FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Szerencsére a férfi barátságosan fogadta őket és Aka viselkedését is tűrte. Csodálatra méltó. A tanár búcsúlag int, mire int a testvérpár és Rachelre néz az ifiú paladin. -Nekem ennyi izgalom bőven elég volt. Köszönöm, hogy segítettél minket. - mosolyog rá hálásan, majd ha mindenki egyetért a kapu felé veszi az irányt. -Ha bámire szükséged lenne csak szólj. Igyekszem elintézni. Rengeteg dologban segítettél. Szeretném meghálálni valahogy. -néz rá barátságosan, sokatmondón. Valóban kész lett volna a lány fél szavára bármit megtenni. Talán a kedvessége miatt. Talán mert kedveli. Kicsit jobban is mint barátot. Csak rövid időre gondol bele érzelmeibe járomcsontja kipirosodik egy kicsit.

Rachel mosolyogva figyelte, ahogyan Manato és Akatsuki bemutatkozik, majd Mr. Stern kicsit letisztázza az edzése alapszabályát. A lány figyelmét sem kerülte el a tanár, és a vörös hajú lány között feszülő furcsa feszültség... Olyan volt, mint amikor két ragadozó találkozik, és egymást méregetve próbálják eldönteni, hogy belemenjenek-e egy párharcba... Kissé ijesztő volt nézni, de a többi fiatal dulakodása elterelte Rachie figyelmét. Látszott, hogy Alex egyedül nem boldogul a két lánnyal, de szerencsére Kasa Stern hamar közbelépett, és így nem fajultak el a dolgok. Miután Manato és Akatsuki megbeszélték a dolgot a tanárral, Rachel mosolyogva biccentett Mr. Stern-nek köszönés képpen, aztán a testvérekhez fordult - Megnéznétek ma még valamit az iskolában, vagy indulhatunk lassan? - kérdezte. A táskájából újabb kis rúgást érzett, Il-ék jelezvén ezzel, hogy ők már mennének a beígért kirándulásra.

A lány szavaira végigméri az újoncokat, de láthatólag csak a külső jegyek miatt. ~Borostyán szemek valamint felemás tekintet, a haja nem tűnik festettnek.~ Összegzi magában a látottakat. Természetesen bólint a bemutatkozásra és Aka-t méregetve felel. -Ennek csak örülök. Bármikor jól jöhet, de a büfé előtt nem akarom látni használni a technikákat. Ha megfelel, holnapi edzésre gyertek el. Akkor beállhattok és meglátjuk honnan kell kezdenem. - mosolyog továbbra is barátságosan majd Rachel-re néz hálásan. Ekkor üti meg fülét a több puffanás hangja. ~Egek...~ -Ne haragudjatok, de ezt el kell rendeznem. Ha gondoljátok holnap találkozunk. - int és a helyeslő válaszok után már tanítványait igyekszik szétszedni. Szerencsére Alex lefogta az egyik lányt, míg a többiek a másikkal küszködtek, akit sikerült neki lefognia. Ezt követően egy kisebb fejmosás után folytatódik az edzés.

A tanár mozdulatát figyelve elgondolkodik, hogy igen is lenne értelme tanulnia valaki olyantól aki ezt végrehajtotta. A szemezésre fenyegetőn állja a férfi kék tekintetét, bár zavarja, hogy képes ilyen nyugodtsággal lenni. -Akatsuki Schwarz - mutatkozik be kezetfogva és nem engedi a férfi tekintetét. Viszont abba kell hagynia, különben a többiek megölik egymást a háttérben.

A hálás mosolyra széles angyali mosolyával felel. Valahogy ez az amit annyira szeret a másik nemben. Azt a kellemes mosolyt. Ami minden nőben szeret. Rachel mosolya pedig külön megindította a szívét. A férfi különös viselkedése meglepte. -Üdvözlöm! Manato Schwarz. -mutatkozik be majd figyeli a két harcos szemezését. Aggódva nyel egy nagyobbat. Mintha egy nagymacskát látna egy kisebb termetű farkassal szemben.

Rachel hálás volt az árnyékért, amit Manato a kezével keltett, és egy kedves mosollyal ezt jelezte is a fiúnak. Ahogy közelebb értek az önvédelmis diákokhoz, Rachel észrevett közöttük néhány ismerős arcot, közöttük Alex-et is, aki egészen vicces pozícióban szenvedett Mr. Stern karja alatt. Amikor a tanár intett nekik, a lány minden aggodalom nélkül lépett közelebb - igaz, hogy csak olykor-olykor találkozott a férfival, de egyszerűen képtelen lett volna rossz embernek tartani. Volt valami a tekintetében, és a hangjában, ami bizalmat keltett Rachel-ben Jó napot, Mr. Stern - köszönt a tanárnak, és már válaszolt is volna a kérdésére, de megvárta, amíg a tanár a maga módszerével lerendezi a kis összetűzést. Alex földhöz teremtésére ugyan egy pillanatra összerezzent, de inkább a meglepetés, mint a valódi ijedség miatt - Két új diákot - fordult Akatsuki, és Manato felé végül. Látva a fiú kis visszavonulását, picit elmosolyodott - Igazán érdekelné őket az edzése, tanár úr - tette még hozzá, majd hátrább lépet, helyet adva a testvéreknek.

Kasa kicsit megmossa arcát. Ma a második edzést tartja. Délelőtt a kicsiknek, most jöttek össze a nagyok. A szokott kis agresszív bagázs, kiket kezd megkedvelni. Magukat már családnak definiálják, hiszen egymáson gyakorolnak. A kis Eskel pedig a legutóbbi alkalommal minimális pihenéssel végigverekedte magát a többieken. Az szerencsére letörte a szarvukat és hajlandóak meghallgatni a javításokat és meg is fogadják. A bemelegítés után szét osztotta őket és mehetett egy kis vértelen harc. A végzős izomkolosszust nem engedi oka akárkinek. Még nem tudja felmérni az erejét, hogy ne ártson annyira a többieknek. Kisebb cicázást követően fogta giotinba a vastag nyakat és pillantotta meg a közeledő Rachelt és a közeledő két ismeretlent. Intett nekik, majd Rachel valamivel hamarabb ért oda hozzá, így őt előre üdvözli. -Szép napot Rachel! Kiket hoztál kis családunkba? - köszönti, de mielőtt válaszolhatna maga mögött két lány már egymás vérére pályáznak. Egy sóhajt követve teremtette földhöz Alex-et, majd segítette fel. Mikor elment közelebb lépett a fiatalokhoz. -Szép napot és üdvözöllek titeket az iskolában! Kasa Stern, kit tisztelhetek bennetek? - mosolygott rájuk barátságosan, kezet nyújt majd hallgatja Rachel-t közben a vitázó fiatalokra is ügyel fél füllel. Szemét pedig két új különlegesen pihenteti, míg meg nem pillantja Aka kihívó tekintetét. ~Még valaki, aki tudna küzdeni?~ Nem engedi a lány tekintetét, ám arca továbbra nyugalmat és barátságosságot áraszt.

Aka ugyan olyan jegesen haladt a párossal, mint eddig. Furcsállta, hogy bátyja kezdett így viselkedni, de ezt majd ketten megbeszélik. Pláne, ha a jelenlévő az oka. Az épület árnyékában fivérére tekint, amolyan érdeklődés terén, de már lép is Rachel mellé. Kereste a férfi kék szemeit. Tudni akart valamit. Valamit amit a harcáról gondol. De nem kerülte el a figyelmét, hogy hosszú ujjú felsőt visel, amit könyökig hajtott fel. Takar valamit. A férfi mögötti események az ő figyelmét sem kerülték el. Valamelyest kérdőn tekint rá, főleg mikor ellenfelét a földhöz teremti kihasználva a lendületet és tömeget. -Szép volt Alex! Menj szedd szét a lányokat, mielőtt megölik egymást. - segítette fel a férfiút aki hálásan mosolygott és ment szétszedni a harcias tyúkokat.

Manato valamennyire megnyugodott látva a lány kellemes mosolyát. A lányra tekintve kellemes érzés kerítette hatalmába, ami megérintette a mellkasában lüktető izom csomót. Rövid az ismeretség és valószínűnek tartja nem több szalmalángnál. Viszont sajnálatot kezd érezni húga iránt, ki nem igazán tűr meg maga mellett senkit. Nem is emlékszik rá, hogy lett volna neki bármilyen udvarlója. De talán jobb is így. Most azt mondaná, ő lenne a legboldogabb ember, ha a húga hazaállítana valakivel, de lehet abban a pillanatban maga lenne a megtestesült ördög. Kinti fényben Manato kellemesen érezte magát és Rachel világos szemeit védve, árnyékot tartott neki a kezével. Aka már profizmusra fejlesztette a technikát, szemeit már rutinból árnyékolja. A kis bestia olyan semmi perc alatt képes megszokni az őt körüllengő sötétséget, hogy mire kettőt pislogok már kést szegezhetne a torkomnak. Figyelmét felkeltette a sötét hajú férfi, ki intett nekik. Összenéz húgával és elindulnak a férfi felé, ki ép bal karjával tart szorításában egy bika nyakú koruk béli fiatalembert, Manato akaratlanul is nagyot nyel. A srác pedig kapálózik, látszik, hogy a férfi nem erőlteti meg magát, nem is fojtja olyan erősen. -Szép napot Rachel! Kiket hoztál kis családunkba? - furcsának látta, hogy a férfi képes így is barátságosan mosolyogni. Háta mögül egy nagyobb nyögés hallatszott. Óvatosan tekintett férfi háta mögé. Két agresszívabb lány estek egymásnak, szemük szinte pupillátlanná vált a haragtól. Inkább visszavonulót fúj és Aka mögé lép. ~Bátor vagy mint mindig Manato...~

Szerencsére Akatsuki láthatóan nem haragudott a képek miatt, és hárman hamar összeszedték a szétszóródott lapokat. Manato kedves, és őszinte tekintetét látva Rachel megint némi melegséget érzett a mellkasában, mire egy apró kis rúgást érzett a táskájából. A lány tudta, hogy a nyuszik valamiként kapcsolatban vannak az érzéseivel, így előttük nehezen tudott titkolózni - így nem csoda, hogy feltehetően Il megpróbált egy kis észt verni belé, hogy ne varázsolja el annyira Manato tekintete. Miután megegyeztek a továbbiakról, Rachie csendben lépkedett lefelé a lépcsőn. Kedvelte az ikreket, ebben biztos volt - de Manato iránt mintha picit többet is érzet volna, egyszerű barátságnál, és mintha felőle is ilyesfajta jelzéseket kapott volna. Rachel nem igazán volt jártas a szerelemben, elvégre akik közelebb kerültek hozzá, egy bizonyos ponton gyakran megtorpantak - amikor realizálták, hogy a lány nem képes szomorú lenni, és átérezni sem, ha a másik az. A három plüssnyúl sem könnyítette meg a helyzetét, hiszen nélkülük nem szeretett sehová sem menni - így viszont nehezen maradt kettesben bárkivel is... Ilyen gondolatok kötötték le menet közben, így a Schwarz testvérek árnyainak furcsa játékát csak a szeme sarkából látta, és valóban csak képzelgésnek tekintette. Hamarosan odaértek a bejárati ajtóhoz, és újra kiléptek a nyári napsütésbe. A hirtelen támadt fényességtől Rachel hunyorogni kezdett, aztán elindult az épület árnyékában hátra, a sportpályák, és a régi épület felé. Amikor kicsit közelebb értek, Rachel mosolyogva fordult a testvérek felé - Úgy tűnik szerencsénk van - intett a kint edzést tartó Kasa Stern, és a gyerekek felé, majd ha sem Akatsuki-nak, sem Manato-nak nincs ellenvetése, közelebb kíséri őket a tanárhoz.