Brann, mivelhogy holló, eddig is igen okos volt, de mióta megváltozott, szinte emberi intelligenciával rendelkezik. Kifejezetten jó a problémák megoldásában, és az egyes hangok utánzásában - imádja ráhozni az emberekre a frászt a riasztó hangjának imitálásával. Emberi szemmel nézve erkölcsi normákkal nem igen rendelkezik; bűntudat nélkül csen el bármit bárkitől, a meghalt emberek iránt sem érez sok sajnálatot, és végtelenül bunkó tud lenni mindenkivel - aminek főleg az is az oka, hogy jelenleg nem igen tudja, hová is tartozik; hollónak már túl okos, és emberi, de embernek meg túl madár... Végtelenül kíváncsi állat, még a fajtársaihoz mérten is - bár emiatt nem egyszer került igencsak szorult helyzetbe élete során.
KÉPESSÉG
Emberi intelligenciával rendelkezik, és képes az emberi beszédre - bármilyen nyelven.
TÖRTÉNET
Brann élete első öt évében teljesen átlagos holló volt. Kikelt a tojásból, megtanult repülni, és vadászni, aztán elhagyta a szülői fészket, és megkezdte önálló madáréletét. Az évek alatt sok helyet bejárt, megismerte a furcsa, tollatlan embereket, akik végtelenül szórakoztatóak voltak a számára, és rengeteg érdekesebbnél érdekesebb dolgot készítettek - na meg sok finom falatot, amit el lehetett lopni tőlük. Már igencsak benne járt a felnőtt korban, amikor egy furcsa városba tévedt, amit körül lengett valami furcsa energia, és a vér szaga... A holló úgy döntött, eltölt egy kevés időt ezen a helyen, és miközben felfedezte a környéket, egy este egy furcsa fát talát az erdőben. A fa körül különös, kékes fények villóztak, és keringtek, valamint a levegőben énekhez hasonlító hang terjengett. A madár először megrémült a bizarr helytől, de hamar győzött a félelmen a kíváncsisága, és apránként közelebb ugrált a fához. A vakmerőségének végül ára lett - az egyik fény egy bukfencet vetve megcélozta a fekete tollas állatot, és az hiába menekült, a kékség végül eltalálta és beterítette. Brann ekkor élte át azt az élményt, amit csak a "megváltozása"-ként tart számon. Miközben a fény átjárta a testét, különös képeket látott - olyan történeteket ismert meg, amelyeknek számára semmi jelentősége nem volt, de érezte, hogy fontosak -, és egy hang rengeteg mindent mesélt neki. Végül, mielőtt a különös esemény abbamaradt volna, a fényben lévő hang arra kérte őt, hogy legyen a szeme ebben a városban, és segítsen neki. Brann amikor felébredt, riadtan csapkodva menekült el a fától, és elhatározta, hogy messzire elkerüli ezt a helyet - azonban hamar rá kellett jönnie, hogy erre nincs sok esélye. A fény ugyanis megváltoztatta őt - és ez nem csak abban merült ki, hogy a szeme ettől fogva furcsa, kékes fényben tündökölt, és a bizarr hely környékén a tollán különös minták jelentek meg. Ettől kezdve képtelen volt kommunikálni a saját fajtársaival, és ahogy elnézte őket, rá kellett jönnie, hogy a madarak mennyire ostoba lények tudnak lenni... Végül egy vadász segített rájönnie, hogy mi baja lett a beszédének - ugyanis amikor kiröhögte a férfit egy elbaltázott lövése után, és nemes egyszerűséggel balfácánnak nevezte, az ember démont ordibálva elszaladt... Brann végül beadta a derekát, és visszatért a furcsa városba, és habár a bizarr helyen többet nem hallotta a különös hangot, a környéken maradt, hogy rájöjjön, mi okból változott meg.
KAPCSOLATOK
A megváltozása óta nem tartja a kapcsolatot a fajtársaival, az embereket meg utálja...
AJÁNLOM AZ OLDALT
