FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Miután Serias Black távozott, Adrian egy jó darabig el volt foglalva a fiú ügyeinek rendezésével. Elintézte számára a kollégiumi lakhatást, aztán Sarah-val megbeszélték az egyéb, vele kapcsolatos papírmunkát. Miután ezzel végeztek, az igazgató kénytelen volt telefonálni párat, és aláírni egy nagy halom hivatalos iratot a tanévkezdés kapcsán - és amikor hátradőlt, hogy végre tart egy kis ebédszünetet, ismét megcsörrent a telefon. Kissé fáradtan, de udvarisan vette fel a készüéket, és hamar kiderült, hogy egy bizonyos Kuro nevű férfi akarna vele találkozn, a Purgatorius Ignis-től, hogy elkérje a különlegesekkel és az új lakókkal kapcsolatos hivatalos iratokat. Adrian, a fejében ugyan eléggé szidva a férfit, természetesen igent mondott, és miközben felhívott egy a hivatalban dolgozó hölgyet, hogy gyűjtse össze a nemrég beköltözött lakosok listáját, és egyéb adatait, kocsiba szállt, és áthajtott a hivatal épületébe. Miután köszönt pár kollégájának, és átvette a kért iratokat a hölgytől, az irodájába ment, és kinyomtatott az egyházi ember számára egy leegyszerűsített listát a városban élő különlegesekkel kapcsolatban - miután kiegészítette Serias Black személyével. Ez a lista valójában igencsak primitív volt - csupán a szeméyles adatok és a képességek rövid ismertetése szerepelt egy-egy személynél. Adrian nem igen volt hajlandó átadni a saját adatbázisát senkinek - főleg nem olyannak, aki feltehetően nem barátságos szándékokkal viseltet a törvényszegő különlegesekkel szemben, még akkor is, ha egy gyilkost keres - amelyben sokkal több minden szerepelt; a férfi saját véleménye egy-egy személyről, az illetővel kapcsolatba hozható bűn-, és balesetek; és a képességek részletesebb leírása. Miután összekészítette mindezt, hátradőlt a székében, és egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy tarthasson egy kis szünetet az egész napos kapkodás közepette.

 Nem sokkal később elsötétedett a bent égő asztali lámpa, és Hero megvárta míg a férfi elhagyja a helyiséget és biztonságos távolságba kerül. Aztán gyorsan besurrant a helyiségbe, kinyitotta a kártyás fiókot, betette a helyére a kártyát, vissza csukta a fiókot és már kint is volt. Az ajtó melletti sötét sarokhoz lépet és kinyújtotta a kezét. Megérintette a lányt és megparancsolta az árnyékoknak, hogy vegyék körbe őt is. A következő pillanatba megpillantotta a lányt, akinek az ereje nem működött a tiszta sötétségben. Rávigyorgott, majd magához ölelte, mint órákkal ezelőtt, és erősen tartotta míg beléptek az árnyékvilágba és ki nem értek immáron az épület elé. Bár a fiú nagyon kimerült erősen fogta a lány kezét amíg egy közeli sikátor védelmében nem értek, aztán árnyai elillantak róluk. - Menjünk haza! - mondta fáradtan és rámosolyogva a lányra, kézen fogva haza indultak.

Ivett egyből szétpillantott az irattárban mikor oda értek. Sok polcot és dobozt látott. Szerencsére valószínűleg a képessége miatt, minden fényviszonyban jól látott, így nem volt szükségük arra, hogy zseblámpát kapcsoljanak. Hero utasítására csak egy halk egyszavas választ adott, aztán bekapcsolta a rádióját. A következő pillanatban meghallotta Zack hangját, és csak a szemét forgatva várakozott, és nézelődött míg a fiúk lerendezték a dolgot. Megállapítása szerint ahhoz képest, hogy a város mennyire fiatal, és kicsi sok papír felgyúlt az évek alatt. A töprengésből végül Hero hangja szakította ki, aki hamarosan maga után húzta. Ivett nem szólalt meg, de automatikusan bólintott egy aprót, majd a polcok közötti fő folyósóra beérve elengedték egymás kezét, és mind a ketten a saját tempójukban haladtak. A lány mindig is sokkal alaposabb volt, egyrészt a természetéből adódóan, másrészt mert neki nem voltak árnybarátai, akik később segítettek volna.
Szóval lassabban szemlélte végig a polcok feliratát, és éppen csak elért az utolsó sorig mikor a rádióból halkan megszólalt a fiú hangja. Ivett egy percig sem tétovázott, és a hátsó falhoz érve halk, de határozott lépekkel az ajtó mellett termett. Nem ment túl közel, az árnyékos részhez, nehogy véletlen a fiúnak ütközőn. - Hát ez nem néz ki túl jól  - állapította meg. - Mit tegyünk? - kérdezte és szemével azt a részt figyelte, ahol az árnyak sötétebben gomolyogtak. Mikor Hero belefogott az okfejtésbe, mit nem tudnak tenni, Ivett hamar megértette a fiú gondolat menetét, és tovább folytatta azt mikor ő elhallgatott. Pár pillanatig néma csend honolt közöttük, majd Hero szólalt meg újra. - Akkor ki kell találnunk valami mást - bár ezt mondta, a lány tudta, hogy már tudja is mit kell tenniük. Csöndesen hallgatta a rövid beszélgetést a rádión keresztül, majd megvárta, hogy a fiú előadja a tervét. Ahogy sejtette, Hero egy egész tervet dobott össze pillanatok alatt. Nem volt meglepő, hiszen mindig ezt csinálta, amint megtalálta a problémát, már dolgozott is a megoldáson. Folyamatosan kattogtak az agyában a fogaskerekek. Ivett egy halk okéval válaszolt a tervre, majd a fiú következő mondatát csak egy bólintással tudta le. Bár tudta, hogy a fiú nem láthatja egy röpke pillanatra mégis megfeledkezett róla és más választ nem is adott neki.
Amint kilépett az irattárból elindult emlékezete alapján egy hátsó iroda felé, ami kellően távol esett mind a portától, mind az íratóktól. Mikor odaért megvárta, hogy Hero jelezzen és mikor a fiú beleszólt a rádióba teljes erőből felrúgott egy masszív gurulós irodai széket. A csattanás hatalmas volt és tudta, hogy ezt biztos meghallotta az őr. Amint a hang elhalt, lehajolt és felemelte a széket, vissza tolva a helyére. Ezután kisietett a folyósóra és egy jól látható, de félre eső pontra állt. A biztonsági őr, még véletlen se keresne a folyósó egyik, oldala mellett se senkit, és a képessége miatt nem is láthatta meg. Ha találkozott az őrrel, figyelt arra, hogy álcája biztos fent maradjon, és soha se legyen a férfi útjában. Amilyen halkan csak tudta, követte a férfit és megbizonyosodott róla, hogy az vissza talált a helyére és semmi furát sem vett észre. Ezután visszaindult az irattárhoz, és a lezárt ajtóig meg sem állt. Ott viszont halkan elsuttogta magát - Hero?

- Itt vagyok! - hangzott a válasz, majd rögtön utána a kérdés - készen állsz? - kérdezte a sötétség, majd az árnyak az ajtó felé nyúltak, és egy pici szünet után egy csipogás volt halható, majd a kilincs lenyomódott és az ajtó kinyílt. - Bent vagyunk! - jelentette a fiú hangja, bár ez inkább a vonal végén lévő hackernek szólt.  A helyiség ahová jutottak egy ablaktalan, kicsi helyiség volt, valószínűleg fehér falakkal, bár a sötétség itt jobban megállapodott így ezt a lány első pillantásra nem vette biztosra. A helyiségben több polc volt kategorizálva, a dobozok szépen felcímkézve. Nem évszámok szerint inkább aszerint, mi van bennük. Ivett még egyszer alaposan körülnézett, és feltételezte, hogy Hero is ezt csinálja majd megszólalt. - Azt hiszem megtaláltuk, amit kerestünk. Innen már megoldom - Várta a választ, ami nemsokára meg is érkezett.  - Rendben, nem hiszem, hogy találunk kint valamit, de azért én alaposan körülnézek ott is. Ezt rád bízom, ahogy látom az ajtó belülről simán nyitható, szóval a kártyát magammal viszem. Nyugodtan zárkózz be és kapcsold fel a villanyt, ha szükséges, a lényeg, hogy a lehető legtöbb információt megszerezzük. Ne olvasgass arra, otthon is ráérünk! - Hallotta a fiú hangját az árnyakból. Bosszúsan megforgatta a szemét, amit a fehér hajú nem láthatott, és válaszolt. - Tudom Hero, nyugi. Menj böngészgess oda kint, csak akkor zavarlak, ha valami olyat találok, ami nem ér rá - Az órájára nézett, ami szerint már kilenc óra volt és sóhajtót. - Igyekezzünk, ha lehet nem akarom itt tölteni az egész éjszakámat! - mondta és mire felemelte a fejét az ajtó már csukódott is.
A lány nem teketoriázott. Ledobta magáról az álcát, felkapcsolta a lámpát, aminek fehér fénye szépen bevilágította a fehér falú szobát, majd a hátizsákját a földre helyezve előhúzta a fényképező gépét a nyakából. Először csak egy dobozt vett le az “akták” feliratú polcról, majd kinyitotta és szép sorrendben kipakolt mindent aztán fényképezni kezdett. Miután minden papírt lefényképezett, szépen sorban vissza rendezte a doboz tartalmát, és jöhetett a következő. Ezt addig folytatta így, megállás nélkül amíg az összes polc, összes dobozának, összes papírkájáról fényképet nem készített. Ha betelt a memória kártya akkor egy tokot húzott ki a pulcsija zsebéből, és a kicserélte egy üres tárhelyűre.  Bár egész gyorsan haladt, mikor végzett és újra a kar órájára pillantott, már negyed kettő volt. Fáradtan visszatette a dobozt a helyére, lekapcsolta a villanyt, és erejét használva visszavette az álcáját. -Kész vagyok, mehetünk! - szólt bele fáradt hangon a rádióba, majd megvárta míg kívülről kinyílik az ajtó és kilépett az árnyas helyiségbe, ahol nem is olyan messze tőle, Hero rejtőzködve készen állt az indulásra.  

Hero sétálás közben, egyre közelebb húzódott a folyosó árnyékos részéhez, és hagyta, hogy árnyai ellepjék a testét, így szinte láthatatlanná téve a fiút. Látta amint Ivett felé néz, és megérti a fiú lépését majd pár pillanat múlva ő is eltűnt. A fiú nem akarta egyedül érezni magát, így kinyújtotta a kezét arra amerre a lányt sejtette, és az ujjaik hamarosan egymáséba fonódtak. A fiú ettől kicsit megnyugodott. Nem félt sem a sötéttől, sem az egyedül léttől, de megnyugtatóbb volt akcióra menni a vörös hajú lánnyal, aki mindig nyugodt és összeszedett volt. Néma csendben értek el az irattárhoz és léptek be a raktárba, ami tele volt dobozokkal. Hero fújt egyet, majd halkan suttogni kezdett.
- Kapcsold be a rádiót, mostantól nem vesszük le az álcánkat, és így biztosan tudunk majd kommunikálni. Először nézzünk körbe és keressük meg hol vannak a különlegesek iratai. - mondta és bár nem látta biztos volt benne, hogy a lány bólintott egyet – Rendben – suttogta vissza, és mind a ketten a fülükhöz nyúltak, majd bekapcsolták az apró kis rádiót. Amin persze rögtön egy kéretlen hang szólalt meg.
- Na végre srácok! Azt hittem sosem éritek el azt a tárolót - kezdte köszönés nélkül Zack. - A kamerákkal minden rendben? - kérdezte Hero, nem reagálva a hacker piszkálódására. A túloldalról egy sóhaj volt hallható, aztán Zack komoly hangon szólt bele. - Igen, a biztonsági őr a helyéről csak az unalmas felvételeket láthatja, én viszont szemmel tartok mindent. - Hero bólintott, habár tudta, hogy senki nem láthatja. - Helyes! Most megkeressük a papírokat, te pedig jelentkezz, ha van valami fontos. Egyébiránt jobb, ha nem használjuk sokat a rádiót sem - rendelkezett a fiú, majd Ivettet maga után húzva elindult a polcok között.
- Tiéd a jobb oldal enyém a bal, szólj, ha bármelyik sor címkéje érdekes lehet – A srácok néma csöndben haladtak az évszámok között, ami egyre csak csökkent, de szándékosan nem álltak meg az első polcnál, mert be akarták járni a helyiséget, hogy semmi se lephesse meg őket. Mikor elértek az utolsó polcokhoz, a fiú megállapította, hogy az íratok egészen 1899-ig vannak és hogy talán majd nem árt bepillantani közéjük, hátha talál valamit a képességekről. A hátsó falhoz érve elnézett először balra, majd jobbra, ahol megpillantott egy ajtót a sarokban. Halkan lépkedve oda ment és megkopogtatta az ajtót, hogy megbizonyosodjon róla fémből van. Elhúzta a száját, és megvizsgálta az ajtót. Látta, hogy egy kártya leolvasó van rajta, aminek nagyon nem örült. Biztos volt benne, ha ilyen óvintézkedéseket tesznek egy olyan kicsike városban, mint Artana, valami fontos és titkos lehet az ajtó túloldalán. Ez jó jel volt, mert ezek szerint valószínűleg megtalálták, amit keresnek, közben pedig az ajtó egy nagyon nagy, számítási hibának számított.
- Ivett, gyere ide a hátsó falnál, jobbra található ajtóhoz! - szólt nagyon halkan a rádióba, aztán várt. Fél perc múlva meghallotta a lány suttogását, az ajtó mellől. - Hát ez nem néz ki túl jól. Mit tegyünk? - kérdezte, és Hero fejében ötletek kavarogtak. - Nem tudom magunkat átjuttatni. Az ajtó vastagnak tűnik, és még ki is kell jutnunk feltűnés mentesen – suttogta, a levegőnek. Ivett folytatta a fiú gondolat menetét - Zack se tudná feltörni, ha tudott volna róla, előbb szólt volna. Nyilván külön áramkörön fut, vagy ilyesmi. Itt kéne lennie, de arra nincs se időnk, se energiánk, hogy ide hozzuk – a lány a szemeivel az árnyakat kutatta, de természetesen nem látta a fiút. - Akkor ki kell találnunk valami mást - mondta Hero majd a rádióhoz érintette az ujját.

 - Zack szükségünk van valami kód kártyára, szerinted találhatunk itt valahol? - egy elektromos sercegés után megérkezett a válasz. - Ha van valahol ilyen, az a porta lesz, ahol az éjjeliőr állomásozik. Nagyon óvatosnak kell lennetek, és gyorsnak, hogy bejussatok, valamint kell egy figyelem elterelés. - Darálta Zack, és a háttérből hallani lehetett, ahogy géppel és néha az egérrel kattintgat. Hero tudomásul vette a tanácsot, és egy szóval válaszolt csak. - Kösz - aztán Ivetthez fordult, vagyis oda ahová a lányt sejtette.
- El kell terelned valahogy a figyelmet amíg én belopódzom és körülnézek. Mivel a kamerák nem működnek, az lesz a legjobb, ha valami zajt csapsz, de ne hagyj rendetlenséget magad után, mert azt könnyen észreveheti később. Én közel osonok a fülkéhez, te pedig keress egy távolabbi pontot. Még véletlenül se gyanakodjon arra, hogy az irattárban történik valami. - Mondta aztán a levegőt bámulta. - Oké - jött a halk válasz. - Induljunk, szólok, ha elég közel értem a portához - Hero nem látta a lányt, de biztos volt benne, hogy az bólintott, és bár nem adott más választ a fiú elindult. Kilépve az irattárból végig ment pár folyosón. Szerencsére sokat tanulmányozta az alaprajzot, így tudta, hol találja. Mikor odaért, meghúzódott a legsötétebb árnyékban, és várt egy picit. Figyelte a portást, és azt, hogy mennyire belemerül abba, amit csinál. Aztán halkan egy szót suttogott a rádióba. - Csináld! - Pár másodperccel később óriási csattanás volt hallható, és Hero meghúzva magát figyelte a biztonsági őr reakcióját, majd amint elment mellette, belépett a portásfülkébe és gyorsan körül nézett. Óvatosan az asztalhoz lépett, és elkezdte kihúzogatni a fiókokat, és óvatosan áttúrni, egészen addig míg meg nem találta a kártyákat tartalmazót. Akkor gyorsan kikereste a megfelelőt, amire az volt írva “Irattár - belső rész”, majd fogta mindent vissza rendezett, és kisietett a fülkéből. Ha a biztonsági őr hamarabb ért vissza, meghúzta magát, és mellette osont ki, ha azonban még színét se lehetett látni, gyors de halk lépésekkel indult vissza az irattárba és egészen az ajtóig meg sem állt aztán várt. Ivettnek kellett jelentkeznie, ha beleszól a rádióba és véletlen a portás, is a közelben van a lány bajba kerülhet, szóval nem volt mit tenni várni kellett.