Kuro egy furcsa jellem. Nagyon okos és ravasz, szinte folyamatosan terveket sző, és meglátja az összefüggéseket a dolgok között. Általában könnyelműen és elég lazán viselkedik, poénkodik, udvarol, de ez csak a látszat. Mikor a helyzet megköveteli kellően komoly tud lenni, de viccelődös énjével szeret embereket bosszantani. Bár nem úgy tűnik, minden apró részletre oda figyel, főleg az embereire, még ha az idegeikre is megy. Mindig tudja kit mivel lehet felbosszantani, de azért igyekszik nem túl lépni egy bizonyos határon. Ha munkára kerül a szó, vagy bevetésen vannak, akkor viszont komolyan szokta venni a dolgokat. Egyenes, érthető parancsokat ad és mérhetetlen összhangban van Tsukival és Naitoval, nem szereti őket otthon hagyni, vele tartanak, ha csak nincs a maradásra nyomos indok. Egyébként pedig a lehető legszabadabban élnek a gazdájuk mellett. Oda mehetnek és azt csinálhatnak, amit akarnak, mivel jól megvannak nevelve. Míg Tsuki okos, de kicsit hevesebb vérmérsékletű és a gazdája hebrencsebb oldalához igazodik, Naito higgadt és megfontolt. Ők általában nem igen válnak el egymástól. Kuro nem cselekedik indokok nélkül, és mindig mindent idejében elmond, de szeret titkolózni. Maximálisan megbízik az embereibe, és ezt azzal is bizonyítja, hogy munkája jó részét rájuk bízza, véletlenül sem azért, mert nincs kedve megcsinálni. Jó emberismerő és általában kiszúrja, ha hazudnak neki. Ritkán gurul dühbe, vagy mutatja ki a dühét, a képességét se használja sokszor csak annak passzív oldalát. Kedvenc fegyvere egy varázslatos katana, amit csak ő tud használni, még Hanna készítette neki a huszadik születésnapjára. Mikor a démon eluralkodik rajta, megszűnik önmaga lenni.
KÉPESSÉG
Démon:
- Fél alakváltás - szarvak és denevér szárny a jobb szeme is sárgává változik
- Teljes alakváltás - Szarva, farka és fekete angyal szárnya nő, valamint a kezén és a lábán páncél szerű karmos pikkely tűnik fel. A mellkasán egy vörös vérkereszt a feje felett, pedig egy vér glória.
-Vörös szem – Azt jelenti, hogy elveszíti az uralmat a képessége és a démonénje felett, bármelyik alakjában előjöhet (A benne élő démon megnyilvánulása)
- Passzív képesség a picit gyorsabb regenerálódás, az élesebb érzékszervek és hogy gyorsabb egy normális embernél, de nem sokkal.
TÖRTÉNET
Kuro japánban született sárga szemekkel. A szülei már ettől megijedtek és amilyen hamar csak tudták megkereszteltették őt, és ördögűzést kértek a papoktól. Mint kiderült ez nem használt, négyéves korában a fiúnak fel ébredt az ereje, és a jobb szeme megváltozott, jelezvén ezt. Az írisze befeketedett, a pupillája pedig sárga lett, mintha a szeme felcserélte volna a színeket. A szülei ekkor nagyon megijedtek, elvitték újabb ördögűzésre, de mikor a szeme nem változott, döntést hoztak. Mind a ketten nagyon vallásosak voltak, és féltek a gyermeküktől, akit nem is tekintettek a fiúknak. Így haza vitték bekötötték a jobb szemét gézzel, bepakoltak egy hátizsákot neki némi élelemmel és ruhával, aztán azzal az ígérettel, hogy kirándulni viszik, kivitték a szegény negyedben és otthagyták. A mindössze négyéves kisfiú tanácstalan volt és elhagyatott így hát egész nap sétált a szüleit hívva, aztán este egy sikátorba húzódott be aludni. Reggelre arra kelt, hogy a táskájából mindent kiloptak, és azt is csak azért hagyták ott, mert az éjszaka folyamán valahogy az egyik szára úgy belegabalyodott a fiú alá, és a ruhái közé, hogy nem merték megmozdítani mert féltek, hogy azzal felébresztenék. Így hát ott maradt éhesen és teljesen üres kézzel. Napokig sétált, kereste a hazavezető utat, de nem talált ki a szegény negyedből. Alig evett és szörnyen lefogyott, egyre rosszabb állapotba került és a baj akkor történt mikor végre irdatlan szerencsével talált egy fél vekni száraz kenyeret. Rögtön meg is akarta enni, de hibát követett el, mert nem dugta el és úgy sétált vele tovább. Egy csapatnyi nagyobb kölyök kiszúrta őt, és oda sereglettek, hogy elvegyék tőle az ételt. Ütötték és rúgták, de Kuro nem akarta elengedni, végül aztán egy 10 év körüli srác úgy belemart a karjába, hogy már vérzett, aztán kiragadta a kenyeret a kezei közül. Ekkor tört el valami benne. Hirtelen dühödt elkeseredett ordítás hagyta el a száját, és a fején szarvak a hátából, pedig szárnyka nőttek ki. A többi srác megrettent és elszaladtak otthagyva a fiatal fiút, félig démoni alakjában. Ő magába tömte a kenyeret és aztán elinalt. Nem tudott visszaváltozni, nem tudta uralni az erejét. Rettegve próbált menedéket keresni, de sehol nem talált, az emberek elmenekültek előle vagy elűzték. Néhány órával később viszont, olyan hajnal tájt emberek jelentek meg akik őt keresték. Nemsokára meg is találták a rettegő gyereket és próbálták kedvesen magukhoz csalni. Az akkor megjelenő Purgatorius Ignisnek nem ez volt az első alkalma, hogy különleges gyerekkel találkoztak, de ez volt az első, hogy ilyen különlegességet láttak. Alakváltót, ráadásul a rosszabb fajtából. Nem tudták, hogy a gyermek veszélyes e vagy sem, de mivel nagyon fiatal volt, szó sem lehetett arról, hogy megölik. Legalább ki akarták kérdezni, megtudni tőle pár dolgot. Viszont Kuro nem tudta, ezt nagyon megijedt, és ahogy a menekülési útjait elvágták, és egyre jobban sarokba kerítették az ereje reagált a félelmére és felfedte az igazi alakját. Szarvai egyszínű feketék lettek és hátra felé nyúltak. Hosszú, fekete farka nőtt, és a denevér szárnyai, angyal szárnyakká alakultak. Kezein és lábain megjelentek a páncélként szolgáló pikkelyek melyeknek a vége éles karomokban végződött. A mellkasán a vérkeresztnek csak a csúcsa látszódott ki, viszont ennél sokkal nagyobb hatást ért el a hívők körében a vérglória, amely a fiú feje felett jelent meg. Persze ő nem tudta mi történik vele és csak még jobban megrémült. Az egyház emberei egyre közelebb próbáltak kerülni hozzá, és ő nem tudta mitévő legyen, csak remegett rémületében. Ekkor szólalt meg a fejében egy hang. Azt mondta ő maga a démonok királya és hogy ezt az erőt csak az arra érdemes kaphatta meg, de ha fél majd ő segít neki. A négyéves gyerek félelmében engedett a démonnak és átadta a testét neki. Az egyház emberei rögtön rájöttek, hogy baj van, amikor a sárga íriszek vörösbe fordultak, aztán a gyerek szemének fehérje is befeketedett. Ördögi mosoly futott szét a félig bekötözött arcon és a démon elfoglalta a testét. Ezután nehéz harc kezdődött, aminek Kuro nem volt a tudatában. Csomó embert megsebesített, és halál közeli állapotba jutatott, de az Ignis tagjai erősek voltak és végül sikerült kiütniük a fiút, és megmenteni az összes társuk életét. Ezután magukhoz vették a gyereket és miután fel ébredt egy biztonságos helyen kikérdezték. Ő viszont semmit nem tudott mondani, a nevére sem emlékezett egyrészt mert a szülei nagyon kevésszer hívták rajta. Inkább démonként emlegették másrészt, a benne élő igazi démon valahogyan kihatással volt a memóriájára, azt se tudta megmondani hol lakott, vagy hogy hívták a szüleit, csak arra emlékezett mikor van a születésnapja és hogy hány éves. A vezetők és az egyház sokáig tanakodtak, hogy mi legyen vele. Sokan úgy gondolták, hogy egy bukott angyal öltött testet a fiúban, mások, akik tudtak a képességekről annak tudták be, de mivel a legtöbben vallásosak voltak valahogy mindig vissza jutottak valamilyen kitekert módon az angyalokhoz. Végül a vezetőség úgy döntött, hogy a fiúnak a japán egyháznál kell maradnia és önuralmat kell tanulnia. Képezni kell mind a testét, lelkét és az elméjét is. Így a fiú a Japán egyháznál maradt és mivel annyira szeretett fekete ruhákat hordani, valamint haja is fekete volt előbb utóbb ráragadt a Kuro név. Harcmódokra oktatták és közben otthon tanították, nem merték rendes iskolába engedni. A fiú hihetetlenül tehetséges volt és úgy szívta magába a tudást, mint a szivacs a vizet. Nyolc évesen már kiengedték és néha elvitték őt a közeli játszótérre, hogy szocializálódjon. Bár először sokan elkerülték a szemfedője miatt, amit különleges jobb szemén hordott, de végül összebarátkozott pár gyerekkel és már menőnek számított. Ott hallotta először, hogy nincs egyedül. A többi gyerek suttogott egy kislányról, aki különleges tárgyakat képes alkotni, de csak az bírja használni őket, akinek csinálja. Nagyon érdekelte ez a lány és szívesen találkozott volna vele, de őt soha nem hozták ki ide. Végül Kuro egy kockázatos terv mellett döntött, megbeszélte egy fiúval a játszótéren, hogy vigye el őt a lányhoz egyik éjjel. Bár eléggé veszélyesnek tűnt számára a terve, mivel soha nem csinált ilyet ez előtt, de belevágott. A nála alig idősebb fiú elvezette a lány házához, ahol az egyik földszinti szobában halvány fény égett. A srácok bekopogtak az ablakon és nem sokkal később egy lány jelent meg és be is engedte őket, Hannának hívták. Már megszokta, hogy a helyi gyerekek éjjelente néha átjárnak hozzá, hogy apró csodadolgokat kérjenek tőle. Meglepődött a szemfedős új fiú látványától, de nem zárta ki őt, inkább elmagyarázta neki a szabályokat. A varázslatos játékok, csak akkor működtek, ha a felnőttek nem látták, és ha a gyerekek elmondták a szüleiknek a játék azonnal elveszítette a varázserejét. Kuro sokáig hallgatta Hanna meséit, és csodálattal vegyes tisztelettel nézett rá, de nem beszélt az erejéről. Nem akarta, hogy a másik kisfiú megtudja. Így hát az éjjel csodák és varázslatok mesélésével telt. A fiú még idejében haza lopódzott, de másnap fáradtabb volt a szokásosnál. Azonban ez nem állította meg, hogy első sikerén felbuzdulva az nap is kiszökjön. Most azonban egyedül ment Hannához, aki meg is lepődött ezen, de beengedte a fiút. Egy ideig csak a varázslatos tárgyakról beszélgettek aztán Kuro megkérdezte, hogyan is működik pontosan a lány ereje. Erre amaz persze meglepődött és gyanakodva nézett a másikra. A nyolcéves fiúnak nem jutott jobb eszébe, hogy elnyerje a lány bizalmát, ezért levette a szem kötőjét. Érezni lehetett ahogy a levegő megfagy a szobában, de Kuro nem mozdult, nem akarta megijeszteni a másikat. Hanna legyőzve első félelmét végül megnyugodott, és megkérdezte miért ilyen a fiú szeme. Ő pedig mesélt neki a saját nehezen korlátozható erejéről, és arról, amit a különlegesekről akkor tudott. Ami nem volt valami sok, de megkérte Hannát, hogy soha ne tegyen rosszat az erejével és akkor semmi baj nem lesz. A kislány pedig hitt, neki mert ő volt az első különleges, akivel találkozott. Ezek után végig beszélgették az éjszakát és elmondtak mindent, amit csak tudtak a saját képességeikről. Igazi szövetségesek lettek, a lány elmesélte, hogy bármilyen tárgyat feltud ruházni erővel, csak meg kell szabnia a feltételeket. Kuro pedig elmesélte milyen lény lakozik benne, és hogy milyen nehéz kordában tartania az erejét, ha dühös, fél vagy szomorú. Az este nagyon hamar eltelt, és a fiúnak mennie kellett, de elmondta Hannának melyik játszótérre szokták őt kivinni, és hogy holnap is megpróbál jönni. Kuro másnap még fáradtabb volt, és ez kezdte rányomni a bélyeget a napjára, morgos lett és rosszkedvű, amitől csak még nehezebben tudta irányítani a képességét. Ezek az esték folytatódtak és a nappalok egyre rosszabbak lettek. Végül addig fajult a dolog, hogy Kuro elvesztette az irányítást és a démon előtört belőle. Szerencsére hamar megtudták állítani, de a gondozói rájöttek, hogy valami nem stimmel, és titokban elkezdték megfigyelni őt. Amikor a fiú az éjszaka kiszökött a lányhoz, az egyház tagjai követték, és másnap reggel elő is vették miatta. Úgy gondoltak a fiú szerelmes a lányba, és hogy emiatt elhanyagolja a kötelességeit. Több edzés és tanítást iktattak be neki, és egyre kevesebb játékot, ráadásul éjjelente se tudott már kiszökni. Nagyon ritkán látta már csak Hannát, egyedül a játszótéren találkoztak. Ahogy telt az idő a fiú ereje erősödött és egyre rosszabbal érezte magát a bőrében, ezért nem sokkal a kilencedik születésnapja után furcsa kéréssel állt a lány elé. Azt szerette volna, ha az megbűvöli a szemfedőjét, ami ezáltal elfojthatná az erejét. Hanna bár vonakodott, de bele ment, viszont ehhez el kellett kérnie a tárgyat, mivel elég bonyolult feltételeket akartak szabni hozzá. Fojtsa el Kuroban élő lényt, és az erő nagy részét, és csak akkor változzon át, ha ő úgy akarja. Ezek voltak a feltételek. A fiú pedig oda adta a szemkötőt és letakart szemmel szaladt a gondozóihoz, hogy elvesztette azt. Az egyházi emberek persze rögtön visszavitték őt a templomba, hiszen nem akarták, hogy bárki is megijedjen tőle. Kapott új szemfedőt, de eltartott egy ideig még újra találkozott Hannával. Ám a kislány megtette, amit kért tőle, és megcsinálta a szemfedőt. Mikor a fiú felvette érezte, ahogy az ereje lenyugodott a lelkében, és a világ mintha egyensúlyba zökkent volna. Ezután is találkoztak a lánnyal, de egyre kevesebbet. Miután az ereje egy részét elfojtotta, a tanulással és a kiképzéssel is jobban haladt. Ahogy telt az idő már őröket sem állítottak hozzá éjszakára, és így néha kitudott szökni a lányhoz, de azért nem kockáztatott sokszor. Múltak az évek, Kuro elsajátította a legtöbb keleti harcstílust és kedvence a szamurájok harcművészete lett. Ezek mellett persze a tanulmányait is folytatta és nyelveket is tanult, kitűnő tanuló képességgel rendelkezett. Mikor betöltötte a 16. Életévét az Ignis vezetője megkereste és felkérte, hogy dolgozzon velük a különlegesek és az emberek megmentése érdekében, ő pedig igent mondott. Onnantól kezdve bevetésekre járt, és egy ilyen bevetés során talált rá, Tsukira és Naitora. Haza vitte magával őket, és bár az egyház nem akarta, hogy megtartsa a két vadállatot a fiú nem engedett. Betanította, és titokban megitatta őket a vérével, mert abban reménykedett, hogy ez talán összeköti őket. Így is lett, a démon ereje volt valószínűleg, de elkezdte őket érezni. Az évek alatt egyre közelebb került az állatokhoz és hat év elteltével a démonvér általi kapcsolatuk olyan szorosra fonódott, hogy tudtak gondolatban kommunikálni egymással. Ekkor jött rá, Kuro hogy mennyire nem ismeri a saját képességét és annak határait. Mindenesetre azután, hogy bekerült az Ignisbe egyre feljebb küzdötte magát a ranglétrán. A képességéről már csak pletykák keringtek, de egy bizonyos körön kívül senki nem tudta igazán mi is az. Kuro pedig nem akarta felfedni erejét, így az a szemkötővel együtt örök rejtély maradt. 23 évesen pedig elért oda ahová tartozott. Az Ignis akkori vezetője életét vesztette, és őt jelölték ki az újnak. Az egyház teljesen megbízott a saját nevelésű képesség használójukban, kiről az a hír járta, hogy bukott angyal. Kuro pedig örömmel végezte a feladatát, mert szeretett segíteni az olyanoknak, mint ő. Közben pedig ravasz és agyafúrt volt. Hannát egyre kevesebbszer látta személyesen, de megtartotta a titkát és biztonságba helyezte. Azóta is remek barátok, bár miután Kurot áthelyezték Olaszországba, csak a modern technika eszközeivel tartják a kapcsolatot. Már akkor felfigyelt a Fanrarkesdottir ikrekre mikor meghallotta az átkozott történetüket, és mikor hozzájuk kerültek 16 éves korukban, de szabadságot akart nekik biztosítani, még egy ki időt, hogy jól érezhessék magukat, így az akciókba csak azután vonta be őket, hogy elmúltak 18 évesek. Akkor viszont személyesen beszélt velük, és a lányok hamar az ő csapatának tagjaivá kovácsolódtak. Kuro megbízik bennük és azért oda figyel arra, hogy az átok nehogy beteljesülhessön, képességéről pedig nem tudnak a lányok. Rejtély marad mindenki előtt.
HÁZIÁLLAT
Egy farkas (Tsuki) és egy fekete párduc (Naito)
KAPCSOLATOK
Rokonait nem ismeri, de jó kapcsolatban van a csapata tagjaival, és Hannával, aki a legjobb barátja.
AJÁNLOM AZ OLDALT
