FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

- Ne félj picinyem, te is kipróbálhatsz valami újat - vigyorgott gonoszan a szemeibe miközben stabilan tarotta az állát, hogy a érezze kinél van a hatalom. Újra a nyakához hajolt, és kiszívott belőle, egy adag vért, aztán a nő szemébe nézett és csak úgy mint tegnap a fiúnál őt is megcsókólta vérrel teli szájjal. Kényszerítette hogy nyelje le a fémes ízű folyadékot, és élvezettel nézte a szenvedését. - Máshogy is játszhatunk ha szeretnéd~ - dudolta bele a fülébe, és tőrével levágta róla a maradék ruhát is. Gonosz tekintetel figyelte a nő arcát, és hátrébb lépett pár lépést, hogy megszemlélje. - Áh még mindig túl tiszta vagy, de ne aggódj ezen változtatunk. - Újra felvágta a már heggedő sebet az alkarján, és összegyűjtötte a saját vérét egy nagyobb vér buborékba, majd a nő feje főlé lebegtette, és a barna szemekbe nézett. - Élvezd amit belőlem kapsz~ - suttogta énekelve és rázudította a vérét. Az áldoztata pedig tetőtől talpig véres lett, és ez a gyönyörű látvány felcsigázta a fiút és közelebb lépett hozzá. - Akkor jöjjön aminek jönnie kell - suttogta újra halkan a vérben ázó nőnek, majd ismételten megcsókólta és elszorakozott vele egy darabig. Miútán megunta és kielégítette a pszihopata vágyait, hátrált és lecsücsent a szoba közepébe, onnan nézte a meggyötört testet. A fülében még mindig viszhangoztak a nő sikolyai és feltöltötték az ürességet a testében és a lelkében. - Ah rég nem játszottam ilyen jót - mondta a nőnek, aki lehajtótta a fejét. - De lassan azt hiszem búcsúznunk kell a férjed szíve már nem dobog tovább, azt hiszem a kislány végzett - döntötte félre a fejét, majd egyszerűen csak tovább ücsörgött. - Azt hiszem megvárom míg idejön. Addig pedig ejtek még néhány vágást rajtad, csak hogy elegyedjen a vérünk - vigyorgott gonoszul, majd továbbra sem mozdulva elméjével írányitva egyik vértörjét, össze vissza vagdosta a nő hasát, majd egyre lejjebb haladt. A combjától egészen a lábfejéjig, mindenhol vágásokat ejtet, és nem hagyta, hogy a nő elvérezzen. Csak épp annyira engedte vérezni, hogy a látvány pazar legyen. 

Gweady a fiú szavaira vigyorogva bólintott, bár nem igen nézett felé. Sokkal jobban lekötötte a figyelmét az előtte szenvedő férfi alak - Rendben, Gweady ellesz, a vérfiú mehet nyugodtan játszani - intett Serias-nak, miközben ledobta a klopfolót, és a kandalló felé indult, hogy ahogy azt a fiú is ajánlotta, kezelésbe vegye az áldozata kezeit. Szerencsére hamarosan talált néhány, meglehetősen hegyes piszkavasat, amikkel visszasétált az apához, aki Serias ereje miatt ugyan nem tudott messzire elkúszni, de látszott rajta, hogy legszívesebben elmenekülne. Gweady ismét egy gyerekdalt kezdett dúdolgatni, majd a férfi kezeit szétterítve, minden erejét összeszedve mindkét tenyerébe beleállított egy-egy piszkavasat - Körben áll egy kislányka, lássuk ki lesz a párja... - Kicsit csalódottan állapította meg, hogy ez kevés volt ahhoz, hogy a fémek rendesen beleálljanak a parkettába, de szerencsére még kéznél volt a klopfoló, így a kis szöszke rászánt néhány percet arra, hogy szépen bekalapálja a rudakat a fába. Amikor végzett, és így sikeresen leszögezte a férfit a padlóra, mosolyogva nézett végig a fájdalmas arcokat vágó alakon, majd ismét a konyha felé vette az irányt, ahol pár percig zörgött, majd egy komplett fiókkal a kezében tért vissza. Kicsit ugyan nehéz volt neki a késekkel, és más fém eszközökkel teli doboz szerűség, de hősiesen odacipelte a férfihez, majd ledobda mellé - A farkaslány apukája tudja, hogy kell amőbázni? - kérdezte, miközben egy késsel a kezében ráült a férfi melkasára, és levágta róla a felső ruhadarabokat, szabaddá téve ezzel a mellkasát - Gweady nagyon szeret játszani, mert van egy verhetetlen taktikája. Játszuk azt, hogy minden egyes meccs után, amit a farkaslány apukája elveszít, Gweady büntetésből beleszúr valamit a karjába a fiókból, rendben? - kérdezte szélesen vigyorogva, miközben a szemében furcsa, bizarr lángok lobogtak. Miután kiválaszott a kések közül egy megfelelőt, felkarcolt a férfi mellkasára egy háromszor hármas rácshálót - Gweady lesz a kör - mondta, majd bele is "rajzolta" az említett alakzatot a háló közepébe - Most a farkaslány apukája jön - nézett a férfira türelmetlenül, aki néhány, a kislány számára idegen nyelvű szót köpött felé. Gweady ezen nem akadt meg túlságosan, csak félredöntött fejjel hümmögött - Értem, szóval a férfi ide szeretné tenni az ikszet... - Csaknem tizenkét meccsel később, miután már tíz kés, egy dugóhúzó, és valami hegyes, kétágú villaszerűség állt ki a férfi karjából, Gweady sóhajtva dobta el a kezéből a kést - A farkaslány apukája nem játszik túl jól... Bár, Gweady ebben sosem veszít - mondta mosolyogva, miközben feltápászkodott a véresre karistolt mellkasú férfiról - És most mit játszunk...? - kérdezte, miközben a kezeit a háta mögött összekulcsolva sétálta körbe a férfit, és körbe nézelődött, hogy mivel folytassa - A farkaslány apukája vajon tudja, miért történik ez vele? - tette fel a kérdést, bár  nem igazán várt választ a fájdalmasan hörgő férfitól - Igazából, nem azért, mert rossz ember lenne... Persze, Gweady nem szereti az ilyen embereket, mint ő. Egy apukának ott kellene lenni mindig a lánya mellett, és nem szabadna vele csúnyán bánnia. De, a fakraslány apukája most nem emiatt kap büntetést - Gweady az utolsó kör alkalmával leguggol a férfi fejénél, miközben az egyik keze akaratlanul is a jól bevált, és kissé már eldeformálódott klopfoló felé kúszott.

 - Most azért szenved a fakraslány apukája, mert a farkaslány rosszul viselkedett - vigyorgott félredöntött fejjel a férfira, akinek a szemében örömmel fedezte fel a düh jól ismert lángjait. A kis szöszke már készült felállni, amikor a földön szenvedő alak összeszedte az erejét, és egy jó adag vért köpött a kislány arcára. Gweady először egy pillanatra lefagyott, és eltűnt az arcáról a boldog vigyor... majd továbbra is kifejezéstelen arccal emelte a magasba a klopfolót, és ritmusosan kezdte el ütlegelni a férfi arcát, ami egyre kevésbé kezdett emberi arcra hasonlítani - Jaj! - tisztult ki hirtelen Gweady tekintete, és meglepetten nézett az előtte fekvő roncsra. Várakozó tekintettel bökdöste meg a férfit, de annak a szemében már nem volt nyoma az életnek - Ajjj... Gweady eltörte - állt fel a lány szomorú sóhajjal, majd a véres eszközd bedobta a többi közé az ott heverő fiókba - Na mindegy... ideje megnézni a vérfiút - indult el a házban, miközben letörölte az arcáról a vért, és a nyált, és immár egy pillantásra sem méltatta a korábbi játékszerét.

Serias figyelte a hozzájuk szökdécselő lányt és szavaira harag támadt benne. Gyűlölte az apák, főleg az olyanokat akik bántották a gyerekeiket. Nehez fogta vissza magát, hogy most azonnal fájdalmat ne okozzon neki, de már a kislánynak ígérte őt. Csak vérvörös szemekkel nézett a férfi szemébe, és nem engedte hogy az máshová figyeljen. A szemeiben düh ás vérszomj lángolt, de kivárt, okosabb volt annál, hogy rögtön neki essen valakinek. Tudta, hogy ez nem elég bűntetés, majd Gweady elintézi. Mikor a lány végre előtűnt a konyhából a fiú arrébb kényszerítette őt, és nem hagyta mozogni. Hátrébb állva figyelte, ahogy a másik oda szökdécsel a férfihoz, és kényszerítette a nőt is, hogy nézze. Amint a kislány rávágott az apa figura térdére, Serias hagyta, hogy összeessen. Visszafogta erejét a férfin és csak épp annyira írányította, hogy ne tudjon kárt tenni a lányban, de a teste reagálhasson a fájdalomra. Addig állt ott és figyelte a jelenetet, míg Gweady nem végzett és vállára nem vette az eszközét, aztán így szólt a lányhoz. - Ötletes húzás, innentől teljesen a tiéd, csak épp annyira érvényesül rajta az erőm, hogy ne bánthasson, de ha kezelésbe veszed majd a kezét is, elengedhetem ha akarod - ajánlotta majd a nő felé nézve végignyalta a száját. - Én pedig azt hiszem keresek egy csendesebb helyet a házban, és szépen lassan kezelésbe veszem a nőt - vigyorgott pszihopata modon. Aztán megvárta, hogy a lány válaszoljon neki, és ha kellett még ő is válaszolt, majd elindult, hogy felfedezze a házat és megtalálja a legmegfelelőbb helyet. Kilencest azért Gweadyvel hagyta, hogy ha esetleg szüksége lenne a kígyóra akkor ott legyen. A fiú addig járkált a házban míg talált egy fényképet a farkaslányról. Megjegyezte aztán pedig abba a szobába indult ami feltehetőleg az ővé volt. Bent pedig a falhoz állította a nőt, megvágta a saját alkarját és hagyta hogy a vére kifollyon. Aztán vértöröket készített, és csak úgy mint a tegnapi fiúnál, a nő tenyerébe hajította őket oda szögezve ezzel a falhoz. 

Gweady egyetértően bólintott Serias javaslatára a mozgásképtelenséget illetően - az ő ereje átlagos emberek ellen teljesen hasztalan volt, így most volt csak igazán büszke magára, hogy beszervezte a vérfiút a buliba. A kérdést hallva egy picit körülnézett, de mivel a legközelebbi ház is kellően messze volt, vigyorogva nézett fel a fiúra - Szerintem nem. Még jó, hogy ilyen nagy kertjük van, és messze laknak másoktól. Mintha csak hívnák Gweady-t, és a vérfiút játszani - Amikor Serias a kezéért nyúlt,a kislány minden gond nélkül megfogta azt, és hagyta, hogy most ő vezessen. Nem volt ismeretlen Gweady számára sem a gyilkolás, de a házba való betörés, és átlagos emberek levadászása az teljesen idegen terep volt a számára, így egyre izgatottabban lépdelt a fiú után, halkan dúdolászva. Amikor a srác csnedre intette, Gwead elnémult, és hogy visszatartsa a kitörni készülő izgatott nevetését, a szabad kezét a szájára szorította. Igyekezett ő is halkan osonni, ami a kis termete miatt nem volt olyan nehéz, és a fekete ruhája miatt még a sötétségbe is egész jól be tudott olvadni. Az üvegajtóhoz érve ő csak Serias alakja mellett bekukucskálva látott be, de így is hamar kiszúrta az egészen szép hölgyet - De szép... Biztos Gweady mamája is ilyen szép néni... A farkaslány meg sem érdemel egy ilyen anyukát - Amikor Serias egyszerűen berugta az ajtót, Gweady száján akaratlanul is kiszaladt egy kis nevetés - imádta a törés, zúzás, pusztítás bármilyen jellegű látványát - aztán óvatosan, a szilánkokat kikerülve belépett ő is a házba. Amikor a vérfiú felkiáltott, Gweady végre elvette a kezét a szája elől, és lelkesen az égbe emelte őket - Jeee - kiáltotta, mintha tényleg egy buliba jöttek volna. Amíg Serias a nő és a férfi vérének begyűjtésével volt elfoglalva, Gweady körülnézett a házban, és néhány hegyes, vagy épp elég súlyos tárgynál mosolyogva bólogatva megállt. Amikor Serias végzett, vidáman odaszökdécselt a trióhoz - Gweady-nek tökéletes lesz a farkaslány apukája. Gweady úgy is úgy tudja, hogy nem bánt valami szépen a kislányával - nézett a férfi szemébe vigyorogva, de egyértelműen a harag lángjaival a szemében. Sosem volt jó kapcsolata az apa karakterekkel... Serias ajánlatára nemlegesen rázta meg a fejét, majd gorsan elszaladt a konyha irányába, ahol elkezdett a fiókokban zörögni - Nem kell, Gweady-nek jobb ötlete van. Elég, ha a vérfiú kicsit arréb állítja, és még egy picit nem hagyja mozogni - Végül Gweady szélesen mosolyogva, egy méretes klopfolóval a kezében jött elő a konyhából, és továbbra is félig szökdécselve odament a férfihoz, majd meg sem állva, lendületből rávágott a térdére, ami egy hangos reccsenéssel mozdult el kissé természetellenes irányba. Ha Serias hagyta, akkor Alphons ettől a földre zuhant, majd Gweady szünetet sem tartva hasonló kezelésbe vette a másik térdkalácsot is, valamint mind a két lábfejet - Így! Így nem tudsz elszaladni Gweady elől - vigyorgott, büszkén a vállára véve a véressé vált klopfolót, mint egy csatából érkezett hős.

Serias a lány izgatotságára egy gonosz vigyorral válaszolt - Egy olyat amit sose fog elfelejteni - mondta és szemeiben égett a vérszomj és az örültség halvány, de egyre erősödő lángja. Egyre csak zúgott a vér a fülébe, és sürgette őt, de még várt. Amikor a kislány eldöntötte mit akart bólintott és csak ennyit fűzött, hozzá melőtt elindult a fák árnyékában. - Igazad van, odabent választok egyet, aztán mozgásképtelenné teszem őket, csak, hogy ne akarják elrontani a játékunkat. Szerinted meghallja valaki ha sikoltanak? - kérdezte, de közben már újra a lány keze után nyúlt, és ha az hagyta megfogta és maga után húzva a ház felé haladt. Mikor elég közel értek már a szája elé tette az ujját jelezve a lánynak, hogy maradjon egy kicsit csöndbe, és halkan még közelebb osont és húzta a lányt ha engedte. Addig ment ameddig csak biztonságban árnyékban tudott maradni. Aztán a hátsó üvegajtón át megpillantotta a nőt. Az erejét rögtön kivetítette rá és megdermesztette, a nő meg sem bírt mozdulni a száját se tudta volna kinyitni. Aztán a hátsó ajtóhoz settenkedett, és erejét össze szedve - mind a képességéből adódót, mind a fizikálisat - egyszerűen berugta az üvegajtót, és megdermesztette a férfit is. Óvatosan átlépve az üvegajtó maradékán, bentről kinyitotta, hogy a kislánynak könnyebb dolga legyen aztán megfordulva gonoszan rá vigyorgott a két emberre. - Hát akkor mindjárt kezdődhet a buli! - kiáltotta, úgy hogy ők is jól halhassák, meg persze Gweady is. Aztán nem várva tovább, előkapta a tőrét, és előbb a nőhöz lépve megvágta annak csuklóját egy picikét, és ivott a véréből. Mindeközben egyenesen a szemébe nézett, hogy kiélvezze a rettegést, majd ugyan ezt tette a férfival. Aztán kényszerítette őket, hogy álljanak meg előttük egymás mellett, és jól szemügyre vette a párost, mielőtt a kislányhoz fordult. - Nos Gweady, úgy gondolom, hogy neked talán jobb szórakozás lenne megtörni a férfit, én meg kellőképpen eljátszadozhatnék a nővel. Rendben lesz ez így? - kérdezte a kislányt, és ha az válaszol még megkérdezi - Akarod, hogy kikötözzem, valahová neked? Szívesen áll bármilyen pozba a kedvedért - nézett színtiszta gonoszsággal a férfi szemeibe. 

Gweady nem igazán érzékelte Serias hangulatváltozásait, hiszen éppen Ő róla beszélt, ami számára végtelenül fontos téma volt. A fiú válaszára ő is vigyorogva bólintott, majd folytatta a sétát, miközben még mindig mosolyogva arról ábrándozott, milyen boldog lesz majd, ha elvégzi a feladatot, és végre teljesül, amit Ő kitervelt. Amikor megtalálták a házat, ahová indultak, Gweady csendben figyelte a vérfiút, miközben az lehunyta a szemét. Ő is érezte, ahogy a fiú ereje szép lassan erőre kap, és az elején igencsak meg kellett állnia, hogy ne nyúljon bele ő is a fiú képességébe. De végül csak sikerült nyugodtan kivárnia, hogy a srác felmérje a terepet - Ezek szerint a farkaslány nincs itthon - motyogta kicsit halkabban, majd beleszimatolt a levegőbe, hogy a maga módján is meggyőződjön erről. Igaz, érzett a közelben más képességeket, de a farkas jellegzetes vad, és Gweady-t az erdőre és a vérre emlékeztető illatát csak nagyon haloványan érezte a ház körül - Ez pont jó. Akkor a vérfiúnak sem kell visszafognia magát. És gondolj bele, milyen meglepetést hagyhatunk a farkaslánynak, mire hazaér - csapta össze a kezét a kislány izgatottan, és szélesen vigyorogva. Serias kérdésére picit eltöprengett - Hát... Ha két emberke van odabennt, akkor úgy lenne igazságos, ha Gweady és a vérfiú megosztozna rajtuk, nem igaz? És mivel Gweady jószívű kislány, megengedi, hogy a vérfiú válasszon előbb - ajánlotta fel nagylelkűen Serias-nak, majd vidáman dúdolászva indult el a ház felé, csaknem izgatottan szökdécselve.

Serias kesernyés mosollyal hallgatta a kislány ahogy erről a bizonyos valakiről mesél neki. Őrült, hogy nincs egyedül mint annó a fiú volt, de valahol a mellkasában üresség támadt a szavaira. Gweadyra ezek szerint mindig vigyáz valaki, vagyis mégsem olyan mint ő. A tekintete egy percre a semmibe révedt, majd megrázta a fejét. Nem értette magát, hogy miért foglalkoztatja ennyire ez a gyermek. Hiszen csak valaki akivel tegnap találkozott, ráadásul szórakozáson kívűl mást nem tud neki nyújtani. Élvezetes volt együtt játszani, de neki nem szabadott túlságosan másokkal foglalkoznia. Nem valott volna rá, amúgy se lett volna semmi értelme, a végén mindig egyedül maradt. Ezt persze nem mondta el a lánynak és csak akkor pillantott rá, mikor befejezte a magyarázatot. - Akkor szerencsés vagy, hogy itt van neked Ő. Én pedig szinte bármikor kapható vagyok egy jó kis szórakozásra - vigyorodott el gonoszan és nem kérdezett többet. Nem akart többet tudni, mert akkor foglalkoznia kéne vele, viszont így, hogy tudja a lány mellett van valaki, már nem kell a kelleténél több energiát ebbe az ügybe fektetnie. Szóval koncentrálhat arra ami számít a szórakozásra. Nem sokára már az erdő szélére értek és aztán a lány meg is találta amit kerestek. Serias megállt, és végigmérte a különös kinézetű faházikót aztán lehunyta a szemét, és mélyet lélegezve koncentrált. Hallotta érezte a szívveréseket a környezetében. A saját kettős szívverését, Gweady apró szívét, a kígyóit, és a körülöttük az erdőben bújkáló állatokét. Aztán megérezte a házban dobogó szíveket, az emberi vér lüktetését az erekben. Csöndesen hallgatozott aztán kippatantak a szemei melyek vörösben játszottak. - Kettő ember van a házban, két felnőtt - pillantott a kilányra. - Nos, hogy akarod csinálni? - mosolyodott el kajánul a szemében gonosz csillogással és ébredő vérszomjjal. 

Gweady miközben Serias-nak mesélt, főként előre fele figyelt. Tudta jó, hogy merre kell menniük, de azért néha kicsit lassabban lépdelt, és felmérte, merre is lehetnek. Amikor a fiú rákérdezett az említett nénire, Gweady mosolya szélessé vált, és ha valaki most látna volna, nem feltételezte volna róla, hogy képes lenne emberek életét elvenni. Valójában mindig is szeretett Róla beszélni, csak a legtöbben nem hittek el neki, amiket róla mondott. Dr. Whaales is folyton próbált mindenfélét megtudni a hangról, és a hozzá kapcsolódó személyről Gweady fejében, de amikor a kislány rájött, hogy csak valami képzeletbeli barátnak tartja az egészet, vagy hallucinációnak, már nem volt kedve megosztani az igazságot a férfival. A vérfiú azonban más volt - ő nem kételkedett a szavaiban, és elfogadta a dolgokat úgy, ahogy azt elmondta - Pontosan! - bólintott mosolyogva - Ő mindig válaszol Gweady-nek, ha gondja támad, és mindig megmondja, mit kell tennie, hogy jó kislány lehessen, és segíthessen neki. Bár sajnos mások nem hallhatják... De ha a vérfiú is hallhatná, biztosan ő is nagyon szeretné őt - nézett a sárgás szemekbe. A fiú következő kérdését nem értette igazán, és ezt kérdő hümmögéssel jelezte is. Félredöntött fejjel, kíváncsian hallgatta Serias-t, majd elmosolyodva megrázta a fejét - A vérfiúnak nem kell aggódnia. Hiszen Gweady-nek itt van Ő. Ő mindig vele van. És Gweady-nek van anyukája is... még ha azt mondják, hogy ez nem igaz -  sötétedett el egy pillanatra a tekintete, miközben igencsak bosszús arcot vágott. De aztán visszanézve a fiúra, újra elmosolyodott - De a vérfiú ne aggódjon, Gweady tudja, hogy ő itt van neki, és ennek nagyon, de nagyon örül is. Hiszen a vérfiú igazán hasznos, és ügyes fiú, és sok érdekes dolgot tud mutatni Gweady-nek - mondta, ezúttal voltaképpen egy kedves kislánynak látszódva. Valóban örült annak, hogy Serias segít neki, bár az is benne volt a pakliban, hogy ha valami miatt a fiú egyszer is nemet mondana, Gweady-nek nem esne igazán nehezére eltörölni őt. Serias jelenleg egy nagyon jó játszótárs, és segítő volt Gweady számára - de nem pótolhatatlan. Miután végeztek a beszéddel, Gweady tovább vezette Serias-t a fák között. Már egészen az erdő szélén jártak, és a kislány a fák közül kinézve próbált rájönni, pontosan merre is lehetnek - Itt kell legyen valahol, Gweady biztosan emlékszik... Ah, ott is van! - mutatott egy nem messze lévő fából épült házra, amelyben égett a villany - Az a ház az, Gweady biztos benne - mosolygott a lányka elégedetten, hogy ilyen ügyesen elvezette a vérfiút idáig.

Yumi és Alphons ugyan csak a kellemetlen némaságba burkolóztak, mint szoktak. Alphons a nappaliban üldögél, szemeit a Tv jobban leköti, mint felesége kecses alakja, ki elé rakta a vacsorát. Yumi szívében pedig ugyan csak harag él. A délután nem tudott nem veszekedéssel telni, mi Yoruki körül forgott. A szeretett leány hiába farkas, az ő vérük. Yumi pedig büszke is rá. Apja sokat mesélt a kihalt Japán farkasokról, mik állítólag mégsem haltak ki. Yoru, ez alány születési neve, csupán ejtéskönnyítés miatt van a "ki" végződés, születésekor pedig, apja és anyja elmondása szerint a hegyet boldog vonyítás töltötte meg, mi a környékre is igaz volt. Yoruki nem hasonlít az itteni farkasokra, sokkal inkább a kisebb termetű Japán farkasra mi van olyan szívós, mint a szürke farkasok. Viszont amit nagyon bán, hogy fiát magára hagyta, egy olyan férfi miatt, ki sosem foglalkozott velük, egyetlen gyermekével sem. Gyakran vesz elő magányos óráiban egy képet, min ők hárman vannak. Az alig tíz éves Kasa és a kis Yoru. most is ezt tette a konyhában és megeredtek könnyei. ~Hol lehet most? Hogy van? Vajon meg fog valaha bocsájtani?~ Szomorúsága mélyen, anyai szívéből szólt. E miatt nem engedte, hogy Yoru-nak bármikor bántódása essen.