Ez az éles szemfogú fiatalember elég magának való. Noha kerüli a napfényt és az emberek többségét, akiket megkedvel megmutatja érző oldalát. Lázadó stílusú introvertált személyiség. Az emo stílus képviselőjeként csendes és zárkózott. Titkolózó ember, nagyon kevesekben bízik igazán. Szereti az rpg-ket, dark fantasy műveket. Viszont gyakorta vágyik olyanra, aki megérti az ereiben zubogó mágia kellemetlen hatását, ősi hívását. Teliholdkor a tetőn látni legtöbbszőr, ahogy a Holdat figyeli. Dohányos, de nem normális cigarettát szív, hanem amit a druidák kevernek ki. Ezzel próbálják visszatartani Drakula örökségét.
MÁGIA
Az erdélyi vérmágusok vérvonalas tagja, méghozzá egyenesen Drakula grófig mehet vissza családfájában. Kisujjból kirázza a vér- és árnymágiát.
TÖRTÉNET
Jarmila… Érte… érte minden… Nagyjából gyerek korunk óta a legjobb barátok vagyunk. Igen van fiú és lány közt csak barátság. Mellette jól éreztem magam. Addig a bizonyos napig. Nagyjából hatévesek lehettünk, haza fele sétáltunk, mikor egy idegen férfi elragadta mellőlem a lány. Utána futottam, és látva, hogy bántja nekiugrottam. Gyerek mit ér egy felnőtt ellen, nem egyszer falhoz vágott, majd földhöz teremtett. Ajkam felhasadt, orromból is kellően szivárgott a vér. Viszont valami ott akkor megváltozott. Mintha… valami belülről késztetett volna cselekedésre. A férfi nyakába ugrottam és martam bele az artériába megnövekedett szemfogaimmal, majd inni kezdtem a vérét. Jarmila pedig rég ájultan feküdt a sikátorban. Szőke haját összekentem saját és első áldozatom vérével, borostyános szemeit nem nyitotta ki rázásra, így ölembe véve a lányt, kinek mai napig érzem illatát az orromban és a tavaszra emlékeztet, árnyakba bugyolálva vittem hozzánk, hol anyámék holt testével találkoztam. Leraktam a nappaliba Jarmila-t és menekülőre fogtam. Félelem miatt megeredtek könnyeim és a következő pillanatban már csak bolyongtam az erdőben. Míg lábaim vittek, majd megrogytam. Ekkor lépett elém Lambert. Kezet nyújtott, elfogadom és visszavitt a városba. Elmondta mit mondjak a rendőröknek, amit megtettem. Ezt követően sose láttam a várost, sem Jarmilát. Wolfach lett az új otthonom. Lambert igyekszik segíteni, de valamit ő sem tudhat és csak pergamenekből és kódexekből ismeri azt, mi engem éltet. Szövetségre léptünk, melynek különös fordulata, hogy kénytelen vagyok vele tartani és tanulni, viszont minden hónap első teliholdján és minden boszorkány ünnepen innom kell a véréből. Hogy ez mire jó, azt nem tudom. Csak azt, hogy jó okkal kérhette, ez a vén medve, ki elég nagy játékos. Gyakran csesztet, hogy legyen már merszem egy lányt behálózni, vagy valami, de ezt inkább kihagyom, míg veszélyesnek ítélem magam. Saphi pedig… Saphi. Nagyjából három éve van körünkben és mit sem tud az alkuról, valamint sötét múltamról, hála Lambert-nek, aki igyekszik kicsit közelebb hozni minket, bár inkább hasonlítunk egy furcsa testvérpárhoz, mint leendő szövetségesekre.
AJÁNLOM AZ OLDALT
