FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Atherol

Hero látta, ahogy a lány mély levegőt vett, mint aki mondani akar valamit vagy magával viaskodik, és mivel nem szólalt meg rögtön a fiú a második eshetőséget tartotta esélyesebbnek. Nem igazán haragudott a másikra, csak egyelőre nem tartotta olyan embernek akit kedvelne. Nagyon kevés embert kedvelt csak, és egyelőre a lány a nagytöbbséghez tartozott azokhoz akiket nem kedvel. De lerázni már nem akarta, tudni szerette volna mit titkol, és ha tényleg van ereje akkor mi. Csöndben figyelt és várt mikor a lány felé fordult, lehet hogy bunkó volt, de általában végig hallgata az embereket. Az első mondatára csak vállatt vont, és így válaszolt. - Bocs, hogy személyed felől érdeklődtem, mikor megláttalak. Nem tudtam, hogy ez erre felé már nem szokás. - mondta továbbra is gúnyos hangon, de egy fokkal érezhetőbben viszább véve. Mikor feltette a kérdést, nem a lyukat figyelte hanem a lányt. A reakcióját minden mozzanatát. Jó ember ismerő volt, tudta mit jelentenek a jelek, és miútán a lány végig mondta a magájét, egyszerűen kijelentette. - Szóval tényleg te voltál. Ha nem a kezeddel tetted, akkor tuti nem szuper erős vagy, szóval mid van? - kérdezte bár ez már inkább magától és töprengve fordult a lyuk felé. - Elég erősnek kell lennie az erődnek, ha ilyen lyukat ütöttél. Ráadásul azok a repedések is miattad kerültek a köre, és bár a sziklához képest nem nagy a lyuk, de még így is éreztem a rázkodást, szóval erőteljs arzenálod lehet. - Töprengve figyelte a lyuk szélét, aztán a lány felé nézett, kíváncsi arcal és kicsit oldalra billentve a fejét a szemébe nézve kérdezte. - Szóval hercegnő, milyen képességed van?

Femy Az, hogy a srácot továbbra is hidegen hagyta Femy immár látható morcossága, csak tovább növelte a lányban az idegességet és a frusztrációt. A magabiztos mondatára adott válasz viszont kicsit visszarántotta őt a földre. "Hercegnő?! Hát... A mostani viselkedésem alapján meg is érdemeltem...". Femy vett egy mély levegőt, és próbálta leküzdeni a jelenlegi bunkó viselkedését, mivel utálta, ha "apuci pici lányának" nézik az emberek - máskor nem is szokta a protekcióját felemlegetni, de most az idegesség, és a rossz hangulata előhozta belőle a dolgot. "De bocsánatot nem fohok kérni!" - szövezte le, miközben megállt a fiú felé fordulva, megpróbálva nem annyira morcos képet vágni - Hát... Nem nyújtottál sok segítséget, hogy ne legyenek előítéletem - felelte a fiúnak. Amikor az idegen srác a lyukra mutatva egyenesen rákérdezett a dologra, lány szemében kicsi riadság villant, ahogy a tekintetét a sziklára kapta - Ugyan, hova gondolsz? - kérdezte hallható idegességgek a hangjában, de nem igen tudott a fiú szemébe nézni - Puszta kézzel senki sem tud ilyet csinálni... Szerintem túl sok sci-fit meg fantasyt olvasol...

Atherol Heronak csak most, hogy végre méltóztatott felállni és igazán ránézni tűnt fel, hogy a lány ideges. Meg az is, hogy valószínűleg eléggé mérges lehet már rá a stílusa miatt. Nem mintha ez őt zavarta volna, de nem értette az idegesség okát, ha mint ahogy a lány mondta ő nem kerülhet bajba. Ekkor kezdett valami körvonalazódni a fejében arról mi is történik itt éppen. A fiú felvont szemöldökkel figyelte ahogyan a lány elindult a szikla körûl, és mivel mostmár rá figyelt utána is fordult hogy lássa. Nem igazán tetszett neki ez a stílus amire hirtelen átváltot. Nem volt ő hercegnő aki mindent tudna, viszon Hero olyan ember volt aki kutat mielőtt elmenne valahová, és a városról is kutatott már régóta. Ahogy figyelte a lányt lassan azt is megértette ki ő, eddig bizonyára csak azért nem vette észre, mert nem is igazán érdekelte. De most kicsit idegesítetete amit a másik feltételez róla, szóval érdektelenből ő is bunkó módra váltott. - Rendben hercegnő biztos úgy van, ahogy te gondolod vagy mondod, nem mintha te többegtudnál rólam, mint én rólad. - közölte gúnyos hangon, majd arcán a szokásos gyúnyoros mosolyával a lyukra mutatott. - Mondcsak hercegnő, véletlen nem te csináltad ez a lyukat a sziklába? - kérdezte szenvtelen hangon.

Femy

Femy-t kicsit aggasztotta, hogy láthatóan a srácot jobban leköti a köben keletkezett lyuk, mint ő. Leginkább azért, mert nem tudta, hogy az idegen fiú különleges-e, vagy sem. Az iskolában általában könnyű dolgo volt e téren, hiszen az igazgató lányaként elég könnyen ki tudta deríten, ki átlgos, és ki nem, és az ottani gyerekek amúgy is legtöbbször tartották a kapcsolatot a többiekkel, biztos, ami biztos alapon. Ha ez az ismeretlen is olyan lenne, mint ő, akkor természetesen nem lenne semmi gond - azt leszámítva, hogy kicsit ciki volt a lány számára ez a helyzet -, de ha csak egyszerű ember volt, komolyabb bajba kerülhet, mint a természetvédelmi területen való mászkálás miatt. A fiú flegma hozzáállása is igen csak idegesítette, és a kezdeti magabiztossága kezdett átmenni egyfajta valódi durcáskodásba. "Itt nekem kellene felgmán viselkednem vele. Ki egy a gyerek egyáltalán?!" A srác mondanivalóját is enyhe homlokráncolással hallgatta, bár az, hogy a másik sem új a városban, a szó szorosan vett értelemben, kicsit meglepte. A végén azonban fölényesen elmosolyodott, mivel volt valami, amit eek szerint a fiú nem tudott - Hmm... Tévedsz. Én nem kerülnék bajba - tette a kezeit a háta mögé, és elindult a szikla körül, hogy kikerüljön az idegen látóteréből - És ha valóban artanai lennél, azt is tudnás, hogy miért. Az, hogy itt születtél, még nem jelent semmit. Láthatóan nem sokat tudsz a városról...

Atherol

Herot nem igen érdekelte a lány. Nem haragudott rá, de nem is foglalkoztatta, ellentétben a lyukkal amit a szikla oldalán talált. Nagy volt és a közepén kicsit mélyebb, mintha valami nagy erő becsapodott volna oda. Az oldalától repedések futottak felfelé egészen addig ahol pár perce még a fiú keze volt. Abban pedig szinte biztos volt, hogy nem érzet repedéseket akkor még a sziklán. Különös. Könyvelte el magában, majd a durcázó lány felé fordult aki eddig hozzá beszélt, és megrántotta a vállát. - Ha nem akarod elmondani, ne mond. - zárta rövidre a dolgot. Bár picit érdekelte a lány, nem volt az a veszekedő típús, legalábbis most nem volt hozzá hangulata. A lány papólására meg a saját kis monológjával válaszolt. - Sokszor voltam már erre felé, és pontosan tudom, hogy nagy az erdő és hogy - itt a lány szemébe nézett. - természetvédelmi terület, de amíg nem teszek semmit a természet ellen addig sétálhatok. Különben ha nem lenne szabad, akkor nem csak én lennék bajban hanem te is. - mutattot rá az apró tényre amiről a lány megfeledkezett. - Egyébként sem vagyok idegen. - Állt fel a szikla mellől, és félkezével rátámaszkodva fordult ismét felé. - Itt születtem, és éltem jó pár éven át. - 

Femy

Femy a fiúra nézve egyből kiszúrta a kissé neheztelő tekintetét. Nyilván, ő sem számított más jelenlétére itt az erdőben. A neki szegezett, kissé talán modortalaul is hangó kérdések hatására a lányban egyből feléledt a makacs énje. Keresztbefonta a mellkasa előtt a karjait, és kihúzva magát felet - Miért kellene elmondanom neked? Azt sem tudom, te ki vagy - Femy gyorsan végigmérte a srácot, miközben az körbejárta a sziklát. Nem tűnt sokkal idősebbnek nála, tehát, ha régóta élne a városban, biztosan találkoztak volna az iskolában, vagy a nyári fesztiválon, így a lány magabiztosnak érezte magát vele szemben. Amikor azonban a világos hajú letérdelt a szikla mellé, pont oda, ahol Femy a lyukat hagyta a kőben, a lány kissé idegesen kezdte rágcsálni a szája szélét - Nem kellene egyedül itt lenned - próbálta elterelni a fiú figyelmét - Nagy ez az erdő, és könnyű eltévedni... Meg természetvédelmi izé... védelem alatt is áll ám. Nem láttad a táblákat? Az itteni rendőrök nem bánnak kesztyűs kézzel az idegenekkel, akik szabályokat sértenek - Femy próbált egy kicsit ráijeszteni a fiúra, bár sejtette, hogy nem sok esélye van rá ezzel a szöveggel...

Atherol

Herot az élet körüli elmélkedéséből egy rázkodás zavarta fel. Úgy érezte mintha alatta megremegett volna a szikla, és erre a lehető leggyorsabban reagált is. Felpattant és ijesztően kék szemei elöszőr a sziklára, majd a lányra vándoroltak. Amikor észrevette a másikat meg is döbbent rendesen, nem számított másra az erdő közepén. Vajon hogy került a lány ide? Közben a karja szinte ösztönösen mozdulva, felnyult a jobb oldalon, és a nyakára húzta a fülesét, hogy hallja a környezetét. Összehúzott szemöldökkel pillantott a lányra, majd vissza a sziklára. Nem feledkezett meg a remegésről még a másik megjelenése miatti döbbenetében sem. - Te meg ki vagy? - kérdezte miközben már a szikla felé fordult, hogy megvizsgálja. - És mit keresel itt? - A szeme sarkából rápillantott a vöröskére, de annyira nem érdekelte, főleg hogy ahogy körbejárta a sziklát valami érdekesre bukkant. Egy mély lyukra az oldalán. Letérdelt úgy, hogy rálásson a lányra, de a bemélyedést vizsgálgatta szakértő szemmel. 

Femy

Femy figyelmét teljesen lekötötte az erejének kordában tartása, és a gondolatai is eléggé elkalandoztak az üldögélés közben. Főleg ezen a furcsa képesség ügyön agyalt. "A következő évem lesz az utolsó a gimiben. Ha annak is vége, nem hiszem, hogy lesz lehetőségem utánajárni ennek az egész furcsaságnak... Biztos, hogy itt hagyom a várost egy időre. Lehet arra az egyetemre kellene mennem, ahova anya is járt..." Ahogy homlokráncolva díszítette tovább a már egészen jól alakuló fa mintáját, észre sem vette, hogy valaki felült a szikla tetejére. Jó pár perc eltelt így, mire a látása szélén észrevett valami furcsa, világos mozgást, ami nem igazán illett a zöld és barna környezetbe. Reflexfől felkapta a fejét, mire meglátott egy fehéres hajú, szürke pulcsis srácot. Az ismeretlen jelenléte annyira meglepte, hogy egy pillanatra elfelejtette kontrollálni a képességét, ami következtében a fa minta helyén egy jó, három ökölnyi méretű lyuk keletkezett a kőben, és jó pár repedés indult szét benne - A fene... - pattant fel a földről, és miközben lesöpörte a farmeréről a fűszálakat, pár lépést oldalra ment, hogy ha a srác észreveszi, lehetőleg ne figyeljen fel a hirtelen keletkezett lyukra.

Atherol

Heronak egyedül létre volt szüksége. Még csak három napja költöztek ide a srácokkal, ezért általában mindenki a házban logot. Ezzel nem lett volna baj, hiszen a srác szerette a barátait, de a lakás amit örökölt kicsi volt, három teljesen más személyiségű embernek. Ráadásul a sok új inger, az emberek, a levegőben lévő titkok beleivodtak a fiú bőrébe. Legszívesebben felfedezte volna az egész várost, de egyelőre még nem mert neki vágni. Össze akarta szedni a fejében kavargó új gondolatokat, ötleteket, benyomásokat, és tervet szeretett volna kovácsolni belőlük. Így hát a szokásos kabátja helyett, egy nyári szürke pulcsit választott fekete farmerja mellé. A füllhallgatója a fején volt, és ment benne a zene, a telefonja a zsebében, pihent, egy jegyzet füzettel egyetemben, hogy feljegyezhesse ötleteit, és rendet teremtsen közöttük. Az erdő felé indult és a zenét hallgatva gyönyörködött a tájban, miközben alkalmas helyet keresett. Úgyan arra a csendes tisztásra talált rá, mint a lány, de a sziklát a másik oldaláról közelítette meg, ami így pont eltakarta előle a lányt. Szóval teljes léleknyugalomba sétált oda, anélkül, hogy bárkit is észrevett volna, és foglalt helyet a kő tetején. A térdeit kissé felhúzva kezeivel támasztótta ki a felső testét és az eget kémlelte, miközben a füles még mindig rajta volt. 

Femy

Femy reggel korán lelépett otthonról. Hála a nyári szünetnek, az apja a szokásosnál több időt töltött otthon, így a lány igyekezett minél kevesebbet a házban tartózkodni. A nyár elején még gyakran eljárt a városi könyvtárba, de amikor elfogytak a házi feladatok, új elfoglaltság után kellett néznie. Heti két délutánt a suliban töltött az edzéseken, máskor pedig vagy a pláza képregényboltjában ütötte el az időt, vagy csendes helyeket keresett, ahol csiszolgathatta a képességét. Amióta megnyilt a strand, ugyan jó pár napot töltött az osztálytársaival a vízben, de ma valahogy nem vágyott a leégésre, és a kisgyerekek által rászórt homokra. Az erdő ellenben ma is tökéletes volt - kellemesen hűvös, csendes, és kellően nagy, hogy hosszú időre el lehessen veszni benne.
Femy egy darabig az egyik ösvényt követte, majd egy nagy tölgyfánál átlépte a páfrányokat, és finoman megkoppintva az "Ösvényről letérni nem ajánlott! Természetvédelmi terület!" táblát, amiböl egy kis sárga szikla hatására majdnem a fele darabokra morzsolódott, és a földre esett, beljebb hatolt az erdőbe. Jó tíz percbe is beletelt, mire kilyukadt egy csendes, eldugott tisztáson, amely szélén egy nagyobbacska szikla állt. - Tökéletes! - ropogtatta meg a lány az ujjait, majd a kő mellé leülve, csak az egyik ujját használva próbált egy fa alakzatot belevésni, lehetőleg anélkül, hogy a szikla többi része darabokra esne.