FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Kör vége

Hero hallotta a ridegséget a másik fiú hangjában, de nem érdekelte őt. Csak részben haragudott Edre, a haragja másik része, csak pont rá írányult, és nem ő volt a kiváltó oka. De ezt nyílván nem mondta, meg a másiknak és nem is vette figyelembe, a jelenlegi helyzetben, mert egyszerűen csak kitörtek az érzelmei. Biccentett, mikor Ed azt mondta, nem állt szándékában beszélni róluk, de nyugtalan volt a múlt idő miatt. Újfajta bizalmatlanság támadt benn fel, de egyelőre vissza fogta magát. Nem volt alkamas az ilyen beszélgetésre, sem a hely, sem az idő. A másik elkövető említése se lepte meg Herot, csak bólintott egyet, azt jelezvén, hogy már tudja. Azonban mikor Ed szóba hozta az illetékeseket a szemei elsőtétültek. - Majd meglátjuk, amíg nem kapják el, ne bízd el magad, mert még megjárod - figyelmeztette Edet, mielőtt kitessékelte volna őket a kapun. Femy elköszönésére, halovány mosoly kuszott a szájára és intett egyet neki. Majd Zackékhez fordult és nekik is biccentett, felmutatva a telóját, jelezvén, hogy ha bármi van hívják. Aztán bement a házba, hogy egy rég esedékes beszélgetést megejtsen a nagyapjával. 

Az, hogy Hero már tudott a beszélgetésről Ed, és az egyháztól jött emberek között, nem lepte meg Femy-t, hiszen ő ismerte a fehér hajú árnyékait egy kicsit - de őt kevésbé dühítette a dolog, mit Edward-ot - Ez voltaképpen hasznos dolog is... Ha bármi gond van, Hero egyből tudni fog róla - A fiúk közötti feszültség tapintható volt a levegőben, de Femy nem igazán tudta, mivel lehetne enyhíteni... Hero és Ed is túl makacs volt ahhoz, hogy egykönnyen elnézést kérjenek egymástól, vagy kevésbé mogorva módon beszéljék meg a dolgokat. De úgy tűnt, egyikőjük sem fog haragosan kiabálni, vagy megszakítani a kapcsolatot a másikkal, szóval  helyzet végül is nem volt annyira rossz... Gweady-t illetően Femy idegesen rezdte rágni a szája szélét. Az, hogy a kislány nincs egyedül, már elképzelhetőbb volt... és a Hero által mutatott cikk is alátámasztotta azt, hogy a lány veszélyes - Egy őrült kölyök veszélyes erővel... Csak ez hiányzott - sóhajtotta idegesen, de abban igazat adott Ed-nek, hogy most, hogy tudnak Gweady-ről, talán gyorsan elkapják, és minden rendben lesz. Hero kissé modortalan kitessékelése egy picit bántotta Femy-t, de megértette, hogy a fiú szeretne végre kettesben lenni a nagyapjával - Majd beszélünk - mosolygott a fiúra, majd Ed után sietett. Miután elköszöntek Zack-tól, és Ivett-től is, a lány kicsit idegesen baktatott a kórház felé - Vajon Yoruki mennyire lehet rossz állapotban... Így vajon felismer minket? - töprengett.

Ed nem volt elragadtatva Hero reakciójától - persze, sejtette, hogy a srác nem reagál túl jól a hallottakra, de úgy gondolta, a másik feleslegesen ellenséges - Igen - válaszolt Femy kérdésére, aki szintén nem volt elragadtatva a dologtól, hogy szóba kerültek Kuro-ék. Hero válasza kissé feltühítette Ed-ed, de ezúttal ő is visszafogta magát - Nem állt szándékomban - felelte ridegen. Az, hogy a fehér hajú ezúttal is többet tud, mint kellene, nem nyűgözte le Edward-ot, hiszen ez számára még mindig annak a jele volt, hogy Hero nem bízik meg bennük kellőképpen. De azt megértette, hogy a másik feltehetően miért nem akar az egyházisok látókörébe kerülni - Ha jobban utánajának annak a balesetnek évekkel ezelőttről, Hero komoly bajba kerülhet... - gondolta, de ennek ellenére nem nézte el teljesen Hero viselkedését. Amikor Gweady szóba került, Ed tekintete kissé elsötétült - Nem valószínű, hogy egyedül van. A gyilkosságnál van még egy gyanosítottjuk, aki feltehetően idősebb... Meg ott van az az "Ő", akit a kölyök emleget... - Amikor Hero megmutatta nekik a cikket, Edward gyorsan átfutotta a szemével a szöveget - az ártatlannak tűnő kép láttán pedig érezte, hogy keserű lesz a nyál a szájában - Hát, elviekben most már tudják az illetékesek, hogy a városban van... Szóval lehet, hogy elkapják, mielőtt valami újabb szörnyűség történne - mondta kicsit reménykedve -  Valahogy minden jobb lenne, ha ez a szőke démon nem járkálna szabadon a városban... - Amikor Hero csaknem kirugdalta őket a kapun, egy megcsóválta a fejét, majd elindult kifelé a kapun - Jó beszélgetést a nagyapáddal - intett vissza a srácnak, hátra sem nézve. Menet közben még bevárta Femy-t, aztán elköszöntek ivett-től, és Zack-től, mivel a kórház az ellenkező irányban volt - Lesz bőven dolgunk a jövőben is... - gondolta menet közben.

Hero megérzései nem csaltak. Kérdőn húzta fel az egyik szemöldökét, Ed kijelentésére, és várakozóan pillantott rá. Amikor viszont a másik fiú neki kezdett, a homloka ráncokba szaladt, ahogy összehúzta a szemöldökeit. A nyelve hegyén volt egy beszolás amit Ednek szánt, de végül vissza fogta magát, és nem szólt közbe. Végig hallgatta a másikat, ám a szemei eléggé dacosak, és dühösek voltak. Bár inkább dacosak. Miután Ed befejezte a mondani valóját, és Femy is hozzáfűzte amit akart Hero úgy érezte rajta a sor. - Igen tudok a beszélgetésedről, a szemfedős alakkal - mondta rosszkedvűen amit a hangján is lehetett hallani. - Örülnék, ha rólunk nem beszélnél neki - jegyezte meg, aztán kicsit vissza fogta magát amikor Femyre nézett és így szólt. - Sajnos el tudom képzelni, hogy a gyerek benne volt a gyilkosságban - Hero előhalászta a telefonját a zsebéből, és megkereste a cikkről készült fényképet. - A lány árvaházból szökött, ráadásul pszihés problémái vannak, nagy erőkkel keresik, és a nevelői szerint veszélyes - foglalta össze a dolgot, aztán a telefon képernyőjét a srácok felé mutatta, hogy át tudják futni a cikket. - Ebben a városban bármi megtörténhet, szóval legyetek óvatosak - pillantott a fiú, Ed kártyája felé, amin egy kötélen rángatott figura volt. Kirázta tőle őt a hideg, de ezt nem tette szóvá. - Nos ha nincs más mondandotok, akkor jobb lenne, ha mennétek - rúgta ki a fiú nem is annyira finoman a többieket. Szeretett volna már, más dolgokkal foglalkozni. 

Femy kicsit elhúzta a száját a válasz hallatán, mert egész kíváncsi lett arra, ki lehetett az utolsó áldozat annak idején, de azért hálásan bólintott Nicholas felé. Induláskot a többiekkel együtt ő is kelállt a kanapéról, majd kicsit elmosolyodott az idős férfi bíztatása hallatán - Végre valaki, aki nem letol minket a dolog miatt... - gondolta egy kis örömmel, de amikor szóba került Hero tanácsban betöltendő szerepe, kicsit aggódva nézett a fiú felé. Ahogy sejtette, a srác nem fogadta kitörő örömmel a dolgot, bár Femy annyira nem tudta átérezni a dolgot, mint Ed. Az ő apja feltehetően még sokáig a tanács tagja marad, így neki majd csak azután kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia, ha kijárta az egyetemet - vagy akár még később... Amikor Az idő úr végre elengedte őket, Femy mosolyogva köszönt el tőle, majd a többiekkel együtt sétált át a házon. Ő sem szólalt meg az út alatt, mert volt bőven min gondolkodnia - a papír, a néha Mr. Victor Kinsey furcsa esete, és az esetleges találkozó Hero, és az apja között... - Vajon kijönnek majd egymással? Hero sem egy könnyű eset... - gondolt bele, miközben kiértek a kertbe. Mielőtt a kapuhoz értek, megbökte Ed oldalát - Elmegyünk meglátogatni Yoruki-t? - kérdezte a sráctól. Valahogy kevésbé érezte furcsának a dolgot, hogy Ed is vele megy. Femy nem rajongott a kórházakért, és abban sem volt biztos, hogy a farkas alakban rekedt Yoruki látványát kibírná. Akármennyire is mentek egymás idegeire Ed-del, jó volt belegondolni, hogy ott lesz vele. Amikor megálltak, Femy Hero-ra nézett, hátha van még valami mondanivalója, de végül Edward volt az, aki még elmesélt valamit - Az egyházisok azok, igaz? - kérdezte a sötét hajú fiútól, eléggé mogorva arccal, miközben összefűzte a mellkasa előtt a karjait - az egyháztól jött emberekért sem rajongott túlzottan - Bár apa azt mondta, nem kell tartani tőlük.. - gondolt bele, de attól még nem kedvelte meg a furcsa idegeneket, akik idejöttek a városba kutakodni. Az, hogy egy kislány felelhet a brutális gyilkosságért, az eléggé lesokkolta a lányt - Ugyan már, egy kislány csak nem felelhet mindenért, ami a városban történt! Ugye? - nézett Hero-ra, várva, hogy mi az ő véleménye. 

Femy kérdése még érdekesnek tűnt Ed számára, de sajnos Nicholas Kinsey nem tudott rá érdemben válaszolni, így a fiú félretette ezt is magának, hogy majd a későbbiekben nézzenek utána a dolognak - Lehet, hogy lényegtelen... de ártani nem árt - gondolta, miközben a többiekkel együtt, indulásra készen felállt. Az idős férfi szavait hallva Edward Hero-ra pillantott, de a srácnak már a testbeszédén is látszott, hogy nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy belépjen a tanácsba. Voltaképpen Ed is hasonló cipőben járt, hiszen a középiskola elvégzésével ő is igényt tarthat majd az apja helyére a hivatali székben... de még nem döntötte el hogy akarja-e igazán a dolgot. Nem szerette a tanácsot - kivéve talán Mrs. Willow-t, akit az óvodából ismert  -, és legtöbbször a döntéseiket sem díjazta... Viszont az apja, és a nagyapja is tag volt , valamint a nagyanyja is mindig úgy beszélt a jövőről, hogy Edward majd belép a tanácsba. Amíg Mr. Kinsey beszélt, Ed is elmerengett egy kicsit a dolgokon, majd amikor a többiek is megmozdultak, hogy induljanak, egy halk viszlátot elmormolva hagyta el velük a szobát. A házon csendesen vágott át, de amikor kiértek, és Hero felgyorsított, sóhajtott egyet - Nincs egyszerű dolga... - nézte a srác hátát. Femy kérdésére egyetértően bólintott, aztán gyorsan emlékeztette magát, hogy még meg akart beszélni valamit a többiekkel távozás előtt - Van még valami - mondta Hero-nak, amikor a kapunál a fiú felé fordult - Yoruki szüleinek halála miatt beszéltem egy férfival, aki az eltűnések, és a gyilkosság miatt nyomoz a városban, és megtudtam tőle valamit, ami elég fontos - kezdte - A bizonyítékok szerinte nagyon valószínű, hogy egy fiatal gyerek keze is benne van a dologban... Ráadásul, az üggyel kapcsolatban folyton előkerül a démonkölyök... Gweady kártyája - húzta ki a zsebéből az egyik lapot, amin megjelentek a vörös fonalak, és a lógó bábú - Illetve az egyik tanárunk is összefutott azzal a lánnyal az erdőben, és őt is eléggé megfenyegette... - tette még hozzá.

Hero hátradölve figyelte a beszélgetést. Már nem akart bele szólni, már nagyon szerette volna, hogy kettesben maradhasson a nagyapjával. Szerencsére barátja szépen elintézte a dolgokat, és Edék nem kötöttek bele és észrevette a kezdődő passzívságát ami nála nem volt megszokott és szóvá tette. Hero biccentett egyet Zacknek köszönet képpen, de nem szólalt meg. Már magába fordult, ami általában elő fordult, ha nem volt kedve valamihez. Mikor a nagyapja felállt, ő is követte a példáját annak reményében, hogy végre lezárhatják ezt az ügyet. Azonban a férfi szavai kicsit kellemetlenül éríntették, elhúzta a száját és zsebre vágta a kezeit, mint egy néma ellenállás képpen. Nem igazán füllöt a foga ahhoz, hogy egész Artana megtudja vissza jött, se ahhoz hogy olyan aemberekkel kelljen egy tanácsban lennie, akik talán nem is értik meg a képességel rendelkezők érzelmeit. A nagyapja tekintetét viszont kénytelen volt állni, és elismerte magában, hogy az öregtől ez jó húzás volt. Mikor végre a nagyapja kiadta ugymond az ukázt, Hero bólintott egyet, és szótlanul, zsebre dugott kezekkel, kéken lángoló szemekkel indult ki a szóbából. Némán a gondolataiba veszve lépkedett a házban. A lába rátalált a megfelelő utra, oda se kellett figyelnie. Bár nem figyelt, de érezte a Ivett és Zack jelenlétét maga mögött, és az árnyaikat is. Minden embernek más árnyat ad. Olyan mint egy radar, vagy egy jelzés, egy megkülömböztető sorszám. Ivettnek például egy lepkét adott, Zack pedig egy papagájt kapott. Femyé volt az a sárkány amit a jelenlétében csinált, Ednek az árnyékában pedig egy kutya rejlett. Jó kis rendszer volt ez, mert így egyszerű volt megérezni ki közeledik. Amint leértek a lépcsőn, Hero az ajtó felé vette az utat, kitárta, majd a kapu felé indult és mikor elérte azt végre vissza vett felgyorsult lépteiből és megállt. A barátaira nézett akik biccentettek neki. - Haza megyünk - mondta Ivett egyszerűen, mielőtt kiléptek a kapun. Azonban nem indultak el. Volt bennük annyi jómodor, hogy megvárják Femyéket és egy darabon legalább együtt menjenek. Hero ezután tekintetét Edékre emelte, és várakozóan nézett rájuk. Úgy érezte valamit elfelejtett, de annyi minden járt a fejébe, hogy nem tudta mit. 

Nicholas hátra dölve várta vajon van e még kérdésük a fiataloknak. A Blake lánynak akadt is. Nicholas elgondolkodva megdörzsölte az állát, majd eltünődve bólintott. - Ha jól emlékszem valahol a régi papírok között valahol fel volt jegyezve, de már nem emlékszem rá - mondta a lánynak, majd némán figyelte, ahogy a gyerekek a papírokat vizsgálgatják. Hero barátja nagyon aktívnak tűnt, és a férfi mosolyogva nézte ahogy a mai kütyükkel fog neki a feladat megoldásához. Unokája kérdő hangon kimondta a fiú nevét, mire a srác felnézve elvigyorodott. Nicholas valami lassú fájdalmat érzett a szívében. A gyerekek annyira ambíciózusak és fiatalok voltak ehhez a kutatáshoz. Félt, hogy valami rossz történik majd, főleg azért mert úgy tűnt Zack tudja a megoldást. Mégsem szólalt meg, nem mondott semmit. Elégszer figyelmeztette már őket, és ez a saját választásuk volt, nem szívesen engedte el a fiatalok kezét, de nem tehetett mást. Nem szólhat bele az életükbe, a választásukba. Ezen töprengett, míg a srác beszélt, majd miután a távozást említette kedvesen elmosolyodott. Az egyetértő bólogatásra és szavakra bólintott, majd a botra támaszkodva felállt. - Nos fiatalok, remélem megtudtátok amit szeretetek volna. Sajnos több dologban nem igazán tudok segíteni. Már akkor is elég öreg voltam, mikor újra felbukkantak a képességek, így nem én voltam a tanács legtöbbet tudó tagja, - Herora pillantott - remélem sikerrel jártok majd a kutatásotokban. Ha pedig a tanács segítségére lenne szükségetek, Ati - fordult jobban a fiú felé - a családunknak mindig helye volt a tanácsban. Mivel apád elment nem örökölte meg ezt a póziciót, viszont te most itt vagy így téged illett. Ha kellően felkészültnek érzed magad, akkor beszélj Adrien Blakkel, a Kinseyk mindig is fontosak voltak a város számára és ez viszont is igaz - Bár várhatott volna ezzel addig míg kettesben maradnak, de Nicholas azt akarta, hogy a barátai tudjanak Hero lehetőségeiről. Tudta, hogy az unokája nem mindig hajlandó a kedvezőbb útat választani, akkor se ha kéne. Bólintott egyet mint aki jól végezte dolgátn és így szólt. - Kisérd ki a barátaidat fiam, itt megvárlak, jó sok dolgot meg kell beszélnünk még - mosolygott a fiúra és ha a gyerekek elhagyták a szobát vissza ült a fotelba. Ezután köhögő roham tört rá, de ezt már a fiatalok nem láthatták vagy hallhatták, Nicholas pedig a zsebkendőjébe köhögött, majd elvéve a szájától látta, hogy véres. Szomorúan sóhajtott egyet, majd eltette a vászonzsebkendőt, és elővett egy gyógyszeres üveget, hogy bevegye a gyógyszereit. 

Femy csendben, a szája szélét rágcsálva hallgatta Nicholas Kinsey válaszait. Az eltűnések részleteitől csak felállt a szőr a hátán - főleg, hogy nem tudták meghatározni a halál pontos okát -, viszont egy valamire kíváncsi lett a többi iformáció hallatán - Elnézést, de lehet tudni, ki volt az utolsó eltűnt? - kérdezte az idős férfitől kíváncsian, mielőtt körbeadta volna a lapokat. Amikor hozzá is odaért a kódolt írás, továbbadta a többit Ed-nek, majd a nála lévőt kezde nézegetni. A furcsa vonalak, kockák, és pöttyök semmit sem jelentettek Femy-nek - még akkor sem, ha megfordította a lapot. Amikor Hero haverja, Zack felajánlotta, hogy majd ő dekódolja az írást, Femy egy kicsit megnyugodva engedte le a papírt. Tudta, mivel járna, ha neki is a megfejtéssel kellene bajlódnia - rengeteg órát a könyvtár poros könyvei között, vagy az interneten unalmas, érthetetlen weboldalain... Amikor Ed kicsit kérdő tekintettel fordult felé, ő egyetértően bólintott - Hagyjuk csak rá - gondolta, majd egyetértően bólintott Zack felé Edward szavaira - majd lendítette az öklét, hogy újra beleöklözzön a fekete hajú fiú vállába a szekálódásért, bár pont nem ért el addig. Amikor a távozás került szóba, Femy Hero-ra nézett, akin azért látszott, hogy tényleg szívesen maradna kettesben a nagyapjával, így, ha a többieknek már nem volt más hozzáfűznivalójuk, akkor ő sem ellenezte az indulást.