FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Edward

A lány tapssa jól esett a fiatal bűvésznek - igaz, hogy régóta szórakoztatta az embereket trükkökkel, de mindig örült annak, ha láthatta, hogy valakit valóban le tud vele nyűgözni. Ilyenkor mindig az anyukája jutott eszébe, aki réges-régen hasonlóan vidáman tapsolta meg az akkor még elég bénácska műsorait. Yoruki szavait figyelmesen hallgatta végig, majd a végén egyetértően bólintott - Szerintem nem tévedsz, én is hasonlóan vélekedek. Mindenkinek kellenek barátok, akik segítik ha baj van, és megvígasztalik, ha arra van szükség - A bemutatkozása láthatóan tetszett a lánynak, az ajánlatát pedig mosolyogva fogadta - De persze, én is örülnék neki - állt fel, majd indult el az egyik pad irányába - Időm, mint a tenger, és miért ne tölteném azt egy ilyen kedves hölgytársaságában - dobta a táskáját a padra, majd meghajolva, mint egy úriember hellyel kínálta Yoruki-t. "Szerencsére könnyebb vele barátkozni, mint gondoltam... Azt hiszem, egy kártya már meg is van a játék elkezdéséhez." - gondolta, miközben leült - És, hogy telik a nyári szüneted? Élvezed a szabadnapokat? -

Yoruki Stern

Yorukit ámulatba ejtette a trükk mellyel Ed rukkolt elő. Az aranyfarkas mintáról még nem hallott, de Ed tehetségét és képességét tekintve nem lenne meglepő. Ennek ellenére Yoruki tapssal jutalmazta a bűvészt. -Szerintem minden állat igényli a törődést. A kutyáknál vakargatás, a cicáknál simogatás. De az ember sem kivétel ez alól. Bár lehet tévedek. Von vállat barátságosan. Mivel nem tudja sosem besorolni magát, így nem is tud igazán véleményt mondani. A pacsit elfogadta és rámosolygott a kutyusra valamint megsimogatta a feje búbját, ezzel kicsit összekócolva a bundát feje tetején. -Szavadon foglak Edward főbűvész úr! Mosolyogta barátságosan a másikra. -Nincs kedved leülni kicsit beszélgetni? Természetesen csak akkor, ha nem tartalak fel vagy ilyesmi! Kérdezte, de egyből mentegetőzni is kezdett. Nem akarta elrontani egy új barátság lehetőségét, de sokan félnek a vadaktól, mint ami ő. Bár nem tudja mi ő valójában. Egy kicsit ez és egy kicsit az.

Edward

Ed a lány kis ijedségét látva felkuncogott, majd megnyugtató arccal válaszolt - Nem, ne aggódj, tökéletesen takar. Egyszerűen csak - kezdte, majd a semmiből egy hirtelen mozdulattal elővarázsolt egy üres kártyalapot, majd egy gyors pörgetés után a lány felé tartotta, megmutatva a rajta megjelenő arany farkasmintát - vannak titkok, amik előttem nem maradnak rejtve - kacsintott, majd egy ujjabb trükkel eltüntette a kezéből a lapot. Amikor a lány a kutyákról beszélt, a fiú nem tudta nem kihallani belőle a szomorú élt, és az akaratlan, rövid mozdulat sem kerülte el a figyelmét. "Sok gondot okozhat az állatias ereje..." gondolta, de nem tette szóvá a dolgot, mert nem akart rossz emlékeket felidézni a másikban, amikor éppen megnyerni akarta magának. Inkább mosolyogva a kutyusra nézett - Hát igen, elég kis simulós tud lenni, ha egy kis vakargatásról van szó - mondta, mire a kis szőrmók egy vakkantással válaszolt. A lány butatkozása után megvárta, míg Orion ad egy pacsit a felé nyújtott kézbe, majd ő is kezett rázott Yoruki-val - Edward. Jóslásért, kártyatrükkökért, és misztikus szavakért keress bártan a nap 24 órájában - mutatkozott be kissé szinpadias hangvétellel.

Yoruki Stern

Barátságos mosollyal, de lecsapott fülekkel fogadta el a segítséget, mit a fiú nyújtott neki. -Köszönöm! Köszönte meg illedelmesen a segítséget, de azonnal csuklyája széléhez nyúlt, hogy azt jobban fejébe húzza. -Ho... Honnan tudod? Ugye nem látszódott?! Kérdezi riadtan és körbetekint a parkon. Orra nem csapja be, viszonylag messze vannak tőlük emberek, de szeme nem olyan erős, szemüveget pedig nem szeretne. ~Minden átváltozást követve újat? Még mit nem!~ A kedvelésre elmosolyodott haloványan és halkan hozzá tette. -Neki köszönhető. Nem akarta elharapni a torkom, szóval hagyta megismerni magát, ahogy én is. Akaratlanul is sérült bal vállához emeli jobb kezét, hogy "elfedje" harci sérülését. Amikor a srác bemutatta a kutyust közelebb hajol hozzájuk és mindkettejüknek kezet nyújt. -Sziasztok! Yoruki vagyok! Mutatkozik be, noha már tudja, hogy a bűvész pontosan tudja kit is takar a csuklya és a különleges tekintete.

Edward

Ed arcára mosolyt csalt, ahogy nézte Oriont és a lányt. Örült annak, hogy a kiskutya ilyen könnyen megnyerte magának a lányt, bár egy icipicit bűntudata volt amiatt, hogy őt használja ki a másik megkörnyékezésére. De az biztos volt, hogy nagyon aranyosan néztek ki ők ketten a park zöldjével övezve. Amikor a Farkaslány viccesen viszonozta a köszönését, a fiú mosolya csak ragyogóbb lett, de amikor a másik véletlenül elesett,  rögtön nyújtotta a kezét, hogy felsegítse - Csak óvatosan! - mondta, miközben felsegítette a másikat, ha hagyta - Még a végén leesik a csuklyád - tette hozzá titokzatos mosollyal. Amikor már a lány ismét szilárdan állt a lábán, Ed lehajolt Orionhoz, és megvakargatta afüle tövét - Látom, megismerkedtél a kis barátommal. Úgy tűnik, kedvel téged - nézett fel újra a másikra - Orionnak hívják - osztotta meg a lánnyal.

Yoruki Stern Amíg a kártyákat figyelve mélázott egy nedves valami ért lábához. Szíve szerint felugrott volna és kimenekült volna a parkból, akár a világból is, de nem tehette. Egy normális ember nem így cselekedik. Bátortalanul pillantott le és lélegzetvisszafolytva figyelte a pitiző kutyust. Félelem járta át, hiszen eddig bármely kutyával hozta össze a sors, az acsarogva ugrott neki. Néhány friss harapás is van vállán egy ilyen találkozás emlékeként. De most, a kis bundás csak figyeli és könyörgőn tekint fel rá a kutyus. Mivel ő is hasonszőrű, részben, mint a pitiző pontosan tudja, hol is kell magvakargatni ahhoz, hogy a kutyust levegye a mancsairól. Letérdelt hozzá és füle tövén kezdte vakargatni, szügye alatt egy picivel meg a szügyét. ~Nem minden kutya kívánja vérem ontani. Hála az égnek.~ Fel sem tűnt számára az oszló tömeg, csupán a megszólítás, mire kíváncsian emeli fel fejét. -Szia, Bűvészuram! állt fel és csinált egy pukedlit, minek következtében elesett. Hozzászokott a farokkordinációhoz, e nélkül pedig elég ügyetlen tud lenni.

Edward

Edward a parkban tartott előadást. Szerette nézni a gyerekek szemében a csillogást, és a meglepettséget, amikor eltűntetett érmét, vagy éppen elővarázolt egy kártyát  fülük mögül. Élvezte a bűvészkedést, és ilyenkor egészen elfeledte a gondokat, és a titkokat, amik körülvették őt.  Ahogy épp megkért egy kislányt, hogy húzzon egy kártyát a kezéből, észrevett egy kapucnis alakot kicsit a tömeg mögött. Az ő felemés szemeiben is látta azt a kíváncsi ragyogást, kint a kicsikében - de Ed tudta jó, hogy a kapucni mást is rejt, nem csak egy egyszerű lányt. Elmosolyodott, ahogy befejezte a trükkjét, majd a háta mögé nézett, ahol a hátizsákja mellett Orion ügyörgött farokcsóválva. A kis fekete-fehér kutyus mindig is kifejezetten okos volt, így egy fejbólintásból is értett, és míg a fiú visszafordult, hogy folytassa a kártyatrükköket, ő négy kis tappancsán átvágott a tömegen, és a levegőt szimatolva haladt előre. Az állati ösztönöket nem lehetett egy csukjával becsapni, így nem kellett sok idő, hogy a kis szőrmók a lány körül ugráljon, és pitizve várja, hogy megsimogassák. Amíg a lány Orionnal volt elfoglalva, Edward befejezte az előadását, majd némi integetés után a kissebbeknek összeszedte a táskáját, és ő is a lányhoz sétált - Szervusz Farkaslány! - köszönt mosolyogva.

Yoruki Stern Annak ellenére, hogy javában tombol a nyár, nem otthon élek, hanem a kollégium falai között. Inkább szüleim miatt, mint magam végett. Mindig gondolok rájuk, hogy miért nem lehettem rendes gyermek, mint a többiek. Mármint... mint az átlag. Egy bolyhos farokkal és fülekkel nehezebb az élet. Ahogy most is, kapucnival a fejemen lepdelek a parkban. Felemás szemeim így is ritkaszámba mennek, de legalább a plusz tagjaimat elrejthettem. Mindaddig magamba borulva sétáltam, míg a közelemben nem pillantottam meg egy kártya trükköst. Az illata emlékeztet az iskola jellegzetes szagára, bár nem olyan erősen. ~Talán kollégista is lehet. Mintha láttam volna, bár nem gyakran.~ Füleim megemelkedtek a kisebb csoportosulás tapsviharára ami a büvész trükjeit követték. Valaki füttyentett is. Kíváncsisággal vegyes félelemmel araszoltam közelebb hozzá és a tömeghez. Figyelemmel kisértem a mozdulatait és próbáltam nem lebuktatni magam, bár nehéz megállni a kíváncsi farok mozgatást.