A természetvédelmi terület magába foglalja a város mellett húzódó erdőt, és a hegyeket is. Gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, amelynek háborgatása akár komoly büntetést is vonhat maga után.
Femy mellé szegődve hallgata, ahogy a fiú megint a lány agyát húzza. Nem értette meg miért, kell a vöröskét teljes nevén szólítani, amikor látszolag utálta ezt. Magában sóhajtott egyet, és elhatározta, hogy ő bizony nem fogja megosztani a teljes nevét ezzel az Edward gyerekkel. Vele aztán ne szorakozzon, keressen olyat aki vele egy idős. Hero nem bírta az arrogán embereket, már pedig ez a kölyök nagyon arrogánsnak tűnt számára. Amikor a srác felé intézett egy kérdést és feléjük nézett, ő csak vissza nézett rá, és titokzatos mosollyal vállatrántott. Nem fogja megadni a srácnak azt az elég tételt, hogy minden egyes mondatára felkapja a vízet. Majd arra reagál amire akar, de abban nem lesz köszönet, ha őt fel akarják húzni. Ed mesélésbe kezdett, amit Hero szemforgatva hallgatot. Hallott már a házról, sőt kereste is már. Nem mintha talált volna bármit is, de akkor csak hét éves volt. Utána meg már nem is volt lehetősége rá. Persze ezt nem mondta ki hangosan. Még csak az kéne, hogy a taknyos róla is sok dolgot tudjon. Mint mindig kettőn állt a vásár, és Hero nem akarta megosztani a dolgait egy vadidegennel akiben nem bízott. Végig hallgatta a szövegelést, majd így szólt. - Hallottam már róla. - Ezzel részéről le is tudta a beszélgetést. Jó lett volna több dolgot kihúzni a srácból, de hát ha nem akkor nem. Ő nem fog könyörögni sőt. Nagyon hallgatag lett, és eléggé bunkó módba váltott. Nem szerette ha ugráltatják és írányítják, már pedig ez a srác nagyon úgy tűnt mint aki ezt akarja.
Yoruki kimondottan örült, hogy Femy-ék követik. Farkát is megcsóválta de továbbra is büszkén lépdelt mellette. Óvón pillant körbe, hisz nem minden nagyvad olyan békés, mint ő. Ha pedig egy hasonszőrű egyed támadna rájuk nem biztos, hogy harc nélkül megúsznák. Amikor Ed a nevét említi, felkapja a fejét és a legenda hallattán morgásban kezdi dúdolni a dalt, ami ehhez köthető. Ha egy laikus látná veszetnek hihetné, de nem érez mást magukon kívül. Ed beavatott lenne? Tudja hol van? Néz fel rá kíváncsian.
Edward kicsit megnyugodott, hogy végül a két makacskodó is követte őket, és mosolyogva simogatta meg a hozzá dörleszkedő Yoruki fejét. Egy kicsit más érzés volt megsimogtni egy farkast, mint egy kutyát - a szőre mintha erősebb, és dúsabb lett volna, és az egész test sokkal nagyobb erőt sugárzott magából, mint a kicsi Orion, aki izgatottan szaladt előttük. Femy mondatát hallva kicsit felkuncogott, és hátra sem nézve válaszolt a lánynak - Ne aggódj, még talán egy meleg italt is kapsz, ha jól viselkedsz, Euphemia - Hero kérése - vagy inkább felszólítása - már más lapra tartozott. Ed nem akarta ilyen hamar kiteregetni a lapjait, főleg, hogy valóban nem ártott sietnük, de valamit adnia kellett a srácnak, hogy az egy kicsit nyitottabb legyen - Nem vagy egy türelmes alkat, nem igaz? - kérdezte a fejével visszatekintve - Ne aggódj, nem meyünk már messzire. De ha ennyire szeretnéd... Mondd csak, hallottál már az Artana Erdei Fel- és Eltűnő Házról? - kérdezte a fiútól, és meg sem várva a választ folytatta - Euphemia és Yoruki biztosan hallotta már a történetét, elvégre ez egy elterjedt városi legenda nálunk, és az iskolások egyszerűen imádják - nézett le a farkasra mosolyogva. Nem egy gyerek töltötte azzal a hétvégéjét, hogy az erdei viskót vadászta - De talán egyikőtök sem bánja, ha tartok egy rövid kis összefoglalót - köszürölte meg a torkát, majd kicsit mesélősebb hangon folytatta - Új tartják, hogy az artanai erdő mélyén, a bokrok, és a fák rejtekében van egy házikó, amely nem fedi fel magát akárki előtt. Nem sokan tudják, melyek azok a napok, amikor az épület láthatóvá válik, vagy hogy hol keressék, de aki egyszer megtalálta, az bármikor visszatérhet oda... Arról is több elmélet szüetett már az évek alatt, hogy ki is lakik ott; egy boszorkány, vagy egy troll? Esetleg valaki, aki előre tudja a dolgozatok eredményét... Bárki is az, egy biztos: nem könnyű rátalálni. - fejezte be a történetet.
Femy arckifejezése továbbra sem lett sokkal vidámabb, és amikor Edward ismét a teljes nevén szólította őt, egy sárga szikra is végigcikázott a hajában. Amikor azonban a fiú rátért arra, miért is hívta őket ide, a lány arca is érdeklődőbbé vált. Igaz, Ed nem mondott el túl sokat, de az is épp elég kíváncsivá tette őt, elvégre pont ezeket a dolgokat akarta kideríteni már jó ideje... Amikor Edward elindult, Femy szokásához híven a szája szélét kezdte rágni, de a tekintete Yoruki kérlelő szemeire tévedt, és ezt látva hamar meghozta a döntését - Ajjj, Yoruki, te mindig olyan jól tudod, mit is kellene csinálni... csak mi túl makacsok vagyunk, hogy belássuk - Hero felé nézett, akinek biccentését látva elmosolyodott, hiszen végülis hasonló döntésre jutottak - Ha egyszer már idáig eljöttünk, nem itt kellene megállnunk - mondta, miközben elindult - Ráadásul... kezd egy kicsit hűvös is lenni... Remélem valami fedett helyre viszel minket - mondta Edward hátának morcos hangon, bár ebben most nem volt annyi valódi harag, mint máskor, inkább csak a megszokás okozta. Hero felszólítására ő is helyeslően bólintott, bár a neki háttal álló srác ezt úgy sem látta.
Hero örült annak, hogy látszólag Femy az ő pártján állt. Bár nem feltétlen értette miért kellenek pártok, de nem szerette, ha az orránál fogva vezetik. Jobb szerette tudni a dolgokat. Semmit mondó arckifejezéssel hallgatta a fiú válaszait, de a meghívásos résznél össze húzta a szemöldökét. Ő nem kapott semmilyen meghívót. Egy kártya képekkel amiből asszociálni lehet semmit sem jelentett számára, és az öleb sem mondott semmit neki. Nem tetszett neki, hogy a fiú sietetti és titkokat próbál felhasználni ellene, egyáltalán nem bizott benne, de a város titkai érdekelték. A farkasra fittyet sem hányva lökte el magát a fától mikor Ed elindult. Femyre nézett és biccentett neki, hogy jöjjön ő is. Közben száján ravasz mosoly jelent meg, amivel azt próbálta üzenni a lánynak, hogy a meccsnek még nincs vége. Miközben elindult kissé lemaradva a kutyás sráctól, csettintett egyet a bal kezével. Érezte ahogy árnyai felgyülemlenek körülötte az erdő sötétségében, de egyelőre nyugalomra intette őket. Nem akart balhét, de ha kell készen áll. Na meg ha úgy alakulna a dolog bármikor le tudna lépni. Csak Femyt lenne kissé nehézkes kimenekíteni. Ha őt is magával vinné árnyutazás közben, az jócskán lemerítené az energiáit, de ha kell akkor a ő készen fog állni. Nem sokkal azután, hogy Yoruki Ed mellé szegödőtt Hero végre megszólalt.
- Séta közben is tudsz beszélni gondolom. Akkor elkezdhetnéd a magyarázatodat. - közölte nyersen a sráccal. Nem érdekelte, ha a másik azt gondolta már nyert csak azért mert követi őt. Ez nem így volt. Kezét a zsebébe süllyesztete, és kitapogatta a telefonját is. Nem árt majd löni róla egy képet. Ha nem volt a festiválon, Ivettnek alig ha lesz róla.
Látva, hogy két társa is épségben odaért, engedett feszültségén és lihegni kezdett. Figyelte, ahogy számonkérik egymást és csak értetlenül döntötte oldalra a fejét. A levegőt megtöltötte az enyhe rivalizálás, számonkérés és ellenszenv. Kezdte kellemetlenül érezni magát, tekintve, hogy nem is tud csillapítani a kedélyeken. ~A munka javát Femy csinálta, nem én...~ Bökött orrával Femy felé. Nem értett semmit az egészből. Az erők, a város... mi az összefüggés? Miért lett egy fenevad? Kifújta levegőjét és Edward mellé lépett. Ha már sorsa a mai napra így alakult, megpecsételi egy döntéssel, mivel elveszítheti Femy-t ha nem követi őket. Kérlelőn tekintett Femy-re. ~Tedd félre az élceket, büszkeséget és sérelmeket~ Ezt követően Hero szemeibe nézett sokatmondón. ~Ha tudnál mindent, nem lennél itt. Nem tudhatod, hogy bízhatsz-e benne, de ha nem lépsz, nem is fog kiderülni.~ Csak ezt követően lépett Edward nyomába. Mikor mellé ért és dicséretét hallotta, orrával megpiszkálná a fiú kezét, hogy megsimítsa a feje búbját.
Mint ahogy azt Edward sejtette, a srác nem volt épp a legegyszerűbb eset, de most Femysem volt épp a legengedékenyebb hangulatában. A fiú ugyan jó pár forgatókönyvet kitalált, míg várt rájuk, de most úgy döntött, félreteszi az óvatoskodást, és a köntörfalazást, és a legegyszerűbb variációt választja - Hmm... lehet igazad van - tette a kezét a feje fölé, mintha csak meg akarná mérni a magasságát - Euphemia az évek alatt egy kicsit lehagyott... Sebaj - vonta meg a vállát mosolyogva - Majd behozom. Ami pedig a meghívást illeti - nézett Yoruki felé, továbbra is mosolyogva - Szerintem Yoruki tökéletesen átadta a meghívásomat. Bár, biztosan nem volt egyszerű így - nevetett fel egy kicsit, majd komolyabb arcot vágva nézett Hero-ékra - Úgy hiszem, az lesz a legcélravezetőbb, ha inkább megmutatom, ami miatt szerettem volna találkozni veletek - az inge ujját feltűrve megnézte a karóráját - Ha most magyarázkodásba kezdenék, attól tartok, kifutnánk az időből, de annyit elmondhatok, hogy ha minden jól megy, talán megtudhatunk dolgokat a képességeinkről, és a városról - mosolyodott el ravaszkásan, majd Yoruki-ra, és Orion-ra nézett, remélve, hogy a farkaslány követni fogja. A kiskutya gazdája tekintetét látva egyből felpattant, és mellészaladt, és ha Yoruki is mellé szegődött, Edward céltudatosan elindul az erdő fái között, nem sokat törődve azzal, hogy Hero és Femy követi-e őket, vagy sem - Köszönöm a segítséget - mondta halkan Yoruki-nak, ha mellette sétál.
Edward viselkedése a szokásos volt, és természetesen most is Euphemia-nak szólította őt, ahogy tette azt már kicsi koruk óta, így Femy arckifejezése nem lett sokkal boldogabb a továbbiakban sem. Szívesen visszaszólt volna a neve miatt, a "kis barátnőnk" miatt, vagy a fesztiválos megjegyzés miatt, de nem akart panaszkodós hercegnőnek tűnni Edward előtt, mert tudta jól, hogy a fiú azt mindig is nagyon élvezte. Szerencséjére azonban Hero a szokásához híven nem a legudvariasabban, és legkedvesebben szólt a fekete hajú sráchoz, amit hallva a lány arcára is mosoly kezdett kúszni - Ha lehet, akkor most hanyaguljuk a kártyatrükköket, és a rejtélyeket Edward - mondta ő is a srácnak kicsit komolyabb arccal - Térj rá a lényegre, ha lehet - fonta volna ő is keresztbe a karjait, de mivel Hero is ezt a testhelyzetet vette fel, és nem akart úgy tűnni, mintha utánozná őt, így a kimonója zsebeibe dugta a kezét.
Hero csak titokzatosan mosolygott a vissza kérdezésre, aztán biccentet egyet Femynek, hogy kövesse és már indult is. A köszönése után jól szemügyre vette a helyzetet. A fiú egyértelműen fiatalabb volt nála, és alacsonyabb is. Valahogy nem volt szimpatikus Heronak, de hát mit volt mit tenni. Bele ment a játékba. - Hallottam, bár szerintem te kisebb vagy nála - mérte végig látványosan mind a kettőt. Majd folytatta válasz adását. - Egy jó tanács. Ne várd, hogy az emberek találkozzanak veled, amikor el se hívod őket! - mondta gúnyos hangon, és szája is gúnyos mosolyra görbült. - Egyébként meg legyél szíves elmagyarázni a helyzetet! - mondta miközben karbafonta a kezét, és neki támaszkodott az egyik fának. A kapucnija futás közben lehullott a fejéről, szóval természet ellenesen fehér haja tisztán látszott, és kiemelte ciánkék tekintetét. Várt végül is ő ráért, nem siet sehova. Nem neki volt fontos ez az egész.
Tetszett a lánynak Edward enyhe riadalma, mit farkasként váltott ki belőle. Bár szemei és egyéb jelzései megkülönböztetik a többiektől olykor-olkyor célba veszik egy-egy lövés erejéig, mit csodával határos módon eddig megúszott komolyabb sérülés nélkül. Edward nevetését aranyosnak vélte, ahogy felismerte majd egy kisebb játékba belement a kutyussal. Természetesen vigyázott rá, hogy ne ragadja meg túl hírtelen és ne is szorítsa nagyon. Amint Hero és Femy is megjelentek abbahagyta a játékot, mit Orion tudtára úgy hozott, hogy mancsát a kutyus fejére engedte, kicsit nyomott rajta. Busa fejét a fiú ölébe hajtotta volna, amíg nem állt fel. Fancsali pofát vágott a cukor hallatán, hiszen pont e miatt nem lehet most ember és nem húzhatná úgy az agyukat, ahogy eltervezte. Helyette az övét húzta az árnyjátékos, akit továbbra is figyelemmel tart.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Hero
Femy mellé szegődve hallgata, ahogy a fiú megint a lány agyát húzza. Nem értette meg miért, kell a vöröskét teljes nevén szólítani, amikor látszolag utálta ezt. Magában sóhajtott egyet, és elhatározta, hogy ő bizony nem fogja megosztani a teljes nevét ezzel az Edward gyerekkel. Vele aztán ne szorakozzon, keressen olyat aki vele egy idős. Hero nem bírta az arrogán embereket, már pedig ez a kölyök nagyon arrogánsnak tűnt számára. Amikor a srác felé intézett egy kérdést és feléjük nézett, ő csak vissza nézett rá, és titokzatos mosollyal vállatrántott. Nem fogja megadni a srácnak azt az elég tételt, hogy minden egyes mondatára felkapja a vízet. Majd arra reagál amire akar, de abban nem lesz köszönet, ha őt fel akarják húzni. Ed mesélésbe kezdett, amit Hero szemforgatva hallgatot. Hallott már a házról, sőt kereste is már. Nem mintha talált volna bármit is, de akkor csak hét éves volt. Utána meg már nem is volt lehetősége rá. Persze ezt nem mondta ki hangosan. Még csak az kéne, hogy a taknyos róla is sok dolgot tudjon. Mint mindig kettőn állt a vásár, és Hero nem akarta megosztani a dolgait egy vadidegennel akiben nem bízott. Végig hallgatta a szövegelést, majd így szólt. - Hallottam már róla. - Ezzel részéről le is tudta a beszélgetést. Jó lett volna több dolgot kihúzni a srácból, de hát ha nem akkor nem. Ő nem fog könyörögni sőt. Nagyon hallgatag lett, és eléggé bunkó módba váltott. Nem szerette ha ugráltatják és írányítják, már pedig ez a srác nagyon úgy tűnt mint aki ezt akarja.