FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Rachie nem sietette Serias-t, bár kissé izgatottan várta, hogy sikerült a fiú, és az igazgató beszélgetése. Az ismerős kígyó felbukkanására egy pillanatra visszafolytotta a lélegzetét, de most határozottan jobban kezelte a megjelenését, mint korábban. A "Jól" válaszra kicsit megkönyebbülten mosolygott a mellette ülőre, de ahogy Serias folytatta, a lány csnedben, de kissé kíváncsian hallgatta őt. Sejtette, hogy a sárga tekintetek egy eléggé sötét múltat takarhatnak, de ahogy hallgatta a barátját, úgy érezte, többről van itt szó, mint egy nem szerető szülőről, vagy egy kellemetlen képességről... Mr. Blake megértését felhozva Rachel-nek is eszébe jutott az az alkalom, amikor az apjával ketten ültek abban az irodában - azaz a három nyuszival együtt - és elmondták a lány testi problémáit, és az esetet az édesanyjával... Rachie emlékezett, mennyire félt annak idején a fekete hajú, szigorú bácsitól... de hamar ő is rájött, akárcsak Serias, hogy a férfi valójában kedves, és segítőkész - Nem hiszem, hogy Mr. Blake-nek számítana ez bármit is - mondta a fiú szemébe nézve - A múltunk meghatároz minket, de az, aki most vagy, nem ugyanaz a személy, aki régen voltál. Az emberek változnak... - Rachel tekintete egy kicsit elvándorot a fiú arcáról, mintha nem csak Serias-ról beszélne most - néha igen sokat... - Aztán a lány picit megrázta a fejét, és újra kedvesen elmosolyodott - Hidd el, minden rendben lesz. Szerintem sokkal többet számít Mr. Blake-nek az, hogy megbízol benne, mint bármi rossz, ami régen történt - Amikor Serias a kollégiumi elhelyezéséről beszélt, Rachie kicsit eltöprengett... Nem is gondolt bele, hogy hol lakhat most a fiú - Szegény... Remélem, azért volt hol aludnia eddig, és nem az erdőben töltötte az éjszakákat - Serias szégyellős mosolyát egy szélesebbel viszonozta - Természetesen! Majd viszünk neked... azaz nektek beköltözési ajándékot is - ígérte a fiúnak a kígyó felé is pislantva, majd ő is a titkárság ajtajára nézett - Most nem. Ms. Belaqua elég elfoglalt. De beszéltem vele, és azt mondta, ha hétfőn visszajössz, addigra minden elő lesz készítve - fordult a fiú felé kedves mosollyal, majd felállt - Úgyhogy, akár indulhatunk is.

Serias egy ideig a padlót bámulta, és próbálta összeszedni a gondolatait. Az előbbi szereplés már túl közel volt a valódi énjének egy szeletéhez és fájdalmas szelet volt ez. Rachel kérdésére felsóhajtva nézet fel, és így a lány megláthatta a pólója kivágásából elő kukucskáló kígyót. - Hát, azt hiszem jól. Csak - újabb sóhaj hagyta el a száját aztán pedig megdörzsölte az arcát a kezeivel. - Utálom a múltamat, és beszélni is utálok róla. Gyűlölök szinte mindent ami hozzá kapcsolodik - mondta a fiú és nem engedte le a kezeit az arca elől, de a hangjában hallható volt a gyűlölet - Mégis olyan kedves volt velem ez a szinte idegen férfi, még ha igazgató akkor is - rázta meg a fejét - muszáj volt neki megmondanom, hol tudhatja meg mi történt velem, mert szeretném ha bízna bennem - magyarázta és nyelt egy nagyot, majd óvatosan leeresztve a kezeit Rachel felé pillantott. - Úgy éreztem ennyivel tartozom neki, csak félek, hogy utána már nem így fog nézni rám - valotta be a lánynak elkeseredetten. Igazából is utálta ezt, mert nem szerette a múltját és eddig sikeresen el is menekült előle, az ügyfelei és az áldozatai se tudták ki ő. Csak egy mumus volt, olyan akivel a gyerekeket ijesztgetik, de most kiadott magáról valamit, ami ürességet hagyott benne. Ismét felsóhajtott és a titkárság ajtajára nézett - Azt mondta felvesz, és intéz nekem kollégiumi szobát, hogy akár már ma is ott tölthessem az éjszakát. - magyarázta és nem nézett a lányra - Végre lesz egy hely ami az enyém - mondta apró reménykedéssel a hangjában és Rachel szemeibe nézett. - Majd, majd ha berendezem. Eljösz megnézni? - kérdezte reménykedve és szégyenlős mosollyal. A válasz után ismét az ajtóra nézett és feltette a kérdést - Be kell most mennünk a titkárságra? Mr. Blake azt mondta, hogy csak holnap vagy jövőhéten kell intézni a papírokat, de nem tudom, hogy ez hogy megy itt? - dörzsölte meg a tarkóját és kérdőn nézett a lányra.

Rachel a táskája egyik szárát csavargatva, csendben várakozott. Akaratlanul is az igazgatói iroda felé fülelt, de nem hallott semmit, a bent lezajló párbeszédből - Hát... nem veszekednek, vagy ilyesmi... Ez jó, nem igaz? - nézett kérdőn a nyulacskáira, de a háromból egyedül Py bólogatott egyetértően - Ajjj... remélem tényleg minden rendben megy - sóhajtott picit aggódóan, miközben az egyik lába folyamatosan fel-le mozgott - mintha nem is Serias, hanem az ő beiratkozása múlna a dolgokon. Már épp eljutott arra a szintre, hogy elkezdi rágni a körmét, amikor a lépcsőn felsietve, kissé összekócolt hajjal megjelent Sarah Belaqua a mobilját a vállával a füléhez szorítva, miközben a táskájából próbálta előhalászni az irodája kulcsát - Igen uram, amint beértem az irodába, beszélek Mr. Blake-el, és átküldöm mailben... Nem tudom, az igazgató úr eléggé elfoglalt a napok... Igen, mindenképp átadom neki - Rachel biztos volt benne, hogy ha ő lenne a nő helyében, már rég idegösszeroppanást kapott volna, de Ms. Belaqua arcán az idegességnek csupán egy halvány nyoma látszott - Ah, bár én is ilyen lennék majd felnőttként - gondolta a lány, miközben felállt a székről. Sarah-nak időközben sikerült leráznia a vonal végén lévő férfit, és egy kissé fáradt mosollyal fordult Rachie felé - Szervusz Rachel - köszönt a diáklánynak, miközben az időközben előhalászott kulccsal kinyitotta az irodája ajtaját - Rám vársz? - Rachel mosolyogva bólogatott a kérdésre - Igen, Ms. Belaqua. Tudja, van egy fiú... Most éppen Mr. Blake-el beszélget az irodájában, de szeretne majd beiratkozni az iskolába, ha lehetséges - Rachel pár rövid mondatban elmondta a titkárnőnek, hogy Serias Black még új a városban, és egyedül intézi az ügyeit, így lehet, hogy kicsit.. problémásabb lesz a papírmunka, mint a Schwarz testvérek esetében volt... De Ms. Belaqua megnyugtatta a lányt, hogy ha Mr. Blake-nek nem lesz kifogása a dolog ellen, akkor mindent el fognak tudni intézni - Viszont erre ma biztosan nem lesz időm... - nézett a titkárnő az órájára - Így is késében vagyok... Ha a fiatalembernek úgy megfelel, hétfőre igyekszem előkészíteni minden iratot - Rachel megnyugtatta Sarah-t, hogy biztosan úgy is tökéletes lesz - Előre is köszönjük, amiért ilyen sokat fáradozik értünk - mondta a lány kedvesen mosolyogva, majd, mivel látta, hogy a hölgynek tényleg sok még a dolga, elköszönt tőle, majd mivel az titkárság ajtaja hamarosan újra bezárult, visszaült a székre, és várakozóan fordult az igazgatói felé, ahonnan hamarosan kiviharzott Serias - Na... hogy ment? - kérdezte a barátjától, kicsit óvatosan.

Adrian kicsit megkönyebbülten bólintott, hallván, hogy Serias nem tervezi a kígyóit magával vinni a tanórákra a diákok körébe - Igyekszünk biztosítni mindent a számotokra - felete higgadtan, és feljegyezte a fejében lévő hosszú teendők listájára, hogy tárgyaljon a dologról Kasa Stern-el. Amikor igyekezett valamenyest pozitív jövőképet lefesteni a fiú előtt, örömmel látta, hogy a sárga szemekben reménykedés csillan. És szerencsére a múlt témát is sikerült valamelyest fájdalommentesen átevezniük, még akkor is, ha így Adrian nem sok mindent tudott meg a Black családról, vagy a benne történt eseményekről. A kollégiumi elhelyezést illetően bólintott - bár láthatóan egy icipicit megütközött a kígyók számán - Természetesen nincs akadálya. Még ma szólok a terráriumot illetően, és amint lehet, be is telepítjük az egyik szobába a különlegesek részlegén. De te akár már ma éjszakai is ott alhatsz, ha úgy hozza a szükség. Telefonálok ez ügyben a felügyelőtanároknak - magyarázta Serias-nak. Nem a terrárium volt a legfurcsább kérés, amit egy különleges lakhatásával kapcsolatban kaptak... és nem is a legdrágább - Yoruki szobájánál biztosan olcsóbb lesz... - gondolt a férfi a megerősített biztonságra a Stern lány lakhelyén. A nyolc év kimaradás igencsak soknak tűnt első hallásra... de Adrian látván a fiú szemében az elhatározást, úgy vélte, meg fogják tudni oldani - Összeszedetem neked a szükséges tankönyveket, és majd a titkárnőnél átveheted őket. Remélem, azok segítenek majd behozni valamennyi lemaradást. De ne aggódj, a kollégáim türelmesek, és jó tanerők - biztosította a fiút, hogy minden gond megoldható. A papírokt illető kérdésre már Adrian is kicsit lazább testartással dőlt hátra, mivel ő is úgy érezte, hogy a nehezénmár túl vannak - Talán már holnap is, de a jövő hét folyamán szerintem bármikor. Az lesz a legjobb, ha ezt Ms. Belaqua-tól kérdezed meg, ha már visszaért - felelte a jövőbeli diákjának. Mivel neki több kérdése nem volt, egy halovány mosollyal köszön el a fiútól, majd hátradőlve fejben már a következő teendőit tervezgette, amikor Serias menet közben visszfordult. Az igazgató csendben megvárta, amíg a fiú megküzd a szavakkal, majd egy hálás biccentéssel válaszolt volna, de a fiú még korábban elsietett - Szegény... biztosan nehéz múltja lehetett - sóhajtott, a kezébe véve a tollát, és miközben gondolkozott, az ujjai között forgatta - Rendes gyereknek látszik... és habár lesznek vele gondok, talán be fog tudni illeszkedni... ha igazat mondott - Adrian kicsit bűntudatosan állapította meg, hogy a lelkének egy része még mindig kicsit gyanakvóan gondol Serias Black-re... Pár percig tűnődött, hogy hogyan is kezelje a dolgokat, majd lenyomva a toll gombját döntést hozott - Az én felelősségem, hogy az iskola diákjai biztonságban legyenek. Mindenképpen utána kell járnom a fiú múltjának... és lehet, hogy Ms. Evans-t sem árt kikérdezne majd, mi a véleménye Serias-ról... De semmiképp sem fogom elítélni, amíg nem látom, hogy valóban rossz ember lenne - nyúlt a mobiljáért, hogy intézhesse a fiú kollégiumi lakhatását.

Serias észrevette az igazgató meghökkenését, és bár belül vigyorgott rajta és élvezte a reakciót, kívűlről úgy csinált, mintha észre se vette volna. Az ajánlatra picit bólintott - Köszönöm, igazából csak egy hely kell nekik ahol el lehetnek. Nem szívesen viszem őket emberek közé, mert nem szeretek senkit se megijeszteni, meg nem akarom, hogy bántsák őket. - magyarázta az igazgatónak. Mikor Adrian bele kezdett a lelkizésbe, hogy lelket és reményt öntsőn belé, halvány mosolykezdeményt öltött az arcára, és reménykedő tekintettel hallgatta. Belül persze undorodott ettől. Soha nem akart normális lenni, imádta a képességét, persze alteregójának kedves Seriasnak muszáj volt minimum nem szeretnie, hogy különleges, mert különben nem lett volna hiteles az álcája. A kollégium szóra felcsillant a szeme, mert bár nem volt szegény, de soha nem vett ki magának házat. Túl feltűnő, lekövethető. Amikor a múlthoz értek és az igazgató kicsit habozott nyelt egyet, hogy azt imitálja fél ettől a témától, aztán hálás mosollyal fogadta a szavakat. Belül persze jót vihogott azon, hogy az igazgató azt várta tőle, hogy megtegyen mindent azért, hogy boldog legyen. Hát rajta nem fog múlni, de lehet, hogy később a férfi megbánja majd a szavait. A szövegelés végén aprócska, de hálás mosollyal rázta meg az igazgató kezét, és válaszolt neki. -Köszönöm szépen! - hálálkodott első körben, aztán kicsit félve kezdett beszélni. - Szeretnék kollégiumba költözni velük, ha tényleg nem probléma - kezdte, aztán habozott. Nem tudta, hogy el kéne e mondania valójában hányan vannak, de úgy volt vele, hogy nem fedi fel a kígyók pontos számát. Végülis egynek mindig kint kellett lennie, és figyelnie az erdőt. - Tizen vannak vele együtt - biccentett Egyes felé. - Nekem elég lenne annyi, hogy terráriumokat adnak abban jól el lesznek ők, amíg tanulok - a hangjában reménykedő és álmodozó volt, de bizonytalan. Mint akki eddig soha nem mert álmodni, vagy beszélni az álmairól, terveiről és most, hogy végre lehetősége van, fél hogy túl sokról álmodik. - Ami pedig az iskolát illeti... - tért vissza a nehezebb témára - Nyolc évet hagytam ki körübelül.... - mondta, de látszott, hogy nehezére esik bevallani és újra lesütötte a szemét. - Tízéves koromban jöttem el - ennyit volt hajlandó elárulni, de aztán megrázta a fejét, és újra reménykedve nézett a férfira. - De igyekezni fogok, és mindent behozok, megígérem! - mondta és a szemei csillogtak. - Mikor kell vissza jönnöm intézni a papírokat? - kérdezte kicsit feldobottabban, és ha az igazgató válaszolt neki és már nem volt több mondani valója ő felállt és elköszönt, aztán az ajtóhoz lépett. A kilincsre tette a kezét, hogy kinyissa, de megtorpant és vissza fordult. - Igazgató úr... - kezdte, de megakadt és kinézve az ablakon elhomályosodott a tekintete, mintha valami emlékkel küzdene. Aztán picit megrázta a fejét és félelemmel a szemében vissza fordult felé. - Ha igazán...ha igazán érdekli a múltam.... - látszott rajta, hogy még erről is nehezére esik beszélni, de mégis megtette. - Akkor... akkor csak keresen rá...keressen rá a nevemre - bökte ki, nagy nehezen és ha a férfi a szemeibe nézett lesütötte őket. - Nem akarom titkolni maga elől... - motyogta - maga végre kedves volt hozzám.... szóval azt hiszem ez a minimum és talán jó lenne ha tudná... - a hangja megremegett, de tovább folytatta. - Én...nem tudom, hogy... hogy fog rám nézni utána....de....de tartsa észben kérem, hogy.... hogy csak normális életet szeretnék....elég volt a magányból...és az utcából - Lenyomta a kilincset és kinyitott az ajtót, aztán felnézve az igazgató szemeibe nézett egyenesen.

Tekintetében félelemmel. - Nyolc éve történt - suttogta, majd kilépett az irodából. Nem akarta megvárni a másik reakcióját, és futva arra indult amerről Rachelel jöttek, majd amint a lány mellé ért, lerogyott mellé és a földet kezdte el bámulni szótlanul.

Adrian beszéd közben végig szemmel tartotta a fiút, de amit látott, az egyelőre eléggé megnyugtatta. A képességeket illető szabályokról úgy vélte, tényleg nem lesznek gondok Serias-nak, amikor pedig a segítségnyújtás került szóba, látta, hogy a másik szeretne mondani valamit, így csendben, türelmesen figyelte az előtte ülőt. Amikor felhangzott a Gyere, Adrian érezte, hogy ez nem neki szól, hanem feltehetően Serias képességével van összefüggésben - és amikor előtekergett a fekete kígyó, a sejtése beigazolódott. Az igazgató egy pillanatra meghökkent az állat láttán, főleg, hogy az egyáltalán nem tűnt veszélytelennek, de pár pillanat alatt visszanyeerte a hidegvérét, és megértően bólintott - Értem... Nos, ha kordában tudod tartani őt.. vagyis őket, akkor biztos vagyok benne, hogy nem fog problémát okozni. Van egy kollégám, aki a kifejezetten jól ért az állatok nyelvén, ha gondolod, megkérhetem, hogy segítsen a gondozásukban, így el tudod őket helyezni az órák közben is. De ha meg tudod ígérni, hogy nem támadnak rá senkire, és a többi diák nem fedezi fel őket, akkor veled lehetnek, ahogy most... Egyes - ajánlotta fel Serias-nak. A kígyók irányítása, vagy ami pontosan a fiú ereje nem tűnt annyira problémás erőnek, bár az biztos, hogy külön óvintézkedéseket lesznek kénytelen tenni a hüllők miatt - Remélem Kasa tudni fogja, milyen faj... Majd szerzünk be ellenszert is a mérgük ellen, biztos ami biztos - nézett a csúszómászó vörös szemeibe, amelyek azért kicsit benne is ellenérzéseket keltettek. Amikor a fiú magánéletére terelődött a szó, Adrian látta, hogy ez nem egy könnyű téma a számára... Hátradölve, csendben hallgatta a fiú szavait, amik nem is lepték meg annyira - viszont miközben nagy részt segíteni szeretett volna rajta, egy kevés gyanú is támadt benne - Pont most tűnik fel, teljesen egyedül... Se apja, se anyja... Bár, lehet, hogy csak a felerősödött vonzóerő húzta a városba. De az biztos, hogy így, vagy úgy, nem árt szemmel tartani - gondolta, miközben előredőlt. Bármennyire is volt gyanús a fiú, az, ahogy ránézett az átlagos életre való vággyal a szemében nem tudta nem meghatni Adrian apai szívét - A képességedet ugyan nem vagyok képes semissé tenni... De mindent meg fogok tenni azért, hogy a lehető legjobban vissza tudj térni ahhoz, amit átlagosnak nevezünk - felete a fiúnak, egy halovány mosoly kíséretében - Mint mondtam, a kollégium ajta nyitva áll előtted is, és a... barátaid számára - nézett a fekete kígyóra - Az iratok miatt ne aggódj, meg tudjuk oldani az ilyesfajta ügyeket is. És a lemaradás sem lesz gond. Ms. Evans biztosan szívesen segít neked a tanév kezdetéig, utána pedig a kollégáimmal azon leszünk, hogy megtaníthassunk neked mindent, amiről lemaradtál. A múltadat illetően pedig... - hajolt előre, ezúttal jóval komolyabb tekintettel - Serias, rendes gyereknek látszol, így megelőlegezem neked azt a bizalmat, hogy nem faggatlak erről... Megértem, hogy van az életednek egy olyan része, amit szeretnél magad mögött tudni, és ezt tiszteletben tartom. De cserébe tőled is elvárom, hogy megháláld ezt a bizalmat azzal, hogy betartod a szabályainkat, és megpróbálsz mindent megtenni, hogy boldog legyél itt - az utolsó szavaknál Adrian arcára újra visszatért a halovány mosoly - Ha hajlandó vagy mindezt elfogadni, akkor - az igazgató ismét a fiú felé nyújtotta a kezét, nem rettenve meg a kígyótól, ami előtte sziszegett - köszöntelek az iskolámban.

Serias figyelmesen hallgatta az igazgatót, miközben bal kezével a karfán dobolt, csak hogy fenttartsa az idegesség látszatát. A férfi arcát figyelte, ami szigorú volt, de valamiféle gyengeség is észlelhető volt rajta. Olyan naivság volt ez mint Rachel esetében, csak sokkal precízebb és óvatosabb, már ha egy naivság lehet óvatos és preciz. Mindenesetre úgy tűnt, hogy a gyerekekre és a segítségre szorulokra terjed ki. A szabályokra csak bólintott, talán ha olyan képessége lenne akkor kihasználná, de a vérirányítás nem igen tud segíteni a suliban. Ettől függetlenül nem árt majd megszereznie egykét ember vérét, meg nem elfelejtenie, hogy köztudatban ő majd csak a kígyókat tudja írányitani és velük kommunikálni. Legalábbis ezt tervezte beadni az igazgatónak és mindenki másnak. A segítségre elgondolkozott és kinyitotta a szaját aztán becsukta, majd lenézett a pulcsijára és vissza az igazgatóra. - Hát talán... talán lenne valami - kezdte bizonytalanul, mint aki nem teljesen biztos benne, hogy elmondhatja egyáltalán. Idegesen sóhajtott egyet, aztán bólintott mint aki elhatározza magát és halkan megszólalt. - Gyere - Bár az igazgató szemébe nézve mondta, a férfi mégis úgy érezhette nem neki címezték a szót, mert igazából Egyesnek szólt. A kígyó a sok év alatt megtanult néhány szót, parancsot, de Serias nem kockáztatott, és a vérébe is parancsot diktált. Ezúttal feltünöbben mozdult az állat, és felkuszva a pulcsi alatt, kidugta a fejét a fiú mellkasánál. Érdeklődve fordította körbe a fejét és öltögette a nyelvét, aztán vörös szemeit az igazgatóra emelte és rá öltögette a nyelvét. Serias ujjai tovább doboltak a karfán és feszülten pillantott az igazgató írányába, hogy vajon mit szól a kígyóhoz, ám mielőtt megszólalhatott volna a férfi ő megelőzte. - Ő Egyes, és izé...nincs egyedül - mondta a tarkóját dörzsölgetve. Várva az igazgató válaszát, reakcióját vagy bármit, ha letudták a képesség részt és Adrian újra beszélni kezdt a fiú figyelmesen hallgatt, jobb kezével immár, Egyes fejét simogatva. A kérdések kellemetlenek voltak és Serias húzta is a száját rendesen. Nem nézett az igazgató szemébe, mintha szégyelné ezt az egészet, inkább Egyest vagy az asztalt bámulta. - Tudja nekem....nekem nincsen semmim - szólalt meg nagyon halkan. - Egy táskám van ruhákkal, ők és egy hamis személyi - megdörzsöli a tarkóját, de továbbra sem néz fel. - A szüleim....a múltam...én....én...én nem tudok róla beszélni, de....de mostmár nagykorú vagyok - pillantfel félve az igazgatóra - szeretnék egy normális életet - újra lesüti a szemét - szeretnék olyan lenni, mint egy normális tizennyolc éves, és elfelejteni a múltat - akaratlanul is a sebhelyéhez nyúl a nyakán amit Adrian nem láthat. - de nem tudom elfelejteni, és beszélni sem vagyok képes róla - motyogja éppen csak halható hangon - Tudja sok évet kihagytam...de szeretnék tanulni.... mindig is szerettem tanulni, de nem tudom, hogy lehetséges-e - kérdőn és reménykedve néz az igazgatóra, szemében a félelem is megcsillan. - Mondja lehetséges? Én is tanulhatok, és lehetek átlagos? - a bal kezével időközben abba hagyta a dobolást, és megmarkolta a karfát. Észre se vette, de amíg a múltról beszélt elkezdte szorítani és már kifehéredettek az ujjai úgy szorította. 

Az új fiú idegessége nem volt szokatlan Adrian számára - megszokta már, hogy a legtöbb diák, vagy leendő tanuló kissé félve jön be az irodájába - ennek ellenére a szigor nem tűnt el teljesen az arcáról, csupán enyhült valamicskét, és helyet adott a szinte apai törődésnek, ami gyakran megfigyelhető volt nála, ha olyan fiatallal foglalkozott, akin látszott, hogy megviselt az élet. Amikor Rachel távozott a szobából, az igazgató figyelmét nem kerülte el a barátságos pillantás a két különleges között - Legalább már egy barátot szertett - gondolta helyeselve. Pár pillanatig csendben figyelte az előtte ülő fiút, majd megszólalt - Feltehetően Evans kiasasszony már elmondta, de a mi iskolánkban külön figyelmet fordítunk a hozzátok hasonló különleges képességekkel megáldott gyerekekre - kezdte, miközben a kezei összefűzött ujjakkal előtte pihentek az asztalon - Remélem nem kell külön figyelmeztetnem téged arra, hogy az átlagos diákok előtt mindezt szigorúan titokban kell tartani. Nincs menőzés az erőtökkel a folyosón, nincs jogtalan előnyszerzés a dolgozatnál, vagy egy véletlenül a kelleténél jobban elvert diák a hátsó udvaron - miközben az igazgató ezeket a szavakat mondta, a tekintete igencsak szigorú volt, de hamarosan újra meglágyult, mert Serias nem tűnt olyannak, aki ezeket elkövetné - Ellenben, ha segítségre van szükséged a képességed kordában tartásához, vagy van bármilyen... különleges igényed van vele kapcsolatban, azt nyugodtan elmondhatod. Én is, és a tanárok is igyekszünk mindenben a lehető legmegfelelőbbet nyújtani nektek - Adrian remélte, hogy Serias ezen szavak hatására felfed valamit a képességéről. Szinte sosem szokott nyiltan rákérdezni a diákok erejére - úgy érezte, ezzel páros lábbal tiporna bele a magán szférájukba, és ezzel is próbálta jelezni, hogy benne nyugodtan megbízhatnak, hiszen nem erőltet semmit. Miután lezárták az erővel kapcsolatos beszélgetést, Adrian rátért a hétköznapibb dolgokra - Mondd, a szüleiddel költöztél a városba? Természetesen, ha szükséged van rá, tudunk biztosítani lakhatást a kollégiumban, és a helyi ügyintézés eléggé... rugalmas ahhoz, hogy szükség estén megkerüljük az esetleges... komplikációkat a nevelőkkel - magyarázza a fiúnak, hiszen nem ő lenne az első, aki nem az apjával, vagy az anyjával költözött a városba, és esetleg a gyámok nem is tudnak arról, hogy a fiú különleges - Illetve mennyire vannak rendben a papírjaid, mind személyes, mind iskolai téren? - Természetesen arra is volt már precedens, hogy valaki teljesen üres kézzel jött a városba, viszont Adrian mindig jobban örül annak, ha részletesebben utána tud járni egy leendő diáknak. Lehet, hogy ez külső szemmel igencsak illetlennek tűnhet, de mégis csak egy iskola igazgatója - nem engedhet be akárkit a gyerekek közé.

Serias izgult és ez nem lett volna különösebben baj, hiszen minden gyerek izgult volna az ő helyzetében, azonban neki nem szabadott hibázni, vagyis nem izgulhatott. Viszont amint az igazgató felé fordult és kezet nyújtott, gyilkos nyugalom telepedett a fiú elmélyére. Ritkán volt ilyen nyugodt, általában csak akkor, mikor ügyfelekkel tárgyalt, vagy akkor ha fontos embereket kellett megölnie, anélkül hogy időt pazarolt volna. Most viszont elméje azért nyugodott le, hogy tökéletes hazugságokat gyárthasson, hogy ne kerüljön bajba. Serias hidegen mosolygott legbelül, de a külvilág ebből semmit sem vehetet észre. Kivűlről továbbra is izgatott kifejezést lehetett látni az arcán egy ideges mosoly mellett, és nem habozott elfogadni és megrázni a felé nyújtott kezett. - Örvendek - mondta halható, de szintúgy ideges hangon. Tekintetével a férfira koncentrált és mikor az a szék felé intett, ő szinte bele omlott a megkönnyebüléstől, hogy nem kell már állnia. A kérdéses részre idegesen megdörzsölte a tarkóját és szemét lessütötve válaszolt - Számítottam erre, és azt hiszem menni fog - bizonytalan tekintettel néz fel az igazgatóra.  - Én... megpróbálok mindenre válaszolni - bólint elhatározottan, majd Rachel felé pillant akit éppen kiküldtek. Ettől picit megréműl és a tekintete árulkodik róla, de a lány biztatására, bólint neki egy aprót és vissza fordul. Igazából nem tudta, hogy jobb e ha a lány bent van vagy sem, de nem számított. A cél ugyan az maradt, egy tökéletes álcát létrehozni, hazugságok és igazságok szövevényes hálójával. Aztán kiélvezni ezt, amíg csak lehet. Muszáj volt beszélnie az igazgatóval ennek érdekében, és ha Rachelnek igaza volt és mindent megtesz a különlegesekért, talán egész jól is kijöhet ebből. Várakozóan néz az igazgatóra és szemei árulkodnak idegességéről. Kezét a pulcsijára teszi, Egyes pedig Adrian számára láthatatlanul, megmozdul és úgy helyezkedik, hogy kényelmesebb legyen neki, feje pedig a fiú tenyerébe simul az anyagon keresztül.