FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Faith megértően, mosolyogva bólogatott Izzy szavaira, hiszen amikor kiderült Hope valódi kiléte, akkor Zorand-hoz hasonlóan ő is családtaggá vált, így tökéletesen meg tudta érteni a kislány, és a barátja helyzetét. Amikor a fehérke is megígérte, hogy megajándékozza őket a szülinapjukon, az ausztrál lány mosolya csak még szélesebb lett, és legszívesebben megölelte volna az új barátnőjüket. Igaz, hogy jobb adni, mint kapni... de Faith az a lány volt, aki azért szerette a születésnapokat, mert olyankor új dolgokat kaphatott. Miután végeztek a játékkal, és megállapította, hogy ideje indulniük, érdeklődve hallgatta a másik lányt, majd amikor Izzy az anyja felé nézett, Faith egy kicsit bizonytalanul intett a néninek - Mindenképp! Amíg tart a szünet, biztos sokszor kijövünk még majd - ölelte meg ő is az új barátnőjüket - Ugyan, mi is köszönjük, hogy ti se tartotok bennünket annak - válaszolta őszintén, mert tényleg nagyon örült annak, hogy végre olyannal találkozhattak, aki megérti őket, és még barátok is lettek. Egy darabig lelkesen integetett Isabella és az anyukája után, aztán elindult az új otthonuk irányába. Amikor kiért a parkból, egy kicsit eltöprengett, hogy ezúttal milyen versenyt játszon hazafele menet, aztán végül szélesen mosolyogva elkezdett rohanni - Faith White gyönyörű ívekben veszi a kanyarokat a cél felé... Mark Webber óta nem volt ilyen zseniális ausztál pilóta a Forma 1 történelmében...

Faith szavai hallatán Izzy úgy érezte, hogy annyira hasonlóak, talán a lánynak is ugyan azokat a dolgokat kellett átélnie mint neki. Izzy bológatva válaszolt - Igen, miútán már elhitték Zorandot nem tartottak furának. Akkor olyan boldog voltam, végre nem csak mi láttuk őt, hanem anyáék is. Igazi családtag lett - mosolygott boldogan a másikra. Mikor meghallotta az ígéretet elvigyorodott és újra buzgon bólogatni kezdett - Rendben, mi meg megajándékozunk titeket. Pontosan egy hónap múlva - ígérte és büszke volt magára, hogy megjegyezte mikor van a másik kislány szülinapja. Bár azt nem tudta milyen nap van, majd ha elmondja az anyukájának ő úgyis ésben tartja. Zora idöközben elfáradt és elengedte a körhintát ami még egy ideig forgott, majd szédelegve Izzy ölébe repült. A kislány rögtön elkapta a barátját, és magához ölelte. Mikor megállt a körhinta Faith már kint is volt, és úgy tűnt mennie kell. Izzy megkereste tekintetével az anyját, aki már integetett neki, jelezván hogy nekik se ártana indulniuk, ha még akarnak sétálni mielőtt haza mennek. A kislány kikászálodott a játékből és picit szédülve nézett az új barátjára. - Nekem is mennem kell, de remélem majd még találkozunk. Köszi, hogy játszottatok velem és nem néztetek furának! - harsogta majd, gyorsan megölelte a másik lányt, aztán már szaladt is a rá váró nő felé. Rohanás közben visszafordult és integetett, aztán anyja mellé érve megölelte őt, és kézen fogva tovább indultak, miközben Zorandot már sehol nem lehetett látni. Alakot váltott és befészkelte magát egy kényelmes zsebbe Izzy anyukájának ruhájába. 

Faith látta Isabella-n, hogy kicsit elcsodálkozott azon, hogy pontosan mennyi idősek is, de ő nem lepődött meg annyira. Ő, és Hope nem voltak túl nagy növésűek, így sokan nézték fiatalabbnak őket a valóságnál. A másik kislány születésnapjának időpontján ellenben ő csodálkozott el - Pont szilveszterkor? De menő! - kiáltotta. Szerette az év utolsó napját, mert aznap sokáig fennmaradhattak, és éjfélkor a szüleikkel kivonultak a kertbe, és serpenyőkkel, meg hasonlókkal zajongva űzték el az óévet. Hogy a kis Izzy-nek pont aznap van a szülinapja, azt Faith igazán különleges dolognak tartotta. Amikor Zorand került szóba, az ausztrál lány is a sárkány felé nézett. Amikor Izzy arról mesélt, hogy volt idő, amikor a szülei nem látták a barátját, Faith mosolya is elhalványodott - Régen az én szüleim sem tudtak Hope-ról... Fura volt, mert azt hittem, hogy egy angyal, vagy hasonló beszél hozzám - nevette el magát kicsit visszaemlékezve a régi kicsi Faith-re - De aztán nálunk is minden rendbe jött. Szerencsések vagyunk, hogy a szüleink nem tartanak furának minket, igaz? - kérdezte Izzy-től, mert kicsit úgy érezte, hasonló cipőben járnak, mint a fehér hajú lány. Izzy okfejtését hallva Faith picit eltöprengett - neki is elég bonyolultnak hangzott az, ahogy a felnőttek magyarázták el Zorand létezését... Bár a lényeget azért kivette a dologból - Akkor neki is szilveszterkor van a szülinapja - állapította meg vigyorogva - Akkor majd egyszerre ajándékozunk meg mindkettőtöket!  - ígérte. Ha Zorand időközben megállította a körhintát, Faith leugrott a játékról, majd nyújtózkodva forfult Izzy felé - Ez nagyon mókás volt! Felülünk még valamire, vagy... Hmm... - megnézte a csuklóján lévő, virágmintás órát - Azt hiszem lassan mennünk kell... Megígértük anyának, hogy segítünk neki kipakolni a könyveit. Még van egy csomó kipakolatlan doboz otthon...

Izzy figyelmesen nézte a lányt mikor az beszélni kezdett és felnevetett mikor hibázott. Viszont azt nem gondolta volna, hogy a két lány ennyivel idősebb nála. Csodálkozó szemeket meresztett Faithre majd válaszolt a kérdésekre. - Én kilenc éves vagyok! - vigyorgott teli szájjal. - Az év utolsó napján születtem! A legeslegutolsón, szerintem ez annyira vicces. Ha pár percel később születtem volna, akkor másik évben születek. - mesélte izgatottan a születése történetét. Ő nagyon szerette, azt ahogyan és amikor született. Bár így mindig neki volt utoljára szülinapja, de vicces is volt azért. Mindig volt tűzíjáték a buliján, és általában vagy előbb vagy később bulit is tartottak. A legtöbb gyerek is furának tartotta a szülinapját, de Izzynek dagadt a melle a büszkeségtől. A Zorát érintő kérdésre a sárkány felé fordult aki még mindig gyorsan hajtotta a körhintát. - Háááát... sokáig nem volt, mivel anyuék nem látták őt, és így csak én adtam neki ajándékot - Alig észrevehetően, de Izzy szeme kicsit elsőtétült és a szája széle lefelé görbült. - De mióta az Igazgató úr elmagyarázta nekik, azóta látják és úgy gondolják, ha ő a képességem akkor velem egy napon született mert igazából egy rész belőlem - magyarázta a lányra tekintve, de aztán megrázta a fejét - Nem igazán értem, hogy ez mit jelent, de azt hiszem olyan mintha Zora az én ikertestvérem lenne, csak ő más - mosolyodik el és büszkén néz a sárkányra. 

Faith mosolyogva vette tudomásul, hogy Izzy egyáltalán nem ütközött meg a hirtelen szerepcserén. Ahogy Zorand begyorsította a körhintát, az ausztrál lány is hangosan kacagva kapaszkodott. Már épp kezdett ő is elszédülni, amikor szerencsére lelassult a játékszer. Faith tekintetével a sárkányt kereste, aki elég viccesen repdesett, feltehetően a szédülés miatt, ami ujjabb nevetésre késztette az éppen jelen lévő ikret. Amikor Isabella megkérdezte a korukat, kicsit szédelegve mutatott a kezével tizet, aztán elkapta a korlátott, hogy a hirtelen meginduló hintában ne dőljön el - Tíz... ja nem, tizenegy! - tartotta fel a mutatóujját, jelezve a hiányzó számot - Pont egy hónap, és tizenkettők leszünk. És te? - kérdezte, majd Zorand-ra pillantott - A sárkányodnak is szokott lenni születésnapja? - kérdezte kíváncsian, mert az tudta, hogy az állatoknak is szoktak szülinapot tartani, de sárkány-szülinapi-bulit még sosem látott - Vajon mit kaphat ajándékba? - gondolta, majd újra felkacagott, ahogy a menetszél az arcába fújta a haját.

Izzy önfeledten élvezte a gyors száguldást, amikor hirtelen meghalotta a másik lány hangját, és hogy mintha más lenne. Még ha a hanglejtéséből nem is találta volna ki, hogy Hope átadta a helyét Faithnek, a szavaiból azonnal kiderült. Meglepetten felkacagott és ránézett a másik kislányra. Vigyorgott és csak még erősebben kapaszkodott, mikor Zora begyorsított. Aztán nem sokkal később lelassított, és össze vissza repült. Izzy gyanította, hogy szédül ő maga is szédült. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy Faithez fordulva feltegyen egy kérdést. - Mond csak Faith, hány évesek vagytok? - kérdezte és valamiért természetes volt neki, hogy úgy beszéljen Hoperól, mintha most is ott ülne mellettük. Mielőtt azonban a másik lány válaszolhatott volna, Zorand össze kapta magát és most a másik írányba kezdte forgatni a játékot. Egyre csak gyorsultak és gyorsultak. Izzy nevetett, de figyelt, ha Faith hozzászólt. 

Amikor Izzy elkapta a csuklóját, és lelkesen magával húzta, Hope-nak akaratlanul is a testvérkéjét juttatta az eszébe - hogy ő is pont ilyen eleven szokott lenni, ha belelkesedik. Amikor a kislány vigyorogva rá nézett, az ő mosolya is szélesebb lett, és megszaporázva a lépteit haladt mellette. Ahogy Zorand visszaváltozott sárkánnyá, Hopre lenyűgöve nézett utána, hiszen még mindig csodálatosnak tartotta, hogy egy valódi mesebeli lényt láthat. Amikor a körhintához értek, Hope megvárta, amíg Izzy bemászik, majd ő is felszállt a játékra, és elhelyezkedett a kislány mellett. Amikor Izzy felkiáltott, Hope egyből megragadta a kapaszkodót - ő kevésbé volt bátor, mint a testvérkéje - , és ahogy Zorand nekilendült, kacagva így kiáltott - Tényleg nagyon gyors - Egy darabig nevetve élvezte, ahogy forogtak, és a menetszél lobogtatja a haját, aztán eszébe jutott, hogy Faith is mennyire kedvelné ezt a gyors pörgést... Forgás közben lehunyta a szemét, és hagyta, hogy Faith átvegye a helyét. Amikor az eleven lány kinyitva a szemét megérezte a gyors forgást, Hope-nál sokkal virgoncabban kacagott fel - Jó kis játékot találtatok, Izzy - vigyorgott a kis fehérkére, majd Zorand-ot kereste a tekintetével - Gyorsabban, kissárkány! Ha elég gyorsak vagyunk, lehet, hogy felrepülünk! - emelte fel a kezét, de a gyors tempó miatt hamar leengedte, mert csak kibillentette az egyensúlyából.

Mikor Hope jónak találta az ötletét, boldogan mosolygott, és előre indult, ahogyan elhaladt a lány mellett bal kezével elkapta annak a jobb csukloját és maga után húzta, hogy gyorsabb tempora ösztökéljen. Vigyorogva és csillogó szemekkel nézett vissza rá. Még mielőtt elindultak volna, Zorand ismét felvette sárkány alaját, és Izzy mellett szaladt a földön, de mivel gyorsabb volt mint a lány hamar lehagyta a párost. - Gyere Hope, ezt élvezni fogod - mondta nevetve és addig nem engedte el a lányt amíg oda nem értek. A körhinta a biztonságos fajta volt. Mivel nemrég újították fel a parkot minden viszonylag új és a lehető legbiztonságosabb volt. A lány kinyitotta a kis becsukható ajtót, ami azért felelt hogy a gyerekek ki ne essenek a padrol és bemászott az ülésre, maga után húzva a nagyobb lányt. Zoran már a középen lévő kormányom ült, és csak arra várt, hogy a gyerekek helyet foglaljanak. Amint ez megtörtént és megkapaszkodtak a sárkány felröppent, és a háttámla egyik kapaszkodoját megragadta mind a négy mancsával - Most nagyon kapaszkodj - kiáltott a lány - Zorand nagyon gyors tud lenni - vigyorgott aztán a sárkány neki indult és egyre csak gyorsult. 

Ahogy Izzy magához ölelte Zorand-ot, Hope egyértelműen látta a végtelen szeretetet kettejük között. Így képzelte el a közte, és Faith közötti érzéseket is - még akkor is, ha ők nem voltak képesek megölelni egymást... - Meghiszem azt... - mosolygott a kék égszeműre, és egy kis ideig csak nézte őket. Örömteli volt látni ennyi kedvességet, és ragaszkodást - Faith... szerinted... mi is ilyenek lettünk volna, ha nem történik... ez? - kérdezte a nővérkéjétől picit eltöprengve, akinek a csengő, vidám hangja egyből felhangzott a fejében - Hát persze, te butus! Faith és Hope örökké együtt! Sőt, mi méééég cukibbak lennénk! - Hope picit felkuncogott a testvére válaszára, amit csak ő hallott, aztán Izzy felé fordult, játékra invitálva őket. Szerencsére a kislány lelkesen mondott igent, és hamarosan ötlete is támadt, mire üljenek fel - Jó ötlet - mosolygott Izzy-re, és ha a kislány és Zorand is vele jött, elindult a játék felé - Tényleg sokkal könnyebb lesz vele játszani, ha van, aki meghajt minket - gondolt bele, bár volt egy icipici aggodalma - Remélhetőleg senki sem fogja furcsállni, a magától forgó játékot...

Izzy helyeslően bólogatott Hope mondatára és nagy mosollyal viszonozta a másik arckifejezését. Aztána amikor a lány megfogalmazta a képességét, elvigyorodott és felnyúlt Zoráért. Ahogy a kezeibe vette a szorikátát, és a hóna alatt fogta egy pillanatra összenéztek és olyan szeretet ült ki mind a kettejük tekintetébe, ami igen ritka volt. Ezután a kislány Hope felé fordult, és Zorand is őt nézte a kezeiből. - Igen ő az én védelmező lovagom, vagy sárkányom. Mindig tudja mit tegyen, hogy felvíditson - mosolygott szeretet teljesen. - Én pedig, csak egy egyszerű, de nagyon szerencsés lány vagyok, hogy megkaphattam őt - mondta öszintén, és Hoperól Zorandra emelte a szemét. Ahogy a két kék tekintet találkozott, néma megbeszélés kezdődött közöttük, és csak a másik kislány hangja rántotta ki őket ebből. Izzy izgatottan és felpörögve fordult a kislány felé - Igeeeen nagyon szeretnénk játszani! - Kiáltotta a kislány és ő is körbe nézett. Eredetileg, csak csúszdázni akartak Zorával, de már többen voltak és ezt ő is figyelembe vette. Aztán kiszúrt valamit. - Mit szólsz ahhoz a pörgös játékhoz? - mutatott jobbra, ahol egy üres körhinta szerű játék várakozott. - Mi felülünk és majd Zora meghajt minket, aztán ő könnyen felugrik hozzánk - lelkesedett és a lányka szemébe nézett izgatottan.