Akatsuki mosolyogva látta, ahogy a két nyúl az ebédjüket fogyasztják. Ha Il nem telepszik rá az éremre, elveszi és zsebre teszi. Majd Manato és Rachel felé néz, kik a harmadik nyúlról tárgyalnak. Bátyja pillantására pedig eltűnik a függöny mögött. Kezébe vesz egy nagyobb barackot és orrához emeli. Elég édesnek találja majd banánt is vesz le a polcról. Azt is megszagolja, de azt visszateszi és egy másikat keres. A harmadik próbálkozásra megtalálta az igazit így libben elő a függöny mögül. Megmosta a barackot, megbucolta és egy tálba darabolta. A banánt is megpucolta, felszelte és elkeverte a barackkal. A konyha szekrényből mézet vadászott elő, tett bele pár kanállal és jól összekeverte, de nem törte össze. Átadta Manato-nak, aki Rachel elé helyezi, hogy a nyúl hozzá férjen. Viszont Ry megérezheti azt, amiről Manato sem tud, mégpedig Nachtigall világos fivérét.
Manato örült, hogy Rachel-t valamennyire megnyugtatta azzal, hogy elfogadják őket olyannak amilyenek. Py simogatását aranyosnak gondolta és ha a nyúl beleegyezik, le is pacsizik vele. Aka és Rachel megjegyzésére bólintott nevetve. -Így van. De nem tudom, hogy Il-től vagy Akatsukitól feljek jobban. - természetesen ezt nem bántásnak mondta, amit Aka nem is értett félre, de kicsit felve tekintett Rachel felé. ~Hiszen, mi sem vagyunk különbek.~ Nezett húgára, ki szóvá is tette a dolgot. Rachel szavain meglepődött, hiszen eddig is érettnek gondolta, de most méginkább. -Igaz, bár kicsit modorálhatnánk magunkat, hiszen mégis mi vagyunk a vendéglátók.-húzódott arcára egy mosoly. Amikor előkerült az ijedős is bátorítón mosolygott rá. Rachel szavaira, álára helyezte kezét és gondolkozni kezdett. Aztán egy sokatmondó pillantást vet húgára, ki azonnal bólint és egy kis időre eltűnik a függöny mögött, mi egy kis mélyedést takar, sok polccal. -Vegyél bátran Rachel! Jut mindenkinek elég. Akatsuki elég nagy adagot dobott össze nekünk. -dicsérte meg húgát és Rachel felé fordította a merő eszközöket.
Rachel egy hálás mosollyal viszonozta Manato szavait. Tudta, hogy a három nyúl nem egyszerű eset, de nagyon jól esett neki, hogy az ikrek ennek ellenére próbáltak közelebb kerülni mind a négyükhöz. Ahogy mindketten felemeltek egy-egy plüsst, Rachie kicsit felkuncogott Akatsuki megálapításán - Szerintem is így van - értett egyet a lánnyal. Py hálásan simogatta meg manato kezét, amikor a fiú feltette az asztalra, és ő türelmesen kivárta, amíg megkapta a salátát. Il ellenben folyamatosan izgatt-mozgott, amíg végre meg nem kapta amit akart. Amint a kezébe vette az első hús falatot, már el is feledkezett az éremről, amit letett maga mellé. Akatsuki szavain kicsit elgondolkodott a lány, mielőtt válaszolt volna - Szerintem ez jó dolog, hiszen ez mutatja, mennyire őszinték vagytok az emberekkel. Hogy nem próbáltok másnak látszani, mint amilyenek vagytok - mondta el a véleményét a testvérek viselkedéséről. Ő valóban örült annak, hogy Akatsuki és Manato is ilyen közvetlenül, és fesztelenül viselkedik előtte. Az pedig, hogy Akaszavaival élve nem százasok... "Teljesen igaza van, mindenkinek megvannak a maga problémái..." - nézett a finomnak tűnő húsok felé. Amit érzett, az nem szomorúság volt, inkább... hiányérzet... A vösös hajú véletlen kis balesetét aggódva figyelte, de szerencsére Manato azonnal ott termett, meggyógyítani a sebet. "Ilyen egy jó testvér!" - mosolyodott el Rachie az ölelkező páros láttán - Biztosan így lesz... - nézett a lány a két asztalon ülő nyúlra, akik immár egészen otthon érezték magukat. Rachel tudta, hogy a nyuszik viszonya az emberekhez részben az ő érzésein, és véleményén alapszik, így örömmel látta, hogy Py és Il milyen hamar összebarátkozott Manato-val és Akatsuki-val. Ry félelme viszont még mindig furcsa volt... Elvégre ő egyáltalán nem tartott az ikrek egyikétől sem. "Érezhet valamit, amit én nem...?" - gondolta, miközben leguggolt Ry-hez - Biztos nem jössz ki? - kérdezte tőle szelíden, mire a plüss pár pillanatig csendben figyelt, majd gyors léptekkel a gazdájához szaladt. Rachel magához ölelte a kis ijedőst, és úgy állt fel - Hát, az biztos hogy Ry nagyon szereti a gyömülcsöket... főleg az édeseket... - válaszolta Manato-nak, miközben a kezében lévő nyuszi fejét simogatta - Azt nem hiszem, hogy visszautasítaná... - Ry óvatosan felpillantott Rachel karjainak takarásából, és aprót bólintott a fiú felé.
Aka óvatosan szedett adagot Il-nek és óvatosan lépdelt, hogy ne rúgja fel a plüsst. Letette az asztalra és majdhogynem szinkronban emelte fel Il-t Manato-val. -Úgy látom megtaláltuk a számunkra közel álló nyulakat.- mosolygott majd lerakta a húsos tálkához. Míg Manato elővette a salátát Rachel-re nézett. -Semmi gond Rachel. Mindenkinek megvannak a maga problémái. Mi sem vagyunk százasok, hiszen előtted is pont ugyan úgy nyírjuk egymást, mintha nem lennél itt. - mondta mosolyogva és darabolni kezdte a hagymát ám elvágta az ujját. Szeretett bátyja pedig meggyógyította és átölelte a nyaká hálája jeléül. Magának is megterített, de nem ült le, ha Rachel elmondja mi Ry kedvence azt hozza. Amennyiben nem, leül és ha rá kerül a sor szed magának.
Rachel válaszára egy szomorút sógajtott majd bátorítón a lány vállára helyezte kezét. -Ne aggódj, elfogadjuk így is ezt a három rosszcsontot. Hozzá kell szoknunk, hiszen... sem Akatsuki sem én nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy kisebbeket is figyeljünk. - mosolya aranyosnak mondható. Aka visszaszólására elgindolkodva figyelt. -Nem ezt mondtam, de ha gondolod ledobhatnál néhány kilót, hogy utánad néztenek más hímek. - cukkolta megint csak húgicáját, ki eddig nem létesített más fiúval kapcsolatot. Leszámítva a verekedéseket és ha valaki csak úgy rácsapott hátsó felére. Olyankor tette azt, hogy megfordult és elszámolt tízig. Addigra Aka már a vért is letörölte ökleiről. Py megrángatta a nadrágját majd felé nyújtotta plüss mancsait. Lehajolt hozzá, felemelte, kicsit megsimogatta a fejét és felrakta az asztalra. Egy tálat odarakott Rachel mellé, hogy abba adja majd a salátát. Il hús adagját kicsit távolabb rakta, hogy ne bántsák egymást. Előveszi a hűtőből az előkészített salátá, amibe Aka beledarabolta a lilahagymát, ám megvágta magát. Azonnal szájába vette sérült ujját. A salátát átvette húgától majd begyógyította a sebét. -Ugyan Rachel! Nem gond! Majd megbékélnek ezzel is és egyszer talán Ry is elő mer jönni az asztal alól. - közben összekeverte a salátát, szedett a nyúlnak és Rachel-nek adta át a tálat. Biztosan nem tudunk kedveskedni valamivel a kicsi Ry-nek?- kerdezte az asztalra nézve.
Manato kérdésére Rachel továbbra is kissé fáradt arccal bólintott - Mondhatni... Nem túl osztozkodós fajta, és ha valamit megkaparint, azt nehezen adja ki a kezéből - válaszolta, miközben a kis izgő mozgó rosszaságot figyelte. Szerencsére láthatóan az ikrek nem voltak mérgesek Il-re, ami megnyugtatta a lányt. Nem szerette volna, ha egy ilyen kalamajka miatt menne tönkre az egészen jól induló barátságuk. Amikor Akatsuki beleegyezett a cserébe, Il boldogan kezdett mozorogni Rachel kezében, így a lány inkább letette a rosszcsont állatot - Rendben, és mégegyszer elnézést kérek Il nevében is - mondta a lány Akatsuki-nak, miközben az említett nyúl a vörös hajú lány lábánál körözött, hogy mikor kapja meg végre a beígért hús. Rachel a másik két nyúl felé nézett. Py meghallván, hogy ő is kaphat valamit szintén bejött a konyhába, megrángatta Manato nadrágját, és ha a fiú lenézett ré, a mancsaival jelezte, hogy szeretné, ha a fiú feltenné az asztalra - Py-nek tökéletesen megfelel a saláta, igaz? - kérdezte Rachel, és Py egyetétően bólogatott - Ry meg... - guggolt le, hogy megnézze a még mindig az asztal alatt rejtőzködő harmadik nyuszit - Te kérsz valamit? - kérdezte tőe kedvesen, de az ijedős plüss csak tagadóan rázta a fejét, és visszahúzódott az asztal takarásába - Azt hiszem Ry most nem éhes... - mondta a lány felállva. Kissé furcsállta Ry a szokatlannál is ijedtebb viselkedését, de ezt betudta az ismeretlen környezetnek, és a még újnak számító embereknek. Rachel ezután Manato felé fordult - Bocs, hogy ennyi gondot okozunk... Nem igazán vannak más emberekhez szokva...
Aka átnyújtotta a nyulat gazdájának, majd megdöntötte fejét. Figyelte, ahogy Rachel csereüzletet ajánl a kis plüsnek. Ahogy végigmérte Manato-t kuncogott. -Úgy látom nem csak én idegesítelek. - mikor az étkezésére tett megjegyzést elhúzta száját. -Ezzel most azt mondtad köver vagyok? - tette csípőre kezét és szúrósan néz a fiúra. Majd mikor Il felé nyújtotta az érmet nyúlt volna felé, de az elhúzta. Gonoszan nézett a nyúlra, majd Rachel mondatára figyel. - Ugyan, jut elég. De akkor a többieknek is illene adnom valamit. Ha gondolod hívd ide őket és adok mindenkinek mindent. - mondta mosolyogva és megkerülte a nyulas lányt majd elővett három műanyag tálat. Nem bízik annyira a három rosszaságban. Szedett Il számára egy kisebb adag húst, de nem keveset. Ha kér úgyis jut még, ha igényt tart rá. Közben Rachel-nek is ad tányért, villát és egy pörköltes kanalat a tálba, amibe a húskockák voltak. -Mindjárt készítem a salátát hozzá. - mondja, majd Manato-nak is megterít. Ha a lány elmondja mit szeret a másik két nyúl, azt is az asztalra teremti.
Átnyújtotta a lánynak a szénsavas vizet. Ő nem ihatta a refluxja miatt, de Aka olykor-olykor használt sütéshez, mi kiűzte a gonosz buborékokat. Vagy ép ő fogyasztott belőle. Húga mentőakciójára mosolygott egy nagyot majd Rachel sóhajtására felfülelt. -Ezek szerint a kis Il mindig ezt csinálja? - kérdezte kíváncsian. Ténylegesen érdekelte a három nyuszi milyen, hisz jelenleg Rachel az egyetlen támaszuk. Aka ételes megjegyzésére lebigyesztette a száját. -Na, de te nem is eszel annyit! - nyavajogta gyermekiesen. Természetesen tudta, hogy Aka komolyabb sport teljesítményei megkövetelik, hogy emberes, még ha helytelen is a megfogalmazás egy nő esetében, adagot képes betermelni. Főleg ha mellé még nagylány is szeretett kis húga. Olyankor pedig jobb ha katonás fegyelmet erőltet magára különben a tányéroknak is annyi lenne. Figyelemmel kísérte mire jut a két lány és a makacs nyúl.
Rachel örömmel vette Manato ajánlatát. Sokat jelentett neki, ha valaki így törődött a kis barátaival - Szénsavasat - válaszolta a fiú kérdésére. Igaz, hogy az ízeket nem érezte, de a szénsav buborékosságát igen, így ezzel mégiscsak érdekesebbé tudta tenni az italt mintha csak sima víz lett volna. Il igencsak önző viselkedését látva fáradtan sóhajtott, hiszen sejtette, hogy nem lesz egyszerű kikönyörögni a nyúltól az érmét... Akatsuki-ra nézve azonban támadt egy ötlete - Várj csak... - mondta, miközben felállt a székról, Ry-t óvatosan leengedve az öléből. Az ijedős plüss az Akatsuki-tól távolabbi oldalon mászott le a földre, és szinte azonnal fedezékbe vonult a lány elől az asztal egyik lába mögé. Rachel Aka felé tartva a kezét kérte el Il-t, aki ha a gazdájához került, továbbra is makacsul nézett, de legalább az ütögetést abbahagyta. A lány a fejét csóválva vitte Il-t a konyhapulthoz, és megmutatta neki a tál húst - Cserélünk? - nézett a nyuszira, aki amint meglátta a frissen sűlt hússzeleteket, lelkesen kalimpált az irányukba. Az ajánlatot hallva félredöntött fejjel nézett Rachie-re, majd Manato felé pillantott, mint aki eltöpreng azon, megéri-e annyit a fiú idegesítése, hogy ne kaphasson az ennivalóból. Pár pillanat múlva azonban döntött, és az egyik mancsával a szájába nyúlva kihalászta az érmet, és Akatsuki irányába tartotta, de ha a lány felé akart nyúlni, visszahúzta a kezét, és a tál felé bökött a másik mancsával - Azt hiszem, hajlandó visszaadni, de csak ha mégis adsz neki a főztödből - nézett Akatsuki-ra Rachel, reméve, hogy a lány azért nem lett nagyon mérges Il-re.
Aka figyelemmel kísérte a bemutatót, majd a támadást követően a húsra figyelt. Elővett egy tálat és abba helyezte a kész húst, míg az edény alatti tüzet eloltotta. Lilahagymát vett elő, mit megpucolt, mikor a kis agresszív nyuszika Manato-t kezdte ütögetni. Szinte két lépésben szelte át a konyhát, mire felkaphatta a kis agresszív méregzsákot és maga felé fordította. Nachtigal-lal kellett szembenéznie, mit Aka egy hirtelen jött fejfájással érzékelt. Amint újra normalizálódott minden, megrázta fejét és Rachel felé kukucskált, míg a nyúl a kezét püfölte. -Van ötleted, hogy vegyük ki?- néz rá kérdőn és Manato felé tekint. -Nem... ezért én fogom megenni. - vigyorodott el, majd közelebb lépett Rachel-hez és a reszkető másik nyúlhoz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Akatsuki mosolyogva látta, ahogy a két nyúl az ebédjüket fogyasztják. Ha Il nem telepszik rá az éremre, elveszi és zsebre teszi. Majd Manato és Rachel felé néz, kik a harmadik nyúlról tárgyalnak. Bátyja pillantására pedig eltűnik a függöny mögött. Kezébe vesz egy nagyobb barackot és orrához emeli. Elég édesnek találja majd banánt is vesz le a polcról. Azt is megszagolja, de azt visszateszi és egy másikat keres. A harmadik próbálkozásra megtalálta az igazit így libben elő a függöny mögül. Megmosta a barackot, megbucolta és egy tálba darabolta. A banánt is megpucolta, felszelte és elkeverte a barackkal. A konyha szekrényből mézet vadászott elő, tett bele pár kanállal és jól összekeverte, de nem törte össze. Átadta Manato-nak, aki Rachel elé helyezi, hogy a nyúl hozzá férjen. Viszont Ry megérezheti azt, amiről Manato sem tud, mégpedig Nachtigall világos fivérét.
Manato örült, hogy Rachel-t valamennyire megnyugtatta azzal, hogy elfogadják őket olyannak amilyenek. Py simogatását aranyosnak gondolta és ha a nyúl beleegyezik, le is pacsizik vele. Aka és Rachel megjegyzésére bólintott nevetve. -Így van. De nem tudom, hogy Il-től vagy Akatsukitól feljek jobban. - természetesen ezt nem bántásnak mondta, amit Aka nem is értett félre, de kicsit felve tekintett Rachel felé. ~Hiszen, mi sem vagyunk különbek.~ Nezett húgára, ki szóvá is tette a dolgot. Rachel szavain meglepődött, hiszen eddig is érettnek gondolta, de most méginkább. -Igaz, bár kicsit modorálhatnánk magunkat, hiszen mégis mi vagyunk a vendéglátók.-húzódott arcára egy mosoly. Amikor előkerült az ijedős is bátorítón mosolygott rá. Rachel szavaira, álára helyezte kezét és gondolkozni kezdett. Aztán egy sokatmondó pillantást vet húgára, ki azonnal bólint és egy kis időre eltűnik a függöny mögött, mi egy kis mélyedést takar, sok polccal. -Vegyél bátran Rachel! Jut mindenkinek elég. Akatsuki elég nagy adagot dobott össze nekünk. -dicsérte meg húgát és Rachel felé fordította a merő eszközöket.
Rachel egy hálás mosollyal viszonozta Manato szavait. Tudta, hogy a három nyúl nem egyszerű eset, de nagyon jól esett neki, hogy az ikrek ennek ellenére próbáltak közelebb kerülni mind a négyükhöz. Ahogy mindketten felemeltek egy-egy plüsst, Rachie kicsit felkuncogott Akatsuki megálapításán - Szerintem is így van - értett egyet a lánnyal. Py hálásan simogatta meg manato kezét, amikor a fiú feltette az asztalra, és ő türelmesen kivárta, amíg megkapta a salátát. Il ellenben folyamatosan izgatt-mozgott, amíg végre meg nem kapta amit akart. Amint a kezébe vette az első hús falatot, már el is feledkezett az éremről, amit letett maga mellé. Akatsuki szavain kicsit elgondolkodott a lány, mielőtt válaszolt volna - Szerintem ez jó dolog, hiszen ez mutatja, mennyire őszinték vagytok az emberekkel. Hogy nem próbáltok másnak látszani, mint amilyenek vagytok - mondta el a véleményét a testvérek viselkedéséről. Ő valóban örült annak, hogy Akatsuki és Manato is ilyen közvetlenül, és fesztelenül viselkedik előtte. Az pedig, hogy Akaszavaival élve nem százasok... "Teljesen igaza van, mindenkinek megvannak a maga problémái..." - nézett a finomnak tűnő húsok felé. Amit érzett, az nem szomorúság volt, inkább... hiányérzet... A vösös hajú véletlen kis balesetét aggódva figyelte, de szerencsére Manato azonnal ott termett, meggyógyítani a sebet. "Ilyen egy jó testvér!" - mosolyodott el Rachie az ölelkező páros láttán - Biztosan így lesz... - nézett a lány a két asztalon ülő nyúlra, akik immár egészen otthon érezték magukat. Rachel tudta, hogy a nyuszik viszonya az emberekhez részben az ő érzésein, és véleményén alapszik, így örömmel látta, hogy Py és Il milyen hamar összebarátkozott Manato-val és Akatsuki-val. Ry félelme viszont még mindig furcsa volt... Elvégre ő egyáltalán nem tartott az ikrek egyikétől sem. "Érezhet valamit, amit én nem...?" - gondolta, miközben leguggolt Ry-hez - Biztos nem jössz ki? - kérdezte tőle szelíden, mire a plüss pár pillanatig csendben figyelt, majd gyors léptekkel a gazdájához szaladt. Rachel magához ölelte a kis ijedőst, és úgy állt fel - Hát, az biztos hogy Ry nagyon szereti a gyömülcsöket... főleg az édeseket... - válaszolta Manato-nak, miközben a kezében lévő nyuszi fejét simogatta - Azt nem hiszem, hogy visszautasítaná... - Ry óvatosan felpillantott Rachel karjainak takarásából, és aprót bólintott a fiú felé.
Aka figyelemmel kísérte a bemutatót, majd a támadást követően a húsra figyelt. Elővett egy tálat és abba helyezte a kész húst, míg az edény alatti tüzet eloltotta. Lilahagymát vett elő, mit megpucolt, mikor a kis agresszív nyuszika Manato-t kezdte ütögetni. Szinte két lépésben szelte át a konyhát, mire felkaphatta a kis agresszív méregzsákot és maga felé fordította. Nachtigal-lal kellett szembenéznie, mit Aka egy hirtelen jött fejfájással érzékelt. Amint újra normalizálódott minden, megrázta fejét és Rachel felé kukucskált, míg a nyúl a kezét püfölte. -Van ötleted, hogy vegyük ki?- néz rá kérdőn és Manato felé tekint. -Nem... ezért én fogom megenni. - vigyorodott el, majd közelebb lépett Rachel-hez és a reszkető másik nyúlhoz.