FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Kuro nem szólt vissza a rendőrfönöknek. Volt önuralma, még ha az erösődő képessége miatt, kicsit el is vesztette a fejét. Azt persze nem állhatta meg, hogy fejében meg ne formálodjona a visszavágás. "A mi életünk is sokkal könnyebb lenne ezek nélkül." Hiába forgott az egész élete a képességek körül, akkor is így gondolta, de most csak hideg tekintettel figyelte a rendőrt. Mikor az végre abba hagyta, a csökönyösködő viselkedést,és végre hasznosnak bizonyult, a férfi mindent megjegyzett amit említett, és gyorsan átfutotta a gondolataiban röptében összeállított listát, hogy semmi nem maradt e ki. Pedig valami kimaradt és szája sarka alig, de felfelé görbült a gondolatától is. Azonban mielőtt szólhatott volna, Gunellnek támadtak kérdései, és ő hagyta is, hogy végig mondja a magáét. Hálás volt a lánynak, hogy az apróbb részletekre is figyel, amikor ő maga nem tud, mert minden mást intéz. Elismerte, hogy jó nyomozó és hagyta is, hogy érvényesüljön amikor akar, neki ez nem teher volt, hanem óriási segítség. Mikor választ kaptak a kérdéseikre, Kuro vissza vette a szót. - Akkor azt hiszem a következő találkozonk Mr. Blakekel lesz. Köszönjük az aktákat - fordult volna el mikor bevillant valami, és újra a rendőrfönök szemébe nézett. - Még valami. Ha tudna küldeni olyan nyomokat, fegyvereket, vagy tárgyakat amikhez a maga emberei nem igen nyúltak, viszont a feltételezhető gyilkosok igen, azért hálás lennék. Meg valamit az áldozatok személyes holmijai közül is, amit nem igen bolygattak. - Most már tényleg elfordult és maga előtt elkezdte kiterelni a lányokat a szobából, ha nem volt több kérdésük, aztán az ajtóból még visszafordult, mert valami teljesen kiment a fejéből, de száján már vigyor űlt és szemében komisz láng égett. - Ja és előfordulhat, hogy a városban velem, vagy az erdőben egy szürke fehér farkas, és egy fekete párduc fog mászkálni. Ne lőjék le őket! Nem akarják látni, milyen vagyok dühösen - Vigyorgott a válla felett a kapitányra, aztán válaszra sem várva kilépett az irodából és elindult kifelé a rendőrségről. Mikor kiértek az épületből nagyot sóhajtott és a két lányra nézett. Előbb a beszédesre aztán a hallgatagabbra. - Mit gondoltok az üggyel kapcsolatban? - kérte ki a véleményüket most, hogy így hármasban maradtak. 

Amikor Randy átvette az aktát, és kissé elfordulva kezdte tanulmányozni, Gun egy picit sóhajtott, majd a többi iratra koncentrált. Nem szerette, amikor a testvére így elvonul, de tudta, hogy így sokkal több részletet észre fog venni a képeken, mint ahogy ő képes lenne rá. Igaz, hogy Gunell jó volt a nyomozásban, de Randgír volt a tapasztaltabb, ha erőszakról volt szó... Amikor a rendőrkapitány elkezdett válaszolgatni a kérdésekre, Gun szépen feljegyzett a fejében minden részletet. A képzeletében úgy jelentek meg a nyomok, mintha egy rendőrségi nyomozásnál használt fehér táblára lennének kitűzve. Régen Ezio-val mindig ezt a módszert használták a valóságban is, ha komolyabb utánajárást igényelt az ügy, és a lány még most is megtartotta ezt a kis szokását. A rendőr továbbra is igencsak ellenszenvesen viseltetett az irányukban, de Gun-t ez kevésbé idegesítette fel, mint láthatóan a főnöküket, aki hamarosan hangot is adott a dolognak. Gunell nem szólt közbe a két férfi szóváltásába, de egy komoly bólintással jelezte az egyetértését Kuro szavait illetően. A szemfedős résznél egy pillanatig elidőzött a tekintete a felettese arcán... Korábban is sejtette, hogy Kuro nem csak divatból hordja azt a kiegészítőt, és most igencsak kíváncsi lett, mire gondolhatott a szemfedőt illetően - Gun, most koncentrálj arra, ami miatt itt vagytok! - szólt magára - Később is ráérsz majd Kuro körül szaglászni - A férfi ezúttal megmutatta, hogy tényleg profik ebben a munkába, és miközben utasításokat adott Mr. Filligan-nak, a lány összeszedte az asztalon heverő aktákat egy csinos kis kupacba, és a karjaiban tartva készen állt rá, hogy magukkal vigyék őket. Amikor Kuro befejezte a mondandóját, Gun még gyorsan hozzátett  pár dolgot - Említette a Stern lányt... Ha jól láttam, a gyilkosság estéje óta őt is eltűntnek nyilvánították. Az utána történő kutatásról is azonnal szeretnénk minden információt megkapni, és ha előkerül, feltétlenül beszéni akarunk vele. Valamint szeretném megtudni, hogy ki állt legközelebb a Stern családhoz? Akár a szülőkhöz, akár a lányukhoz - Gunell nem tudta, hogy van-e esélyük megtudni bármi érdemlegeset Yoruki barátaitól, vagy a szülők közeli ismerőseitől... De jelenleg ez volt a legforróbb nyom, amin elindulhatnak, és ez az ügy ütött el leginkább az eltűnésektől.

Kuro nem igazán díjazta a rendőrfönök kelletlen stílusát, főleg miután látta az aktákat, és a gyilkosság képeit. Rögtön rájött, hogy nagyon komoly üggyel van dolguk. Alapvetően nem volt bunkó és nem fitogtatta az erejét feleslegesen, de ez a kisváros furább volt mind gondolta. Amint betette a lábát, már tudta, hogy jó helyen jár, és mintha megnyugvást is érzett volna. Látván mennyi különleges gyűlt itt össze, úgy sejtette ez lehet a kezdet és minden szál ide fut vissza. Ráadásul az amilyen hangnemmel a rendőrfönök beszélt róluk és amilyen lekicsinylően az felidegesítette. Komor arccal, csendes dühvel hallgatta végig a mondandóját, és megvárta míg az utolsó kérdésére is választ kap, és csak aztuán szólalt meg. A hangja fagyos volt és fenyegető, sárga szemében furcsa láng égett. Érezte a démonja vérszomját, ebben a városban ő is sokkal erősebb volt és reagált Kuro dühére. - Idefigyeljen kapitány, mondok önnek valamit - kezdte halk hangon - Azok akik képességel születtek nem tehetnek róla, és tudja általában a maga fajta megvető emberek miatt követnek el ilyeneket - intett az akták kupaca felé - Szóval jobban teszi ha megjegyzi: Nem mi választottuk a képességeinket, sokunk uralni sem tudja az erejét és lehet a halálát hozza majd, ha így beszél egy képességel rendelkezővel - megkopogtatta a szemfedőjét - szerencséje, hogy rajtam van ez - ezzel lezárta a témát, ám talán új dolgokat árult el a lányoknak. Soha nem beszélt senkinek, se a múltjáról ami pont a kapitányhoz hasonló gondolkodás módu szülei miatt lett szörnyű, se pedig az erejéről. A szemfedője és a szeme is tabu téma volt, nagyon ritkán vette le, de néha belenézett teljesen épp fekete szemébe, nem örült neki, de nem is utálta mivel a része volt. Ha pedig kellett bármikor felhasználta volna, bár nem szívesen. Kuro mélyet lélegzett és továbbra is szigorú hangon beszélt, de a fenyegető hangnemet elhagyta. - Most pedig foglalkozzunk azzal amiért itt vagyunk. Örülnék neki, ha megkaphatnánk a képességekkel rendelkezők listáját, valamint a frissen érkezettekről mindent amit tudnak, lakás vételi papírok, hivatalos papírok bármit. Nem sokára kezdődik az iskola, mindig legyenek kint járőrök, hogy semmilyen gyanús alak ne férjen a gyerekekhez, valamint nem ártana takarodót elrendelnie, hogy ne mászkáljanak az utcán éjszaka. Mi átnézzük a papírokat, és megtesszük amit tudunk, ha bármi olyat találunk, tájékoztatjuk magukat is, és számítunk az együttmüködésükre, hogy elkapjuk a tettest - Kuro profin beszélt arcizma se rándult és érzelmeit se mutatta ki. - Azt hiszem mindössze ennyi lenne mára. Ezeket elvisszük - intett az akták felé - ha bármit találnak, vagy összeszedték amit kértem hozzák el a temploba - fejezte be a parancsok kiosztását, és a dolgok elrendezését. Egy pillanatra sem veszi le egyetlen szemét a rendőrfönökről és figyeli a reakcióját. 

Kuro feleltére Gunell egy erőltetett "haha"-val válaszol - annak viszont valóban örült, hogy a testvére arcán végre láthat egy kis mosolyt. Sokszor aggódik Randy miatt, hiszen a lány mindig olyan komor arcot vág... de amikor így elmosolyodik, Gun lelke egy kicsit megnyugszik, hogy ott van még az ő húgocskája a komoly, és néha kegyetlen felszín alatt. A rendőrörsön a lányt annyira nem zavarja a sok figyelő tekintet, hiszen Olaszországban ezt már megszokta - ő is, és Randy is meglehetősen feltűnő jelenség volt a sok barna bőrű, sötét hajú olasz nő között; és hát valljuk be... egyikük sem nézett ki rosszul, amire a lenge, sötét öltözködésükkel csak rátettek egy lapáttal. Amikor megjelent a rendőrkapitány, Gun Randy mellé lépve végignézett az idősebb férfin, aki egyértelműen nem díjazta a jelenlétüket. Amikor Kuro bemutatta őket, a lány egy biccentéssel köszönt, de az arcca immár meglehetősen komoly volt, hiszen most nem azért vannak itt, hogy Mr. Filligan idegeire menjenek, hanem hogy megkeressenek egy, vagy több gyilkost. Gunell szó nélkül követte a felettesét, és a rendőrkapitányt az irodába, bár menet közben azért megnézte magának az épületben lévő rendőröket - a legtöbbjük idegesnek, és fáradtnak tűnt, amit a lány teljesen meg is értett - Nem kell aggódni fiúk, megérkezett az erősítés - gondolta magabiztosan, miközben küldött egy mosolyt az egyik fiatal rendőrkadétnak. Az irodába lépve Gun ismét felvette a komoly arckifejezését, és amikor Kuro átadta nekik az aktát, figyelmesen olvasta végig, úgy tartva, hogy Randy is láthassa, majd ha a testvére szerette volna, át is adta neki a papírokat, és ő is az asztal fölé hajolt, hogy megnézze a többi ügyet. A legtöbb eltűnt gyerek képét már ismerte a kinti plakátokról, de ennek ellenére újra végigolvasott mindent, amit csak tudott. Amikor Kuro feltette a kérdéseit, igyekezett figyelni a kapitány válaszára, de közben a kezébe vette Josh Martell aktáját, aki, mint kiderült, nem csupán eltűnt, de a holtteste a közeli tó vizéből került elő - Szörnyeteg... - gondolt a gyilkosra Gun. A felettese hangjából kihallotta, hogy ezúttal félretett minden viccelődést, és pont olyan komoly, mintha csak egy halálos küzdelmet vívna - Bár ez voltaképpen az is.. csak itt mások élete a tét - dobta vissza Gun az asztalra az aktát, majd minden figyelmét Mr. Filligan-ra összpontosította.

Kuro elvigyorodott Gun vissza vágásán, és megvonta a vállát. - Hát ezt kérdezem én is! Bár szerintem azért küldtek, hogy a bébiszitteretek legyek és ne vígyétek túlzásba....bármit is csináltok. - Vigyorgott a másik oldalán megjelenő lányra aki így testvére mellé került. Randy megszólalásán pedig egyszerűen csak elnevette magát. - Bocsánat tudnom kellett volna a választ előre, hiszen te a borus napokat kedveled nem igaz? - kérdezte cukkolva őt, de miután a lány válaszolt, már nem volt ideje vissza vágni, hiszen Gun már az épületben volt és ők is beléptek végre. A két lány válaszára csak görbén mosolygott, mert megérkezett a rendőrkapitány. Kuro végig futtatta rajta a tekintetét és rögtön látta rajta, hogy nem az az ember akit érdemes szekálni, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék. Csakhogy ő nem mindig akarta, hogy komolyan vegyék, de egyelőre tartotta magát hivatalos, és komoly oldalához. - Igen, az egyháztól jöttünk, volt már dolgunk hasonló ügyekkel. A nevem Kuro, a társaim pedig Rentou és Aragami - válaszolta Kuro, miközben intett a lányfelé, hogy bemutassa őket valamint, hogy jöjjenek, és követte a férfit az iródájába. Beérve a férfi rutinosan a papírokért nyúlt és fél szemével átfutotta a gyilkossági aktát, majd tovább adta a lányoknak, és az asztal főlé hajolva az eltűnéses ügyekre is vetett egy pillantást. Ezután viszont ilyesztően komoly tekintettel nézett a rendőrfönökre. - Mióta tartanak az eltűnések? - kérdezte miközben karjait összefonta mellkasa előtt. Szokásosan fehér ing, fekete mellény és nyakkendő volt rajta, kezén fekete kesztyű. - Maga tud a különlegesekről ugye? - kérdezte és keményen mustrálta a férfit, elővette a legkeményebb énjét, amit csak akkor használt, ha nagyon fontos ügyekről volt szó, vagy éppen vezetnie kellett valamit és muszáj volt, hogy az emberek tudják igenis ért a dolgához. - Gyanakodnak valakire a városból? Legyen az különleges vagy sem - kérdezte és a fickót figyelte sárga szemével. Persze a lányokról sem feledkezett meg, de tudta, hogy ők is kellően komolyak főleg mikor életek múlnak rajtuk, még ha most nem is csatába jöttek.