|
Témaindító hozzászólás
|
2019.07.25. 22:13 - |
2006. December 27. Kinsey kúria
A Kinsey család együtt töltötte a karácsonyt, de két ünnep között Jennifernek muszáj volt bemennie a munka helyére. Ekkor állított be Adrian Blake a kislányával, és Nicholassal együtt megpróbálták meggyőzni Christophert, hogy valamiben segítsen nekik. Ez alatt a gyerekeket együtt elküldték játszani Hero szobájába.
Enyhe havazás volt aznap, de a nap is előbújt néha a felhők mögül. |
[15-1]
 A kissrácnak jól állt a mosolygás, és Femy örült annak, hogy kissé boldogabbnak láthatja a másikat, mint eddig. Eddig nem nagyon gondolt bele abba, hogy Atherol mennyire örülne egy utazásnak Kaliforniába, de most már egyáltalán nem bánta, hogy vele fog jönni. Amikor a fiú lehalkiította a hangját, a kislány felkuncogott. Egészen olyannak tűntek most, mint a mesében a hősök, akik titkos terveket szőnek a világ megmentésére - bár jelen esetben, a karácsony megmentése lehet, közelebb állt volna a valósághoz. Amikor Hero a lányénak érintette a homlokát, Femy eléggé meglepődött, és picit zavarba is jött a hirtelen közelségtől, de a fiú szavaira csak vigyorogva bólintott egy kicsit, amennyire a testhelyzetük megengedte - Pontosan - suttogta ő is izgatottan. A kérdés hallatán felcsillant a szeme - Igen! Lent van a kabátom zsebében a pénztárcámban - Femy örült a hirtelen jött szerencséjüknek - csupán azért volt kivételesen nála a zsebpénze, mert az apja megígérte, hogy ha végeztek, elmennek a cukrászdába, és Femy vehet magának egy sütit a pénzéből, vigasztalásul, amiért el kellett vele jönnie Mr. Kinsey-ékhez - Úgyhogy akár indulhatunk is! - pattant fel a vöröske a földről, és nyújtotta a kezét Hero-nak, izgatottan, és lelkesen, készen állva akár azonnal elindulni. |
 Hero mosolyogva figyelte a lány örömét, valamiért melegség érzetével töltötte előt az, hogy boldogságot okozottneki. A meglepett tekintetre és elnyújtott hátra viszont kicsit ideges lett. Nem akart kimaradni egy ekkora kalandból, ráadásul Femy nem mehet egyedül. A lányokat a mesékben mindig a fiúk védik meg, nem hagyhatom, hogy védtelen legyen. Gondolta, de nem mondta ki, mert nem akarta megbántani a vöröskét. Várakozóan nézte a lányt, és amikor az végül elmosolyodott és csípőre tett kézzel beszélni kezdett Hero már tudta, hogy megengedi. A felnőttek is mindig a feltételek szabásával kezdik, aztán mondják, hogy szabad. A fiú vigyorogva hallgatta végig a lányt és amikor az leguggolt elé, mélyen a sárga szemekbe nézett. - Megígérem - suttogta. Maga se tudta miért halkította le a hangját, de a pillanatnak olyan varázsa volt, hogy önkéntelenül is megtette. Aztán elmosolyodva Femy homlokának döntötte a sajátját, és izgatottan folytatta a suttogást - Ez lesz a mi titkos kalandunk, de most kell indulnunk amíg anyu nincs itt, és apuék lefoglalják a te apukádat - mondta, aztán eszébe jutott valami - Nálad van a pénzed? - kérdezte és kicsit oldalra billentette a fejét, ami következtében a homloka már nem fedte le teljesen a lányét. |
Látszólag Atherol sem volt meggyőződve róla, hogy Kalifornia, és Artana között valójában pusztán ennyi lenne a távolság... Femy egy pár pillanatig még zavartan nézte az ujjai közötti tizenegynéhány centit, majd inkább leengedte a kezeit. Mindegy, valójában mennyire is volt messze Kalifornia, ő oda akart menni. A vonatos kérdésre idegesen várta a választ, mert más ötlete nem igen volt - kocsival még sem mehettek, a kis háromkerekűjével pedig a játszótérig is fárasztó volt eltekerni, ilyen nagy hóban meg pláne... De Femy nem kételkedett a fiú szavaiban azt illetően, hogy oda lehet jutni vonattal - De jó - pattant fel a szőnyegről - Akkor csak a vasútállomásig kell elmenni, venni egy jegyet, és már ott is vagyunk - pörgött egyet körbe örömében, hiszen nem is gondolta volna, hogy ilyen könnyű az egész. Az apja mindig azt mondta, hogy hosszú, és fárasztó az út... - De Atherol térképei szerint olyan könnyű - gondolt bele mosolyogva. A fiú kérdésére hirtelen megtorpant, és meglepetten nézett le a másikra - Hááát... - mondta elgondolkodva, majd elkezdte rágcsálni a szája szélét, miközben homlokráncolva töprengett - A mami biztosan nem bánná... És lenne kivel beszélgetni az úton odafele... És Atherol olvasni is tud, ami nagyon hasznos lenne, ha meg akarom keresni a jó utcát - Végeül elmosolyodott, és határozottan, csípőre tett kézzel nézett a másikra - Ha kifizeted a saját jegyedet, és nem panaszkodsz útközben - emelte fel a mutató ujját figyelmeztetően, és gyerekesen szigprú arcot vágott - akkor eljöhetsz velem. De nem szólhatsz róla a felnőtteknek! Sem senkinek - gyorsan leguggolt a fiú elé, ezúttal egészen közel a másik arcához - Megígéred? |
Hero megnyugodott Femy helyeslésére, mert így biztos volt benne, hogy jó hegyet talált meg. A lány érvelésére összeráncolta a homlokát és lenézett a térképre majd vissza a lány ujjai között lévő távolságra. - Szerintem... Szerintem ez nem pont így működik - mondta megint szégyenlősen. A nagyapja mesélt valami olyat, hogy a térkép más mértékegységben mutatja meg a dolgokat, de ezt a fiú nem értette. Soha nem tanult még mértékegységekről. A lány következő kérdése szakította ki a térkép körüli gondolataiból, és lenézett a városra. - Háááát... szerintem kell mennie, van a városban vonat - Érvelt a fiú szerinte jogosan, majd újra lapozgatni kezdett amíg meg nem találta az utakat mutató térképet. - Tessék itt van, itt mutat vonatsínt és itt is - mutatott a fiú a hegységre, majd Kaliforniára - Szóval csak megy oda vonat - Igaz a vonatsínt jelölő vonalt nem követte végig, vagyis nem tudta hogy merre megy a vonat, de számára logikusnak tűnt, hogy ha mind a kettőnél van sín, akkor oda lehet menni. Pár pillanatig elgondolkozva figyelte a térképet, majd szégyenlősen Femyre nézett - Engem is magaddal visszel? Nekem is van pénzem tudom fizetni a saját jegyem, nagyapa testvére küldte - mesélte és reménykedő szemekkel nézett fel a nála fiatalabb de igen határozott lányra. |
Atherol mosolya egészen aranyos volt, főleg, hogy Femy még egyáltalán nem látta mosolyogni a fiút. Amikor a másik helyeselt, a lányka öröme még ragyogóbb lett, mielőtt visszafordult a térképek felé. Amikor Atherol átlapozott a domborzati térképhez, Femy már kevésbé érezte idegennek a rajzokat, elvégre a föld normális esetben is barna, meg zöld szokott lenni. Kíváncsian nézegette a kis kék foltokat, és barna pacákat, amíg Hero a Kavicsos hegységet kereste. A lány reménykedett benne, hogy a másik ezúttal is rátalál arra, amit keresnek, hiszen olyan okos volt. Amikor a fiú megmutatta neki a Sziklás hegységet, a lány boldogan ugrott egy kicsit - Igen, igen, az lesz az! - Femy egyetértően bólogatva követte a tekintetével Hero ujját, ahogy a térképen mutatta az útvonalat, és helyeslően hümmögött - Hát... - mondta elgondolkodva, miközben az egyik mutatóujját Kaliforniára, a másikat a Sziklás hegységre tette, majd felemelte a kezeit, mutatva a térképen mért távolságot - Nekem ez nem tűnik olyan soknak - nézett a fiúra zavarodottan, mert furcsának tűnt, hogy Kalifornia csupán ennyire messze lenne - És szerinted megy oda vonat? Azt tudom, hogy innen a városból indulnak vonatok... És kaptam karácsonyra zsebpénzt a nagy-nagynénémtől, amiből tudok jegyet is venni - mesélte büszkén, hiszen ez volt az első igazi pénze - igaz, hogy mindössze pár dollárról volt szó. |
A széles boldog mosolyra, Hero is őszinte vigyorral reagált. Örült neki, hiogy végre valamit ő tud, és hogy segíthet vele másoknak. A lány kérdésére bólintott. - Pontosan ahogy mondod - Hero az államokat kezdte nézegetni, de nem igazán tudta melyikben laknak ők, már hallotta, de minduntalan elfelejtette, hiszen annyival több érdekes dolog volt. A lány mondatára a fiú tekintete felragyogott - Tényleg a hegység - mondta és sebesen átlapozott egy az államok domborzatát ábrázoló térképre és buzgon kereste a Köves, vagy Kavicsos szavakra hasonlító nevű hegységet. Ez most több ideig tartott, mint megtalálni Kaliforniát, de a fiú nem adta fel aztán végül rábökött egy pontra a térképen. - Szerintem ez az - nézett fel a lányra - Azt írja Sziklás-hegység, az majdnem olyan mint a Köves vagy a kavicsos - ecsetelte az elképzelését a dologról, és kérdőn nézett Femyre, hogy vajon ő mit gondol erről. - Ha tényleg itt lakunk - mutatta a fiú az ujjával a pontot - akkor idáig kell eljutnunk - húzta az újbegyét egészen Kaliforniáig, és össze ráncolta a szemöldökét - Neked nem tűnik hosszúnak? - kérdezte ismét a vöröskét. |
Femy továbbra is gyanakodva figyelte a térképet, de elfogadta Atherol magyarázatát, és egy fokkal érdeklődőbben nézte a színes foltokat, és vonalakat. Amikor a fiú az utcákat kezdte mutogatni, a tekintetével követte az egymást átszelő vonalakat, és elképzelte, ahogy kocsik és kamionok száguldoznak rajta. Amikor Atherol kibetűzte a vonat szót, Femy meglepetten, és kicsit elismerően nézett fel rá - Nahát... már tud olvasni - Femy is szerette volna már megtanulni, mit jelentenek az egymás mellett sorakozó betűk, de az apja nem ért rá őt tanítgatni, Lizzy néni meg mindig azzal jött, hogy még korai lenne... Most, hogy kiderült, hogy Atherol tud olvasni, sokat nőtt a kislány szemében, és csak még biztosabbá tette, hogy jól döntött, hogy tőle kért segítséget. Amikor a fiú visszalapozott, a vöröske visszafordult a lapok felé, és összeráncolt homlokkal próbálta kitalálni, melyik lehet Kalifornia... Már kezdett elkeseredni, hogy sosem találják meg, amikor Atherol izgatottan megszólalt - Hol, hol? - Pár pillanatig homlokráncolva nézte a fiú által mutatott szót, de amikor felfedezte benne az F betűt - amit kivételesen ismert, hiszen a Femy is azzal kezdődött - széles mosollyal nézett fel Atherol-ra - Megtaláltad! - mondta boldogan, majd visszafordult a térkép felé - Akkor most azt kell megkeresni, ahol most mi vagyunk, és megkeresni a kettőt összekötő vonalat, igaz? - kérdezte türelmetlenül, majd úgy kezdte nézegetni a szavakat, mintha meg tudná találni Artana-t - Apa azt mesélte, hogy egy hegységnél lakunk... Köves, vagy... kavicsos... |
Hero a lelkes felkiáltásra bólintott, és felcsapta az atlasz fedelét, majd lassan lapozgatni kezdett és próbálta kibetűzni a szavakat. Már tanult olvasni és egész jól megértette leírt dolgokat, csak előtte lassan el kellett olvasnia. A kislány kérdésére felpillantott a térképből és bólintott - Igen biztos. Nagyapa elmagyarázta nekem, hogy azért vannak más színnel jelőlve az országok és az államok, hogy tudd mekkorák. De vannak olyan térképek amik utcákat mutatnak felülről. Látod? - kérdezte és ellapozott egy város térképe főlé, hogy megmutassa a lánynak hogyan is működik. - Itt oldalt vannak a vonalak és mellé van írva mi mit jelől a térképen. Ez például - bökött rá a feketére - Ez v-o-n-a-t... szóval az a vonatsín - mondta büszkén mert ki tudta betűzni a szót. - Most meg kéne keresni Kaliforniát, meg azt hogy mi hol vagyunk - vakarta meg a fejét, és vissza lapozott a színes államokat mutató térképhez. A lapon húzva az ujját, némán olvasta el a neveket, de a szája közben mozgott. Fél perc csönd után diadalmasan rábökött egy zöldel jelőlt helyre ami a térkép bal szélén volt. - Ez az! - mondta izgatottan a kislány felé nézve, aztán a papír felé fordult - K-a-l-i-f-o-r-n-i-a vagyis egybe mondva Kalifornia - mondta a fiú és felnézett a vöröskére. |
Amikor a fiú azt mondta, nem tudja hol van Kalifornia, Femy szája kicsit sírásra görbült, de hamarosan el is tűnt a szomorúság, amikor Atherol folytatta - Hol, hol? - kérdezte lelkesen, és türelmetlenül. Amíg a kisfiú elment az atlaszért, a lány türelmetlenül toporgott, és amikor előkerült a könyv, zavartan pislogott. Neki otthon csak képes könyvei voltak, amiben hercegnők, meg állatok voltak. Ilyen vastag, és nagy könyvet csak az apja irodájában látott eddig, de azokhoz tilos volt hozzányúlnia - Térkép? - kérdezte kíváncsian, miközben letérdelt a fiúval szemben, a könyv másik oldalára. Atherol magyarázatára zavartan bólintott, mert még így sem egészen értette, mi is pontosan egy térkép, de örömmel hallotta, hogy talán Kaliforniát is megtalálhatják benne - Akkor keressük! - mondta izgatottan, és előre hajolt, hogy jobban lássa a könyvet. Ha Hero kinyitotta az atlaszt, Femy kíváncsian nézegette az oldalakat... de hamar rá kellett jönnie, hogy egyáltalán nem érti, ami a lapokon van. A betűket nem tudta elolvasni, és a színes pacák sem jelentettek neki túl sokat - Biztos, hogy ezek igazi helyeket mutatnak? - kérdezte, miközben gyanakodva méregette a téképet - Én még sosem láttam olyan helyet, ami ilyen rózsaszín - bökött az egyik országra. |
Hero érdeklődve figyelte a lányt mikor az elvörösödött. Nem tudta miért lett piros a lány feje és hogy mit kéne most tennie, vagy hogy nem e ő csinált valami rosszat. Szerencséjére a lány megszólalt mielőtt kinyithatta volna a száját és kijavította magát. A fiú elgondolkodva bólogatott a magyarázata alatt, azon gondolkodva hol hallotta már a Kalifornia szót. Majd mikor a lány neki szegezte újra a kérdését, lehajtotta a fejét és a zokniba bújtatott lábát bámulta. Pár pillanat után azonban egy picit bólintott. - Azt...azt nem tudom hol van - kezdte majd félénken felpillantott - de tudom, hol tudnánk megnézni az utat - mondta és felállt. Az ajtó mögött a játékos polc végében egy íróasztal állt. Hero akkor kapta ezt mikor elkezdte az első osztályt. A nagyapja szerette volna, ha itt is tud tanulni a szobájában. A fiú oda sétált az asztalhoz és kihúzta az egyik fiókot és egy nagy atlaszt vett elő belőle. Aztán vissza sétált a szönyeghez és letette rá a könyvet. - Ez egy olyan könyv amiben csomó térkép van - mondta, miközben törökülésben mellé ült - A térképek megmutatják, hogy lehet eljutni oda ahová menni szeretnél, néha szoktam nézegetni őket - vallotta be szégyenlősen majd felpillantott a lányra - Kalifornia is biztosan benne van és akkor megkereshetjük az utat - mondta neki miközben felpillantott rá. |
Amikor a kissrác visszakérdezett, Femy rájött arra, hogy rosszul mondta ki a szót. Kicsit elvörösödött zavarában és tovább gyűrögette a szoknyáját - Nem Kafilónia, hanem Ka... Ka... Kalifornia - próbálta újra, ezúttal jól kiejtve a nyugati állam nevét - Az is ebben az országban van, csak messze innen. Ott nem esik annyi hó, mint itt, és rengeteg a pálmafa, meg a strand - foglalta össze a fiúnak amit a helyről tudott - Szóval tudod, hogy lehet eljutni oda, vagy sem? - tette fel újra a kérdést kicsit türelmetlenül, és talán túl akaratosan. Látta Atherol-on, hogy ő sem örül annak, hogy együtt kell tölteniük az időt ahelyett, hogy élvezhetnék a telet, meg a karácsonyt, de pont ezért remélte, hogy segít neki, és nem árulja be az apjának. Remélte, hogy a nála kicsit idősebb fiú tud neki segíteni, hiszen ha nagyobb nála, akkor okosabbnak is kell lennie - legalább is a kis Femy így gondolta. |
Hero csöndben várta a lány válaszát, különösen figyelt arra, hogy őt nézze és ne a szoba árnyékos részeit. A kérdésre döbbenetében kicsit kitágulta a szeme, majd egyszerűen megárzta a fejét. Hátát az ablak alatt lévő radiátornak döntötte, és felhúzta a térdeit majd átkarolta. - Mi az a Kafilónia? - kérdezte, mert nem tudott rájönni mit takarhat ez az érdekes szó, vagy név. Kíváncsi tekintete továbbra is a lányt vizslatta. Nem igazán tudta mit kéne csinálnia. Feszélyezve érezte magát. Úgy volt ma együtt lesz a család és játszanak. Sok jó ajándékot kapott a Mikulástól és mindegyiket meg szerette volna mutatni a nagyapjának. Meg hallgatni az öreg történeteit és Susie néni mézeskalácsát enni, ehelyett az anyja elment, nem ült dudolgatva a kanapén, nem olvasgatott egy fotelban, az apja meg a nagyapja egy másik bácsi társaságában beszélgettek, a fiú megérzése szerint nem jó dolgokról, és a szobájában még csak mézeskalácsot se ehetett. Szomorúan sóhajtott, és várta, hogy a lány elmagyarázza mi az a Kafilónia. |
Femy nem értette, miért kellet az apjával jönnie... Azt tudta, hogy Lizzy, a dadusa most a lányával, meg az unokáival van, és ezért nem tud rá vigyázni, de attól ő még nem akart eljönni öreg, komor emberekhez. Az egy kicsit javított a helyzeten, hogy volt egy másik gyerek is a házban, és elküldték őket játszani a fiú szobájába, de a kislány attól még elég durcás volt. Csendben követte a másikat a szobájába, amiről egyből megállapította, amikor belépett, hogy nagyobb, mint az övé. Amíg Atherol az ablakhoz lépett, és elhúzta a függönyt, addig Femy körbefordult a szobában, és megszemlélte a játékokat. Volt jó pár a polcon, amire szívesen lecsapott volna, és akár a fiúval is hajlandó lett volna együtt játszani... De most mást akart. Amikor a fehér hajú óvatosan feltett neki egy kérdét, Femy a sárga szemeivel végigmérte a másikat - aztán elégedetten bólintott, és a másik elé lépett - Te tudod, hogy lehet eljutni Kafilóniába? - kérdezte komoly tekintettel - azzal a komolysággal, ami csak a kisgyerekekben van meg, akik biztosak benne, hogy ha sokáig ásnak a kertben, egyszer csak kilyukadnak Kínában. Femy türelmetlenül válta a másik válaszát, miközben a fehér szoknyája szegélyét gyúrögette kicsit idegesen. |
Hero csöndben vezette a mögötte lévő kislányt a szobája felé. Emlékei szerint már találkoztak néhányszor és a másikat Femynek hívták. Nem tudta miért jöttek ma át és hogy miért kell neki vele lennie, de a nagyapja meg az apja elküldte őket szóval szót fogadott. Némán ment előre, aztán benyitott a szobájába és megvárta, hogy a lány bemenjen előtte. A szoba elég nagy volt. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak nyílt a kertre, attól balra egy ágy állt jobbra pedig polcok amin játékok sorakoztak. A ruhás szekrénye az ággyal szemben állt, de mindenesetre jó nagy hely volt a szoba közepén, ahol lehetett játszani. Miután a kis lány bement ő is követte őt és becsukta az ajtót. Amint belépett érezte az árnyakat, látta ahogy mocorognak és ettől megborzongott, gyorsan elfordult a sarkoktól és elhúzta a függönyt az ablak elől, hogy bejöhessen a fény, aztán leült az ablak alá, a halvány kis fénypásztába. Aztán csak figyelte a kislányt, nem igazán tudta mit kéne mondania, neki nem voltak barátai és eddig soha nem járt vele egy idős a szobájába. - Mit szeretnél csinálni? - kérdezte félős, bizonytalan hangon, mit aki nem tudja jól tesztte-e hogy feltette a kérdést |
2006. December 27. Kinsey kúria
A Kinsey család együtt töltötte a karácsonyt, de két ünnep között Jennifernek muszáj volt bemennie a munka helyére. Ekkor állított be Adrian Blake a kislányával, és Nicholassal együtt megpróbálták meggyőzni Christophert, hogy valamiben segítsen nekik. Ez alatt a gyerekeket együtt elküldték játszani Hero szobájába.
Enyhe havazás volt aznap, de a nap is előbújt néha a felhők mögül. |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
