FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Időközben Rachel is befejezte az evést - Köszönjük szépen az edébed - mosolygott Akatsuki-ra. Szívesen mondta volna, hogy nagyon finom volt... de nem volt szíve füllenteni a lánynak, ha már egyszer ilyen hamar sikerült összebarátkozniuk. Manato felajánlását hallva őszintén mosolygott a fiúra - Igazán hálás lennék érte - A vörös hajú lány kis okfejtését kíváncsian hallgatta végig, majd egy kis töprengés után válaszolt - Szerintem ő csak szeretné megtanítani a diákokat hogyan védjék meg magukat... Nem hiszem, hogy gondolna arra, hogy valaki megtámadná... - Az időpontot illetően ismét elgondolkodott egy kicsit, miközben a kissé elpilledt Ry fejecskéjét simogatta - Holnap nincs ügyfélfogadás a titkárságon, így legkorábban holnap után tudnánk elmenni... De ha más programotok van, akkor nekünk később is tökéletesen megfelel - jutott eszébe a sok még kipakolásra váró doboz.

Akatsuki hamar végzett kis adagjával, majd még megsimogatta a letett nyúl kobakját, ki szinte azonnal el is tűnik a fal mögött.Kíváncsian figyelte a páros beszélgetését. ~Manato és az udvarlás...~ enyhén megcsóválta fejét, hogy a bátyja, hogyan is próbálkozik. -Rendben, úgy is érdekel, ki ilyen merész, hogy verekedni tanítsa a diákjait, főleg, hogy akár ellene is fordulhatnak. Ahogy mesélted passzív képessége van, szóval nem is nagyon tud védekezni, hacsak nem saját erejéből -mondja levezetését.

A fiú bátran bólogat Rachel válaszára. Gondolta, hogy a három nyúl nem mindig ilyen virgonc és energia dús. Végignézte, ahogy a húga bánik a jól lakott nyulat majd újra Rachel felé néz. -Örülök, hogy így gondolod. Még ha kicsit érdekes párost is alkotunk kimerítve a testvéri szeretet fogalmát. Ha gondolod veled tartok a klub miatt.- mondta szelíden közben tovább fogyasztotta tányérja tartalmát. Összenéznek megint csak és bólintanak egymásnak. -Rendben, mikor menjünk?

Rachel kicsit elnevette magát Akatsuki válaszán - Hát, az azért túlzás... Il-t nehéz bármire is befogni. De Py-t és Ry-t se könnyű, ha valami rajzfilm megy a tv-ben... Olyankor nem lehet őket kirobbantani onnan - nézett a jóllakott nyúlra, aki a hasát megsimogatva jelezte a vörös hajú lánynak, hogy már tele van, majd egy hálás intéssel köszönte meg, hogy Akatsuki letette őt a földre. Természetesen ő is egyből a doboz felé vette az útját, amiben Il időközben újra teljesen elmerült. Időközben Ry is eltüntette a tálból a gyümölcsöket,de ő szépen nyugodtan elhelyezkedett Rachel ölében, immár egy fokkal kevésbé riadtan. Manato válaszára a lány mosolyogva rázta meg a fejét - Ugyan, dehogy is. Másokkal tölteni az időt sosem elpazarolt idő - felete a fiúnak - Amúgy is, ha nem találkozunk, valószínüleg otthon henyélnénk a kanapén - emlékezett vissza Rachel, mivel töltötték az elmúlt napokat a három nyuszival. Bár eközben legalább hétszer újranézték a trió kedvenc rajzfilmsorozatát... -  Egyébként is bemennék az iskolába, az önkéntes klub miatt - tette még hozzá mosolyogva, majd Akatsuki felé fordult - Ha bent van a tanár úr, akkor természetesen. Az is lehet, hogy még szeptember előtt be tudsz csatlakozni az edzésbe is.

Lassan evett, mondhatni lassabban, mint szokott, ami neki is furcsa volt. A főzést illetően bátorító pillantásokat küldött Rachel felé. -Nem nagy gond az, hiszen biztosan van valami olyan, amivel kompenzálod ezt. Meg ott vannak a nyulak is, ők is biztosan segítenek amiben csak tudnak. -próbált bátorító lenni. Mikor az apját említette Akatsuki egy pillanatra elgondolkodott. ~Miért az apja? Az anyja miért nem?~ Ritkának gondolta, ha egy családban a férfi főz a nő helyett. Viszont néha ezt Manato is gyakorolhatná. Még a végén elfelejti a dolgokat. Mikor a barátságos nyúl odalépdelt hozzá, abbahagyta az evést és megvárta, míg megsimogatta. -Egészségedre! Esetleg kérsz még? -kérdezte barátságosan, de a ragadozó nyúl már el is trappolt a dobozhoz. Ezt egy puffanás adta tudtára. Ha Py kér még ad neki, ha nem, megfogja és lehelyezi a földre, hogy ne huppanjon akkorát, mint a rosszcsont Il. Aka csak akkor kapta fel a fejét, mikor az önvédelem tanárról volt szó. -Egyetértek Manato-val. Ha nem nagy gond, megtennéd ezt értünk? - barátságosan tekint a lányra, hiszen nagyon is érdekelte a különös tanár, aki hajlandó olykor elverettetni magát a diákjaival.

A fiú a lány bátorító szavára hamis mosolyát felváltotta egy őszinte. ~Igaza van. Aka mindig itt van velem. Szinte egy a bioritmusunk is. De... nehéz elképzelnem, hogy ennek egyszer vége. Mikor tényleg talál valakit.~ Egy rövid pillanat erejéig felderengett az az éjszaka, mikor majdnem végleg búcsút kellett mondania mindenkijétől. Talán azóta kevésbé fél. Kevésbé féli a halált és képes vele szembe nézni. Szerencséjére Rachel azonnal kirángatta ebből a gondolat menetből és mosolyogva nézett a lány kék szemeibe. -Valóban nem. Nem lehet mindig instant leveseket és szendvicseket enni. Olykor jó mást is fogyasztani. - mondta és hallgatta húga válaszát. Jól esett neki, hogy elmondta a lány mennyire jól is esett neki, még ha újra is kellett melegíteni, a meleg étel amit elé rakott. Rachel ajánlatára bólibtott. -Rendben! De csak ha neked is ott van dolgod. Így is biztos sok idődet elvettük valami mástól. - valaszolta kicsit bűntudatosan, de annál őszintébben.

Manato kis eltöprengését látva Rachel kissé kíváncsi lett, hogy van-e valami az ikrek között, ami még nem tudott meg... De amikor mintha kissé elkomorodott volna a fiú arca, mosolyogva szólalt meg - Ez biztosan olyan ikrek közötti dolog lehet - A testvérek történetét érdeklődve hallgatta, és örült, hogy nem is tévedett akkorát Manato-t illetően - Szerintem jó dolog az, ha egy fiú tovább jut az egyszerű pirítósnál. Nekem sajnos a főzés nem az erősségem... - mondta, ami talán érthető is volt, hiszen Rachie hiába kóstolta meg azt, amit főzött, nem tudta megmondani, hogy finom-e, vagy sem. Bár a nyuszik még sosem panaszkodtak... Kivéve, ha odaégetett valamit  - De az apám is egész kiváló szakács - tette még hozzá. Persze, ezt is csak az alapján tudta, amit mások mondtak az apja főztjéről... Il és Py időközben végeztek az adagjukkal, és míg a kedvesebbik nyúl odament Akatsuki-hoz, hogy megsimogatva a kezét megköszönje az ételt, Il se szó, se beszéd leugrott a földre, és visszatalpalt a félig már kirámolt dobozhoz - Visszatérve a beiratkozáshoz... Ha gondoljátok, szívesen elkísérlek benneteket - ajánlotta fel a testvéreknek - Akár az önvédelemtanárt is be tudom mutatni, ha bent van az iskolában - fordult a vörös hajú lány felé. "Úgy is be kellene mennem rákérdezni az Önkéntes Klubbra..."  - gondolta magában, hiszen miért is ne kösse össze a kellemeset a hasznossal.

Aka is figyelte, ahogy mindenki eszik. A három nyúl, Rachel és a bátyja. Bár furcsálta a ragadozó nyulat, nem kérdezett. -Így van. Jól esett, hogy mire haza estem volt kész étel és nem csak egy szendviccsel kellett beérnem éjszakára. Anyuékat is meglepted vele, de megérte olykor-olykor besegítenünk anyunak. - helyeselt bátyja szavaira. Az adagja valóban kicsi volt, amit szedett. Magának is furcsa volt, hiszen az előbb úgy érezte majd megvesz az éhségtől. Elkezdett enni,de érezte Manato tekintetét magán, ellenben nem szól. A saját tányérjával foglalkozik.

Manato barátságos pacsizást követően figyelemmel kísért húga tolvajlását, mit megmosolygott. Talán még ennyire óvatosan nem emelt el semmit. Megvakarta fejét, mikor húga egy kis időre eltűnt. -Bárcsak tudnám, hogy érti ennyire, mire gondolok.-nézett kicsit elgondolkodva. Szemei az ablakon túli világba meredtek. ~Remélem nem Nachtigall áll a dolgok mögött. És hogy ő tényleg a húgom és csak jó a kapcsolatunk.~ Egy rövid időre elkomorult arca, de szinte azonnal rendezte egy mosollyal. -Nem mindig, de általában ő. Olykor nekem is oda kell állnom a tűzhelyhez, hiszen volt, hogy Aka sokkal később ért haza. Olyan nyolc kilenc körül, míg én már délben otthon voltam. De megérte! - válaszólta, majd ha Rachel szedett, ő is megpakolta a tányérjár. Aka-tól átvette a kis gyümölcs keveréket és lerakta Rachel mellé. Figyelte, ahogy az ijedős is nekifog az étkezésnek csak ezt követően szúrt fel a villájára némi húst és salátát. Olykor rásandított húgára, ki ugyan csak szedett, de magához képest keveset.

Py természetesen nagy lelkesedéssel pacsizott le Manato-val, elvégre ő minden ilyesmire nyitott volt. Il-t már egyáltalán nem érdekelte az érem, így Akatsuki teljesen egyszerűen el tudta azt venni mellőle. Rachel Manato megjegyzését egyáltalán nem vette magára, inkább csak megmosolyogtatta a gondolat, hogy Il talált magának egy hasonló személyt. Ry ennivalóját illetően látta, hogy az ikrek szó nélkül megegyeztek valamiben, és ez neki elég is volt, mert tudta, hogy Akatsuki ki fog találni valami megfelelőt a nyuszinak, így az ijedőssel az ölében visszaült az asztalhoz. Manato szavait hallva rámosolygott, majd elkezdett szedni a salátából és a húsból - Mindig Akatsuki főz rátok? - kérdezte a fiút közben. Igazából el tudta volna képzelni Manato-t fakanállal a kezében, és szakácskönyveket lapozva. Amikor a testvérek letették az asztalra a tálnyi édes gyümölcsöt, Rachel hátrább dőlt, hogy Ry is fel tudjon nézi az asztalra. A nyúl kinézett az asztallap alól, és a tekintetével a vörös hajú lányt kereste. Pár pillanatig csak nézte a gomb szemeivel, aztán érezhetően megnyugodott, és a tál felé nyúlt, amit Rachel közelebb tett hozzá, hogy ehessen - Azt hiszem most már rendben lesz - mondta az ikreknek mosolyogva, miközben Ry is elkezdett enni a testvérkéihez hasonlóan. Miután végignézett a három végre nyugton ülő nyúlon, elégedetten felsóhajtott, aztán ő is a tányérja felé fordította a figyelmét. Felszúrt a villájára a salátából egy adagot, és elkezdett enni. Érezte a fogai közt a ropogós, friss zöldségeket, és a meleg húst... Viszont, semmilyen ízt nem érzett. Az évek alatt már megszokta az érzést, hogy evés közben nem érzett ízeket, így továbbra is vidám arccal ette Akatsuki főztjét, ami biztosan nagyon finom lehetett.