FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Serias reagálni se tudott arra amit a lány mondott mielőtt amaz elszaladt volna. Szóval csak egy mélyet sóhajtva ő is a saját utjára indult. Nem haza ment, csak az erdőben bolyongott, amíg nem talált egy olyan helyet ami tetszett neki. Egy magas fár válaztott, aminek az ágai fent szerte ágaztak, de egy kellemes fekvőhelyet alakítottak ki. A fiú könnyedén felkapaszkodott ré, és kényelmesen elhelyeztkedett. Szeretett a szabadban aludni, főleg ilyen nyári estéken. Szabadnak érezte magát, és a csillagokat is jól látta. Most éppen eltakarta egy részüket a fa lombkoronája, de az ég egyrészét így is látta és azt figyelve tűnödött magában. Elgondolkozott azon, hogy őt érdekelte e bármikor is honnan jön az ereje. A kezét felemelve nézegette azt, majd a nagy vérgömbre villant a tekintete. Kitárta a kezét, aztán hirtelen ökölbe zárta és úgy szorította, hogy elfehérdetek az ujjai. A vérgömb rögtön összesűrűsödött, és bár beletelt vagy fél percbe, de nem sokára egy üveggolyó nagyságú piros labda lebegett előtte. Kitárta a kezét és az apró göm belehullott a tenyerébe. A szeme elé emelte, forgatta, nézegette, aztán felsóhajtva ismét az égre nézett. Igen egyszer gondolkozott arról, hogy honnan van a képessége, és átkozta is ezért az univerzumot. Ez akkor történt mikor apja emiatt kínozta és bántotta őt, de ezen kívűl igazából soha nem érdekelte igazán. Szerette az erejét, és a része volt a lényének, nem számított honnan van, csak azt hogy van. Mégis amit a lány mondott felkavarta. Félelmet ébresztett benne, hogy elvesztheti a képességét, vagy hogy más is hozzáérhet. Nem értette pontosan mit akar Gweady azzal, hogy játszhat a képességekkel, de azt tudta, hogy nem akarja, hogy az ővével játszon. Az ereje csak is őt magát illette senki mást. Ez volt Serias lényének egy kulcsfontosságú része, ez alakította olyaná amilyen. Ha elveszítené soha többé nem lenne önmaga. Ez pedig megijesztette. Furcsa érzésekkel aludt el a fa tetején, tenyerébe szorítva a vérgömböt. A kígyói pedig a mellette évő ágakra tekeredve vigyázták az álmát. 

Gweady-ben nem keltett komoly érzelmi zavart az, hogy Serias pusztán hallgatással válaszolt a szavaira, amiben rejtve, de volt némi fenyegetés is - még ha ez a kislánynak fel sem tűnt. Számára természetes volt az, hogy kedvelje akármennyire is a vérfiút, ha Ő azt mondja, hogy meg kell bűntetni, akkor Gweady megbűnteti. Amikor a fiú biztosította arról, hogy ő is jól szórakozott, a kislány szélesen elmosolyodott, és már indult is volna, de a kérdést hallva kérdőn fordult vissza - Persze... - válaszolta, és kissé türelmetlenül várt, mert már igazán mehetnékje volt. Az első kérdést hallva picit eltöprengve nézett az égre... Persze, Ő megengedte, hogy meséljen a vérfiúnak... - Akkor Gweady erről is mesélhet, nem...? - Mielőtt válasszolhatott volna, Serias feltette a második kérdését, és amikor a lányka kérdőn ránézett, látta rajta, hogy ezúttal igazán komoly, és valóban szeretné tudni a választ. Gweady ezúttal a földet bámulva gondolkodott, mielőtt megszólalt volna. Eddig senkinek sem beszélt igazán az ereje valódi mibenlétéről... Sosem volt rá lehetősége. Az első különleges, akit ismert, az Willy volt, még az árvaházban... de vele csak akkor beszélgettek a különlegesekről igazán, amikor Gweady levitte őt a kazánházba... Azóta Serias az első, akivel nem azért van együtt, hogy elvégezze rajta a feladatát - Gweady tud dolgokat arról, ami után a farkaslány, és a barátai kutatnak... Gweady-nek Ő sok-sok mindent elmesélt... Olyan dolgokat is, amiket talán mások nem tudnak - mondta büszkén mosolyogva, a vérfiú szemébe nézve - De Gweady sem egészen biztos benne, hogy mit találhatnak a rossz gyerekek, ha tovább keresgélnek... Csak azt tudja, hogy veszélyes lenne, ha megtudnának olyan dolgokat, amik titokban vannak az emberek előtt... Ő azt mondta, hogy az rossz lenne... - Mielőtt a képességéről mesélt volna, Gweady pár pillanatig elgondolkodva nézte Serias-t. Azon töprengett, mennyire fontos számára a fiú - elvégre, egy eldobható játéknak nem mondunk el fontos dolgokat... De egy fontos játékszernek... vagy inkább játszótársnak már igen - Gweady képessége nagyon fontos ahhoz, hogy teljesíteni tudja a feladatot, amit Ő rábízott - mondta végül, ismét büszkén, de ezúttal komolyan is mosolyogva - Gweady tudja, hogy mi okozza a vérfiú, vagy a farkaslány, vagy bárki más erejét. És Gweady érzi ezt - mutat az orrára - De nem csak érzi, hanem... hmm... játszani is tud vele - mondta kicsit bizonytalanul, hiszen eddig nem igazán kellett megfogalmaznia a dolgot. Már nyitotta volna a száját, hogy kicsit pontosítson a dolgokon, amikor hirtelen félredöntötte a fejét, mintha hallana valamit, aztán a tekintete a megszokott módon üressé vált. Párszor bólintott ebben az állapotában, aztán újra kitisztult a tekintete, és mielőtt Serias bármit is kérdezhetett volna, így szólt - Gweady-nek most már tényleg mennie kell! Ha legközelebb is lesz, akivel tud ő, és a vérfiú játszani, majd megkeresi a vérfiút, rendben? - kérdezte, aztán választ sem várva elszaladt a korábban említett irányba, a párnát magához ölelve, bár az arca most koránt sem volt olyan boldog, mint máskor - Gweady szeretne bízni a vérfiúban... de Ő azt mondta, hogy még ne mondjon el neki túl sok mindent...

Serias érdeklődve fordult Gweady felé amikor az úgy kezdte a válaszát, hogy neki sem árt tudnia. A homlokára ráncok szaladtak és szemeit is összehúzta amikor a kislány arról beszélt, hogy talán őt is bántania kéne, ha valamit csinál. Ez nem tetszett neki, nem szerette, ha korlátozzák, se azt ha fenyegetve érzi magát, de nem szólalt meg. A lány komoly tekintete balsejtelmeket ébresztett benne, és egy halk értemen kívűl egészen addig hallgatott míg az erdő szélére nem értek. Aztán miútán a lány búcsúzkodni kezdett mosolyogva szólalt meg. - Én is nagyon élveztem a mai estét, majd még megismételhetjük - vigyorgott a lányra, de aztán a mosolya lehervadt. - Kérdezhetek még két dolgot? - Ha a lány beleegyezett feltette a kérdéseit. - Te tudod mi után kutatnak? - kérdezte először aztán egy picit habozott, de végül mielőtt a másik válaszolhatott volna az első kérdésére még feltette a kérdést - Illetve mi a te képességed Gweady? - kérdezte és komolyan nézett rá. Eddig nem kérdezte, mert úgy gondolta a lánynak joga van megtartani ezt a titkát, ha akarja és bár még mindig így gondolta azért szerette volna tudni. Figyelmesen nézte a kislányt, hogy lássa a kérdések milyen érzéseket váltanak ki belőle. Ha viszont a lány esetleg nem várja meg, hogy kérdezzen vagy beléfolytja a kérdéseket, csak integet neki és töprengve mered utána, ha amaz elindul.

Amikor Gweady benézett a szobába, egyáltalán nem zavarta az odabent uralkodó káosz, és vértenger - pár pillanatig ugyan aggódott amiatt, hogy a vérfiú túl messzire ment, de jobban megnézve a megtört, és vérben ázó női testet a falon teljesen elégedett volt a másik munkájával. Kellőképpen brutális volt a célhoz - Rendben - válaszolta Serias-nak, és amíg a fiú összetakarított maga után, ő belépett a szobába, és az ajtó mellett nekitámaszkodva a falnak, a párnát magához ölelve figyelte az eseményeket. A legutóbbi közös kalandjuk után nem lepte meg, hogy a fiú ilyen alaposan összetakarít maga után, bár elgondolkozott azon, mennyivel fog kevésbé hatni így a két halott ember látványa... - Azaz, csak egy... - állapította meg félredöntött fejjel, hogy a nő még mindig él. Szívesen befejezte volna Serias munkáját, hogy láthassa, ahogy a féj kialszik azokban a szép, furcsa vágású szemekben... De látta, hogy a fiúnak még tervei vannak az áldozatával, így csak csendben várt tovább - A néni a vérfiú játéka. Gweady-nek is megvolt a sajátja... csak összetörte - gondolta kicsit duzzogva, miközben izgatottan figyelte, mit tervez Serias. A fiú szavaira ő is elvigyorodott, és helyeslően bólintott, miközben a tekintetével a nőét kereste, hogy elkaphassa a halál pillanatát... De amikor látta, hogy a vérfiú csak megmaratja az anyát a kígyójával, és nem fogja megölni, kicsit morcos arcot vágott - A vérfiú igazán megölhette volna... Báááár... - gondolta, miközben végignézett a ziháló testen - így a farkaslány is jobban megérti, miért kapott büntetést... Lehet, hogy jobb is így - döntött végül, újra elmosolyodva, majs intett egyet a hladoklónak - Viszlát, farkaslány anyukája! - köszönt el, majd elindult kifelé, hogy elmehessenek. A nappaliban szépen megvárta, amíg Serias itt is feltakarít, majd miután végignézett a látképen, amit majd a belépő embereket fogadja - a földöz szegezett, késekkel teletűzdel, szétvert fejű holttesten, és a kicsit feldúlt konyhán, elégedetten bólintott, és a párnát továbbra is magánál tartva, vidáman dúdolászva lépett ki a házból. Serias kérdése egy picit meglepte, hiszen ő úgy gondolta, tökéletesen elmondta, mit is tett a farkaslány, de aztán rájött, hogy csak azt mondta el a vérfiúnak, hogy a lány "rossz volt", azt nem, hogy miért - Hmm... Ezt nem árt, ha a vérfiú is tudja - bólintott elgondolkodva - Gweady nem örülne annak, ha a vérfiú is rosszat tenne, és Gweady-nek őt is meg kellene büntetnie... A fakraslány, és a barátai olyan dolgok után kutakodtak, amik után nem lett volna szabad - mesélte Serias-nak séta közben - Gweady szólt nekik, hogy nem szabad, de ők nem hittek neki, szóval Gweady most kénytelen őket megbüntetni, mert ha tovább keresgélnek, olyan dolgokat találhatnak, amik nem nekik való. És akkor Ő szomorú lenne, sőt, akár baja is eshet... És azt Gweady nem akarja - nézett végtelenül komolyan a fiú szemébe. Talán eddigi ismeretségük alatt most a legkomolyabban. Aztán megállt az erdő szélénél, és elmutatott a város egyik széle felé - Gweady most arra megy tovább - közölte, aztán szélesen elmosolyodott - Gweady nagyon örül annak, hogy a vérfiú ennyit segített neki. Gweady reméli, a vérfiú is jól szórakozott... - nézett kérdő tekintettel a fiúra, hiszen nem tudhatta, Serias mennyire szórakozott jól az elmúlt órákban.

Serias az ajtó nyitodására oda kapta a fejét. Hallotta, hogy a kislány szívverése közeledik, de nem igazán figyelt rá, így meglepte amikor benézett. A lány fáradtnak tűnt és már menni akart. Serias pedig feltápászkodott, és megrázta a fejét. - Nem, már végeztem. Mindjárt mehetünk - Mondta, majd akaratával összegyűjtötte a vért a szoba minden egyes centiméteréről és egy jókora vérgömb lebegett mellette mikor végzett. A nő a földre hanyatlott, mivel már semmi nem tartotta. A sebei azonban nem véreztek, Serias megalvasztótta a vért így csak fájtak, de életben tartotta a nőt. A fiú elgondolkozva nézett rá majd döntött. Közelebb ment, és az eddig a fal mellett összetekeredett Egyest is hívta. Leguggolt és megfogta a nő állát, hogy az egyenesen a szemébe nézzen. Még mindig vörös volt a szeme, de már kijátszotta magát, szóval csak elégedetten fénylet. - Mond meg a lányodnak, ha tudod, hogy jobb ha vigyázz! - hátra sandított Gweadyre majd visszafordulva gonoszan mosolygott. - Legközelebb a barátai, vagy ő következik, de nehogy azt hidd, hogy olyan kegyes lesz a sorsa mint a tiéd. Ő sokkal tovább fog szenvedni - a vörös szemek gonoszan ragyogtak és Serias arca még mindig vérfoltos volt. Gonosz mosollyal engedte el a nőt, majd hátra lépett, elfordulva a válla felett vetett még vissza pár szót neki. - Remélem túléled addig míg ideér - közölte gonoszan, aztán a fekete kígyó a nőre vetette magát, és megmarta a nyakát. Aztán Seriashoz csatlakozva felkuszott a vállára, és ott is maradt. A fiú a lányra nézett - Mehetünk - Amint kiértek a nappaliba, ő csak egy gyors pillantást vetett a holtestre, és eltakarította a vért, ami csatlakozott a mögötte lebegő hatalmas vérgömbhöz, majd annyira állt csak meg, hogy Kilences is csatlakozhasson hozzájuk, aztán a kislányt követve kilépett a házból, és csak mellékesen megkérdezte. - Egyébként mit tett ez a farkaslány? - a szeme sarkából figyelte csak Gweadyt, de azért érdekelte a dolog. Jobban mint mutatta. 

Miután kellőképpen jóllakott, és leöbltette az ételt egy nagy adag tejjel - amiről tudta, hogy segít neki szép nagyra nőni, így végül megitta az egész üveggel -, a földön hagyva a maradékot megmosta a kezét a csapnál, majd felvette a párnát, és elindult ahhoz a szobához, ahol Serias volt - Remélem a vérfiú végzett már... Gweady menni akar... - motyogta menet közben, mert kicsit elálmosodott az éjszakai szórakozás, és a kiadós vacsora után. Amikor odaért a szobához, csendben kinyitotta az ajtót, és a fejét bedugva benézett a szobába - A vérfiú még sokáig játszik még? Lehet, hogy a fakraslány is hamarosan hazaér... És Gweady nem szeretne találkozni az egyenruhás bácsikkal...

Serias ereiben csak úgy parázslott a vér a vágytól, és a vérszomjtól, de rutinos játékos volt már. Tudta, hogy ha gyorsan neki esik az áldozatának, csak a vére látványa miatt az nem lesz kielégítő. Szóval egy újabb vértőrt csinált és azt dobálgatva a jobb kezével nézett szét a szobában. - Ez a hely unalmas - höbörgött és felrugta a kisasztalt ami a szoba közepén állt eddig. Az megfordult és egy matracra esett. - De ha jól látom, te valami japán vagy - fordult vissza a nőhöz, arcán pedig pszihopata mosoly futott szét. - Akkor lássuk mit is tudok japánról - feldobta a tőrt amihez mégtöbb vér gyűlt a karjából, és egy katanává változott. Elkapta a japán kardot, és levágta a ruhát a barna hajúról. Végig nézett -az alsóneműtől eltekintve- a meztelen testen és megnyalta a száját. - Szép bőröd van, túl szép. Hiányzik róla néhány vágás és heg. Az még szebbé tenne - a szemében kigyulladtak az örült lángok, és a fiú átadta magát ennek a részének. Újra megvágta az alkarját, hogy még több vér follyon ki belőle, majd maga mellett lebegtetve a vérgömböt így szólt. - Még mielőtt elkezdenék japán dolgokat beléd állítani, kapsz egy emlékeztetőt, egy jelet, hogy miért történik ez veled - a vér az ujjaihoz lebeget, és karmokat formált. Serias közelebb lépett a nőhőz és belemártotta új karjait annak puha bőrébe. A bal kulcsontjától egészen a jobb melléig. A vér rögtön elkezdet kifelé folyni, de a fiú megállította az akaratával, és élvezte a sikoltást ami elhagyta áldozata száját. Jólesően bele borzongott, majd hártált pár lépést. - Ha ilyen gyönyörűen sikoltozol sokkal, de sokkal jobb dolgok várnak rád - mondta gonoszan, és a mellette lebegő vérből, egy pár négyágú shurikent készített. Majd megfogva a nő karjaiba dobálta, tőkéletes pontossággal. Először mindkét csuklójába, azán a könyökhajlatába, majd a vállaiba is. Élvezettel hallgatta a sikolyokat, miközben kellemes borzongás járta át. - Azt hiszem ezzel letudtuk a bemelegítést, jöhet az éles játszma - a szemeiben különös fény villogot, ami igazolta a benne élő örültséget, azt amit csak áldozatai láthatnak mielőtt meghalnak. Ezt az oldalát senki nem ismerte igazán, mert akik látták meghaltak. Kivétel nélkül. Serias újabb shurikeneket csinált, de sok külömböző alakut. Szerencsére mikor az kiképezték bérgyilkosnak megismerkedett egy csomó fegyverrel, és a japán kulturában szereplők sem maradtak ki. A shurikeneket akaratával mind a nő felé hajította, és azok sorra beleálltak a karjába. Alig maradt szabad hely a kezén. Karja minden eggyes centiméteréből ahol csak elfértek külömböző shurikenek álltak ki. A nő viszont alig vérzett. Fájdalma mérhetetlen volt, de a vért Serias a testében tartotta. Csak pár csepp folyt ki belőle. - Aaa ez kezd unalmas lenni, csináljunk valami mást~ - mondta dallamosan örült hangján, és pár kunait készített, amiből kettőt imáron a nő csupasz combjaiba állított bele. Majd felsóhajtva indulatosan megrázta a fejét - Ez így nem jó! - közelebb lépett az áldozatához egészen addig míg szemtől szemben nem álltak, és az orruk majdnem össze ért. - Azt akarom, hogy szenvedj! Hallani akarom a sikolyaidat! De mintha már nem fájna annyira, megértem én unalmas ugyan azt játszani újra meg újra. Szóval most mást csinálok majd, az biztos vissza hozza azt a szép hangot amit az előbb kiadtál magadból - végig a nő szemébe nézett miközben ezt mondta és vörös szemei vággyal telve lángoltak, szinte égettek. A fiú az igazi tőrével vágást ejtett a nő nyakán, mélyet majd oda hajolt, és mintha egy vámpír lenne elkezdte kiszívni és meginni a vért. Mámorító volt a fémes íz és Serias nevetve véres szájjal hajolt hátra és figyelte a nő fájdalomtól össze össze rezzenő arcát.