FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Serias vigyorogva bólintott arra, hogy a lány megjegyzi a nevét a kígyója miatt, majd elnevette magát a bemutatkozás miatt, és megkezdte a búcsúzkodást. Látszott, hogy a viccesnek szánt szavai elgondolkodtatták a lányt, így felmerült benne, hogy talán jól tette, hogy ezt mondta. Így talán a lány tényleg figyelni fog Kilencesre, és nem bántja. Serias nem feltételezte ezt róla, de a reagálása ez egész kérésre elgondolkoztata. A komoly arckifejezés pedig végkép meggyőzte őt arról, hogy okos dolog volt ezt mondani, mert a lány teljesen komolyan vette. - Rendben és köszi - vigyorgott rá barátságosan, aztán elbúcsúzott a lánytól.  - Viszlát holnap Gweady, addigra én is kitalálok neked valami becenevet - kiáltotta utána vigyorogva, és mikor a szőkeség intett neki, viszonozta. A gondolatra, hogy holnap is jó mulatságban lehet része ráadásul nem egyedül ellvigyorodott, majd ereje segítségével fütyürészés közben felemelte a hullát, és az erdő sötétjén keresztül a tó felé induld. Mikor oda ért elővett egy kötelet a pulcsija alól és egy kisebb nehéz sziklához kötötte a testet jó erősen. Majd a sziklát is felemelte és a tó közepére írányitotta és halkan, hogy ne zavarja meg az erdő álmát, lassan a vizisírjába helyezte a fiút, aki mélyre süllyedt. Ezután mint aki jól végezte dolgát, haza indult, hogy lefeküdjön aludni, és megetesse a maradék tíz kígyót. Az arcán végig valami boldog mosoly szerűség lappangot, amit a fiú nem tudott hova tenni, de nem is akart. Csak hagyta, hadd érezze azt amit érez.

Amikor a kígyó először kissé ellenségesen reagált a közeledésére, Gweady mosrcosan nézett rá. Elvégre, ő nem akart semmi rosszat... Megijedni nem ijedt meg az állattól, inkább csak mérges lett, hogy rásziszegett. Serias szavaira egyetértően bólogatott a kígyó fele, jelezve, hogy ő valóban barát. Ezután visszatért az izgatott mosoly az arcára, és két ujjal simizte meg óvatosat a hüllő fejét - Furi a bőre... - mondta a vérfiúnak, majd felkuncogott, amikor az állat rátekeredett. Nem volt kellemetlen érzés, sőt, vicces volt Gweady számára, ahogy a kígyó, mint egy furcsa karkötő vette körül a karját. Amikor Serias a nevéről beszélt, a lányka félredöntötte a fejét, majd egy kis töprengés után bólintott - Akkor Gweady vérfiúnak fogja hívni a vérfiút... de megjegyzi a Serias-t is, a sziszegusz miatt - döntött végül vigyorogva. Amikor a fiú elnevette magát a bemutatkozását, kissé értetlenül nézte őt. "Gweady valami viccesett mondott volna...?" - gondolkodott, de végül nem firtatta a dolgot, mert tetszett neki az a mosoly, ami rövid időre felsejlett a sárga szemekben. Amikor Serias a búcsút említette, Gweady is egyetértően bólintott. Jócskán elmúlt már a megszokott lefekvés ideje... még ha mostanában sokáig volt is fenn. Szó nélkül vette át az üvegcsét, majd a szoknyája zsebébe süllyesztette, miközben óvatosan tartotta a kígyóval körültekert karját. A Kilences épségét illető szavak hallatán kicsit elgondolkodott. Előfordult már máskor, hogy megígérte, hogy vigyáz valamire, de aztán hirtelen mérges lett, és tönkretette... "De a vérfiú biztosan mérges lenne, ha Gweady összetörné a sziszeguszát... És akkor nem játszana többet Gweady-vel... És azt Gweady nem akarja!" - gondolta végig, majd a lehető legkomolyabb arccal nézett Serias-ra - Gweady megígéri, hogy nem lesz baja a vérfiú lábatlan gyíkjának. Annyira fog rá vigyázzni, mintha az Övé lenne! - ígérte meg, miközben megint megsimizte a hüllő fejét - Akkor Gweady most megy! - mondta, majd szökdécselve-szaladva indult el, bár kissé vigyázzva a kígyóra - Vérfiú is aludja ki magát holnapra! - intett vissza a srácnak vigyorogva - És akkor megint játszhatunk együtt! - tette még hozzá, majd gyorsabban szedve a lábát eltűnt a sarok mögött. Az üres házak között, olykor meg-megállva körülnézni szlalomozott, miközben az új barátjához beszélt - Kilences sziszegusz, te szeretsz egereket vadászni? Ott, ahol Gweady most lakik, elég sok van ám! És Gweady szívesen megnézi, hogy vadászik egy ilyen nagy giliszta... Biztos, nem úgy mint, a kicsi giliszták... Hiszen azok nem is vadásznak...

Serias vigyorogva figyelte, a lány reakcióját és ahogy a kígyó felé nyúlt. Azonban az állat nem ismerte még őt, és emiatt elsőre elenséget, áldozatott látott bennem. Mint minden emberben Seriason kívül- Felágaskodott és rásziszeget a lányra. Erre persze a fiú arckifejezése rögtön megváltozott és üsszehuzott szemöldökkel dorgáloan rácsapott a kígyó fejére. - Viselkedj Kilences! Ő barát - mondta, mire a kígyó először meglepődve, majd értetlenül tekintett a gazdájára, de végül elfogadja amit mond, és vissza ereszkedik a fiú karjára, ezuttal már érdeklődve nyujtogatja a nyelvér a lány felé. - Na csak azért - mondta és közelebb nyújtotta a kezét a lányhoz. Ha az meg akarja simogatni, a kígyó most nyugodtan tűri, majd rátekeredik a lány karjára. Ezután Serias elmondja, hogy tud rátalálni az állat majd be is mutatkozik. A lány kijelentésére felnevetett, majd sárga szemeivel a szemébe néz és így szól - Úgy szólítasz ahogy szeretnél, nekem igazából mindegy, de Kilenc nem fogja megérteni a vérfiút - kacsint a lányra. Észrevette amikor a lány a szeme felé nyúlt, de nem tette szóvá. Mikor a lány bemutatkozott öszinte nevetésben tört ki. - Igen valahogy sejtettem - mondta most először az este folyamán tiszta mosollyal. Kivételesen nem volt benne semmi gonoszság, de nem tartott tovább pár pillanatnál. Mivel ezután a fiú elfordította a fejét, és észrevette a testet. Felsóhajtot és így szólt - nos azt hiszem lassan ideje elbúcsúznunk. Nekem még dolgom van, neked pedig itt van Kilences - Biccent az állat felé, majd hirtelen eszébe jut valami és a pulcsija alá nyúlva egy kis fiólát kap elő. - Nem hinném, hogy bántana, de azért itt az ellenméreg, és ha lehet egyben szeretném őt visszakapni - vigyorgott egyértelműen viccelődve a kislányra. 

Gweady örömmel vette tudomásul, hogy a vérfiú minden gond nélkül beleegyezett a választott helyszínbe. Nagyon kényelmesenek találta ezt a felesleges kérdések nélküli kapcsolatot, és jobbnak, mint bármelyik korábbi "barátságát", amit az intézet beli gyerekekkel próbált kialakítani, vagy bárki mással. Szerette volna azt is, ha sokáig kitartana, így elhatározta, hogy próbálja majd figyelembe venni a fiú igényeit - kivéve, ha olyat mondana, vagy tenne, amivel nagyon felmérgesítené magát Gweady-t, vagy Őt. Amikor a vérfiú a kígyó gondozásáról beszélt, a kislány lelkesen bólogatott, és valóban megjegyezte, amiket a másik mondott neki - Gweady megígéri, hogy vigyáz rá. És este be is takarja, hogy ne fázzon! - Amikor a srác a hüllő étkezési szokásáról mesélt, a szöszke meglepetten döntötte félre a fejét, és úgy nézett a fekete állatra - Szóval vámpír sziszegusz... - majd széles vigyor ült az arcára - Gweady ettől csak még jobban kedveli - nyújtotta ki a kezét, és ha kígyó engedte, megsimizte a fejét. Ha az állat rá akar tekeredni a kezére, a lány mosolyogva, de nyugodtan hagyta neki - Hmmm... Gweady-nek a vérfiú jobban tetszik... De ha a vérfiú a Serias-t szereti, akkor úgy fogja hívni - nézett fel a másikra, és kicsit csalódottan látta, hogy Serias szemének színe már egyáltalán nem vörös. Persze, tetszett a lánynak ez a furcsa, sárgás árnyalat, de... -"Gweady nem tudja eltüntetni a vörös szemeit csak így..." - nyúlt a szabad kezével a szeméhez, picit szomorkás arccal, de aztán újra a fiúra mosolygott - Gweady-t Gweady-nek hívják - osztotta meg vele ezt a nagyon titkos információt magáról.

Serias figyelte Gweadyt miközben ő az ötletein gondolkozott. Észrevette azt is, hogy egy pillanatra mintha a kislány elvesztette volna a kapcsolatát a jellennel, de nem tette szová. Az éppen most megalapozott kapcsolatuknak, volt egy kimondatlan "szabálya" miszerint, ha a másik nem akar elmondani valamit nem faggatjuk. Serias pedig sosem volt az a faggatós fajta. Érdekelték őt a dolgok, de ha valakit becsült valamennyire, azt békén hagyta. Gweady pedig tetszett neki, ezért nem állt szándékában fájdalmat, vagy bánatot okozni neki. A kislány majd elmondja a dolgot, ha akarja és érdemesnek tartja őt. A fiú pedig addig is mosolyt akart varázsolni az arcára, mert ez a különös és kegyetlen gyerek, a régi önmagára emlékeztette. Akkor jó lett volna, ha valaki a fiú mellett áll, de neki ez nem adatott meg, hát akkor ha a lánynak szüksége lesz rá, segít neki, már ha tud. Ezért hát csak bólintott egyet jelezve, hogy neki tökéletesen megfelel ez. A következő pillanatokban, pedig sikerült megint megnevetettnie a lányt. Vigyorogva figyelte őt, és nem állította meg. Lassan kinyújtotta a másik kezét a lány felé. - Nagyon vigyáznod kell rá. Érzékeny állat és szereti a meleg helyeket. - Magyarázta miközben a kígyó a karjára tekeredett egyre közelebb csúszva a lányhoz. - És erre is szükséged lesz - nyúlt be bal kezével a pulcsija alá és elővette a félig megtelt véres palackot. - Tudod rászoktak a vérre - vigyorgott gonoszan, miközben az állatt elérte a kézfejét. - Ha azt akarod, hogy megtaláljon csak mond neki, hogy kövesse a vérem szagát. Bár... - elgondolkozott egy pillanatra majd a lányra nézett. - Még be sem mutatkoztam. Serias vagyok - mondta és a szemei közben vörösből sárga, a hüllőéhez hasonlóvá váltak. 

Gweady-t nem zavarta túlzottan, hogy a fiú nem adott választ arra, hogy mire kell neki a vér. Mindenkinek megvannak a maga titkai, és szórakozási, és ahogyan a fiú sem tett fel neki olyan kérdéseket, amiket az unalmas felnőttek szoktak - például, hogy ki az az Ő, akiről beszél, vagy hogy miért bánt másokat - így ő sem kíváncsiskodott tovább. Gweady együtt gondolkodott a vérfiúval, hogy hol tudnának találkozni, de végül a másiknak előbb támadt jó ötlete - Hmm... Gweady-nek mindkét ötlet tetszik... - mondta, de aztán hirtelen elhomályosult a szeme, és félredöntötte a fejét - Legyen inkább az erdő - vágta rá végül, amikor pár pillanat múlva kitisztult a tekintete, és rámosolygott a fiúra. Nem fűzött magyarázatot a döntéséhez, ami voltaképpen nem is az övé volt... "Szóval még nem szabad annyira megbíznunk benne... Pedig Gweady kedveli...". Amikor a fiú kinyújtotta a kezét, a kislány kíváncsian figyelt, hiszen eddig a srác csak lenyűgöző dolgokat mutatott neki. Amikor egy fekete árny bontakozott ki a sötétből, a szőkeség nevetve csapta össze a tenyerét - Egy lábatlan gyík! Gweady szereti őket - nézte csillogó szemmel az állatot, amit eddig csak a tvben, vagy könyvekben látott, és ha a fiú nem állítja meg, akkor közelebb is megy hozzá - Gweady nagyon örülne a sziszegusznak. Megígéri a vérfiúnak, hogy nagyon-nagyon fog vigyázni rá! - mondja lelkesen, miközben a tekintetét nem veszi le a fekete hüllőről.

Serias a lány kérdésére elvigyorodott. - Ki tudja - felelte rejtéjesen belemenve a játékba, de amit a lányból kitört a nevetés ő is csatlakozott hozzá. Többé már őt se érdekelte nagyon a mostanra földre került test. Már nem volt benne vér, meg semmi izgalmas. Csak egy újabb hulla volt akit el kell tűntetni. Mikor a lány jelezte, hogy ő is benne lenne egy újabb szórakozásba a fiú rávigyorgott, de nem szólt közbe mert a másik nekiált beszélni. Viszont a kérdéseire már ő is elkezdett gondolkozni. - Persze hogy találkozhatunk. De jó kérdés, hogy hol. Hm - Serias töprengően karba fonta a kezét, és a sötét eget kezdte bámulni. Nem akadt fel az olyan apró részleteken, mint például, hogy ki az az "Ő", vagy hogy miért nem találkozhatnak nappal. - Mit szólsz mondjuk a temetőhöz? Vagy az erdőhöz? Ha szeretnéd őt elküldöm veled, és akkor bárhol megtalálhatsz, mikor eljőn az este - mondta, és közben kinyújtotta a kezét a mellette lévő fa felé ahonnan egy fekete kígyó tekeredett elő, és csúszott a fiú karjára, majd a nyakára. Serias mosolyogva megsimogatta a kígyó fejét, majd érdeklődve nézett a kislány felé vajon az mit szól az ötletéhez. 

Gweady örült neki, hogy a vérfiú nem szakította félbe a szórakozásuk végjátékát semmivel. Nem fecsegett feleslegesen, nem kérdezett, és nem is pánikolt, ami nagyon kényelmessé tette a helyzetet a lány számára. Majd hogynem élvezte is azt, hogy van valaki mellette, akivel megoszthatja az ötleteit, és a szórakozást. Bár ezmég nem igazán a fiú személyének szólt - a kislány bárki mellett hasonlóan érezte volna magát, aki olyan kegyetlen, és sötét gondolkodású, mint a fekete hajú fiú. Viszont abban Gweady biztos volt, hogy mostmár bármikor szívesen fordul majd a fiúhoz, ha a segítségére, vagy a szakértelmére lesz szükség. Amikor a takarítás került szóba, a kis szöszke kíváncsian, félredöntött fejjel várta, mire gondol a másik könnyű megoldás alatt. Gweady ugyanis utált takarítani - mind a szobáját az otthonban utálta, mind a kis játszadozásai után rühellt feltakarítani. Túl sok vesződéssel, és mocsokkal járt a dolog... Amikor azonban a vér újra elkezdett tegergőzni, és táncolni, a lányka mosolyogva követte a fejével, és amikor elkezdtek róla is leszállni a vércseppek, kacagva fordult körbe, mintha csak az esőben táncolna. Csak ez az eső vörös volt, és ellentmondott a gravitációnak... - Így tényleg sokkal könnyebb - mondta nevetve, abbahagyva a forgolódást. Amikor a vér végül műanyag tárolókban kötött ki, Gweady kíváncsian szemlélte meg azokat is - A vérfiúnak mire kell a vér? - kérdezte, majd megjátszott ijedséggel a szájához kapta a kezét - Ugye, a vérfiú titokban nem vámpír? - kérdezte, de egyből el is nevette magát, mert tudta, hogy ez butaság. Amikor Gweady újra körbenézett, megnyugodva látta, hogy már csak a szerszámok, és a babaként fekvő test állít emléket a nemrég itt lezajló borzalmaknak. Amikor a fiú felnevetett, érdeklődve nézte, mit csinál - Gweady is szeretné! - emelte mosolyogva fel a kezét, mintha csak az iskolában jelentkezne - És Gweady majd tud olyan embereket, akikkel ő és a vérfiú együtt játszhat majd. De csak ha Ő megengedi... - tette még hozzá, de olyan hangsúllyal, mintha ez magátólértetődő volna. Közben lehajolt a takkerér, és bedobta a többi szerszám mellé a dobozba - Gweady holnap találkozhat a vérfiúval? - nézett kérdően a fekete hajúra - Addigra biztosan meg tudja majd mondani azt is, hova kell menniük elvégezni a feladatot. De hol tudna Gweady, és a vérfiú találkozni? - döntötte félre a fejét töprengve - Gweady-nek nappal nem nagyon kellene a városban mászkálnia az emberek között...

Serias látta, hogy a lánynak tetszenek a vérszálak és ennek őrült. Valamiért az, hogy mosolyt csalhat ennek a fura gyereknek az arcára, boldogsággal és büszkeséggel töltötte el. Ami bár fura volt, de a fiú nem gondolkozott túl sokat rajta. Egyszerűen elfogadta, majd talán később kielemzi miér is lehet ez, mondjuk, ha lesz kedve hozzá. Mikor a lány nemleges én válaszolt megkezdődött a műsor, és Serias nem válaszolt neki. Hagyta, hogy most ez a pillanat kerüljön előtérbe. A lány kacagására jól eső borzongás futott végig a tarkoján, és ő is vele nevetett a dolgon. Élvezte, hogy nincs egyedül, fura volt neki de nagyon nagyon élvezte ezt az egész helyzetet. Aztán a lány elfordult és a haldoklóhoz lépett. Serias figyelte, amint Gweady szinte megigézve átható pillantással vár valamit. Aztán a fiú meghalt. A szíve nem pumpált több vért, amit a fiú pontosan tudott. Majd ezzel körülbelül egy időben, kihúnyt a tűz a szemében. Látta ahogy a lány kicsit megborzongott, aztán ismét megszólalt. A hangja már nem tűnt annyira gondatlannak, és ekkor Serias megértette, hogy a halál pillanatát várta az előbb. Az volt ami úgy felcsigázta ez a gyereket. A fiú elgondolkozott, de végül válaszolt a lánynak. – Könnyen orvosolhatjuk a problémát. – mondta miközben elmosolyodott. Az eddig maga körül keringő vér a saját útjára indult, a halott és Gweady körül kezdett kavarogni, és mintha magához húzta volna a vércseppeket. Serias arra használta az erejét, hogy az összes vért összegyűjtse, hogy ne hagyjanak nyomot maguk után. A fiú halott testéről, a földről, a szerszámokról amit használtak, sőt Gweadyről is, a vér szépen lassan a fiú vérfonalaihoz csatlakozott, és eltűntek a nyomok. Serias pedig maga köré gyűjtött mindent, és elővett néhány műanyag tárolót. Olyat amiben általában a kórházakban tárolják a vért. Szép, lassan elraktározta az összes vért, amit gondosan a pulcsijába rejtett, aztán vége volt. Csak a majdnem teljesen kiszáradt halott fiú, a szerszámok, a festék és ők maradtak. Serias a lányra vigyorgott majd így szólt. – Mostmár csak ezeket kell elpakolnunk, a testről majd gondoskodom. – mondta sötéten, aztán felsóhajtott és újra elnevette magát. A kezeit kinyújtva az ég felé fordult, és megpördült. Aztán újra a lányra nézett. – Ez olyan jó volt, máskor is játszunk majd együtt! – kérte vagy inkább kiáltotta, miközben a szemében öröm látszott. Olyan egyszerű gyermeki fajta.