán leültek Faith-el, és elmesélték neki, hogy nem volt egyedül, amikor született. A kislányban ekkor tudatosult, hogy az a lány hang, amit néha a fejében hall, és akivel játékból helyet szokott cserélni, valójában az ikertestvére. Amikor ezt elmondta a szüleinek, ők kételkedés nélkül hittek neki, hiszen látták, milyen változás ment végbe a lányukban ilyenkor. Mivel a család immár tudta, hogy valójában négyen vannak, kissé megváltozott az életük - Faith egyre több teret hagyott a testvérének, akinek a szülei a Hope nevet adták, hogy ő is élhesse az életét, a szülők pedig igyekeztek mind a két lányukat megismerni, és szeretni. A lányok külön ruhákat hordtak, hiszen eléggé eltért az ízlésük, külön kedvenc játékaik, és kedvenc ételeik voltak, de mindezt megkapták, hogy egyikőjük se érezze úgy, hogy a másik fontosabb a szüleik szemében. Amikor azonban elérték az iskolás kort, már komolyabb problémák elé nézett a család. Próbálták mindenki előtt titokban tartani, hogy a lányok valójában ketten vannak egy testben, de annyi emberrel körülvéve ez igencsak nehézkesnek bizonyult... Hope-nak és Faith-nek mások voltak az erősségei a tanulás terén, valamint amit az egyik nagyon jól megtanult, arra a másik nem feltétlenül emlékezett, és habár a "helycserét" aránylag hamar meg tudták csinálni, nem egyszer okozott ez gondot a tanárok előtt. Ráadásul az, hogy két teljesen eltérő személyiségű lány voltak, a többi gyereknek is szemet szúrt - nem feltétlenül ugyanazok akartak barátkozni a nyugodt, és türelmes Hope-pal, mint az eleven, és hangos Faith-el... Végül a szülők számára a végső érv az volt, hogy Hope-nál jelentkezett egy eddig lappangó képesség: tökéletes memóriája volt. Bármit, amit elolvasott, vagy csak látott, az utolsó részletig megjegyezte, és fel is tudta idézni. Ezzel ugyan nem lett volna probléma, hiszen melyik diák ne álmodott volna ilyen tehetségről, de ez Faith-re is kihatással lett volna, ha a tanárok zsenigyereknek tartják a testvérét.
A White szülők kutatni kezdtek, hogy hol találhatnának megfelelő helyet a lányaiknak, és végül az ikrek tanácsára Észak-Amerikra terelődött a figyelmük, ahol megtalálták Artana városát. A tanáccsal, és a Mr. Blake-kel folytatott telefonbeszélgetések, és mailezések hatására végül döntésre jutottak, és eladva a régi otthonukat, átköltöztek az USA-ba, hogy Artana-ban kezdjenek új életet.
KAPCSOLATOK
Természetesen ők ketten vannak egymásnak, mint testvérek, illetve az édesanyjuk, Victoria, és az apjuk, Harry.
AJÁNLOM AZ OLDALT
