FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

 

Ahogy Kasa kifújta a levegőd, Ed szemei előtt valóban megjelent a házuk tornácán dohányzó Yoruki alakja... - Nem is értem, hogy nem jöttem rá, hogy egy családba tartoznak - időzött el a tekintete egy pillanatra a férfi arcán, amin mintha a fakraslányéhoz hasonlító vonásokat is felfedezni vélt volna - bár, lehet, hogy ezt már csak bemesélte magának - Megértem... - bólintott a férfi szavaira, hiszen ő is pontosan tudta, milyen hosszan tartó sebet képes ejteni a gyász egy ember lelkén... - Ugyan, örülök, hogy beszélhettünk - felelte a távozni készülő férfinak - És... köszönöm, hogy elárulta a titkát - mondta őszintén, hiszen Kasa dönthetett volna úgy is, hogy nem fedi fel a származását előtte. Miután a tanár elhagyta a könyvtárat, Ed még egy darabig próbált az olvasásra koncentrálni, de most, hogy újra az eszébe jutott a démonkölyök, és megtudta, hogy Kasa valójában Yoruki bátyja, már annyira sem tudott a könyvekre figyelni, mint korábban. Hamarosan fel is adta a dolgot, és szépen visszahordta a könyveket a helyükre, aztán elköszönt a könyvtárosnőtől, és elindult vissza az erdei házba - Lehet, teszek egy kis kerülőutat... Csak a biztonság kedvéért, hátha belebotlom Yoruki-ba - döntötte el.

Hálát adott bármelyik istennek, hogy a fiú nem kérdőjelezte meg kérését, hogy elfogadta. Bár valóban agresszívebben felelt, mint kellett volna, behunyva szemeit egy mély levegőt fújt ki. Edwardot akár a dohányzó Yorukira is emlékezthette ez a cselekvés. -Ne haragudj... még mindig a gyász... - igyekezett minél hamarabb túllenni rajta, hogy jobban figyelhessen családja egyetlen élő sarjára. A fiú válaszára bolintott. -Rendben és mégegyszer köszönöm. Ne haragudj, hogy feltartottalak, de nekem is mennem kell. Köszönök mindent! Kitartás az elkövetkezendő napokhoz! - kívanja majd feláll, ha a fiú kérdezne még valamit, felel, ha nem távozik.

Kasa kissé ingerült szavai meglepték Edward-ot... de biztos volt benne, hogy jó oka van a tanárnak arra, hogy így érezzen. Nem tudhatja, mi minden történt a férfival a múltban, hogy hogyan szakadt el a családjától - de abban biztos volt, hogy tiszteletben tartja Kasa kérését. Hasonló helyzetben feltehetően ő is így akarná - hiszen ez csak Kasa-ra, és Yoruki-ra tartozik. Hiába szereti ő a farkaslányt mindenkinél jobban, a családi kötelék, az teljesen más - Ez csak természetes - egyezik bele, őszinte tekintettel. Az, hogy Yoruki náluk maradhat, az Ed számára egyáltalán nem volt kérdés. Az erdei ház talán a legbiztonságosabb hely a környéken, és az erdőben talán Yoruki-nak is otthonosabb lesz, mint a kollégiumi szobája. Az esetleges károkra egy picit elmosolyodott - el tudta képzelni a farkaslány állatias alakjában, ahogy próbál közlekedni a kis házban - Igyekszünk megoldani a dolgot, csak... Tudja, a házhoz nem lehet akármikor eljutni. De a következő alkalommal, amikor megnyílik az út, azonnal szólunk - ígérte a férfinak. Ő nem igazán tartotta fejben, melyik napokon lehetett eljutni a házhoz, de ha hazaért, rá fog kérdezni a nagymamájánál.

A fiú részvétére mosolyog, tudja, hogy ő is megélte ezt. És rosszabbul járt, mint ő. Neki még el a húga és remélhetőleg hamar előkerül. A következő kérdésre bólint. -Ha hamarabb lépek valószínűleg az én hullám is boncolásra várna valamelyik laborban. Adrian Blake-en és immár rajtad kívül senki nem tudja. Remélem nem gond ha azt kérem maradjon is így. Valamint Yoruki előtt is. Én akarom elmondani. Ennyivel tartozom neki és anyának is. - suttogja mérgesen maga elé a szavakat, majd egy nagyot sóhajt. Nem akarta a fiúra hozni a frászt egy mérges bàttyal, ki a töri tanára. -Köszönöm a lehetőséget, hogy Yoruki nálatok lehet. Ha egyszer tudnátok fogadni azt megköszönném. Szeretnék beszélni a mamáddal és helyrehozni az esetleges károkat, amiket Yoruki tesz. - néz újra sokatmondón a kék szemekbe.

Kasa vélaszára Ed egyetértően bólint, hiszen Adrian Blake valóban az az ember, aki megfelelő döntést tud hozni ebben a helyzetben. Az is lehet, hogy az igazgató ismeri is a démonkölyköt - Lehet, hogy csak egy új gyerek a városban, aki szereti ráhozni másokra a frászt... - gondolta kicsit bizakodva, de a lelke mélyén tudta, hogy nem ez a helyzet. Amikor Kasa visszaadja a kártyalapját, Edward egy hálás mosollyal veszi vissza, azután a férfi válaszát hallgatja figyelmesen. Kicsit lassan bólint a könyves incidenst említve, mert ugyan emlékszik az esetre, de nem ma volt már, így kicsit elhomályosultak az emlékek - viszont a képre emlékezett. Látva a tanár szomorú tekintetét, Ed megértette, hogy valamilyen módon ez a férfi Yoruki testvére - Részvétem a történtek miatt - tette Kasa vállára a kezét. Noha, kissé furcsa, és hirtelen volt ez a felfedezés a számára, semmiképp sem akarta most a férfit kérdésekkel traktálni - Ráér, majd ha Yoruki előkerült - A farkaslányra gondolva egy kérdést azonban még is fel kellett tennie - Yoruki... Ő nem tudja, igaz? - kérdezte óvatosan.

Edward válaszára bólint. Kérdések mik megválaszolatlanok. A srác válaszára különös mosoly játszik arcán. ~Ezt én is megigérem!~ Csak hálásan bólint. -Azért nyomtattam ki a képet, hogy megmutassam Adrian-nak. Majd ő eldönti mit tegyünk. - szomorúan sóhajt. Edward-nak visszaadja a lapot és elnézést kér, nem illendő így cselekednie. Kérdőn tekint rá, mikor felteszi kérdését óvatosan körbetekint, majd csendben fojtatja. -Figyelj. Emlékszel mikor felvetted Yoruki könyvét. Kicsúszott belőle egy kép. Egy nő, előtte egy fiúcska, kezében egy lány baba. - kicsit elhallgat, majd szomorúan tekint a fiú kék szemeibe. -Azon az éjszakán én is elveszítettem a szüleimet. - sóhajtott. Nincs értelme hazudnia, kertelnie. Főleg egy jós előtt.

Edward látta Kasa-n, hogy őt is feszültté teszi a téma, ami meg is értett - senki sem örülne, ha egy bizarr gyerek megfenyegetné. De valahogy a tanár aggódása többnek tűnt, mintha pusztán a diákjait, és magát féltené... A démonkölyök viselkedését illetően egyetértően bólintott - Vajon mi tehet ilyenné egy kislányt... - gondolkodott ő is hangosa, Gweady kártyáját nézve. Szánalmat viszont nem érzett a démonkölyök iránt - annál több ellenérzet volt most benne. Kasa aggodalmát Edward sem vette fél vállról, hiszen mostanában az ő lapjai is egyre több sötétséget, és bizonytalanságot mutattak - Igyekszem mindent megtenni, hogy ne történjen több baj - ígérte Ed a tanár szemébe nézve. Igaz, hogy mindenkit nem tud megvédeni a városban, de a hozzá közelállókat mindenképp megpróbálja - Nem gondolja, hogy jó lenne szólni errő a Gweady-ről a rendőrségnek? Vagy Mr. Blake-nek? - vetette fel Edward, bár őszintén nem rajongott volna a dolog miatt. Ha a gyereket elkapják, és általa a tanács fülébe jut, hogy ők négyen mi után kutakodnak, lehet, hogy többé nem fognak előrelépést tenni az Artana ügyben... - Viszont... ha köze van az eltűnésekhez, vagy a gyilkossághoz, akkor emberéletek múlhatnak a dolgon - Amikor Kasa magához vette Yoruki lapját, Ed nem tiltakozott, bár sosem szerette, ha mások hozzányúlnak a paklijához, amit még az anyjától kapott... Amikor azonban a férfi a homlokához érintette, a lapon az aranyfarkas mintája megváltozott - nem lepték el sötét árnyak, vagy vörös fonalak, csupán egy ezüstös alak kúszott a képre haloványan - Mr. Stern... - kezdte Ed kicsit bizonytalanul, de szerette volna tudni az igazat - Mondja, ön csupán névrokona Yoruki-éknak? - Lehet, hogy a kérdés kicsit túl közvetlen volt, de a fiú tekintetéből látszott, hogy egy kitérő választ nem igen hinne most el.

A fiú válaszát kicsit ingerülten hallotta, mivel a másik Yoruki-t is említette. Fogait összeszorította és gindolkodni kezdett. Mi lehet a célja. -Egy gyerek nem tud így viselkedni. Komoly problémái lehetnek. - kezd gondolkodni hangosan, majd az arany farkast figyeli, ki biztonságban van. -Köszönöm a válaszokat. Bevallom féltelek titeket és aggódom. Nem csak a lány miatt... - bök álávala lapra. -A természet nyugtalan, bajt érzek. Nem tudom mi az ami felzavarta a dolgokat, de jobb ha oda figyeltek egymásra. - akaratlanul is a báty beszélt belőle és aggódott a fiatalokért. Femy-t is beleértve. Valahogy sejti, hogy nem véletlen a gyerek megjelenése, se nekik, se magának. Kezébe veszi a farkas lapot és figyeli. Bal kezét mellkasa előtt tartja, míg tenyerével jobb felkarján pihen. Szemei egy kis időre elsözétülnek, néhány gondolatra. Két ujja közé fogja, hogy a farkasos része látszódjon Ed számára a kártya sarkával megérinti homlokát gondolkodásként.

Kasa bátorító szavai jól estek Ed-nek, de ettől még nem igazán enyhült a benne uralkodó feszültség. Amikor a férfi elkezdte elmesélni, mit tud Gweady-ről, a fiú kissé ingerült arccal hallgatta, de nem lepődött meg azon, amit a tanár elmondott - Igen, nemrég Yorukival összefutottunk ezzel a gyerekkel... és nagyjából ugyanaz történt velünk is - közölte Kasa-val - A mi képességeinket is tökéletesen be tudta azonosítani, és minket is megfenyegetett... - Ed nem igazán akart kitérni arra, hogy Gweady pontosan mire figyelmeztette őket, és remélte, hogy a tanár nem fog rákérdezni erre a részletre. Miközben beszélt, elővett egy másik kártyát a zsebéből, amelyen, miután átforgatott az ujjai között, egy különös, vörös fonalas, marionett bábura emlékeztető kép jelent meg - Őszintén szólva, én sem tudok túl sokat erről a gyerekről, csak a nevét, illetve azt, hogy valamiféle... képesség irányító ereje van - int a kártyalap felé, amelyet ő egyértelműen így értelmezett, miután pár napja rájött, hogy Gweady-t jelképezi - Nem tudom, hogy veszélyt jelenthet-e... Az biztos, hogy elég bizarr egy kölyök, és nem veszélytelen... de mivel nem tudom, mi lehet a célja, nehéz lenne megmondani, hogy bántani akarja-e Yoruki-t, vagy bárki mást. A kártyáján ma nem láttam semmi erre utalót, és Yoruki kártyája is azt mutatja, hogy biztonságban van... - nézett az aranyfarkasos lapra, amely továbbra is változatlanul hevert az asztalon.