FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Amikor a fiú felé nyújtotta a kezét, Gweady egy pillanatig értetlenül nézte, majd sokkal kevésbé magabiztosan nyúlt felé, mint a késért. Eddig csak az árvaházi nevelők fogták őt kézen, de ők is csak olyankor, amikor kedvesen, és szeretetreméltóan viselkedett. Az, hogy valaki olyankor is így viselkedik vele, amikor a Happy Life-ban tanultak alapján rosszat tesz, az idegen volt a számára. Hagyta, hogy a fiú a falhoz vezesse őt, és amíg a késekről mesélt neki, ő a fájdalomtól eltordult arcú gyereket nézte. "Szóval ilyen arcot vágnak, ha sokáig szenvednek..." - gondolta, de közben azért a magyarázatra is figyelt. Amikor a fekete hajú megfogta a kezét, és irányítani kezdte, az első gondolata az volt, hogy ellenálljon - ki nem álhatta, ha irányították, amit csinált -, de végül győzött a kíváncsisága, és hagyta a vérfiúnak, hogy tegye, amit szeretne. A vágás, amit ejtettek közelebbről nézve még jobban lenyűgözdte Gweady-t, és csillogó szemmel figyelte a gyöngyöző vért - Azt hiszem, Gweady érti... - felete izgatottan, és amikor a fiú végre hagyta, hogy egyedül is kipróbálja a pengét, pár pillanatig csak az áldozatuk rémült arcát figyelte, majd lassan felemelve a kést, egy, az előzőnél kissé rövidebb, és mélyebb vágást ejtett kissé feljebb a srác hasán. Az érzés lenyűgözte, hiszen ilyen módon eddig még sosem ártott másoknak, és még többet akart. Lenyűgözőnek találta a kés élének gyilkos hatékonyságát, ahogy egy egyszerű mozdulattal tönkre lehet tenni vele dolgokat... Szétvágni... Feldarabolni... Gweady felnevetett, a maga őrült, de gyerekes módján, és ha vérfiú nem mozdult elég gyorsan, hogy megállítsa, két kézzel megragadva a kés nyelét egészen beleszúrta a fiú gyomrába - Fáj...? - kérdezte vigyorogva, miközben a fiú fájdalommal telve ordított - Gweady fájdalmat okozott? Gweady mondaná, hogy sajnálja... de Gweady szereti hallani ezt a hangot...

Serias sem félt a lánytól, bár nem tudta milyen hatalma van, nem is nagyon érdekelte. Magát vélte felfedezni benne, a régi énjét. Szóval mikor egymás szemébe néztek csak álta a vörös tekintetett és várakozóan figyelt. Aztán a lány elvette a pengét mire a szája kegyetlen mosolyra húzodott. Felállt miközben a másik magyarázott neki, majd balkezébe átvéve a másik tört a lánynak nyújtotta a kezét, ha az megfogta oda vezette egyenesen a fiú elé, majd leguggolt mögé, és úgy kezdett el agyarázni.
- A kések és török tökéletes eszközök arra, hogy fájdalmat okozz az áldozataidnak, de ne öld meg őket rögtön. - Kezdte majd saját törjét a földbe szúrva megfogta a lány jobb kezét, hogy írányithassa az első mozdulatait. - Nem szabad rögtön szúrni, vagy túl mélyet vágni, mert abba belehalnak. A felületes vágások is nagyon tudnak fájni, főleg ha az ember jó helyen csinálja, és az áldozat így csak kevés vért veszít. Könnyebb sokáig életben tartani. - mondta majd a lány kezét fogva a tör hegyét a fiú hasának aljához irányította, pontosan oda ahol a nadrág már nem takarta el a bőrét. Lágy és nem túl erős mozdulattal, hosszú sebet vágtak a bőrbe, nem túl mélyet, de éppen eléggé, hogy a vér folyni kezdjen és ezúttal Serias nem használta a képességét. Elengedte a lány kezét, és ujjhegyével belenyult a vérbe. Aztán elhúzta a saját kezét, hogy helyet adjon a másiknak. - Most próbáld ki egyedül - mondta neki miközben felállt és egyet hátralépett, hogy figyelje. Közben jobb kezéről elkezdte lenyagolgatni a fiú vérét. 

Gweady-t kellően lekötötte a szenvedő fiú fájdalma ahhoz, hogy ne törődjön azzal, mit suttog a kínzója szegény szerencsétlennek. Bár annyit azért érzett, hogy a fiú ha csak egy minimálisan is, de használja a késességét a falhoz szegezetten. Amikor a vérfiú újra a kis szöszke felé fordult, és előhúzott egy újabb pengét, Gweady kíváncsian figyelte, és egyáltalán nem riadtan. Ettől a fiútól egyáltalán nem rémült meg, még akkor sem, ha épp előtte kínzott meg valakit, bármiféle megbánás tanusítása nélkül. Tudta, hogy ő nem árthat neki, elvégre különleges - és a különlegesek Gweady-vel szemben nem sokat tehetnek, ha ő úgy akarja. Amikor a fiú felé nyújtotta a kést, és felajánlotta, hogy beszállhat a szórakozásába, Gweady pár pillanatig a vörös szempárt figyelte félredöntött fejjel, majd a penge felé fordította a tekintetét, és magabiztosan érte nyúlt - Gweady szokott ilyet játszani - válaszolta a fiúnak, miközben a csillogó pengén tartotta a tekintetét, amely várakozással volt telve - Bár nem késsel... Úgyhogy szívesen megtanulja a vérfiú módszerét - Nézett a falhoz szegezett fiú rémülettel teli szemébe, miközben az ő szája is a fiújéhoz hasonló rideg, és eléggé ijesztő mosolyra húzódott. Gweady egyre jobban vágyott rá, hogy ő is összezúzzon valamit - mint korábban a kólásdobozzal is tette, csak mindezt vérrel, és fájdalommal vegyítve.

A fiú hallotta, hogy a lány motyog valamit maga elé, de azt már nem, hogy mit. Végül először a második kérdésére kapot választ amire csak egyetértően bólintott. - Igen szerintem is - mondta miközben újra a fiatal fiú arcára szegezte a tekintetét, és annak le-le csukodó szemeit figyelte. A kést a szegcsontjához érintette és a füléhez hajólva ezt suttogta miközben a csont mentén felűletes, de fájdalmas vágást ejtett. - Ne aludj el. Megmondtam neked! Nyisd ki a szemed! - parancsolta és a srác szemei rögtön felpattantak és fájdalomról árulkodtak. Serias utána vissza fordult a lányhoz aki közben közelebb araszolt és egyáltalán nem látszott félelem a szemében, és a szíverése se erről árulkodott. Inkább olyan volt, mint aki izgatott. A fiú pár pillanatig csak figyelte a vörös szemeket majd bólintott egyet inkább magának mintsem a lánynak. - Értem - mondta és kihúzott egy tört bal kezével az ővéből, miközben közelebb lépett a lányhoz leguggolt elé és nyélel Gweady felé nyújtotta azt - Ez esetben nem akarsz csatlakozni hozzám? - mosolygott rá sötéten és gonoszan. - Ha akarod megtanítalak hogyan kell ezt a játékot játszani - mondta és tudomást sem vett áldozatának ijedt légézéstől és a félelemtől össze vissza verő szívéről. A vér amúgy is lassabban folyt ki a fiú sebein. Serias gondoskodott erről. 

Gweady látta, hogy a fekete hajú fiú egy rövid ideig rá nézett, mielőtt folytatta volna az áldozata fájdalmas kiáltására kényszerítését, de egyáltalán nem bánta, hogy helyette inkább a falhoz szegezett sráccal foglalkozik. Amikor a kés újabb vérvörös vonalat húzott a sötétben fehérnek tűnő bőrön, a kislány egy pillanatra visszafolytotta a lélegzetét, és úgy figyelte a lassú ütemben lefelé folydogáló vért. "Willyből is így folyt ki... az is ugyanilyen vörös volt..." - emlékezett vissza miközben a mosoly egy pillanatra sem hervadt le az arcáról. Kicsit sajnálta is, hogy a fiú hozzá fordult, és megszólította... Amikor belenézett a vérvörös szemekbe, egy pillanatig elgondolkozva figyelte őket - Gweady szeme is vörös... - motyogta inkább magának, mint a fiúnak - Allen és Lizzy szerint ijesztő a vörös szem... - jutott eszébe, és a hangjába egy adagnyi harag vegyült, amit a szeme villanása sem hazudtolt meg. Csak akkor tért vissza a boldog arckifejezése, amikor a kés újra a húsba vágott - Nem, Gweady nem akar meghalni. Halottnak lenni unalmas - válaszolta a fekete hajúnak, miközben a vérre szegezett tekintettel közelebb lépett a falhoz - Gweady akar valamit a vérfiútól... De ha a fiú most játszik, akkor szívesen megvárja - mosolygott fel rá, pár lépés távolságban megállva, hogy a kés azért ne tudja őt elérni, de közelebbről figyelhesse az eseményeket. Az őrült tekintet egyáltalán nem rémítette meg - sőt, valahogy jobban érezte magát attól, hogy a fiú nem rejtegeti önmagát - Gweady sosem volt oda igazán a hazugokért.

Serias élvezettel nézte az eltorzul arcot és újabb vágást ejtett a másik mellett, de úgy hogy a kettő ne érjen össze. Tulajdonképpen a két vágás átlosan haladt egymás mellett és szivárgott belőle a vér. A fiú lenyalta tőre hegyéről a vörös folyadékot majd hirtelen megérzett valamit. Pontosabban valakinek a vérét. Felnézett és egy kislányt látott aki tőlük nem messze mintha lehajtott fejjel állt volna.Serias érezte az ereiben a vér lüktetését, ami nem volt nehéz tekintve, hogy csak hárman voltak itt, és így könnyen felismerte a nyugodt ütemet, amit nem az ő szíve vert. Kíváncsian méregette a kislányt, de nem akarodzott otthagyni áldozatát, úgyhogy visszafordult a fiú felé, és most a másik oldalát vágta fel, kiélvdezve az ordítás nyújtotta kellemes érzést, aztán mégis csak vissza fordult a kislány felé. - Mit keres egy gyerek erre felé ilyenkor? - kérdezte, de hangjában csak érdeklődés csengett nyoma sem volt az előbbi élvezetnek. Végül is mesteri színész volt és most sem hazudtolta meg önmagát. Csak a szeme árulta el, ami még mindig vérvörös volt képessége használata miatt és fájdalmat kereset. Végül vissza fordult áldozatához, és újabb vágást ejtett a baloldalán. - Netán meg akarsz halni? - kérdezte hangjában jó adagnyi sötétséggel. - Mert abban segíthetek - mosolygott rá szája szélén vérrel és örült tekintetével. 

Gweady egy kakaóscsigával a kezében sétált az egyre sötétedő alkonyatban. Miközben a péksüteményt rágcsálta, eléggé elégedetlen arcot vágott, és belerugott mindenbe, ami a lába elé került - kavics, faág, üdítősdoboz. A fesztivál óta elég eseménytelenül teltek a napjai, mivel Ő azt mondta, húzza meg magát egy időre, így kezdte magát halálosan unni. Napközben nem igen tudott emberek közé menni, mert ugyan a képességgel rendelkezők ellen tökéletesen védve volt, ha egy átlagos rendőr szólította volna meg, vele szemben csak egy kissé bizarr kislány lett volna... Szerencsére valamennyi pénzze még maradt ennivalót venni, így a lopásra még nem kellett szánnia magát. Épp egy kólásdobozt taposott meg kissé dühös arcot vágva, amikor hirtelen felkapta a fejét, és beleszimatolt a levegőbe. Pár pillanatig csak próbált rájönni, mit is érez, és amikor végre rájött, egy gyors rúgással a bokorba repítette at immár lapossá vált dobozt, majd a csiga maradékát egyben a szájába tömve kezdett el szaladni abba az irányba, ahonnét az illatot érezte. Nem sokkal később egy elég sötét utcában állt meg, ami sötétebb volt a többinél, de láthatóan teljesen üres is volt. Gweady azonban magabiztosan lépett előre párat, majd leguggolt, és a földön egy adott pontra szegezte a tekintetét. Csupán egy kicsi, szinte teljesen megszáradt vércsepp volt ott, de ennyi tökéletesen elég volt a lánynak ahhoz, hogy tudja, jó nyomon halad. Újra felemelte a fejét, és mint egy állat szimatolt bele a levegőbe, majd egy széles mosollyal az arccán pattant fel, és rohant tovább. Csattogó cipőtalppal érkezett meg az épülőben lévő lakótelep területére, ahol átbújva pár léc között, immár lassabb léptekkel kezdte keresni az illat forrását. Miközben kíváncsian forgatta a fejét, látott pár teljesen üres telket, és néhány teljesen kész, félig be is rendezett épületet, de tudta, hogy az amit, keres egyikben sincsen. Amikor az éjszaka sötétjébe egy fájdalommal teli kiáltás harsant, Gweady egy pillanatra tágra nyilt szemmel megállt, kiélvezve a hang álltal keltett bizsergető érzést, majd egy félig kész ház mögül előlépve végre megtalálta azt, amit keresett. Az elé táruló látvány egyáltalán nem rémítette meg, sőt, félredöntött fejjel, kívááncsian szemlélte a falra szegezett, szenvedő fiút, és a láthatóan igencsak jó kedvű kínzóját. Gweady általában nem szokott ennyit játszadozni azokkal, akikkel dolga akad - ő csak elveszi tőlük, ami neki kell, és hátrahagyja az összetört testüket, mintha csak játékbabák lennének, akikkel már nem lehet tovább játszani, mert leszakadt a fejük... Szívesen élvezte volna még ezt a látványt, de hirtelen elhomályosult a tekintete, és lassan úgy kezdett bólogatni, mintha valaki beszélne hozzá - Értem... Szóval ő lenne a kígyós vérfiú... - állapította meg, miközben újra kitisztult a látása, majd a szája egy gyermeki, de egyben sötét mosolyra húzódott - Azt hiszem, Gweady kedvelni fogja...

Serias az ünnepség másnapján érkezett meg a városba és már forrongott a vére. Rég nem ölt és vágyot a vér ízére, szagára és tapintására. Hallgatni akarta áldozata könyörgését, és fájdalmas sikolyait. Szóval miután leszált a vonatról elkezdett császkálni a város külterületén. Nem akarta magára vonni az emberek figyelmét, és valahol el akarta helyezni a kígyóit. A vérük miatt bárhol kapcsolatba tudott velük lépni és míg egy max két kígyót könnyen eltudott rejteni a ruhájában, tizeneggyel már meggyült a baja. Mindenesetre valahol az erdő szélén egy elhagyatott házban lepakolta a cuccait, aztán várt. Bár vérre áhítozott nem akart már az első napján gyilkolni. Inkább kipihente a hosszú utazás fáradalmait, és aludt. Másnap reggel pedig bement a városba szétnézni. Nyár lévén az emberek csak úgy nyüzsögtek az utcán, így könnyű volt köztük eltűnni. Figyelt és potenciális áldozatokat kereset. De egyelőre csak annyit tudott megmondani, hogy jó sok erre felé a fiatal. Bár feltűnés nélkül kihallgatott pár beszélgetést de szörnyen unatkozott és egyelőre senki nem keltette fel a figyelmét. Az éhsége viszont csak nött. Vérre vágyot. Így este miútán lement a nap, áldozatot kezdett keresni. Az emberek egy része hamar elkezdte haza felé venni az útat és Serias egy olyan srácot választott ki, aki a lakótelep felé igyekezett. Nyílván ő is a város keleti részén lakott, vagy volt valami dolga arra felé. A fiút ez nem érdekelte különösebben, egyszerűen követte, majd mikor a másik éppen befordult egy sarkon és a hol fénye már nem világította meg, átvette vére fölött az uralmat és megdermesztette. Lassú léptekkel haladt csak utána és ráérősen fordult be a sarkon. A srác ott állt kitádult szemekkel ijedten, és próbált megmozdulni, vagy megszólalni. Seriast nem láthatta mert hátulról közeledett, és ez pont így volt tökéletes. Előcsusztatott egy kést a pulcsija ujjából és a vékonyka, nem túl mély vágást ejtett a fiú tarkoján aki erre minimálisan összerezzent. Serias lenyalta a vért, aztán úgy mintha régi barátok lennének egyik balkezével átkarolta a fiú nyakát, és így szólt hozzá. - Most szépen velem jössz és egyelőre meg sem szólalsz. - Mondta majd tövább mentek mintha semmi sem történt volna. A helyzetről egyedül a srác kitágult ijedt szemei árulkodtak, de senki nem járt erre ilyenkor, hogy lássa őket. 

Hamarosan elérték az épűlő lakótelepet, és Serias áldozatát minnél messzebb vezette a várostól, hogy az emberek ne hallhassák a sikoltását. Végül telep egyik hátsó falához vezette, ahol aztán a fehér falnak lökte, elő kapott még újabb két tört és a srác tenyerébe állította őket oda szögelve őt a falhoz. - Most már beszélhetsz és síkoltozhatsz, de ne túl hangosan - Elmosolyodott pszihopata mosolyával. - Hidd el nagyon jól founk szórakozni! - Mondta aztán levágta a srácról a pólóját és egy nem túl mély vágást ejtett az oldalán, a bordái fölött, csak hogy hallja amaz üvőltését. Mikor meghallotta a hangot nevetni kezdett és vérvörös szemével, a srácéba nézett aki már zihált a fájdalomtól.
- Ne aludj,  vagy ájulj el, még csak most kezdődik az igazi móka -