Rachel érdeklődve hallgatta Manato magyarázatát az ő, és a testvére képességéről. A lány nem volt egy nagy játékos, így a kasztnevek nem sokat mondtak neki, de attól még igyekezett megérteni a fiú szavait - Hmm.. nagyjából azt hiszem értem. Nagyon érdekes képességek - mondta Akatsuki felé is nézve - Kicsit olyan, mintha kiegészítenétek vele egymást. A támadó, és a védekező. Bár én annyira nem vagyok otthon a videójátékokban, úgyhogy lehet, hogy tévedek... - tette még hozzá kicsit zavartan elmosolyodva. Szerinte nagyon illett az ikrekhez ezek a furcsa, összetett képességek. A lány felszólalására a sportokkal kapcsolatban Rachie kicsit felkuncogott, bár örült, hogy igaza volt abban, hogy Akaktsuki szereti a testmozgást - Ha jól tudom, van olyan is. És egy egészen érdekes tanár tartja - mondta ta lánynak. Mr. Stern neki csak történelmet tanított, de úgy tudta, ő tartja az ilyen edzéseket a hozzájuk hasonlóknak. Miközben Manato hozzáfűzte a gondolatait az iskolához, Rachel megérezte, hogy valaki a nadrágját húzogatta, és lenézve látta, hogy Py az, akinek a fejére szorult valami tál szerűség. A kis nyuszi a láda felé mutatott, ahol Il még mindig felfedezte a benne maradt dolgokat - Pontosan így van - válaszolta a fiúnak, miközben óvatosan lehúzta a tálat Py fejéről - A beiratkozás általában augusztus utolsó hetében szokott történni, de a különlegeseknek bármikor lehetőségük van rá, hogy ha szükséges valamiféle óvintézkedés az intézményben, akkor legyen idejük beiktatni - felelte, miközben figyelte, hogy az immár szabad plüssnyúl visszarohan a testvérkéjéhez. Akatsuki kérdését hallva kicsit eltöprengett - Hát... a kémiatanárnővel, Mrs. Callings-sal jobb ha vigyáztok. Ha összetörtök nála akár egy kémcsövet is, kisikáltatja veletek az egész szertárat. Aztán ott van Mr. Raylan, az egyik földrajz tanár. Ha meg akarjátok úszni nála az órát, csak tegyetek fel valamilyen csillagászattal kapcsolatos kérdést. Az egész órát mégig fogja mesélni, hogy hogyan lett belőle majdnem űrhajós - mesélte az ikreknek - A kollégiumban pedig van egy fiú, aki állítólag meg tudja jósolni a jövőt. Sokan szoktak tőle segítséget kérni a dolgozatnál... Bár én nem tudom mennyire igaz, amit mond, mert még sosem kértem tőle segítséget. Ja, és ha találkoztok egy kislánnyal, aki láthatóan a levegővel beszél, akkor ne nevessétek ki - mondta komolyabban - Ő is különleges, mint mi, csak az ő ereje is kicsit bonyolultabb. Ha jól tudom, van egy ilyen láthatatlan barátja...
Aka figyelmesen hallgatta a kettő beszélgetését és örült, hogy nem kell tartaniuk a szájukat. Manato magyarázata számára érthető volt, hiszen megélte, de nem tudja, Rachel ezt hogy fogja megérteni. Mikor bátyja végzett a hússal, ő belerakta a pácba, összekutyulta és lefedte. ~Nagyjából fél óra és lehet sütni.~ Megérezte, hogy mind a kettejük ő rá néz a sport miatt és lepetten tekint vissza rájuk. -Ha van önvédelmi oktatás azon részt veszek. De futni nem fogok, maximum a helyi free runing-osokkal.- nézett bátyjára, ki győzedelmesen kihúzta magát. ~Jön még kutyára tél!~ Csípőjével arrébb tessékelte bátyját, hogy kezet moshasson és helyet foglaljon Rachel-lel szemben, meghagyva a Rachel melletti helyet Manato- nak. -Esetleg van valami amirőp jobb ha feltétlen tudunk? Esetleg a diákság körében elterjedt tanárok? Ilyesmikre gondolok. - Akatsuki-ból előtört a zsivány. Azonnal apróbb részleteket kezdett kérdezni, mik jelentéktelennek tünnek, de a helyzet felméréséhez elengedhetetlen.
Manato helyeslő bolintott a levezetésre. -Részben így van. Bár egy kicsit másabbak a dolgok. A képességeink... hogy is mondjam... olyanok mint egy játék karakterei. Akatsuki egy zsiványnak felel meg. Mint azt láthattad eltűnik és újra előkerül. A karakter is ilyen. Két pengét szokot használni, de a valóságban eggyel is könnyedén megbírkózik. A legtöbb ember már nem tudja magát megvédeni. Én pedig pap lennék. Mint azt a boltban is láthattad, képes vagyok gyógyítani. Maximum három személyt, de akár védőburkot is képezhetek egyes illetők köré. Azt viszont nem tudom, hogy ütésen és késelésen kívül kivédene-e mást. Ezt Akatsukival teszteltük. A bot pedig engedi, hogy többször tudjak varázsolni, nagyobb hatótávval és haszonnal. Vagy pedig fejbe kolinthatok vele valakit. - magyarázza röviden és érthetően amennyire a helyzet engedi. A nyulak ellátására csak bólint majd elkezdi felkockázni a húsokat, míg húga mellette keveri be a pácot. Hallgatta az iskoláról tartott előadását. A sport kiemelésén akaratlanul is házias húgára tekint, ki ha kell fut, mászik, ugrik viszont az úszás dolgot mellőzni kell. Abba Manato jobb, Aka valamiért fél a mély víztől. Rachel elmondására bólintott, majd felé fordúlt. -Tehát akkor egy normálisan felkészített intézmény. A szabályok gondolom logikusak, a tanárok türelmesek. Az igazgató is tud gondolom ezekről a dolgokról, hisz e nélkűl nem így működne az intézmény. Nem tudod véletlen mikor lenne alkalmas a beíratkozás? - kérdezte még kíváncsian.
Szerencsére láthatóan se Akatsuki-t, se Manato-t nem zavarta Py és Ry felfedezőútja, így a lány egy kcisit megkönnyebbülten ült le a székre. Amikor a fiú hirtelen eliramodott, Rachel kissé érdeklődve nézett utána, majd amikor visszatért a lány számára kissé furcsa eszközökkel, egy hálás mosollyal nézett Manato-ra - Persze, megértem. Otthon én is elzárom az ilyeneket - válaszolta, majd kissé kíváncsian tekintett a botra, és a késre - Szóval, ezek a képességeitekhez tartoznak? Érdekes... Persze, másról is tudom, hogy használnak eszközöket... De ilyen botot még nem láttam - mondta, majd a fiú felé fordult, visszaemlékezve a korábbi kis gyógyító varázslatára - Csak nem varázsolsz vele, mint a filmekben? - kérdezte érdeklődve. Akatsuki kérdésére lenézett Ry-re, aki lekonyuló fülekkel bújt a lány karjai mögé, és onnan leselkedett a szemben ülő fiúra, majd a másik két nyúl felé pillantott, akik elkezdték kidobálni a láda lehetőleg nem törékeny tartalmát - Szerintem most nem... Igazából nincs szükségük arra, hogy egyenek, és most eléggé lefoglalják magukat, szóval nem szükséges miattuk fáradnod - válaszolta a lánynak - Természetesen. Ősztől gondolom ti is oda fogtok járni - felete az iskolát érintő kérdésre, majd Ry fejét simogatva kezdett mesélni - Igazából... gondolom sok szempontból olyan, mint bármelyik más iskola az országban. Elég nagy hangsúlyt fektetnek a csoportok feladatokra, és az önálló munkára, rengeteg sportolási lehetőség van - mondta főleg Akatsuki-nak címezve a dolgot, aki az ikrekből a sportosabbnak tűnt - de gyakran szerveznek tanulmányi kirándulásokat, és tudományos versenyeket is. Bár ami szerintem benneteket jobban érdekel, az a különlegesek helyzete, igaz? - kérdezte mosolyogva a testvérektől, majd erre is rátért - A diákok nagy része természetesen nem tud a dologról, így előtte amennyire csak lehet, tartani kell magunkat a szabályzatban lévő titoktartáshoz, de a tanárok közül kevesen vannak csak, akik nincsenek beavatva. Ez nagyon hasznos tud lenni, mert megértik a speciális helyzeteket is, és igyekeznek ennek megfelelően eljárni. Sok különleges diák van, akinek például külön órákat is szerveznek, hogy segítsenek a könnyebb beilleszkedésben, vagy akár az erejük irányításában - Rachel beszéd közben nem hazudtolta meg a korát. Pont úgy hangzott, mint ahogy egy felsőbb éves próbálja mentorálni a fiatalabb diákokat.
Aka-t meglepte a hirtelen növekvő lépés hang. ~Jézus, hányan vannak?~ Nézi a három nyulacskát és a csiklandozásra igyekvő agresszív lényt. -Egyet értek Manato-val.- majd elrohanó bátyja után néz. Mikor az eszközeikkel tért vissza hálás pillantásokat vetett bátyjára és a magyarázatra. -Esetleg a nyulaid fogyasztanak valamit? - kérdezte a lányt és elővette a húst, olajat és fűszereket. -Igen kérlek, feldarabolnád a húst, addig megcsinálom a pácot. - tudja, hogy bátyja azonnal ugrani fog és újra Rachel felé tekint, hogy esetleg a nyulaknak van-e szükségletük. Néhány egyéb élelem is található a házban, szóval akár el is tudja látni a jószágokat. -Esetleg mesélnél a helyi iskoláról?-kérdezte Manato miközben megmosta kezét a csapnál és elkezdte darabolni a húst.
Akatsuki hozzá képest szaladt, de örült, hogy Rachel elfogadta az invitálást. Amikor a két lány előtte lépett be, még visszanézett a lépcsőházba, nem akarta, hogy bármi gond akadjon. Amint Rachel arrébb áll az ajtóból, ő is belép, becsukja az ajtót és ő is leveti a cipőjét. -Ugyan, had rohangáljanak. Segítenek kipakolni, majd a többit elrendezzük mi. - mosolyog barátságosan a lányra majd elkezdi megfigyelni a három nyulacskát. Egy agresszív kivel már találkozott, egy félős, ki nem akarja elhagyni Rachel-t, míg egy kis felfedező, viszonylag nyugodt lény. Közben ő is bentebb került, lerakta a pultra a szatyrokat, majd homlokon vágva magát eltünt Aka szobájába, majd az övébe és egy bottal meg egy tőrrel tért vissza, miket a konyhapolc tetejére rakott fel. -Ne haragudj, ezek a képességeinket erősítik fel. A kés pedig nem hiszem, hogy jót tenne a plüssöknek. - magyarázza, majd Aka felé fordul kérdőn. -Kell valami? - kérdezi, majd helyet foglal Rachel-el szemben.
Rachel az ikrekkel karöltve sétált el a lakásukig, miközben pár percenként visszafogta a szabadulni próbáló Il-t. A lakásba belépve kicsit kíváncsian nézett körbe, miközben lerakta a kezében lévő plussnyulat, és elkezdte levenni a cipőjét. Ő világéletében családi házban lakott, de el kellett ismernie, Akatsuki-ék ügyesen oldották meg a kis hely kihasználását - még akkor is, ha a cuccaik egy része még dobozokban várakozott - Rendben - mondta a lánynak, aki hamarosan eltűnt a lakásban, de mielőtt bement volna a konyhába, összehalászta az időközben elkóborló Il-t, és kiengedte a táskájából a másik két barátját is. Py hozzá hasonlóan kíváncsian tekingetett körbe az ismeretlen helyen, Ry viszont inkább Rachie lábába csimpaszkodott - Vendégségben vagyunk, szóval tessék jól viselkedni - mondta leguggolva hozzájuk a lány, majd Il felé mutatott, aki időközben megpróbálta letámadni a vidám testvérkéjét, hogy kipróbálja rajta a korábban az ikrektől ellesett csiklandozós támadást - Mindannyian! - figyelmeztette a kis rosszcsontot a lány, aki félig odafigyelve bólintott, majd Py után szaladva elindultak felfedezni a lakást. Ry inkább Rachel-lel maradt, aki felvette a kezébe a kis félős jószágot, és bement vele a konyhába - Remélem nem baj... - mondta Manato-nak, ha a fiú időközben nem ment el valamerre - Nem azok a nyugton maradós fajták - nézett a nyulak után, akik időközben találtak egy félig kipakolt dobozt, és próbáltak belemászni. Amikor Akatsuki visszatért mosolyogva válaszolt a kérdésére - Nem, dehogy.
Akatsuki Rachellel és Manato-val lépett a panelbe. Elöl haladt, hogy kinyissa az ajtót vendégük előtt és Manato is besegítse a szatyrokat. Amint belépett lerúgta cipőjét. -Kerülj beljebb! Bocsi a kisebb dobozhalmokért, még nem teljesen pakoltunk ki. Manato vigyázz a cipőkkel! - szólt fivérének és szembe mutatott. -Ülj csak le ott, a konyhába. Mindjárt megyek! - gyorsan ellibbent a második ajtó mögé és kezet mos. Ezt követően ugrott konyhába, hogy nekiálljon főzni valamit. A hűtőbe bújva szól Rachelhez. -Ugye nem vagy vegetáriánus? - kérdezte meg a biztonság kedvéért. Általában hús van a hűtőben, kevés zöldséggel, de gyümölcs akad bőven.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Rachel érdeklődve hallgatta Manato magyarázatát az ő, és a testvére képességéről. A lány nem volt egy nagy játékos, így a kasztnevek nem sokat mondtak neki, de attól még igyekezett megérteni a fiú szavait - Hmm.. nagyjából azt hiszem értem. Nagyon érdekes képességek - mondta Akatsuki felé is nézve - Kicsit olyan, mintha kiegészítenétek vele egymást. A támadó, és a védekező. Bár én annyira nem vagyok otthon a videójátékokban, úgyhogy lehet, hogy tévedek... - tette még hozzá kicsit zavartan elmosolyodva. Szerinte nagyon illett az ikrekhez ezek a furcsa, összetett képességek. A lány felszólalására a sportokkal kapcsolatban Rachie kicsit felkuncogott, bár örült, hogy igaza volt abban, hogy Akaktsuki szereti a testmozgást - Ha jól tudom, van olyan is. És egy egészen érdekes tanár tartja - mondta ta lánynak. Mr. Stern neki csak történelmet tanított, de úgy tudta, ő tartja az ilyen edzéseket a hozzájuk hasonlóknak. Miközben Manato hozzáfűzte a gondolatait az iskolához, Rachel megérezte, hogy valaki a nadrágját húzogatta, és lenézve látta, hogy Py az, akinek a fejére szorult valami tál szerűség. A kis nyuszi a láda felé mutatott, ahol Il még mindig felfedezte a benne maradt dolgokat - Pontosan így van - válaszolta a fiúnak, miközben óvatosan lehúzta a tálat Py fejéről - A beiratkozás általában augusztus utolsó hetében szokott történni, de a különlegeseknek bármikor lehetőségük van rá, hogy ha szükséges valamiféle óvintézkedés az intézményben, akkor legyen idejük beiktatni - felelte, miközben figyelte, hogy az immár szabad plüssnyúl visszarohan a testvérkéjéhez. Akatsuki kérdését hallva kicsit eltöprengett - Hát... a kémiatanárnővel, Mrs. Callings-sal jobb ha vigyáztok. Ha összetörtök nála akár egy kémcsövet is, kisikáltatja veletek az egész szertárat. Aztán ott van Mr. Raylan, az egyik földrajz tanár. Ha meg akarjátok úszni nála az órát, csak tegyetek fel valamilyen csillagászattal kapcsolatos kérdést. Az egész órát mégig fogja mesélni, hogy hogyan lett belőle majdnem űrhajós - mesélte az ikreknek - A kollégiumban pedig van egy fiú, aki állítólag meg tudja jósolni a jövőt. Sokan szoktak tőle segítséget kérni a dolgozatnál... Bár én nem tudom mennyire igaz, amit mond, mert még sosem kértem tőle segítséget. Ja, és ha találkoztok egy kislánnyal, aki láthatóan a levegővel beszél, akkor ne nevessétek ki - mondta komolyabban - Ő is különleges, mint mi, csak az ő ereje is kicsit bonyolultabb. Ha jól tudom, van egy ilyen láthatatlan barátja... 
Aka figyelmesen hallgatta a kettő beszélgetését és örült, hogy nem kell tartaniuk a szájukat. Manato magyarázata számára érthető volt, hiszen megélte, de nem tudja, Rachel ezt hogy fogja megérteni. Mikor bátyja végzett a hússal, ő belerakta a pácba, összekutyulta és lefedte. ~Nagyjából fél óra és lehet sütni.~ Megérezte, hogy mind a kettejük ő rá néz a sport miatt és lepetten tekint vissza rájuk. -Ha van önvédelmi oktatás azon részt veszek. De futni nem fogok, maximum a helyi free runing-osokkal.- nézett bátyjára, ki győzedelmesen kihúzta magát. ~Jön még kutyára tél!~ Csípőjével arrébb tessékelte bátyját, hogy kezet moshasson és helyet foglaljon Rachel-lel szemben, meghagyva a Rachel melletti helyet Manato- nak. -Esetleg van valami amirőp jobb ha feltétlen tudunk? Esetleg a diákság körében elterjedt tanárok? Ilyesmikre gondolok. - Akatsuki-ból előtört a zsivány. Azonnal apróbb részleteket kezdett kérdezni, mik jelentéktelennek tünnek, de a helyzet felméréséhez elengedhetetlen.
Manato helyeslő bolintott a levezetésre. -Részben így van. Bár egy kicsit másabbak a dolgok. A képességeink... hogy is mondjam... olyanok mint egy játék karakterei. Akatsuki egy zsiványnak felel meg. Mint azt láthattad eltűnik és újra előkerül. A karakter is ilyen. Két pengét szokot használni, de a valóságban eggyel is könnyedén megbírkózik. A legtöbb ember már nem tudja magát megvédeni. Én pedig pap lennék. Mint azt a boltban is láthattad, képes vagyok gyógyítani. Maximum három személyt, de akár védőburkot is képezhetek egyes illetők köré. Azt viszont nem tudom, hogy ütésen és késelésen kívül kivédene-e mást. Ezt Akatsukival teszteltük. A bot pedig engedi, hogy többször tudjak varázsolni, nagyobb hatótávval és haszonnal. Vagy pedig fejbe kolinthatok vele valakit. - magyarázza röviden és érthetően amennyire a helyzet engedi. A nyulak ellátására csak bólint majd elkezdi felkockázni a húsokat, míg húga mellette keveri be a pácot. Hallgatta az iskoláról tartott előadását. A sport kiemelésén akaratlanul is házias húgára tekint, ki ha kell fut, mászik, ugrik viszont az úszás dolgot mellőzni kell. Abba Manato jobb, Aka valamiért fél a mély víztől. Rachel elmondására bólintott, majd felé fordúlt. -Tehát akkor egy normálisan felkészített intézmény. A szabályok gondolom logikusak, a tanárok türelmesek. Az igazgató is tud gondolom ezekről a dolgokról, hisz e nélkűl nem így működne az intézmény. Nem tudod véletlen mikor lenne alkalmas a beíratkozás? - kérdezte még kíváncsian.
Szerencsére láthatóan se Akatsuki-t, se Manato-t nem zavarta Py és Ry felfedezőútja, így a lány egy kcisit megkönnyebbülten ült le a székre. Amikor a fiú hirtelen eliramodott, Rachel kissé érdeklődve nézett utána, majd amikor visszatért a lány számára kissé furcsa eszközökkel, egy hálás mosollyal nézett Manato-ra - Persze, megértem. Otthon én is elzárom az ilyeneket - válaszolta, majd kissé kíváncsian tekintett a botra, és a késre - Szóval, ezek a képességeitekhez tartoznak? Érdekes... Persze, másról is tudom, hogy használnak eszközöket... De ilyen botot még nem láttam - mondta, majd a fiú felé fordult, visszaemlékezve a korábbi kis gyógyító varázslatára - Csak nem varázsolsz vele, mint a filmekben? - kérdezte érdeklődve. Akatsuki kérdésére lenézett Ry-re, aki lekonyuló fülekkel bújt a lány karjai mögé, és onnan leselkedett a szemben ülő fiúra, majd a másik két nyúl felé pillantott, akik elkezdték kidobálni a láda lehetőleg nem törékeny tartalmát - Szerintem most nem... Igazából nincs szükségük arra, hogy egyenek, és most eléggé lefoglalják magukat, szóval nem szükséges miattuk fáradnod - válaszolta a lánynak - Természetesen. Ősztől gondolom ti is oda fogtok járni - felete az iskolát érintő kérdésre, majd Ry fejét simogatva kezdett mesélni - Igazából... gondolom sok szempontból olyan, mint bármelyik más iskola az országban. Elég nagy hangsúlyt fektetnek a csoportok feladatokra, és az önálló munkára, rengeteg sportolási lehetőség van - mondta főleg Akatsuki-nak címezve a dolgot, aki az ikrekből a sportosabbnak tűnt - de gyakran szerveznek tanulmányi kirándulásokat, és tudományos versenyeket is. Bár ami szerintem benneteket jobban érdekel, az a különlegesek helyzete, igaz? - kérdezte mosolyogva a testvérektől, majd erre is rátért - A diákok nagy része természetesen nem tud a dologról, így előtte amennyire csak lehet, tartani kell magunkat a szabályzatban lévő titoktartáshoz, de a tanárok közül kevesen vannak csak, akik nincsenek beavatva. Ez nagyon hasznos tud lenni, mert megértik a speciális helyzeteket is, és igyekeznek ennek megfelelően eljárni. Sok különleges diák van, akinek például külön órákat is szerveznek, hogy segítsenek a könnyebb beilleszkedésben, vagy akár az erejük irányításában - Rachel beszéd közben nem hazudtolta meg a korát. Pont úgy hangzott, mint ahogy egy felsőbb éves próbálja mentorálni a fiatalabb diákokat.
Aka-t meglepte a hirtelen növekvő lépés hang. ~Jézus, hányan vannak?~ Nézi a három nyulacskát és a csiklandozásra igyekvő agresszív lényt. -Egyet értek Manato-val.- majd elrohanó bátyja után néz. Mikor az eszközeikkel tért vissza hálás pillantásokat vetett bátyjára és a magyarázatra. -Esetleg a nyulaid fogyasztanak valamit? - kérdezte a lányt és elővette a húst, olajat és fűszereket. -Igen kérlek, feldarabolnád a húst, addig megcsinálom a pácot. - tudja, hogy bátyja azonnal ugrani fog és újra Rachel felé tekint, hogy esetleg a nyulaknak van-e szükségletük. Néhány egyéb élelem is található a házban, szóval akár el is tudja látni a jószágokat. -Esetleg mesélnél a helyi iskoláról?-kérdezte Manato miközben megmosta kezét a csapnál és elkezdte darabolni a húst.
Akatsuki hozzá képest szaladt, de örült, hogy Rachel elfogadta az invitálást. Amikor a két lány előtte lépett be, még visszanézett a lépcsőházba, nem akarta, hogy bármi gond akadjon. Amint Rachel arrébb áll az ajtóból, ő is belép, becsukja az ajtót és ő is leveti a cipőjét. -Ugyan, had rohangáljanak. Segítenek kipakolni, majd a többit elrendezzük mi. - mosolyog barátságosan a lányra majd elkezdi megfigyelni a három nyulacskát. Egy agresszív kivel már találkozott, egy félős, ki nem akarja elhagyni Rachel-t, míg egy kis felfedező, viszonylag nyugodt lény. Közben ő is bentebb került, lerakta a pultra a szatyrokat, majd homlokon vágva magát eltünt Aka szobájába, majd az övébe és egy bottal meg egy tőrrel tért vissza, miket a konyhapolc tetejére rakott fel. -Ne haragudj, ezek a képességeinket erősítik fel. A kés pedig nem hiszem, hogy jót tenne a plüssöknek. - magyarázza, majd Aka felé fordul kérdőn. -Kell valami? - kérdezi, majd helyet foglal Rachel-el szemben.