FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Hero figyelte, ahogy a lány megérti a kérdését és elfordul tőle. Nem erőltette a dolgot, nem sietett, csak némán neki dőlt a bal vállával a kapu kőoszlopának és onnan nézte a vörös hajút. Részben megértette a dilemmáját, az ilyesmi sose könnyű, főleg, ha más képességéhez kapcsolódik. Csinált már egyszer ilyet, és akkor is elő jött ez a hezitálás, de a másik lány igent mondott végül. Heronak végül is mindegy volt mit válaszol majd Femy, de úgy gondolta, ha megadja neki ennek a választásnak a lehetőségét az talán enyhít a fájdalmán. A lány végül felé fordult és mondani kezdett valamit. Hero érdeklődő arccal nézett a sárga szemekbe, de nem tetszett neki, amit hallott. Szemöldökét összehúzva hallgatott, amíg a másik befejezte. Aztán ellökte magát a faltól és közelebb lépett a lányhoz, a tekintetébe fúrva a pillantását. - Ha van átok, ha nincs átok nem a te hibád volt – mondta halkan nyomatékosan, mert tudta, hogy ez mennyit számít egy sérült léleknek. - Nem tehetsz arról, hogy valaki nem figyelt oda, ha van átok arról sem tehetnél. Nem mi választjuk meg, minek, kinek, vagy milyen erővel születünk, csak a cselekedeteink a sajátjaink. Te pedig otthont, ételt és biztonságot adtál neki. Egy kényelmes élete ez volt miattad - mondta kb 10 centi távolságról végig a lány szemébe nézve. Miután befejezte a mondani valóját, csak felvonta az egyik szemöldökét, egyértelműsítve, hogy arra vár, mit fog most tenni a lány. 

Igaz, hogy Hero egyszavas válasza látszólag nem árult el túl sokat, de Femy tapasztalt volt az ilyen viselkedést illetően - ő is hasonlóan reagált volna, ha valami nem volna teljesen oké... - Lehet, hogy rosszban van a nagyapjával? Vagy rossz emlékei vannak a hellyel kapcsolatban... - gondolta, miközben Hero hátát figyelte. Amikor a srác hirtelen megtorpant, Femy is követte a pédáját, és még időben el tudta kapni Ed karját is, mielőtt a fiú nekiment volna a többieknek - Megint mélázik... - csóválta meg egy kicsit a fejét, hiszen Edward kicsi korában is ilyen volt - ha elbambult, bárminek neki tudott menni, anélkül, hogy észrevette volna. A többiekhez hasonlóan Femy is csendben megvárta, amíg Hero visszatért a jelenbe, bár az arcán látszott, hogy kezdi unni a csendben ácsorgást a járdán - Nem mehetnénk már...? - gondolta türelmetlenül, amikor Hero végre felnézett. Amikor viszont továbbindulás helyett a fehér hajú srác elkapta a kezét, és magával húzta egy meglepett "Mi?" szaladt ki a száján. Hirtelen zavarában nem igen ellenkezett, sőt, ahogy Hero olyan hosszú idő után újra a kezét fogta - még ha ezúttal sokkal kevésbé romantikus módon is tette azt - egy kicsit el is pirult. Amikor beértek a takarásba, és Hero elengedte, Femy összefonta a karjait, és próbált morcos képet vágni, hogy leplezze a zavarát - Mi az? - kérdezte a fiútól, de Hero kérdését meghallva szomorúan fordult el, és engedte le a kezeit maga mellé. Nem volt neki furcsa, vagy értelmetlen a kérdés, hiszen folyamatosan Nightingale-en járt az agya, amióta meglátta a szegény kis testét az utcán. Nagyon szerette a macskáit, hiszen ők voltak az ő támaszai otthon, és a fehér kis barátja elvesztése nagyobb fájdalommal járt, mint azt valaha gondolta volna - Én nem... nem tudom... - válaszolta Hero-nak. Nem tudta, pontosan mit jelentene, ha mellette maradna Nightingale árnyéka... de volt egy dolog, ami még jobban aggasztotta, és ami miatt kicsit félt igent mondani - Hero... szerinted... - kezdte, aztán a fiú szemeibe nézve fejezte be a kérdést - Szerinted lehet, hogy az átok miatt... hogy amiatt halt meg? Hogy miattam...? - Femy nem tudott nem arra gondolni, hogy az ő hibájából halt meg a macskája. Hogy ő hozta rá az átkot - Ha tényleg így van, akkor nem érdemlem meg, hogy újra mellettem legyen...

Edward eléggé elmerengett az emlékeiben, és a környék figyelésével, így Hero, és a többiek beszélgetését nem igen követte nyomon. Azt hallotta ugyan, hogy szóba került a Kinsley kúria, ami ugyebár szintén a környéken van, de mivel ő is pontosan tudta, hogy Mr. Nicholas Kinsley Hero nagyapja, így nem igen figyelt oda. A fehér hajú srác hirtelen megtorpanását is csak késve vette volna észre, de szerencsére Femy időben elkapta a karját, és megállásra késztette, így nem ütközött bele az előtte álló Zack-be vagy Ivett-be. Zavart tekintettel nézte Hero-t, aki furcsa ábrázattal figyelte a földet, de mivel sem a szemüveges srác, sem Ivett nem szólt közbe, így ő sem tette. Sejtette, hogy az árnyék képességgel rendelkező fiú most is a képességét használhatja... de így kívülről nézve elég furcsa volt. Amikor Hero végre felnézett, kérdőn tekintett rá, de továbbra sem kérdezett semmit - bár amikor magával ragadta az eléggé megdöbbent Femy-t, akaratlanul is elmosolyodott - Ezek ketten egész jól össze illenének - gondolta a páros után nézve, aztán rájött, hogy egyedül maradt a másik két tinivel. Szerencsére, mielőtt kínossá vált volna a csend, Zack megszólalt - Persze, nyugodtan - felete a nevét illetően. Az Ed-del nem volt semmi gondja, hiszen a legtöbben így szólították - egyedül az Eddy-t nem szokta szeretni, mert úgy csak a nagymamája hívhatja - Hát... ha az erdőben lévő házra gondolsz, akkor igen, én is ott lakom - felelte Zack-nek. Nem lepődött meg rajta, hogy a srác tud a nagymamája otthonáról, hiszen, ha a fiú valóban olyan jó barátja Hero-nak, akkor feltehetően sok mindent elárult neki a fesztivál tán történtekről - A mobilomat? - kérdezte, miközben kivette az említett készüléket a zsebéből - Persze... de minek ez neked? Ugye nem valami nyomkövető vírust, vagy ilyesmit akarsz rárakni? Hero árnyai bőven soknak tűnnek nekem... - kérdezte kicsit óvakodva, de ha Zack nem válaszolt semmi végtelenül furcsát, akkor átadta a mobilját, és érdeklődve figyelte, mire készül vele a szemüveges.

Ivett végig csöndesen és ugyan olyan kifejezéstelen arcal figyelt mindent. Mikor Hero lazán válaszolt, mikor Zack mondott neki valamit és nem igen törödött vele. A lány tudta, hogy a fiú már nem ide figyel és hogy szüksége lenne valakire akire támaszkodhat. Azonban Zack mint mindig most sem vett semmit észre magától. Már épp oda akart lépni a fiú mellé, amikor az hátra nézett. A vörös hajú lánynak egy pillanatig eltartott mire megértette a dolgot, de őt se érte váratlanul a megtorpanás. Kifejezéstelen arcal figyelte ahogy Hero az árnyait hallgatja, majd ahogy töprengve feltekint és félre vonul a másik lánnyal. Egy piciny féltékenység ébredt benne, de nem azért, mert szerelmes volt a fiúba, hanem mert nem neki mondta el először amit megtudott. Ez kicsit rosszul esett Ivettnek, de nem mondta és nem mutatta ki. Erővel rá vette magát, hogy ne arra nézzen amerre azok ketten eltűntek és inkább Zackre emelte a tekintetét. Aki viszont furán barátságosan kezdett viselkedni és el kérte Ed mobilját. A lány a homlokát ráncolva figyelte a jelenetet és meg akarta jegyezni, hogy ez nem a legjobb ötlet, de végül mégsem tette. Zack nem kéri el ok nélkül mások elektronikai eszközeit, mert neki is szentek voltak a sajátjai, szóval a lány reménykedett benne, hogy most is megvolt rá a nyomos indoka, és hogy nem tervez semmi hülyeséget. 

Zack a gépen pötyögött, de nem talált semmit ami beszélő állatokra utalt volna. Olyan emberekre bukkant akik beszéltek állatokkal, de az megint teljesen más volt. Mikor befejezte a kutakodást felnézve így szólt - Bocs haver nem találok semmit, majd otthon átnézem a rendszert, ott úgyis több dolog van - mondta és mivel nem hallotta, Femy meg Hero párbeszédét, nem is érezte, hogy lehet barátjának nem erre lenne most szüksége tőle. Mindenesetre mikor a másik fiú vissza szólt csak biccentve rakta el a laptopot és menetelt tovább a kicsit kínos csöndben. Ő figyelt fel elsőnek Hero furcsa viselkedésére. Amint a barátja hátra pillantott a földre, tudta, hogy az árnyak éppen beszélnek hozzá így a megtorpanás nem érte teljesen váratlanul. Megállt, és figyelte ahogy a fehér hajú nagyon koncentrál a földre miközben kezeit a zsebébe dugta, és leheletnyit előre hajolt. Sejtette, hogy nem valami jó hír, mert a fiú arca nem vidult fel mikor felézett, hanem elég töprengő volt. Zack türelmesen várta, hogy mondjón vagy tegyen valamit. Hero már csak ilyen volt, néha megfontoltabb mint bármelyikük, néha pedig hevesebb mint bárki más. Mikor végre megszólalt Zack félre döntött fejjel nézte hátha ad valami magyarázatot, de amikor amaz csak Femyért nyúlt félre lépett az útjából. Kérdőn nézett a szemek elől elvonuló páros után, ám tudta, hogy most nem zavarhatja meg őket, bármennyire is érdekelte a dolguk. Zack mindig szurkolt annak, hogy Hero becsajozzon, és próbálta is össze boronálni pár lánnyal, nem nagy sikerrel, egyszer volt egy barátnője, de nem tartott sokáig. Legalábbis az ő szemében nem. Így most, hogy itt volt a lehetőség, hogy akár ezzel a lánnyal össze jöjjenek Zack nagyon szurkolt nekik. Azonban most más dolga akadt, történetesen lefoglalni Edet és mivel volt is valami amit meg akart kérdezni tőle, itt volt rá az alkalom. A fekete hajú fiú felé fordult. - Mond csak Edward...szólíthatlak Ednek ugye?....szóval mond csak, te laksz abban a fura házban igaz? Megnézhetem a telefonodat? - kérdezte, és nagyon érdekelte a készülék, mivel pár napja mikor próbált rácsatlakozni sehogy se tudta elérni, ahogy Hero mobilját se. 

Hero rávigyorgott Zackre mikor amaz válaszolt, majd miútán vissza fordult a Femyhez intézett kérdés után jött is a fájó pont. "Na most ugrik a majom a vízbe, vagy legalábbis már melegít hozzá" Gondolta magában, majd hanyagul vállat vonva laza hangsúllyal válaszolt a lánynak - Ja - A gyomrában a görcs nem múlt el és ahogy közeledtek egyre rosszabb lett. Már érezte a mellkasában azt a fúra szúros érzést amit az izgatótság ébreszt az emberben. Közben Zack is közölte, hogy nem talált semmit, de majd otthon jobban átnézi a dolgokat, viszont Hero figyelmét már nem ez kötötte le, szóval két szóval lerendezte. - Nem ügy - A figyelmét végül az helyzetről és a többi furcsaságról árnyékok terelték el. A déli fekvésű utcán haladva a bal oldala felől hallotta meg a suttogásukat. Összeráncolta a homlokát, és a bal válla fölött hátra nézett, de nem a többiekre hanem a földre, minhta keresne valamit. Az árnyékok magyarázni kezdtek és majd össze verekedte, ahogy egyszerre akarták elmondani mi történt Femyvel és Eddel. Hero megtorpant és teljes testel megfordulva bámulta a földet, rosszallását ciccegéssel fejezve ki. A barátai rögtön megáltak, főleg, hogy Zack már eltette a gépét és végre az utat figyelte. Mindenesetre az egész megtorpanás olyan gyorsan történt, hogy ha a srácok nem figyeltek belefuthattak, Zackbe és Ivettbe. Hero egy darabig összeráncolt szemöldökkel bámulta az árnyékát, ami úgyan olyan volt mint mindig. A többiek nem láthattak benne semmit se. Ha bárki is a fiúhoz akart volna szólni, Ivett lesziszegte őket, tudván mi történik most. Egy 2-3 perc után, mikor az árnyak elhadarták érthetően a történteket, Hero gondolkozva nézett előbb Femy kisírt szemeire, majd Ed arcát vizsgálgatta. Nem tetszett neki amit hallott egyáltalán nem. - Értem - mondta töprengően, majd a barátai között átnyúlva elkapta Femy csukloját és maga mellé húzta. - Azt hiszem valamit meg kéne beszélnünk - vigyorgott rá idegesítően, majd arrébb húzta a többiektől, az egyik nagy kerítés kapu árnyékába, így kikerülve a többiek látóköréből. Pár másodpercig csak a lányt vizslatta, majd egyszerűen feltett neki egy kérdést. - Szeretnéd, hogy az árnyéka veled maradjon? - ez a kérdés furcsának tűnhetett még a lány számára is, ám a helyzet egyszerű volt. Femy nem látthatta, de mikor megtalálta a cicáját, akit elütött egy autó, az árnyék lények, észrevétlenül leválasztották az állatról az árnyékát, és bát Hero nem tudott életet lehelni egy halottba, de egy árnyékba annál inkább. Az árnyékok pedig sok mindent megöriznek a gazdájukból. Hero tudta, hogy lehet nem kéne ezt tennie, hanem hagynia kéne, hogy a lány elengedje a cicát, de ha már ennyivel tudta volna enyhíteni a bánatát akkor megérte. Sose szerette, ha az emberek szomorúak körülötte, ráadásul a lány még csak el sem búcsúzhatott rendesen, hátha ezzel megadja az esélyt a tovább lépéshez és az elengedéshez. 

Hero nem igazáb válaszolt először érdemileg a kérdésére, ami kicsit idegesítette Femy-t, de aztán, amikor leugrott a padról, nagyjából kiderült, hogy mi is a helyzet - Varjú... - motyogta maga elé, de ez sem változtatott sokat a dolgokon. A kisállatkereskedésben lévő "Szép Polly"-t mondogató papagájon kívül több beszélő madarat nem látott a városban. Ivett kis igazítása lényegtelen volt Femy-nek, mert azon kívül, hogy a holló egy kicsit nagyobb, nem igen látott sok különbséget a két madár között. Hero stílusához illően mindenféle bevezetés nélkül indult el Mr. Kinsley-hez, de a lány, Edward mellett mindenféle panaszkodás nékül indult el utána. Most úgy igazán civakodni sem volt sok kedve. Ahogy sétáltak, Femy el-elnézte a furcsa triót. A három fiatalon látszottak, hogy igazi, és jó barátok - Biztos Zack és Ivett is közel áll Hero-hoz... - gondolta, valahogy félkékenyen, és mogorván. Múltkor a régi könyvtárban úgy érezte, közelebb került a fehér hajú fiúhoz, de látván hármukat, rájött, hogy pár apróságon kívül szinte semmit sem tud Hero-ról... Hero kérdése rázta fel a lányt a mélázásából, aki a ciánkék szemekbe nézve valahogy kicsit jobban érezte magát - De igen - válaszolta röviden, és tömören - Ahogy a nagyapád is, nem? - kérdezte a már elfordult fiútól. Hero valódi neve mellett ez volt a másik dolog, amit Femy ki tudott deríteni az apja otthoni gépéből, este, óvatosan belopózva az irodába, hogy Nicholas Kinsley valójában Atherol, azaz Hero nagyapja. Az, hogy a fiú és a szülei miért mentek el a városból, már nem volt benne az adatbázisban, de a semminél ez is több volt.

Ahogy az várható volt, Femy sem tudott többet mondani a beszélő állatokat illetően, de Hero válaszából - már ha a hirtelen felszólalását lehet annak venni, az legalább kiderült, hogy nem kutyáról vagy nyúlról van szó. Ivett kis kiigazítását Ed egy biccentéssel köszönte meg, majd egy kicsit eltöprengett a dolgon - Beszélő holló? Hát... azok a madarak ha jól tudom, eleve képesek megtanulni egy-két szót... De feltehetően Hero nem valami ilyesmire gondol - összegezte magának, de egyelőre félretette ezt a témát, és Femy mellett sétálva elindult a trió után. A Blake lány és ő csendben követték Hero-ékat, és ahogy Edward elnézte a srácokat, kicsit féltékeny lett rájuk. Ő sosem volt ilyen szoros baráti kapcsolatban senkivel - persze, ott volt neki Yoruki, akit ezer ilyen barátért sem cserélt volna el -, de ahogy Euphemia mellett sétált, biztos volt benne, hogy ő és a lány sosem tudnának így viselkedni. Ilyen bizalommal, és egyértelmű kötődéssel. Igaz, hogy ő, és a vörös hajú lány is gyerekkoruk óta ismerték egymást, és rengeteg mindent tudtak egymásról - de a kettejük viselkedése inkább egymás idegesítésére korlátozódott legtöbbször. Ahogy kezdtek beérni Artana kissé elitebb környékére - ahol Femy is lakott, mint azt Hero kitalálta - Ed akaratlanul is az ő régi utcájukat kereste. Tudta, hogy nem fognak elmenni a régi, leégett McKelley ház mellett, és egy üres telken kívül többet nem is találnának ott, de azért a benne lévő kisgyerekben felébredt a honvágy a régi szobája, a nyikorgós lépcsőfokok és a kávéfoltos kanapé iránt.

Bár Hero szándékosan nem nézett rá, de úgy tűnt a felszólalása hatásos volt, mert végre hajlandó volt elindulni és utat mutatni. Ivettet nem különösebben érdekelte a beszélő hollós sztori, és Zack piszkálodása sem, azonban nem akarta, hogy a két idegen téves infórmációt kapjon. - Igazából holló volt - mondta egyszerűen majd az út további részében csendben sétált Zack mellett. Nem különösebben érdekelték az új jövevények, de azért figyelt rájuk, mert nem akarta, hogy ártsanak a barátainak. Végül Hero is kiszakadt a saját kis világából, és Zack felé fordulva ismerős párbeszéd zajlott le közöttük, a lány a szemét forgatva figyelte a szemüvegest amint elő vette a gépét. Nem kellett sok és a fekete hajú rögtön el is merült a gépek világában. Ivett némán sóhajta, megragadta a bal felkarját és vigyázott arra, nehogy neki menjen valaminek, vagy esetleg lelépjen az út kellős közepére. Közben pedig Hero csipkelődő megjegyzését hallgata, amiből tudta, hogy próbálja oldani a hangulatot és azt is érezte, hogy a fiú ideges. 

Zack is figyelmesen hallgatta a két srácot miközben elrakta a gépét az oldal táskájába. Persze nem kapcsolta ki, szinte sose szokta, mert bármikor szüksége lehetett rá. A kis gép aksija szerencsére jól bírta, de azért a fiúnak voltak egyébb megoldásai is, hogy életben tartsa a kis kütyüt. Mikor Hero morgolodva leugrott a padról Zack nevetve állt fel és indult utána cinkos vigyorral Ivettre nézett. - Úgy látom Mr. mindenttudniakarok újabb rejtélyt talált magának ami nem hagyja nyugodni - persze számított a lány hűvös reakciójára, de nem is zavarta. Már megszokta, hogy Ivett nem a beszédes típus, de ugy szeretette a barátait, ahogy voltak. Herot a folyamatos kutatással és az újabb rejtélyekkel amik mindig megtalálták, Ivettet pedig a csöndes, hűvösségével és összeszedetségével amivel összetartotta a csapatot. A fiú ezeken merengve vigyorogva követte barátját és néha fél szemmel a másik két kölyökre nézett. Tudta, hogy mind a ketten fiatalabbak nála, de amíg ez a fiún meglátszott, a lányon nem, bár ő végül is csak pár hónappal később született mint maga Zack. A fiút töprengéséből Hero szakította ki, aki hirtelen megunva az egyedüli töprengést hátra fordult, hogy végre segítséget kérjen. A fiú vigyorogva nyúlt be a bal oldalán lengő táskájába. - Már hogy a fenébe ne vittem volna, szerintem hamar megtalálom, bár lehet fokozatosan kell megy szűkíteni a keresést - gondolkodott el, miközben felhajtotta a gépet és balkezébe fogva pillanatok alatt megnyitotta a fájlokat tartalmazó mappát, és ráállt az olyan kulcsszavak keresésére mint hogy "állat" "holló" "beszéd" stb. Teljesen belemerült a dolgokba és az utat sem nézte, szerencséje volt, hogy Ivett mint mindig most is vigyázott rá, és megfogva a karját igazgatta a fiút menetelés közben.