FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Kuro megértően hallgatta a férfi válaszát és biccentett, mielőtt válaszolt volna. - Megértem az indokait és rajtam nem fog múlni, hogy az egyház megtudja a dolgokat a városról, vagy sem - közölte, mert tényleg nem állt szándékában senki életét még nehezebbé tenni, ráadásul úgy tűnt a városiak ügyesen kezelik ezt az egészet. Talán ha nem tűnt volna fel ez a gyilkos, még jó pár évig rejtve maradt volna a szemük elött a város. De mostmár itt vannak, és Kuro a Purgatorius Ignis vezetője volt, és bármennyire szerette volna megvédeni a várost, csak abban az esetben volt hajlandó, ha ezzel nem fenyegetett más életeket. Egyelőre nem látta okát annak, hogy ezt feltételezze, szóval a titkot megőrizhette magának, azonban tudta, hogy Randy és Gunell nem tudhatja meg ezt tőle, egyrészt mert nem volt benne bíztos, hogy a nem jelentenék e, másrészt mert ez az átkukra is kihatással lehet, és így neki viszont van oka aggódnia. A kézfogás után biccentett még egyet az igazgatónak, jelezvén, hogy neki is hasonló reményei vannak aztán elindult kifelé. Amint kilépett az irodából hitetlenkedve rázta meg a fejét és indokolatlan düh ébredt a lelkében, miközben a fejfájása erősödött. - Jobb lesz ha hamar haza megyek - motyogta maga elé, miközben kilépett a hivatalból és amennyire csak tudott elkezdett sietni kezében a papírokkal a templom felé. 

Szerencsére az egyháztól jött férfinak nem voltak aggájai Edward McKelley-t illetően, így Adrian-nak nem kellett részleteznie a hozzá fűződő kapcsolatát. Amikor Kuro elkezde összeszedni az aktákat, és azt mondta nincs több kérdése, az igazgató egy aprót bólintott, és fejben már azt tervezgette, hogyan fog folytatódni a napja. Amikor aztán a férfi mégis feltett egy utolsó kérdést, Adrian igencsak komoly arccal fűzte össze az ujjait, és úgy fogalmazta meg a válaszát - Nem áll szándékomban hazudni magának, hiszen, ahogy látom, maga is érzi, hogy pontosan úgy van, ahogy állítja. Artana városa fontos minden különleges számára, de meg kell értenie, hogy okkal nem adok ki erről magának információkat. Az itt élőknek így is megvannak a maguk baja, nincs szükségünk az egyház folyamatosan fürkésző tekintetére - Adrian-nen látszott, hogy az ellenérzete sokkal inkább a szervezet, és nem az előtte álló személy ellen irányult - Hogy a város erősítené az erőket... - itt egy kicsit eltöprengett, mivel erről neki is csupán feltételezései voltak - Több embertől kaptam olyan visszajelzést, hogy ez pontosan így van... de erre egyelőre nincs konkrét bizonyítékunk - Pár pillanatig eltűnődve nézte a szemfedős alakot, akin látszott, hogy valamiért nagyon fontos számára ez a téma... - Lehet, hogy az ő ereje sem könnyen kezelhető? - merengett Adrian, miközben felállva megrázta Kuro kezét - Önnek is. Remélem, hamar megtalálják, aki ezeket a szörnyűségeket tette - köszönt el a férfitól, majd amikor az távozott, visszaült a székébe, és pár percig lehunyt szemmel pihent, hogy erőt gyűjtsön a nap folytatásához.

Kuro örült neki, hogy a férfi segítőkész volt, és szinte minden kérésére rábólintott. Sokkal könnyebb volt így dolgozni, hogy nem ütközött falakba, ellenállásba, és gyűlölködésbe. Mennyivel gyorsabban végezhet itt mint általában. Azonban látta, hogy a McKelley fiút érintőleg, valami nem stimmel a férfivel, de nem akart leállni veszekedni. Neki mindegy volt, hogy beszél a sráccal, sőt jobb is, hogy zöld utat kapott, vele kapcsolatban. - Értem, ez esetben felkeresem a fiút - biccentett, és elgondolkozva nyúlt a papír halmokért. A kezébe rendezte őket, és felnézett Adrianra mikor az kérdezett tőle - Azt hiszem nincs - rázta meg a fejét, de ekkor újra belehasított a fájdalom és emlékeztette őt valamire. Pár pillanatra le kellett hunynia a szemét, aztán gondterhelten nézett fel ismét az igazgatóra. - Vagyis talán lenne még egy, de ígérem ez az utolsó - javította ki magát, és a hangján hallható volt, hogy valami nem teljesen okés vele kapcsolatban. Tekintete egy pillanatra az ablakon túli világra vándorolt, majd vissza fordult az igazgató felé. - Ez a város különleges igaz? Nem véletlen, hogy itt tömörülnek a képességgel rendelkezők. Nem akarom faggatni ezzel kapcsolatban, mert nem ez a munkám, de mondja meg nekem őszintén. A város erősíti a képességek hatását? - kérdezte, és nagyon komolyan nézett a másik férfira, ha amaz válaszolt, és váltottak még pár szót az üggyel kapcsolatban, Kuro végül bárhogy is zárult a beszélgetés, oda nyújtotta a jobb kezét, és ha Blake elfogadta kezet rázott vele. - Legyen további szép napja! - mondta majd az iroda ajtaja felé vette az útját kezében a két papírhalommal. 

Adrian figyelmesen szemlélte a homlokához kapó férfit. Nem tudta eldönteni, hogy pusztán az ő szavain gondolkozik ilyen erősen, van esetleg fejfájás gyötri. Bármelyik is volt, Kuro hamarosan megszólalt, és a szavaiból az igazgató azt vette ki, hogy valóban nem akarják letámadni Yoruki-t, pusztán a nyomozás miatt szeretnének vele elbeszélgetni - Mindenképpen így lesz - bólintott beleegyezően. Alphons ügyeivel kapcsolatban Adrian kicsit ráncolta a homlokát, mert sejtette, hogy az nem lesz egyszerű megszerezi, amit a szemfedős kért, de kissé bizonytalanul végül erre is rábólintott. Ed-et illetően hátradőlve válaszolt, a kelleténél talán kissé komorabb arccal - Edward McKelley elég idős ahhoz, hogy egyedül is beszélhessenek vele. A legtöbb ügyét egyedül szokta intézni, higgye el, képes lesz kezelni a dolgot. A mobilszámát megtalálják az aktáján. Nem hiszem, hogy visszakozna a találkozót illetően, elvégre ő is tudni akarhatja, mi történt a barátnőjével és a családjával - Adrian sosem rajongott Edward-ért, legfőként azért, mert nagyon emlékeztette őt az édesapjára, akivel az igazgató sosem találta meg a közös hangot. Ennek oka feltehetően az volt, hogy McKelley nem volt hajlandó leállni az Artana múltját érintő kutatásokkal, annak ellenére, hogy Adrian többször figyelmeztette, hogy hagyjon fel a dologgal. Végül aztán megtörtént a tűzvész... és Ed ahelyett, hogy tanult volna az apja hibájából, folytatta annak bolod kutatásait. Adrian egy kicsit gondterhelten felsóhajtott az emlékek hatására, aztán Kuro-ra nézett - Van még valamilyen kérdése? Csak mert eléggé sűrű napjaim vannak mostanában... - közölte, jelezvén, hogy részéről örülne annak, ha hamarosan lezárnák a beszélgetést.

Kuro elkomolyodott mikor Adrian belekezdett a válasz adásba. Karjait összefonta a mellkasa előtt és slgondolkozva hallgatta az igazgatót. Nem tetszett neki, hogy ennyit habózik, és sejtette, hogy nem oszt meg vele mindent, de csöndben maradt egészen addig, míg a férfi minden kérdésére válaszolt. Majd biccentett egyet. - Értem - kezdte, majd ujjait a homlokához érintette, amikor hirtelen belehasított a fájdalom. Lehunyta a szemét, és mélyen beszívta a levegőt, miközben erős követelőzést érzett mélyen belülről. Mikor kifújta, mit sem törödve a fájdalommal válaszolt az igazgatónak. - Köszönöm a megértést a lánnyal kapcsolatban, ha megtalálták, mindenképpen szóljanak. Nem fogunk ide csödülni, de azért szeretnénk tudni, hogy jól van, amikor meg készen áll, csak küldjenek el valakit a templomba - egy pillanatra elhallgatot és az erősödő fejfájásról tudomást se véve eltöprengett mit osszon meg a másikkal. - Körbe kérdezünk a kórházban, és meglátogatjuk a fivért, ha lehetséges Alphons ügyfeleiről, és ügyeiről is kérnék egy listát - mondta aztán a fiúra gondolt aki szóba került, és az igazgatóra nézett - Esetleg el tudna intézni egy találkozót ezzel a McKelley fiúval? Szeretném, ha esetleg maga vagy valaki akiben bízik jelen lenne, hogy tudja nem kell mitől félnie és csak segíteni akarunk - ismertette a tervét a férfival és kérdőn nézett rá, hogy erre vajon mit fog mondani. Jobb lett volna sietnie és nem kitérni az ilyen dolgokra, de ezek fontosak voltak és muszáj volt a lehető leghamarabb elintézni amit lehetett. A fejfájás, a vérszomj és a démonok várhattak. Majd ha vissza ér a Templomba tarthat egy kis szünetet, miután oda adta a kellő infókat a lányoknak, de most muszáj volt még egy picit koncentrálnia. 

Adrian egy rövid bólintással jelezte, hogy örül annak, hogy végül sikerült elrendezniük a dolgot Mr. Filligan-nal. A szemfedős férfi arcán megjelenős mosoly láttán eléggé vegyes érzelmei voltak - valamennyire örült annak, hogy ez a személy láthatóan nem egy kegyetlen, szigorú inkvizítor, aki máglyára küld bárkit, aki gyanús, de ennek ellenére a mosoly el is bizonytalanította, mert úgy érezte, ezzel próbálnak a közelébe férkőzni, hogy több információt szedjenek ki belőle... Kuro megállapítására a különlegesekről szintén egy rövidet bólintott - Igen, meglehetősen sokan találnak itt otthonra - tette hozzá. Nem igazán akart beszélni a város vonzó erejéről, mert nem tudta, hogy ez a dolog mennyire köztudott az egyház emberei között. A kérdéseket kicsit előredőlve hallgatta, majd egy rövid ideig elgondolkodva forgatott egy tollat az ujjai között - Természetesen megértem, hogy beszélni szeretnének Yoruki Stern-el hiszen az is lehet, hogy szemtanú a gyilkosság ügyében... - egy picit még habozott, de aztán meghozta a döntést, ami a város érdekeit szolgálja - Ha előkerül a lány, biztosítjuk a lehetőséget, hogy beszéljenek vele. Bár lehet, hogy erre nem azonnal kerülhet sor, mivel számolnunk kell azzal, hogy a lánynak idő kell, amíg megnyugszik... De mindenképpen sort kerítünk a találkozóra minél hamarabb. Ismerősöket tekintve... - Adrian ismét kicsit eltöprengett, aztán folytatta - A szülők ha jól tudom, nem igazán éltek komolyabb társasági életet... Mrs. Stern ápolónő volt a helyi korházban, így a legtöbben szerették, viszont a munkán kívül nem igen járt el közösségbe... Mr. Stern ügyvéd volt, így neki elképzelhető, hogy voltak ellenlábasai... Ezen kívül Alphons van egy bátyja a városban, akivel nincs túl jó viszonyuk... De nem hiszem, hogy csupán az örökségért, vagy hasonlókért Rudolph gyilkosságra vetemedne... Ami a lányukat illeti - itt Adrian ismét tarott egy kis szünetet, hiszen el kellett döntenie, mennyit árul el abból, amit tud. Sejtette, hogy Yoruki, és így a lánya is belekeveredtek a város múltját érintő kérdésekbe - a McKelley gyerekkel együtt -, de nem gondolta volna, hogy emiatt gyilkolták volna meg a Stern szülőket - Az átok nem így szokott működni... általában balesetben, vagy betegségben halnak meg a hozzátartozók - Az igazgató nem szívesen fedte volna fel Artana múltját az egyház előtt, hiszen ha boszorkány keveredik a dologba, az ilyen alakok mindig sokkal agresszívabbá válnak az télkezést tekintve... - Ha esetleg erre utaló nyomok kerülnének elő, ráérek akkor beavatni őket bármi ehhez hasonlóba - döntött, majd így válaszolt Kuro-nak - Yoruki az iskolában eléggé visszahúzódó szokott lenni. Van egy-pár közelebbi barátja az önvédelmi klubban, illetve mostanában jóban van egy Edward McKelley nevű fiúval - Kasa Stern megemlítése egyáltalán az eszébe sem jutott, hiszen a férfi kiléte egyelőre a saját húga előtt is titok volt - ráadásul, szinte teljesen kizárt, hogy köze lehet a gyilkosságokhoz.

Kuronak valamiért első látásra szimpatikus volt Blake és ezt mosoly formájában mutatta ki. Bár mosolya nem volt túl nagy, de azért látható volt az arcán. Az első szavaira felcsillant a szeme, és a mosolya szélesedett. - Á nem volt vele sok probléma, csak kicsit zavaró a hozzáállása a különlegesekhez, de miután ezt a nézeteltérésünket tisztáztuk, minden kérdésünkre válaszolt - legyintett és mikor az igazgató újra helyet foglalt és a papírok felé intett ő is közelebb lépett és a kezébe vette a legfelső papírt amire nevek és adatok voltak felírva. A kérdésre felnézett egyenesen Adrian szemébe. - Úgy látom elég sok különleges él ebben a városban - sóhajtott, ez csak amolyan megállapítás volt a részéről - Nos igen lenne még pár kérdésem, remélem tud segíteni - mondta visszatérve az eredeti kérdésre, és visszarakta a papírt a megfelelő halomra. - A Stern lánnyal és a családjával kapcsolatban. Szeretnénk beszélni a barátokkal és ismerősökkel, hogy kiderítsük volt e bárkinek indítéka, vagy tudnak e valamit, valamint ha elő kerül a lány, az egyik beosztottam szívesen beszélne vele. Nyilván tapintatosan, és mondjuk a maga társaságában, de remélem megérti, hogy a lehető legtöbbet meg akarunk tudni az ügyről, és szeretnénk a lehető leghamarabb elkapni a gyilkosokat, nehogy hasonló előforduljon - Kuro próbálta finoman kezelni a helyzetet mert tudta, hogy fiatalok esetében az ilyen nem könnyű, és mivel tudta, hogy Mr. Blake az iskola igazgatója azt is sejtette, hogy leginkább most őt kell meggyőznie. Végig figyelte a férfi arcát és próbálta leolvasni róla a gondolatait, érzelmeit, mert úgy tűnt neki, hogy ő egy fontos ember ebben az abnormális városban, és az ilyeneket jobb kiismerni, és megnyerni maguknak. 

Adrian csukott szemmel épp azon kezdett merengeni, hogy felhívja Sarah-t, hogy hozzon neki valami ebédet... amikor kopogtattak az ajtón. Még ideje sem volt kiszólni, csak előredőlve rendezni az arcvonásait, amikor az ajtón belépett egy szemfedős, fekete alak - Ah, igen. Üdvözlöm! - köszöntötte Kuro-t az igazgató, majd felállt, és kezetfogott vele - Remélem Mr. Filligan mindenben a rendelkezésükre állt. Tudom, hogy nem egy túl könnyen kezelhető személy... de a munkáját mindig precízen elvégzi - Adrian tényleg reménykedett benne, hogy a rendőrfőnök nem problémázott túl sokat azon, hogy át kellett adnia az ügyet, és az irányítást néhány külföldről jött különlegesnek... A férfi válaszát követően Adrian az asztalán lévő két papírhalom felé intett, miközben visszaült a székébe - Itt vannak a papírok, amiket kért. A különlegesen aktái, és az új lakosok adatai fél évre visszamenőleg. Remélem, a segítségükre lesznek, hogy megoldják ezt az igencsak kellemetlen ügyet. Van bármi kérése, vagy kérdése még, amire tudok válaszolni? - kérdezte a szemfedős alaktól, bár reménykedett benne, hogy az egyháztól jött férfi csak a papírokért jött, és hamar békén hagyja. De az élet ritkán igazságos, így Adrian felkészült arra, hogy megválaszolja Kuro kérdéseit - bár abban biztos volt, hogy mindenáron védeni fogja a városban élő különlegeseket; legfőképp a diákjait.

Kuro a hivatalhoz menet a gondolataiba merült. Általában nem igen szeretett egyedül lenni, ezt kompenzálta Tsuki és Naito, de a kapitányságra nem akarta elvinni a két állatot, hiszen csak problémát szült volna na meg ott voltak a lányok. Arra viszont, nem gondolt, hogy ma még máshova is kiruccanást tesz egyedül. Sóhajtott egyet gyaloglás közben és vissza gondolt a kirohanására amit előadott. Tulajdonképpen nem volt vészes és igaza volt, de meg kellett volna őriznie a hideg vérét. A baj csak az volt, hogy érezte az erejét, érezte ahogy a vére másképp csordogál, ahogy a lapockájánál bizsereg a szárnyai helye. Megborzongott az emléken és a tökéletesen épp jobb szeméhez nyúlt, amit persze fedet a szemfedő. Felsóhajtott és leengedte a kezét, szívesen levette volna ezt a vackot, de hát az emberek félnének tőle tudta jól, ráadásul a tágy varázs ereje amit Hanna büvőlt belé még működött és továbbra is elnyomta Lucifert, bár valamiért ebben a városban a démon erősebbnek tűnt. Érezte az erejét és a vérszomját a szabadulási vágyát. Egy másik életben talán ők ketten barátok lehettek volna a képessége által, de itt nem voltak, és Kurot eldobták, elhajították. Az élet kegyetlen még a démonokkal is. A férfi nem sokáig töprenghetett ezeken mert megérkezett a hivatalba, és miútán elmondta ki várja, oda is kisérték Adrian Blake irodájához. Bekopogott majd benyitott, és rögtön felmérte a terepet. Az óvatosság és az alaposság sose ártott, mikor az ikrek vele voltak, Kuro rájuk hagyta ezt a feladatot, mert tudta Randy sokkal éberebb mint ő. Most viszont egyedül volt, vagyis neki kellett figyelnie mindenre. Belépve a helyiségbe köszönt - Jó napot Mr. Blake! A nevem Kuro, a Purgatorius Ignistől jöttem, a papírok miatt - mutatkozott be, és becsukva az ajtót közelebb lépett, hogy kezet fogjon a férfival. Egyszem sárga szeme kíváncsian és kutatóan figyelte a másikat.