FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

A lány felé fordulva azonnal megállt. Vámpírként kitűnőek az érzékszervei, könnyedek a reflexei és kiélezettek. A lány semmit mondónak tűnik, ellenben szemei kíváncsiságot sugallnak. Egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét. -Sebastian vagyok. Az árvaház gondnoka és a segítők egyike vagyok. - kezével közben az épület felé mutat. Szürke szemeit a zöld szemeket figyelik. -Ha gondolod kerülj beljebb... - ha a lány elfogadja az invitálást kinyitja a kaput és előre engedve bekíséri az épületbe.

Ivett bár általában éber volt, most nem vette észre a felé közeledő fiút, egészen addig amíg közel nem ért. Akkor viszont megérezte a jelenlétét és mielőtt a másik megszólalt volna, felé fordult. Kérdő tekintettel nézett a sötét szemekbe. Majd a kérdésre válaszként csak bólintott. Zöld tekintettel bizalmatlanul végig mérte a sötéten kinéző srácot, majd félre billentette a fejét és megköszörülte a torkát. - Szia! Te ki vagy? - kérdezte, és hangja semmit mondó és szokás szerint kissé hideg volt. Az arca érzelem mentes, talán csak a szemében csillogott némi kiváncsiság, az ismeretlennel szemben. 

Enyhe aggodalmat érzett a mellkasában. Nem akarta a szívbajt hozni a lányra így átmászott a falon a saroknál, véletlen se lásson rá a vörös hölgyemény amint kiugrik és, mintha onnan jönne komótosan indult meg, majd ha felfigyel rá megáll, ha nem csak tőle két-három lépésre teszi. -Szia! Minden rendben van? - kérdezi aggódó hangon, miközben tartása egyenes és keresi a lány tekintetét.

Ivett csendesen sétált az éjszakában. Szüksége volt az esti levegőre meg arra, hogy kiszellőztesse a fejét. Hero nagyapja, Zack trükkje és az egész ügy a kóddal együtt már túl sok volt neki. Magányra vágyott, és talán még valami másra is. Először a város belseje felé sétálgatott, de hamar irányt váltott. Nem szerette az emberek tömegét így letért egy csendesebb utcába ami kertvárosi résznek tűnt. A kisebb nagyobb kertes házak mellett elsétálva felfigyelt egy nagyobb épületre, aminek hatalmas kertje volt. Ahogy közelebb sétált és szemügyre vette a helyet meglátott egy feliratot a kerítésen, ami arra bírta hogy közelebb menjem. Mikor a kapuhoz ért megtorpant és csak bámulta a házat. Kezei az egyszerű bordó pulcsija zsebeiben pihentek. Egyszerűen nem tudott elszakadni az épülettől és az emlékektől amit a hely ébresztett benne.

Seb az utóbbi időben eléggé leterhelődött. A hálózatot zavarja a bűbáj, amit alkalmaznak, a kábeleket egerek nasizzák, Lambert maci kezd morcos lenni, Saphi cica viseli eddig a legjobban a dolgokat. ~Adventure pedig azt hiszi, hogy az én feladatom az egér fogás...~ Sóhajt egyet közben kifújja a levegőt vele együtt a különös füstöt. A tetőről néz fel a csillagos égre és a Hold fényében piheg. Lenézve a kapuhoz egy alakot lát. ~Ki lehet az ilyen későn?~ Egy szempillantás alatt vált kámforrá és jelent meg az egyik tuja takarásába, hogy megvizsgálhassa magának az idegent. Vagy épp segítsen neki.

Kör vége

Sebastian-t illetően Saphir megértően bólintott. Igaz, hogy az ő kapcsolata nem volt olyan szoros a vérmágus fiúval, mint Lambert-é, és gyakran érezte úgy, hogy ezek ketten kihagyják őt fontos dolgokból, de abban egyetértett, hogy Seb-nek több idő kell, hogy megszokja az új helyet. Miután a tanára távozott, Saphi óvatosan kiemelte Adventure-t az öléből, és letette maga mellé a kanapéra - ami miatt kapott egy felháborodott nyávogást, és egy tüntető elfordulást - majd újra maga elé vette a laptopot, és immár több lelkesedéssel fogott bele a levél befejezésének - Remélem Andreas-nak is tetszeni fog a medál... - mosolygott vidáman, miközben szaporán jártak az ujjai.

Lambert ismerte már Saphi tehetségét az átkok és rontások terén. Hogyan tudja megszüntetni, megtörni őket, anélkül, hogy a macskája ne venné magára és ne lépne meg, magán az átokkal. A csörömpölés káromkodó kombót követően felállt és hagyta dolgozni apró tanítványát. -Sebastiannak idő kell mindenhez. Egy teljesen új környezetben van, ahol kevés a sötétség, mi valljuk be, az ő lét eleme. - majd elindult irodája felé. Tudja jól, hogy a lány keresni fogja, ha netán valami lenne.

Artana átkát illetően Saphi egyetértően bólintott, miközben saját maga megnyugtatása végett az ölébe telepedő macskát simogatta. Mint ásványmágus volt némi tapasztalata az átkokkal - megátkozott, családi nyakláncok, legendás történelmi drágakövek, amelyek emberéleteket követeltek, és hasonlók -, de ami ebben a városban zajlott, azt össze sem lehetett hasonlítani az általa ismert rontásokkal. Saphi helyeslően bólogatott Lambert véleményére a környezeti hatásokról, majd ahogy elmosolyodva hallgatta a férfi szavait - Így igaz... - kezdte volna a választ, amikor csörömpölés hangzott fel a házban. A macskalány, és Adventure szinte egyszerre kapták a fejüket a hang irányába, és pár pillanatig pislogás nélkül füleltek, hogy minden rendben van-e. Ahogy Lambert elkezdett nevetni, és Saphir is elkönyvelte, hogy feltehetően nincs komoly gond - habár Seb szavaiből nem értett semmit -, elmosolyodva fordult vissza a férfi felé, a fehér macsek pedig felháborodott tekintettel feküdt vissza, egyértelműen szidalmazva azt a személyt, aki fel merte őt ébreszteni a semmiért - Hát igen... Bár mostanában elég ingerlékeny - idézte fel a tegnap esti internet beállítgatást is. Ha Lambert-nek láthatóan nem volt már más hozzáfűznivalója a várost illetően, vagy a tanulmányokkal kapcsolatban, akkor Saphi a fejével a laptopja felé bökött - Akkor befejezem még ma a levelet, hogy elküldhessem Andreas-nak.

Örült, hogy örömet szerezhetett tanítványának. Még ha múlandónak is tűnik ebben a kegyetlen világban. Örömmel vette, hogy fiatal tanítványa nem rohan azonnal fejjel a falnak és képes felmérni a helyzet komolyságát. Nem tudná mit tenne, ha baja esne így Saphirnak.... -Egyet kell értenem veled. Nem tudom mit is művelt kicsi vérem, de azt tudom, hogy hatalmas hatalommal bírt. - csóválja meg fejét a tőle szokott rosszallással ami nem Saphinak szólt. A macska viselkedése nem lepte meg, így hálásan, hosszan pislogva figyelte a macskát. -Így van Saphi. Sok mindent befolyásol még a környezet is. A helyiek viszonyulása az ember fiához, lányához pláne. - követte a lány tekintetét az ajtó fele majd mosolygott. -Fogalmam sincs. Ezt majd neki kell eldöntenie. - feleli, de ekkor hatalmas csörömpölés zajára lehetett figyelmes a két cica és Sebastian heves káromkodására, mit szerencsére megint csak magyarul hajtott végre. Bármely égi is nyúlt bele az életébe, annak minden felmenője érezheti a fiú haragját. Lambert pedig öblös nevetésbe kezdett elfordulva a lánytól. -Úgy hallom jól el van a kis vámpírunk. - mondta két szusz között majd megtörölve szemét újra Saphira nézett, ő hogy reagált az erdélyi fiú kitörésére.