FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Edward

Ahogy a kártyákkal babrált, egyszercsak arra lett figyelmes, hogy Orion az orrocskáját felemelve szimatol, és izgatott farkcsóválással tekinget a fák közé. Ahogy a kutya tekintetét követte, hirtelen megpillantott egy farkast a fák között, ami láttán kicsit riadtan szorította a kezébe a kártyalapokat. Orion láthatóan azonban egyáltalán nem ijedt meg, és amikor a másik állat hozzáugorva kinyitotta mindkét szemét, Ed megkönyebbülten sóhajtott fel - Yoruki - mondta kicsit felnevetve, és most már a farkason lévő tollakat is észrevette, amelyekről korábban a lány beszélt. Orion nagyon izgatott lett korábbi barátja megjelenése miatt, és egyáltalán nem zavarta, hogy a korábban lányként megismert személy, most farkas. Játékosan ugrálta körbe a másikat, és gyerekes morgással próbálta egy kis játékra invitálni. Edward egy darabig mosolyogva nézte a két állatot, de hamarosan új tagokkal bővül az esti összejövetelük  - Euphemia - köszönt a lánynak vigyorogva, tudva, hogy ezzel kicsit fel tudja őt bosszantani, majd felállva a farönkről a fiúhoz fordult - Helló - köszönt vissza, egyáltalán nem zavartatva magát at átható tekintettől - Biztosan te vagy az egyik új srác a városban. Nagyon örvendek - biccentett mosolyogva - Mint azt kis vörös barátnőnktől hallhattad, a nevem Edward. Örülök, hogy végre ideértetek. Már azt hittem, leragadtatok a vattacukroknál, és a nyalókáknál...

Femy

Femy kezdetben kicsit otladozva szaladt Hero után, de amikor felvette a srác tempóját, már nem volt gondja az erdő akadályaival. A karateedzéseknek hála kifejezetten jó volt az egyensúlyérzéke, és az erőnlétével sem voltak gondok, így a futás nem fárasztotta le annyira, mint a fiút. Egy idő után elkezdte élvezni, ahogy voltaképpen kézen fogva rohantak Hero-val, és az ő arcára is széles mosoly ült ki. Eszébe sem jutott, hogy nem is igazán tudja, merre szaladnak, elvégre ő csak a srácot követte... Amikor megálltak, kicsit sajnálta, hogy a másik elengedte a kezét, és kicsit lihegve simította ki a haját az arcából, ami futás közben kicsit összekócolódott az ágaktól, és a menetszéltől - Valóban - válaszolta ő is vigyorogva, miközben próbálta csillapítani a légzését. Hero kijelentését kicsit kérdő tekintettel hallgatta - Honnan tudod? - kérdezte, de egyből le is esett neki a válasz - Ezt is az árnyékokkal csinálod, igaz? - kérdezte, majd elindult a fiú után, kerülgetve az ágakat, és a bokrokat. Amikor végre utolérték Yoruki-t, Femy egyből kiszúrta a fekete hajú srácot, és az arcára nem túl boldog kifejezés ült - Edward McKelley - mondta hűvösen, miközben megállt Hero mellett. Yoruki-ra is vetett egy gyors pillantást, aki láthatóan jól érezte magát, és szerzett egy kis barátot is.

Hero

Hero futva követte Yorukit. Vagyis inkább az árnylényét ami a farkas árnyékában bújt meg. Könnyű volt felismerni merre ment a nagytestű ragadozó, mert ahol a bokrok mellett haladt, ott letört ágak is maradtak utána. Bár a sötétben ezt egy sima ember nem vette volna könnyen észre Hero szeme ehhez szokott. A sötéthez és az árnyékokhoz, szóval sokkal jobban látott mint egy sima ember. Nem engedte el Femy csuklóját, végig erősen tartotta, hogy ne maradjon le, és hogy ha elesik, el tudja kapni, vagy ilyesmi. A futás közben végig vigyorgott és lassan el is fáradt. Már közel jártak amikor nevetve megállt elengedte a lány kezért, és a térdére támaszkodott, hogy levegőt kapjon. - Ez jó volt. - vigyorgott rá a lányra, miközben felegyenesedett - Most már közel vagyunk, szóval nem kell szaladnunk. - mondta miközben a lányt figyelte, hogy az hogyan viselkedett a hosszú futás után. Ha ő is kapott levegőt, Hero elindult. Pár ágat félre hajtott, meg került pár nagyobb bokrot és már látta is a fiút és a farkast ami előtte gubbasztott. Arcára egy titokzatos mosoly ült ki, és szemében is titkok csillogtak. Nem csak a másik srácnak vannak ám titkai nem csak ő tud tervezgetni, meg rejtegetni dolgokat. 
- Hello! - köszönt rá a fiúra, miközben lehetetlenül kék szemeivel megpróbált belé látni. 

Yoruki
Öröm járta át, hogy újra rohanhat, szabadon már-már felelőtlenül. Jól tudja milyen következményekkel járhat, ha bárki is meglátja, de a bokrok védelmét élvezhette. Egészen addig, míg meg nem érezte Edward illatát, valamint a kis Oriont mellette. Egy közeli bokorba lopakodott, hogy csak Orion érezhesse az illatát. Majd, úgy lépett elő, hogy sárga szemeit lehetett csak látni. Mintha egy az erdő ordasai közül érdeklődne az üldögélők iránt. Majd felé vágtatott behunyva másik szemét, és reménykedve, hogy nem látja meg a tollakat, meg újonnan szerzett nyakékét, egészen élé leül, kinyitja másik szemét és csóválni kezdte farkát. ~Erre nem számítottál mi?~ Femy és Hero sincs már messze, hisz játékát is csak időhúzásnak szánta

Edward

Edward a megbeszélt helyen várta Yoruki-ékat, egy kidőlt farönkön ülve, Orionnal a lábánál. Habár a fesztiválról teljesen lemaradt, a tűzijáték egy részét gy is tudta élvezni, még ha távolabbról is. Ahogy a Farkaslányékra várt, egyre türelmetlenebb lett, amit a kutya is megérzett - Semmi baj, biztosan eljönnek - simogatta meg az izgatottan felpillantó állat fejét, miközben a másik kezével elővette a kártyapaklit a zsebéből, és elkezdte keverni a lapokat, hogy addig is lefoglalja magát. Tudta, hogy ha a srácok most nem jönnek el, jó darabig nem lesz lehetőségük bejutni abba a házba, és beszélni Loreley-el. "Pedig végre meg tudtam győzni, hogy nem lesz semmi gond..." - sóhajtott, miközben tovább keverte a lapokat, és olykor felpillantott a fák közé, hátha meglátja a felemás szempárt, vagy a hosszú, barna hajat.

Kör vége

---

 

Hero Herot Femy hangja zökkentette ki a mélázásból, és ciánkék szemeit a lányra függesztve várta az ítéletet. Kíváncsian várta vajon a lány mit kér tőle amikor megszólalt egy éles hang. Hero hangtalanul felsóhajtott mikor a másik a telefonjára nézett, érezte hogy vége a bulinak, de végül is mindegy volt hiszen nem ezért jött ide. Mire a másik felnézett már elnéző mosoly ült az arcán. - Persze menj csak megértem - biccentett, és már már nyúlt is volna a füllhallgatójáért, mikor a másiknak még eszébe jutott valami. Elgondolkozott a kérdésen, majd végül vállat vont. - Talán benézek. - Felelte, majd a másik már indult is. A lány már nem hallhatta mikor ezt suttogta, - Jó tanulást Blake lány. - aztán a karján ülő meghatározhatatlan alakú árnylényhez fordult. -Tartsd őt szemmel, értékes infókat tudhatunk meg általa. - parancsolta, majd megvárta míg mind a két árnyék lény az árnyékjába veszik, aztán feltette a fejhallgatóját elő halászta a telóját, és a fűzetét majd a fűbe hasalva zenét hallgatva, újabbb jegyzeteket írogatott és újabb terveket készített. Miközben a lap szélére oda firkálta: “Nyári fesztivál”

Femy

Hero rövid magyarázatát az erejéről Femy figyelmesen hallgatta, miközben a szemét le sem vette a sárkányról. Szinte jobban figyelt, mint az iskolában bármelyik órán... - Hmmm... Azt hiszen nagyjából értem - A lány képelete igencsak megindult, hogy mi mindent alkothatna a srác árnyékokból. Próbálta kiválasztani a legőrültebb dolgot, ami csak az eszébe jutott - Tudsz például készíteni egy...? - kérdezte volna, de a szavait félbeszakította egy kíméletlen telefonpittyegés a kabátjából - Bocsi... - szabadkozott, miközben kihalászta a mobilját a zsebéből. Amikor megnézte a beérkezett üzenetet, a tekintete teljesen elkomorült, és egy jó adag mérgelődés költözött a tekintetébe - Jó volt megismerni, Hero... de most muszáj mennem, ha nem akarom a nyár hátralévő részét latinórákon tölteni - közölte a sráccal, a hangjában egyértelmű nem tetszéssel. Szívesen maradt volna még, jobban megismerni a másikat, és annak képességét. És akár... bevonhatná a kutatásba is a város titkai után... De az apjának hála, nem lehet... Mert muszáj épp ma meglátogatni a kórházat, ahová természetesen neki is mennie kell... Femy sóhajtott egyet, de hirtelen eszébe jutott valami - Hé, jössz a nyári fesztiválra? Nem egy nagy szám.. - vonta meg a vállát - de estére egész jó hangulat szokott lenni, amikor a kicsik meg az idősek hazamentek - Femy még megvárta Hero válaszát, aztán már indult is. Lehet, hogy lázadó alkat volt, se nem akarta kivívni az apja haragját épp a szünetben. Nem egy tanítási szünete ment már tropára emiatt... - Jó árnyazást, Hero! - intett neki elfelé rohanva.

Hero

Hero végig a lány arcát figyelte, és vigyorogva nyugtázta a rajta látott érzelmeket. Az izgalomtól egészen a gyermeki lelkesedésig. Tudta, hogy mennyire izgalmas és sokrétű a képessége, ő is imádta. Legalábbis mióta tudta irányítani, az előtt viszont nem. Mikor Femy hátrébb lépett, a fiú rögtön a tekintetét kereste, de ha nem is nézett a másik a szemébe akkor is válaszolt. - Valami olyasmi, tudom mozgatni az árnyakat, és tudok dolgokat létrehozni, mit a sárkányt is. - felelte, a lány megállapítását pedig újabb mosollyal nyugtázta. - Igen tényleg menő, és hát szerintem bármit tudok teremteni, de azért ez függ az árnyék nagyságától, és mélységétől. Egy halvány kicsi árnyékból, nem sok mindent csinálhat az ember. - mondta, miközben ő is a sárkányt figyelte, aztán újra kinyújtotta a jobb kezét Femy felé, hogy az új árnyékteremtés közelebb is mehessen. Figyelte, ahogy a sárkány a karján lépdel, és elgondolkozott azon, hogy a többi dolgot is elmondja e, de egyelőre még nem bizott annyira a lányban. Már ez is több volt annál, amit egy átlagos emberrel megosztott volna. Ha a lány rászolgál a bizalmára akkor lehet, hogy bevonja a világába, addig viszont csak egy kellemes ismerős lehet. Bár reményei szerint ez a találkozás még hasznos is lehet, mert, ha a feltételezése igaz a lány személyiségét illetően, akkor ő sokkal többet tudhat mint Hero. A hasznos ismerősök pedig jól jöhetnek. Főleg ha újra vissza tértél a városodba, és sokan el felejtettek, vagy nem is ismertek. Hero ki akarta használni, hogy névtelenségbe burkolozhat, amikor majd kell akkor felhasználja a nevét. Atherol Kinsey. Fontos és hasznos név. A Kinseyk törzsgyökeres városlakók voltak már ősidők óta. Régen nagy hatalommal rendelkeztek itt, de az ő szülei már nem, a nagyapja még élt mikor elmentek és nem adta tovább a titkokat a fiának és a feleségének. Hero nem tudta hogy él e még a nagyapja mert a szülei minden kapcsolatot megszakítottak az öreggel, nélküle is volt elég pénzük és őt a legtávolabb akarták tudni tőle. Azt viszont tudta, hogy jó nagy öröksége van, a nagyapja sok mindent rá akart hagyni. Nem csak pénzt, de talán titkokat is. Viszont egyelőre vigyázni akart. Jobb titokban nyomozni, mint fénypontba kerülni azáltal, hogy ő egymaga tért vissza a szülei nélkül. Egyelőre a nevét is titkolni fogja, ezt már rég megfogadta, bár az Atherol se egy hétköznapi név, szóval lehet azzal is jobb lenne vigyázni.
Ilyen dolgokon gondolkozott miközben, a sárkányt figyelte elmélyülten. 

Femy

Hero megjegyzése hallatán kicsit elmosolyodott, és már nem is izgult annyira, mint egy pillanattal korábban, majd a teintetét a kettejük tenyere felé fordította, és izgatottan várt. Egyből észrevette, hogy a közöttük lévő árnyékokkal történik valami szokatlan, és lélegzetvisszafolytva nézte, ahogy testet ölt egy sárkány. Sosem látott még ehhez foghatót - ahogy a semmiből, valami terem. Pont az ellentéte volt mindannak, amire az ő ereje képes volt... A szemében szinte gyermeki lelkesedés, és kíváncsiság csillogott, és le sem vette a szemét az árnyakról. Az üvöltés hallatás egy kicsit hátrább lépett, de egyből fel is nevetett Hero-val együtt - Szóval te ilyen... árnyjátékos vagy? - kérdezdte mosolyogva, miközben újra közelebb lépett, és közelebbről is megvizsgálta a sárkányt - Ez nagyon menő képesség. Bármit képes vagy vele teremteni, amit csak akarsz? - kíváncsiskodott tovább, mert elragadta az újdonság iránti lelkesedése. Természetesen, ismért más képességgel rendelkező gyereket az iskolából, de Hero-éhoz hasonló képességet még sosem látott. Izgalmasnak tűnt, és egyben ijesztőnek is - a legjobb párosítás Femy szerint.