FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Nincs miért haragudni Rachel-re. Ha ezek után valahova mennének közösen és a diáki kedvezményt nyújt, akkor szembesült volna a pszichopata képpel. Miután letárgyalták az új klubba való csatlakozást biccent, hogy elfogadja fivére döntését. Lassan követi a párost, majd feltűnik Manato furcsa viselkedése, így ő is arra tekint. Kint mintha egy nagyobb alak magyarázna, nála és egy kisebb falka gyereknél nincs semmi. Nagyjából nyolcan lehetnek a tanárral. Ezt követően a tanár parokba rendezi őket magának pedig egy különös fazont választ. Még innen is ketszer akkorának tűnik szélességre, mint maga a tanár. Megmozdul, Manatoval szinkronban és lepnek Rachel után, ha kell sietősebbre veszik a tempót.

Szerencséjére mindenki segített összeszedni a papirokat és csak pirult, ahogy Rachel kuncog a képeken. Húgáén ő is ezt tette. Bár kezd félni, hogy mikor rúgja sejhajon a kis testvér. A lány válaszára melegen mosolyog és borostyán szemei is különleges nyugalmat árasztanak. Mint amilyen belül is. Egy nyugodt férfiú, ki ha kell védelmezőn lép fel övéi előtt. Elveszi a képeket és visszahelyezi a helyükre. -Rendben. Hátha Aka be tud állni egy kicsit boldogítani a többieket és a tanárt. - feleli pimasz mosollyal az arcán, mit csak Rachel láthat. Ezt követően feláll és követi Rachel-t. Érdekli milyen tanárra is bízták az önvédelem oktatást. Ki mer ennyire bízni emberekben a kezükbe adott hatalommal. Sohajt egyet, hiszen az ő ereje elég passzív, különösebben nincs hatással másokra, ártani nem tud vele. De Aka, aki akár egy időzített bomba képes letámadni mindenkit és mindent. Egy pillanatra megáll a lépcsőn és az ablakon beszűrődő napfénybe mereng. Talán Nachtigall kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Húga is hasonlóan cselekszik, árnyékuk pedig mintha játszana, mindkettejüknek egy termetesebb farkast ábrázol, Manatoén szárnyakkal. De ez csak egy röpke pillanat műve. Nem több. Ha bárki látta, képzelődésnek hihetné.

Rachel menet közben meghallotta, hogy mögötte a földre szóródtak Manato-ék papírjai. Ő nem vágott olyan képet, mint Akatsuki, hiszen megesik, hogy néha ő is leejt valamit, hanem a saját mappáját a mellkasához szorítva leguggolt, hogy segítsen az ikreknek összeszedni az iratokat. Amikor felvette a lábához esett képeket, és megnézte őket, hirtelen felkuncogott - Pont olyanok lettek, mint ahogy képzeltem - gondolta magában nevetve, miközben a szája elé tette a kezét, nehogy megbántsa Akatsuki-t, vagy a bátyját - Tessék - nyújtotta át őket Manato-nak - Szerintem egész jól sikerültek - tette még hozzá, a vörös hajú lány felé is vetve egy pillantást, ellenőrizve, hogy nem-e lett mérges rá, amiért megnézte a képeket. Manato ajánlatát hallva a mosolya csak még szélesebb lett, és hálás tekintettel nézett a fiú borostyán szemeibe - Mindenképpen! És ne aggódj, szavadon foglak majd - tette hozzá, miközben felállt - Talán jobb lesz, ha átmegyünk a régi épületbe... Ha jól tudom, Mr. Stern  az ottani állatokat gondozza a nyáron, és útközben vethetünk egy pillantást a sportpályákra, hátha épp edzést tart... - ajánlotta a testvéreknek.

Helyeslőn bólint Rachel szavára, majd homlokára teszi a kezét bátyja sutaságán. ~Ezt nem hiszem el!~ Ami elé került, azt felveszi és rendezgeti. Csak ezt követően látja, hogy Rachel elé kerültek a képek. ~A fenébe is már!~ Manato térdelésére a lány előtt vagy mellett, ha leguggolt a képekért é nem állt fel. ~Jó, hogy nem itt kéred meg a kezét...~ Bólint, hogy részéről mehetnek ha a galambok abbahagyják. ~Ha Manato pap, önmagának is tarthat szertartást?~

Manato kicsit nyújtózkodik, hogy kiléptek a helységből. Kezdte elülni magát, majd sikeresen elejti a mappájukat. ~A fene esne beléd.~ Sóhajtva letérdel összeszedni, a két kép viszont Rachel lába előtt pihen. Aka nagyjából olyan fejet vág, mint aki ép egy bizonyos személy mészárlására koncentrál, ki a kamera mögött áll. Manato szelíden mosolyog. Nyugodt, ám ebben is van valami angyali. -Részemről rendben. - feleli majd nyúlna a végén a képekért. -Majd szólj mikortól lehet jelentkezni a klubba. - feleli térdelve a lány szemeibe nézve.

 

Rachel továbbra is türelmesen várt, amíg a titkárnő, és a testvérek befejezik a beiratkozási procedúrát. Az igazgatóval történő beszélgetésnél egyetértően bólint, hiszen mi sem természetesebb annál, hogy segítsen Manato-éknak ebben is. Amikor az ikrek végeztek, odalépett az íróasztalhoz - Ms. Belaqua, a klubbal kapcsolatban megtörtént már a döntés? - kérdezte, és az igenlő választ hallva boldogan elmosolyodott, majd átadva a kezében lévő papírokat, pár perc alatt letudták a klub alapítás formaságait - Köszönöm! További szép napot! - köszönt el Sarah-tól, majd az úriemberként viselkedő Manato felé küldve egy mosolyt kilépett az ajtón, és elindult a testvérekkel a folyosón vissza a lépcső felé - Szerencsére minden simán ment - mosolygott kettejükre - Ha van időtök, akkor megkereshetjük Mr. Stern-t - nézett kérdően Akatsuki-ra, elvégre főleg őt érinti a tanárral való találkozás.

Nyugodtan figyelték ahogy a nő előveszi a másik papírokat. Furcsállták, hogy ennyire elzártan tartják, de megértik. Aláírták a papírt, amit kellett és Aka állja a tekintetet. Manato átveszi a mappát majd felteszi a kérdését. -Egy elérhetőséget kérhetnénk az időpont egyeztetéshez, - kérdezi, majd ha a nő elengedi őket, átadják a terepet Rachel-nek és megvárják persze.Ha végeznek Manato illedelmesen előre engedi a hölgyeket, majd mind a ketten búcsút vesznek a hölgytől.

 

Rachel csendben figyelte Ms. Belaqua gyors, és precíz munkáját, amely a mai napig képes volt lenyűgözni őt. Nagyjából sejtette, hogy milyen papírokat kell Manato-éknak aláírniuk, így türelmesen figyelte, ahogy az ikrek aláfirkantják az iratokat. Amikor a fiú küldött neki egy rövid, de annál kedvesebb mosolyt, a lány egy picit elpirult, majd amikor ezt észrevette magán, csak még inkább zavarba jött - Mióta vagyok én ilyen kis szende... - gondolta, apró mosollyal, majd amikor a titkárnő feltette az egyértelműen Manato-ék különlegességére vonatkozó kérdést, már ismét komoly tekintettel bólintott Sarah felé. Örült, hogy nem kell komolyabban magyarázkodni a hölgynek, aki a szokásos profizmusával kezelte Akatsuki és Manato helyzetét.