FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Serias szokása szerint a füllhallgatójával a fején lépett ki a kollégiumból. Az elmúlt 3 nap nagyrészét a szobájában töltötte, és a könyveket olvasgatta amiket kapott. Voltak érdekes dolgok, és kevésbé érdekesek, de mivel a fiú nem igen tanult ilyeneket, így nem nagyon válogatott, csak szívta magába a tudást. Érdekesnek találta a történelmet, meg a matematikát is. A nyelvi dolgok viszont nem nagyon érdekelték. Mindenesetre elrepüt az idő. A vérszomja, és az örültsége alább hagyott egyelőre. Aztán eljött a hétfő és újra találkozhatott Rachelel. Gonoszkás mosollyal készülödött a szobájában, de mikor végre megpillantotta a lányt a utcán a suli előtt, nem látszott az arcán más, csak egy kedves mosoly. Oda lépve lehúzta a fejéről a füllhallgatót. - Szia Rachel! - köszönt, majd kíváncsian és sokat tudóan pillantott át a lány válla felett, és halkabban hozzátette. - Hello nyuszik! - majd vigyorogva a lila szemekbe nézett - Örülök, hogy eljöttél, olyan jól alakul mostanában minden - csempészett lelkesedést a hangjába, és egy része őszinte volt, mert most tényleg minden jó volt, a gyilkosságok egyelőre kielégítették, ráadásul végre normális tető volt a feje felett és normális ételt ehetett. - Képzeld kaptam pár könyvet és tök érdekesek - mesélte miközben teljesen beleélte magát a szerepébe, mélyen legbelül talán tudta, hogy lénye egy része nem színészkedik. Ha elindultak, Serias elkezdett mesélni arról, mit olvasott az első meg a második világháborúról. Viszont ha Rachelnek is akad mondandója szívesen meghallgatja.

Rachie az iskola kapuja előtt várt Serias-ra, a hátán a hátizsák, benne a szokásos trióval, a kezében pedig egy becsomagolt cserepes virággal. A lány még előző nap ment el a virágboltba, ahol hosszas válogatás után végül sikerült találnia egy növényt, ami talán tetszhet a fiúnak - és remélhetőleg nem is pusztul ki olyan könnyen. Bár Angliában nem feltétlenül szokás virágot adni valakinek, ha új helyre költözik, Rachel itt az államokban úgy tapasztalta, hogy így illik - illetve az összes sorozatban így látta. Miközben vár, érezte, hogy a táskájából türelmetlenül megütögetik a hátát - Nyugi. Serias mindjárt itt lesz, aztán gyorsan elintézzük a papírokat, és a kollégiumban majd kijöhettek, rendben? - szólt hátra halkan. Amióta Manato nála töltötte az éjszakát, valahogy kevésbé volt ijedt a gyilkosság, meg az eltűnések miatt - bár talán amiatt is, hogy azóta nem nagyon voltak ennyire szörnyű hírek a Hírmondóban.

A titkárnő hamar válaszolt neki, és ő egy bólintással jelezte, hogy megérti, de azért szóban is megerősítette, mert tisztában volt vele, hogy nem Heroék mellett van, akik ennyivel is megelégednek. - Értem, köszönöm - mondta aztán elrakta a mappáját. Mikor visszafordult a nő még feltett egy kérdést ami ártatlannak tűnt, viszont Ivett pontosan értette a mögötte megbúvó jelentést, az igazi kérdést. Nem állt szándékában felfedni a képességét, mivel tökéletesen tudott vele kémkedni, és amúgy is teljesen az uralma alatt tartotta. Szóval egy picit elgondolkozott, és aztán a nő felé fordulva bólintott. - Igen. Allergiás vagyok az eperre. Nem vészesen, de nem szeretném ha súlyosbodna - közölte egyszerűen majd ha már a nőnek nem volt több kérdése felé felállt. - Nos köszönöm a segítségét Ms....- kezdte de megakadt. A titkárnő még nem mutatkozott be így a nevét sem tudta. Ha bemutatkozik akkor a Ms. mögé oda mondja a nevét, aztán búcsút int és az ajtó felé indul. Ha a másik nem állítja meg még valamivel, kilép és maga után újra becsukja az ajtót, majd haza indul. 

Ivett örült annak, hogy a nő gyors és hatékony munkát végzett és nem kérdezett fölöslegesen. Csakis az iskolával kapcsolatban tett fel kérdéseket és nem vájkált az életében ez pedig neki tökéletesen megfelelt. Az első kérdésre megrázta a fejét majd válaszolt. - Nem. Az ismerőseink a városban élnek és lakhatást nyújtanak amíg elvégzem az évet - mondta, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. Végülis sokan mikor iskolát váltanak vagy egyetemre mennek, máshoz költöznek ez teljesen hétköznapi dolog volt a lány szerint. A másik kérdésre elgondolkozott egy picit, miközben kinézett az ablakon. Ha a suli olyan mint minden másik nincs mit kérdeznie, főleg, hogy erejét nem szándékozott felfedni. Vissza tekintett a hölgyre majd olyan semmilyen arckifejezéssel így válaszolt. - Hát ha ez a suli is olyan mint mindegyik más gimi, akkor azt hiszem egyelőre nincsen - Mikor a nő végzett és oda nyújtotta a papírokat, Ivett vetett a tartalmára egy gyors pillantást, majd aláírta amit kellett, és ha vissza kapta a mappáját akkor belehelyezte a könyvtárral meg a klubokkal kapcsolatos papírokat. Ha már nem volt szükség a mappára akkor azt vissza csúsztatta a táskájába, és várakozóan nézett a nő felé, hátha van még valami mondandója számára.  

Ivettnek szerencséje volt, mert az illetékes titkárnő az irodájában tartozkodott. - Jó napot! - köszönt illedelmesen mikor belépett és becsukta maga után az ajtót. A nő kérdésére csak egy aprót bólintott és teljesen hétköznapi arcal felelt. - A nevem Ivett Price. Be szeretnék iratkozni az iskolába - mondta, majd levette a válláról a táskát és közelebb sétált az asztalhoz. Csak akkor ül, le ha a nő jelez neki, egyébként állva marad. - Elvileg elhoztam minden szükséges iratot amit az iskola honlapján a beiratkozás résznél írtak, hogy kell - mondta és elővett egy mappát a táskájából, majd ha esetleg a titkár elkéri oda adja neki.