FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

A lányt figyelte egy darabig, felmérte, de aranyosnak találta mosolygó arcát és vidámnak ígérkező jellemét. -Rendben Izzy! Ha lehet, engem szólíts Mr. Sternnek, de ha gondolod a tanár úr is megteszi. - mosolyog rá vissza barátságosan. Megszokta, hogy a nagyobbak így hívják és nem igazán tudta, hogy szólítják a kicsik nevelőiket. ~Vajon Yoruki is tudott így nevetni?~ Gondolkozott el egy rövid időre ugyanis úgy érezte, hogy valami hozzáért lábszárához. Mintha a kéziző nagyok dobták volna neki a szivacslabdát így oda is kapta a tekintetét, de nem látott semmilyen labdát. A nagyokra nézett, kik továbbra is csak játszottak. ~Ha csak nem...~ Ahogy leguggolt a kislány felsejlett amit Adrian mesélt neki a kis Izzy-ről. -Öm... szabd tudnom, kihez beszélsz? - kérdezi meg kíváncsian és megdöntötte a fejét. Féltérdre ereszkedett, hogy egy vonalba legyen a lánykával. ~Biztosra veszem, hogy ehhez van köze.~ Nem látott senkit és semmit, ennek ellenére nem állt fel, hanem a lányt figyeli.

Izzy izgatottan várta a mai külön órát. Őt általában nem zavarták az ilyen dolgok. Ha unta az egészet Zorand akkor is felvidította és játszott vele. Nem volt olyan helyzet ahol a kislány igazán unatkozhatott volna, hiszem a barátja vele volt mindig. Miútán kiszált az iskolánál az anyukája kocsijából, aki megígérte, hogy majd érte is jön izgatottan tekintett körbe a hatalmas iskola udvaron. Ma egy új tanárral kellett találkoznia, akit eddig még csak egyszer látott és kíváncsi volt milyen lesz. A meleg időben a zöld fűben sétált és mosolygott. Zora kedvenc sárkány alakjában mellette ugrált és meghempergett a virágokban néha. A kislány nagyonkat nevetett rajta, és kitárt karokkal néha megpördült a tengeje körül. Olyan csodálatos nyári nap volt. Igazából nem tudta hol kéne keresnie a tanárt, de ez nem zavarta. A környezete hamar elterelte a figyelmét. Nevetve figyelte éppen Zorát amikor meglátta, hogy valaki integet neki. Fel se fogta rögtön, hogy a tanár úr az akihez jött, de rögtön vissza integetett, nagy mosollyal az arcán. Erre persze a kissárkány is felkapta a fejét, és izgatottan nézett körül, majd a feléjük közeledőre emelte tekintetét. Izgatottan megcsóválta a farkát majd a férfi felé kezdett ugrándozni elég viccesen mintha be akarná cserkészni. Izzy nevetve figyelte a barátját, amik a bácsi hozzászólt. Remelte nagy kék szemeit miközben teliszájjal nevetett. - Jó napot! A nevem Isabella, de hívjon csak Izzynek! - köszönt a tanára szemeibe nézve majd hirtelen elkapta a tekintetét, és Zorára nézett aki játékosan neki ugrott a férfi lábának. Persze ezt ő nem láthatta, csak annyit érezhetett mintha egy kisebb kutya neki ugrott volna, vagy mintha megdobták volna egy puha labdával. Izzy persze rögtön felkacagott. - Gyere ide butus! - szólt a sárkányra majd leguggolt, és onnan nézett fel a tanárra.

Kasa az iskolaudvaron figyeli a diákokat, kik a képességük miatt ilyenkor is be kell járniuk. Kapott egy lányt, kinek képzeletbeli barátja van. Tekintve, hogy eddig nem tartott ilyen órát, csupán történelmet, így Adrian csak egy diákot bízott rá. Eddig nem volt alkalma kicsikkel foglalkozni, inkább a felsősök voltak rá bízva. Egy könyvet olvas a padon egy fa tövében. A madarak dalolása nem kerüli el a figyelmét. Feltekint rájuk szemüvegén keresztül. Egyik kezével megigazította azt és elmosolyodott. ~Érdekes délutánnak nézek elébe. Főleg, hogy megint találkozhatom valakivel.~ Pihentetőleg leteszi ölébe a könyvét és feltekint az udvarra. Vannak mások is kik egy-egy tanárhoz jöttek. Vannak akik mérgesek a különóra miatt. Valakik örömmel fogadják. ~Vajon ő, hogyan viszonyul ehhez?~ Aztán az épület felé tekint és az egyik madár elkezdett énekelni. -Itt jön Izzy, itt jön Izzy! Azonnal abba az irányba tekint, amerre a madár dalolt és meglátta a kislányt. Integet neki, hogy észrevegye majd elindul felé és köszönti is. -Szia! Kasa Stern vagyok! Ma délután velem lesz a foglalkozásod. - mosolyog rá barátságosan.