FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

A vérfiú utolsó fúrása annyira nem érdekelte Gweady-t, csak érezte, hogy még egy kevés friss vér fröccsen a hajára. Amikor azonban a másik elkezdett játszadozni a vérrel, kicsit megbűvölve, mosolyogva nézte a szálldosó vörös szálat. "Igen, biztos tud segíteni Gweady-nek befejezni a feladatot" - gondolta boldogan, majd visszafordult a napocskához. Amikor megmutatta a kész művet a fiúnak, és az megdícsérte, Gweady úgy mosolyodott el, mintha egy kitűnő dolgozat miatt kapott volna elismerést. Valamiért úgy érezte, a fekete hajú dícsérete ezen a véres terepen igen sokat jelent... és jól is esett neki. Nem igen kapott még dícséretet az ilyen jellegű alkotásaiért. Amikor a fiú megkérdezte, hogy van-e még terve a fiúval, a szöszke félrefordított fejjel nézett fel a megkínzott, immár vörös hajú gyerekre... de már nem érezte azt az izgatottságot a szemeibe nézve. Már csak arra vágyott, hogy végignézhesse, ahogy darabokra hullik, és elszáll belőle az élet - Nem, Gweady elfáradt - dobta félre a takkert, majd kicsit kinyújtózott - De nagyon jól szórakozott a vérfiúval közös játék közben - tette még hozzá a mellette állóra mosolyogva. Amikor a fekete hajú végre hagyta megindulni a sebekből a vért, Gweady kitágult szemmel figyelte, hogyan ömlik ki az életet adó folyadék a srácból. A szája szép lassan mosolyra húzódott, majd amikor látta, hogy a vér újra bizarr táncba kezd, felkacagott, és tapsolni kezdett örömében. Tovább is figyelte volna a vérfiú bizarr, mégis lenyűgöző játékát, de látni akarta Azt a pillanatot. Kicsit közelebb lépett a falhoz szegezetthez, és pislogás nélkül figyelte, hogyan halványul el az élet a tekintetében. Amikor a kis láng végleg kinyújt, Gweady hátán egy jóleső orzongás futott végig - de amilyen hirtelen jött a boldog, eufórikus érzés, olyan gyorsan el is tűnt, kissebb űrt hagyva maga után - Ah, Gweady-ék jó nagy felfordulást csináltak... - nézett maguk köré kicsit fáradtan. Az immár halott gyerekre nem is igen fordított több figyelmet - nem volt már több, mint egy eltörött játék, ami kidobásra vár. A rendetlenség ellenben nem tetszett neki - "Ő azt mondta Gweady-nek hogy maradjon kicsit csendben... De ez a kupi nem túl jó csendben maradás..."

Serias teljes mértékben egyet értett a lánnyal. A srác jól nézett ki szinte talpig vörösben, és az ő szájára is egy elégedett sőtét mosoly kuszott, majd vissza lépett a fiú vállához. Mielőtt kiszedte volna a fúrot még egyszer jól tövig belenyomta, hogy halja a fiú kiáltását, majd kihúzta és hagyta, hogy a vér folyni kezdjen a sebből. De nem a szokásos módon folyt, egy hosszú szállba ált össze ami Serias körül kezdett keringen. Ő pedig elégedett mosollyal figyelte, ahogy Gweady mégtöbb fájdalmat okoz a vörös hajúnak. Ő már kiszorakozta magát, ez a kis páros játszadozás, nagyobb elég tételt hozott, mint általában a magányos kínzások. Figyelte, ahogy a lány kihúzgálta a tűket, majd újakat lőtt a helyükre, és aztán elkészült. - Nagyon jól sikerült! - dicsérte meg majd öröm ittasan felsóhajtott. - Én végeztem vele. Te akarsz még valamit csinálni? - kérdezte a kislány szemébe nézve, majd ha az nemet int a fiú bólint és felemeli a kezét. Ekkor a súlyos sebek amik eddig Serias képessége miatt csak kicsit, vagy egyáltalán nem véreztek megnyíltak. A fiú karjából hasából, és melkasáról is ömlött a vér, olyan volt mint egy vízesés. Azonban mielőtt földet érhetett volna, a vér folyó szerűen kanyarogni kezdett és Serias köré csoportosult. A fiú elégedetten nevetett, és bele bele ivott a vérbe ami mámorító hatással volt rá. Soha nem hagyta, hogy az áldozatai vére kárba vesszen. Közben néha Gweadyre pillantott, hogy figyelje a reakcióját. Remélte, hogy a kislány is legalább annyira élvezi ezt mint ő. Olyan jól szórakozott vele, nem akart csalódást okozni pont az előadás csúcspontján. 

Gweady érdeklőve figyelte a vérfiú vörös tőrét, amivel beszéd közben játszadozott. Tetszett neki a baljós kinézetű fegyver, bár sejtette, hogy ő nem tudná úgy használni, mint a fiú... A festékes ötlet látszahatóan tetszett a fekete hajúnak is, bár egy idő után kicsit megváltoztatta a festési módszert... - Ah, gyönyörű lett - nézte meg Gweady a vörös hajú, és vörös szemű szenvedőt szélesen mosolyogva. Látta, hogy nem kevés anyag a srác szemében kötött ki, és ahogy látta, nem volt épp kellemes érzés... "Ah, Gweady azt sem szereti ha szappan megy a szemébe... A festék biztosan jobban fáj a fiúnak" -  gondolta elégedetten mosolyogva. Aztán visszafordult a készülő napocskához, és félrefordult fejjel megnézte az eddigi eredményét - Ah... Gweady elrontotta... ferde lett - mondta kissé szomorú ábrázattal, majd hátranézve a szerszámokra elvigyorodott - De Gweady kijavítja - szökkent a ládához, és rövid kutakodás után előszedett egy fogót. A fiúkhoz visszalépve elkezdte kihúzgálni a szerinte ferdén bekerült tűket, amikkel a barna hajúból egy kevés hús is kiszakadt, nem kevésfájdalmat okozva az amúgy is csupa seb területen. Miután kiszedett vagy tíz kis fémdarabot, ledobta a véres fogót, és újra a takkerrel kezdett dolgozni - Kész! - jelentette ki, amikor elkészült az égbolttal, és megmutatta a vérfiúnak.

Serias elgondolkodva figyelte a lány a válasza közben és tetszett neki a sötétség amit látott az arcán. Olyan őszinte volt, nem olyan hazug álszent maszk amit minden ember húz, hogy elrejtse igazi természetét. Hogy elrejtse azt a felét ami a sötétség és a vér után vágyakozik. – Szóval nem “kell” segítenem.. – kezdte el követni a lány gondolat menetét miközben a kezében dobálta a tört – viszont, te így is úgy is eléred, hogy segítsek – mondta elgondolkodva, semmi elutasítással vagy helyesléssel a hangjába, egyszerűen megállapított valamit. – És azt mondod élvezném – tűnődött tovább, majd egy éles sercegő hang közepette a vértőr vissza esett a kezébe. A fiú gonoszan nézett a kislányra, és csak annyit mondot – Rendben – Többet nem fűzött az ügyhöz, csak ötletet adott a kislánynak akinek úgy látszott tetszett, majd elhajította a tört és elment a szerszámokért. Ezután csak csinálta amit tenni akart, nevetett a lánnyal együtt és élvezte az egészet. Mikor a lánynak hozzászólt kikapcsolta a fúrot de nem húzta ki a fiú vállából, csak sötét vigyorral hallgatta a Gweady ötletét. – Mennyire igazad van! – kacsintott a lányra miközben elvette tőle az ecsetet, és elkezdte festegetni a gyerek haját. De ez nem volt annyira szórakoztató. Bár tényleg jól nézett ki a vörös a fiú fején is, de nem okozott fájdalmat a srácnak ami így unalmas lett Serias számára. Ezért inkább ledobta az ecsetet a földre felemelte a vödröt és a festék nagyrészét a fiú fejére öntötte, de azért hagyott valamennyit hátha később Gweady még akar kezdeni vele valamit. A vörös sűrű folyadék minden irányba szét folyt és csöppögött. Seriasnak neveznie kellett a fiú arcát látván aki halálra vált arccal nagyra nyílt szemmel erőlködött. Valószínűleg nem akarta, hogy a mérgező anyagokból álló cucc belefollyón a szemébe. Viszont Serias nem engedte neki, hogy becsukja őket és mikor a vörös festék elérte a srác szemét egy új mégfájdalmasabb ordítás hagyta el a száját miközben továbbra se tudta becsukni inmár vörös szemeit. Serias gonoszan nevetet, és vigyorogva nézett a srác arcába, aki valószínűleg már nem látta őt.

Gweady örült annak, hogy a fiú nem kérdezősködött a segítséget illetően, hiszen így nem kellett sokáig elszakadnia a barna hajú szenvedésétől - Nem "kell" segítened Gweady-nek... De Ő szeretné, és akkor Gweady el fogja érni, hogy segíts neki - nézett egy picit sötéten a vérfiúra, de az arcára egyből visszatért a korábbi vidámság - De Gweady szerint élvezni fogod a dolgot. Sok vérrel jár... - mondta, majd eltűnődött a fiú ajánlatán a rajzokat illetően - Hmm... Gweady-nek tetszik az ötlet - határozott végül, majd anélkül, hogy belenézett volna a szenvedő fiú szemébe, már emelte is a kezét, és nekiállt a napocskának - Süss fel nap... - kezdett új dalocskába a fájdalomkiáltások hallatán. Amikor a vérfiú visszatért mellé, a kislány abbahagyta a takkerolást, és megnézte, mit hozott a másik. A fúrót még értette, és a fiú egyből be is mutatta az egyik lehetséges használati módját, de a festék láttán kicsit gondolkodva megállt. Amikor elkezdett szerteszét fröcsögni a vér, Gweady is felkacagott, és kicsit hunyorgott, hogy a vér ne menjen a szemébe. Kicsit olyan volt, mint amikor nyáron bekapcsolták az otthon kertjében a locsolót, és alatta szaladgáltak - és erről Gweady-nek eszébe jutott valami - Vérfiú szerint hogy nézne ki a játéka vörös hajjal? - emelte ki az ecsetet a vödörből, miközben felnézett a szenvedő szemébe, aki a fájdalomtól még értetlenkedni sem tudott - Ha már minden máshol vörös, miért pont a haja maradjon ki? - kérdezte vigyorogva, a fekete hajú felé tartva az ecsetet, mert ő túl alacsony volt ahhoz, hogy felérje a gyerek fejét. És különben sem volt még kész az égboltja sem.

Serias figyelte az alakuló csillagott és el kellett ismernie, hogy a kislány ügyesen bánik a kezében lévő szerszámmal és hogy kreatív is. Ő is volt kreatív valamikor. Sok féle eszközt használt régen, de miután bérgyilkosnak kezdett tanulni, az eszköztára más fegyverek felé írányult és leginkább kedvencére a tőrökre, késekre szükült. Azonban ahogy elnézte a kislányt kedve támadt valami újat csinálni kipróbálni. Az első tőrét követő vigyort rögtön viszonozta, aztán már el is hajította a következőt. Aztán mikor a lány kész lett alkotásával a fiú feltette a kérdését. Türelmesen várta amíg a lánynak sikerül fókuszálnia a jelenre, mert tökéletesen megértette mennyire el lehet veszni ebben a játékban, ebben a saját kis világban ahol a fájdalom okozás a legjobb szórakozás. Figyelte ahogy a kislány magában töpreng és közben a vértőrrel játszadozott, feltette a mutató ujjára és addig egyensúlyozta amíg Gweady nem tapsolt. Akkor földobta a levegőbe majd elkapta és újra a lányra összpontosította a figyelmét. A lány érdekes dolgot kért tőle, de Serias úgy érezte szívesen segítene neki. Szívesen segítene egy olyan embernek aki nem ítéli el, és megérti őt. - Értem, szóval segítenem kell neked - tűnödött újra miközben Gweady vissza fordult a barna hajúhoz. A kérdésre felpillantott és gonosz mosolyra húzta a száját - Csinálhatnál egy holdat, meg egy napot is, akkor az egész égbolt rajta lenne - vigyorgott beteg ötletén, majd elhajította a harmadik tört ami a fiú könyökhajlatába állt. Az ordítása zene volt Serias füleinek, ami csak még inkább arra ösztönözte, hogy ő is kipróbáljon valami újat. Fel állt és elindult, hogy körülnézzen mi más maradt még itt. A szerszámos ládába sok dolgot talált, amik felcsigázták a fantázijáját. Előkapott egy elemes fúrót, meg két ecsetet és egy vödör festéket, hátha azzal is kezdhetnek valamit. Aztán oda sétált a lány mellé, és a fiú már széthasított karjához sétált. Letette a földre a festéket, és az ecseteket majd bekapcsolata a fúrot és rámosolygott a barna srácra. - Ez most picit fájni fog~ - mondta gonoszul, és a vállához tette a fúrot, pont oda ahol a csontot sejtette. Aztán belenyomta a gépet a fiú vállába. Hagyta hogy a vér csak úgy fröcsköljön, rá is meg Gweadyre is és csak nevetve folytatta amit csinált. Élvezte ezt a kettős játékot. 

Miközben Gweady a csillagát formázta, és egyre nagyobb élvezettel hallgatta a barna fiú fájdalomkiáltásait, a gondolatai egy piciny része azon aggódott, mikor szól rá a vérfiú, hogy hagjya abba. Nem akart leállni - élvezte a pusztító szórakozást, de szerencsére a fiúnak esze ágában sem volt félbeszakítani, ami még jobban növelte a kis szöszke boldogságát, hiszen nem kellett amiatt aggódnia, hogy milyen büntetést kap a rosszasága miatt, ha rájönnek... Mellette teljesen elengedhette magát, aminek a kislány végtelenül örült. Nem zavartatta magát azzal, hogy a fiú leült mögé, csak tovább dúdolt a maga gyerekes hamisságával, és készítette a csillagot, aminek minden kattanását egy fájdalmas kiáltás kísért. A korábbi haragja immár teljesen elpárolgott, bár nem valotta volna be, hogy ezek után sajnálta volna, ha megöli a játékszerüket. Amikor a falba csapódott a vértőr, Gweady pár pillanatig abbahagyta a dalolászást, hogy megcsodálja a vörös pengét, majd miután hátrafordulva rávigyorgott a vérfiúra, visszafordult a művéhez, ami lassan kezdett kész lenni. A második pengére már csak épp hogy felnézett, mert már azon töprengett, mi legyen a következő rajza a fiú testén. A vérfiú pont akkor tette fel a kérdését, amikor a szöszke az utolsó kapcsot tűzte be a csillagba - Hm? - fordult hátra kérdő tekintettel, ami akár ártatlan is lehetett volna, ha a szeme alatt nem lett volna pár vércsepp, és a kezében nem egy kissé összevérzett szerszámot tartott volna. Kellett neki egy kis idő, míg az agya visszaállt a jelenre, és felfogta, mit kérdez a fiú - Ja, tényleg... Gweady akar valamit a vérfiútól... De mi is volt az? - döntötte félre a fejét, miközben az arcán látszott, hogy erősen gondolkodik. Egy pillanatra elhomályosult a tekintete, és egyetértően bólintott egy kicsit, aztán összecsapta a tenyerét - vagyis az egyik tenerével rácsapott a másikban lévő takkerre - Ah, tényleg, Gweady-nek eszébe jutott - derült fel az arca, miközben a másikra mosolygott, láthatóan elégedetten a teljesítményével - Gweady szeretné megkérni a vérfiút, hogy segítsen neki egy nagyon fontos, de nagyon titkos dologban... Mert ugye a vérfiú ügyesen tud bánni a vérrel, tehát tökéletesen tudna segíteni Gweady-nek - mondta, majd mint aki mindent elmondott, visszafordult a szenvedőhöz - A vérfiú szerint mit kellene Gweady-nek rajzolnia a csillag mellé?

Bár Serias érezte ahogy megváltozik a lány szíverrése, nem igazán szentelt neki figyelmet, mivel éppen ő következett soron. A játéka mocskos és véres volt, de hát ő alap vetően ilyen. Megtöri az embereket testileg és lelkileg is, szerette nézni a szenvedést a szemükben, az arcukon. Látni a fájdalmat, és a kétségbe esést, hallani a fájdalmas üvöltésüket, majd a végső halál sikolyukat. Most se tett másképp, játszadozott. De az egész valahogy más volt és új. Soha senkivel nem oszthatta még meg ezt, soha senki nem értette meg mit érez, mégis most ez a csöppnyi lányka nem ítéli el, nem állítja meg, sőt élvezi azt amit a fiú is. Ez felkeltett valamit a fiúban, de ez az érzés annyira új volt, hogy Serias nem tudott vele egyelőre mit kezdeni, szóval csak csinálta amit mindig. Játszott és ölt. Mikor a lány felé nézett azzal az édes sötét mosollyal, egyből viszonozta és így szólt. - Csak nyugodtan, fő a szórakozás. - vigyorodott el majd még egyet hátra lépett, hogy jól lássa a lányt és az áldozatát is aztán leült. Térdeit valamennyire felhúzta és lazán körül ölelre a karjaival úgy figyelte a kislány szórakozását és hallgatta az éneklését. Boldognak érezte magát, de most valahogy másképpen mint általában, és nem tudott rájönni miért lehet. Sóhajtva balkezébe vette a törét és egy mély vágást ejtett a jobb tenyerén. Hagyta, hogy vére kifollyon aztán egy tört készített belőle amit egy ideig a kezében eggyen súlyozott, aztán elhajította, úgy, hogy véletlen se találja el a lányt. Bár ez a veszély nem fenyegette mivel profi módon értett a fegyverekhez. A tör a fiú épp kezének csúklójába ált bele, majdnem levágva a kézfejét. Nem mintha számított volna bármit hogy van e neki kézfeje vagy sem. A nap végére úgyis halott lesz. Serias felnevetett a játékszere fájdalmas üvöltésein, amit nagyrész Gweady okozott neki, miközben újabb tört formált a véréből és azt is elhajította. Ez kb öt centivel feljebb állt bele a fiú karjába. Serias boldogan sóhajtott fel a kínlodó hangokat hallva, aztán a kislányra nézett. - Tulajdonképpen miért is kerestél engem? - kérdezte miközben már egy harmadik vértörrel játszadozott, amit elhajítani készült. 

Amikor Gweady kihúzta a kést a srác hasából, azt várta, hogy majd ömleni fog a karmazsin vér, beszínezve a fiú ruhájának maradékát, és a talajt... De nem így történt, ami kissé lesokkolta a lányt. Pár pillanatig értetlenül nézte az alig vérző sebet, aztán rájött, hogy a fekete hajú fiú képessége áll a dolog mögött. Dühösen szorította a kés markolatát a kezében, miközben hátrált pár lépést a szenvedőtől, hogy a fiú hozzáférhessen. "Miért... Miért nem engedi Gweady-nek, hogy összetörje?!" - gondolta haragosan. De ahogy a másik hozzászólt, picit csillapodott a dühe. "Igaz is... ő a vérfiú játéka... Gweady pedig majdnem tönkretette..." - húzta el a száját, mert habár már nem volt mérges, csalódott igen, hogy nem nézhette végig most, ahogy a barna hajú elvérzik. Tudta ugyan, hogy kivehetné a vérfiú kezéből az irányítást, és hagyhatná meghalni a gyereket... "De Gweady-nek össze kell barátkozni a vérfiúval... És ha elrontja a szórakozását, akkor a fiú nem lesz boldog, és nem segít Gweady-nek... És akkor Ő szomorú lesz, és mérges... és azt Gweady nem akarja..." - gondolta végig magában, miközben a fiú játszadozását figyelte. Ahogy a srác a vérrel játszadozott az nem riasztotta el őt, bár nem is keltette fel annyira az érdeklődését. Régen ő is megkóstolta a vörös folyadékot a kíváncsiság miatt, de nem tetszett neki túlzottan az íze - olyan volt, mint pénzérmét nyalogatni... A csók azonban kicsit meglepte őt - és kénytelen volt elfordulni, mert sosem szerette a csókolozó emberek látványát. Arra emlékeztette őt, hogy ő sosem látta így a szüleit... Már ha valaha csináltak ehhez hasonlót... Ilyenkor mindig kicsit kényelmetlenül érezte magát, és most is inkább körbe kezdett nézelődni. Észre is vett néhány szerszámot nem messze tőlük, amit feltehetően az építőmunkások felejthettek itt véletlenül. Gweady közelebb ment a tárgyakhoz, és érdeklődve kezdte figyelni, mi minden van a kupacban. Amikor a fiú helyet adott neki, a lányka lehajolt, és elővett egy takkert a szerszámok közül - Gweady kipróbálhatja ezt a fiú játékán? - kérdezte aranyosan sötét mosollyal. Az árvaházban látott már ilyen szerszámot, és tudta, hogy olyasmit tud kilőni, ami a tűzőgépekben is van, csak nagyobbat. Arra is emlékezett, amikor egyszer mérgében beleállított egy tűzőgépkapcsot az egyik fiú kezébe az otthonban, mert szörnyetegnek nevezte őt, és hogy Mark-nak hetekig fájt a keze miatta. Ha a fekete hajú sráv beleegyezik a dologba, Gweady visszamegy a falhoz szögezett fiúhoz, és dúdolva elkezd egy csillagot készíteni a fiú mellkasán a tűkből - Csillag, csillag ragyogjál...

Serias látta a lányon, hogy élvezi a dolgot és hogy lenyűgözi őt. Hallotta szíve izgatott zakatolását, és ez a hang mintha táncra hívta volna a fiú szívverését is. Együtt izgult a lánnyal és figyelte amint felemeli a tőrt, aztán vágást ejt a srác hasán. Jól eső bizsergés járta át a testét az újabb üvöltés hallatán ami fájdalomról árulkodott. Azonban most használta a képességét, a lány mélyebb sebet ejtett mint az előbb és Serias nem akarta, hogy túl hamar elhallálozzon a játékszere. Így a kifolyó vér első rétegét megalvasztotta, hogy a többi az áldozat testében maradjon. Közben érezte a kislány egyre mélyülő izgalmát és ahogy felhangzott a nevetése Seriast újra kirázta a hideg, de amolyan jólesően. Őt nem zavarta, ha mások örültek voltak mellette, megértette és elfogadta, hogy néhány embernek különleges szükségleteik vannak, és örült hogy nem ő az egyetlen aki ilyen. Nem állította meg a lányt mikor az hasba szúrta a fiút, helyette inkább hangosan felnevetett miközben ismét használta képességét, hogy megalvassza a vért és tovább tartsa életben a fiút. Sőt saját maga kezdte tovább áramoltatni a vért az erejiben és nem engedte hogy olyan helyekre folyfogáljon el ami a játékszere minnél előbbi halálát okozná. Közelebb lépett és gyorsan felkapta a tőrt, míg a fiú tovább üvöltött a fájdalomtól nyitott kitágult szemekkel. Serias nem hagyta neki, hogy lecsukja őket. Nem hagyta neki hogy elájuljon, vagy meghaljon hiszen még csak most kezdték el a játékot. - Érdekes kislány vagy - mondta sötét hangon a szökeségnek, és átdobta bal kezéből a tört a jobba, majd áldozata jobb kezéhez lépett és keresztbe végig hasította azt. Hagyta hogy egy adagnyi vér kifolyon rajta aztán végignyalta a srác karját. Élvezte a vér izét éltető és erőt adó volt számára. A sebből viszont nem fojt ki több vér, mert Serias folyamatosan használta a képességét, így ismét megalvasztva a vért megállítva ezzel az elvérzést. A fiú arcához hajolt és bele nevetett. - Meg akarod kostolni a  véred? - kérdezte gonoszan, majd megragadta a fiú állát és erőszakosan megcsókolta. Számára nem jelentett sokat az ilyen csók, csak egy újabb eszköz volt arra, hogy áldozatának a lelkét is a földbe tiporja. Hagyta hogy a másik szájába átfolyon a vér amit az előbb lenyalt, aztán mikor elváltak az ajkaikráparancsolt - Nyeld le! - és a fiú megtette utána viszont hevesen rángatozni kezdett és öklendező hangokat adott ki. Serias ismét felnevetett, és megint hátrébb lépett, hogy helyet adjon Gweadynak ő tudott osztozkodni. - Rajta most te jössz! - Biztatta a lányt miközben mámoros arcal figyelte a fiú könnybe lábadt, ijedt és fájdalommal teli szemeit.