A természetvédelmi terület magába foglalja a város mellett húzódó erdőt, és a hegyeket is. Gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, amelynek háborgatása akár komoly büntetést is vonhat maga után.
Hero észrevette, hogy a lánynak nem esett valami jól, amit mondott, de nem tudott mit tenni. Nem akarta megbántani a másikat, ő csak tényeket állapított meg. Ami fontos volt számára ahhoz, hogy kibogozza a rejtélyt. Mindent elraktározott az agyában, ami a képességekkel és a várossal kapcsolatos, de sok dolgot leírt a telefonjába, vagy a jegyzet fűzetébe, amit akár naplónak is lehetett volna nevezni. Most nem vette elő, de csak azért, mert nem akarta megmutatni a lánynak, meg így is meg tudta jegyezni amit a másik mondott. Mikor a lány végre ráfigyelt elkezdte a mondókáját, majd mikor a tenyerét az ővé felé helyezte és tet egy megjegyzést elvigyorodott, és a kezük felé biccentett. - Majd mindjárt meglátod, ha figyelsz. - mondta és ő is kicsit oda fordította a tekintetét, de csak azért, hogy a lány is azt nézze. Titokban viszont fel fel pislantott rá. Aztán elkezdte. A tenyereik közötti árnyékot használta arra, hogy teremtsen valamit. Mivel nem szeretett haszontalan dolgokat teremteni, átgondolta mi is legyen az alkotása, aztán elvigyorodott az ötletre. Az árny megmoccant a kezében és formálódni kezdett. Mivel a új dolgot alkotott, ezért az nem röppent ki csak úgy az árnyékból, ahogy a már létező alkótásai szokták. Ennek új árnyék kellett, valami ami életet adott neki, és attól kezdve a testét alkotta. Ahogy az árny formálodott először egy ökölnyi nagyságú fej jelent meg, majd egy szép íves nyak egy hosszúkás test hosszú farokkal. Négy kecses, de erős láb, és két szárny ami az állat lapockájánál nőtt ki. Egy nem is annyira kicsi sárkány jelent meg egy percen belűl a tenyerek között. Amint elkészült kitátotta a száját, és test méretének megfelelő üvöltést hallgatott, majd felszált körbe repülte Femyt, és Hero jobb vállára telepedett. Az alkotás folyamata közben a fiú végig a lány arcát figyelte. A sárkány üvöltése hallatán pedig felnevetett.
Femy kicsit elhúzta a száját az erejét leíró szavakra - Voltaképpen igen... profin tudok tönkretenni dolgokat - nézett ő is a sziklára. Egy pillanatra rossz érzés fogta el a romok láttán. Nem véletlen gyakorolta a képessége kis mértékben való használatát - habár ma már csak nagyon ritkán zúzott össze dolgokat akaratlanul, sosem lépett igazán túl azon, hogy az erejével csak elpusztítani tud dolgokat. Szívesebben birtokolt volna valami... produktívabb képességet, amit az apja sem tart egyszerűen csak "tömegpusztító fegyvernek, ha rosszul használják". Amikor Hero a saját erejéről kezdett mesélni, a lány megpróbálta kiverni a fejéből a negatív gondolatokat, ami nem is ment olyan nehezen, főleg a kis aranyos lénykének köszönhetően, aki ismét felkeltette Femy figyelmét. Elszórakoztatta volna még egy darabig az árnyéklény nézegetése, de érezte a fiú hangján, hogy szeretné, ha figyelne, így inkább a szemébe nézve hallgatta őt - Oooké... - mondta kicsit bizonytalanul, majd óvatosan megtette amire Hero kérte - "Nyugi Femy... történjen bármi is, ne feledd: tudsz karatézni!". Habár inkább a tenyerét nézte volna, Hero tekintete kissé fogvatartotta az övét, így a kékes szemeket nézte kissé bátortalanul - Remélem, azért a kezem a helyén marad...
Hero bólintott a megállapodításra, miközben a lányt figyelte. Bár nem mutatta ki nagyon remélte, hogy belemegy. Okosnak tűnt és olyannak aki soka tud. Herot kicsit magára emlékeztette, a szemeiben látta azt a különös fényt, amit néha tükör előtt a sajátjaiban is lát. A magyarázat bár nem volt sok, figyelmesen hallgatta. - Értem szóval pusztító alapú képességed van. Érdekes, és hatékony, ahogy azt a mellékelt ábra mutatja. - biccentet a kő maradványai felé. Majd a saját tenyerére nézett, és elgondolkozott, hogyan is kéne neki kezdenie. - Hát hm, az én képességem nem ilyen egyszerű. - mondta miközben a jobb tenyere mellé tette a balt, hogy a kis árnyék lény át tudjon mászni. Majd a lányra nézett a tekintetét keresve, amint azt sikerült elkapnia folytatta. - Én inkább teremtő típusú vagyok. - mondta majd a fejével biccentett a lánynak - Megmutatom - kinyújtotta a jobb kezét tenyérrel fel felé. - Tedd a kezed olyan 10-20 centivel a tenyerem felé kérlek. - mondta de közben végig a lány szemébe nézett. Remélte, hogy hallgatni fog rá, szerette meglepni azokat az embereket akiket érdemesnek talált rá. Meg azokat aki ugyan azt a tudást keresték mint ő. Meg hát a lány is elég szép bemutatót tartott, ő is tarthat egyet a kedvéért.
A lányt ugyan lekötötte a kis fekete lényke, de azért érzékelte, hogy a fiú is teljesen visszavet a flegma stílusából, és végre eljutottak oda, hogy nem ugrottak egymásnak. Habár Hero nem volt túl közlékeny a képességét illetően, Femy voltaképpen megértette a dolgot - Információt információért... - mondta elgondolkodó hangon, miközben felegyenesedett, bár a szeme sarkából olykor vettett néhány pillantást a Hero kezében lévő élőlényre - Azt hiszem, jogos kérés - bólintott végül mosolyogva, majd megvonta a vállát - Bár... az én képességemről nem nagyon lehet sokat mesélni - emelte fel az egyik tenyerét, amin sárga szikrák villantak fel - Teljesen szét tudok szedni bármit, amihez hozzáérek. Ennyi - engedte le a kezét - Nem egy túl bonyolult trükk. Te jössz! - biccentett Hero fele. Valóban kezdett kíváncsi lenni a srác erejére, és arra, hogy mennyit tud az egész képességes ügyről - "Okos gyereknek látszik, lehet, hogy ő is kutakodik a dolgok után..." - gondolta, miközben a válaszra várt.
Hero örömmel nyugtázta, hogy a kezdeti feszültséget és ellenségeskedést, nagyjából sikerült elsimitani, és végre mind a ketten lenyugodtak és viszonlyag normális hangon beszéltek egymással. - Hát igen, bár nincs bajom a teljesn nevemel, mert különleges, de nem mindig kellemes. - mondta, aztán kutatóan és mosollyal az arcán figyelte a lányt. Mikor az ismét megszólalt rejtélyes vigyor villantott rá. - Valamit valamiér hercegnő. - cukkolta szándékosan. - Mesélek róla. - bökött mutatóujjával a kis lény felé, - ha te is mesélsz a képességedről. - A szemében felizott az a rejtélyes fény. - Mit szólsz hozzá? Benne vagy? - kérdezte és kérdése úgy hangozhatott mint egy kihívás, vagy mint egy felkérés keringőre. Heronak egyelőre szimpatikus volt a lány, még az első nem feltétlen pozítiv benyomás után is, de csak akkor hajlandó bármit is kiadni magáról ha vele is megosztanak dolgokat. Kő kemény üzlet ennyi az egész.
A srác vicces válaszát hallva Femy is rá mert végre nézi, és egészen megkönnyebbült, hogy sikerült végre úgy szót váltaniuk, hogy az nem veszekedés volt - Még meggondolom - közölte elmosolyodva, miközben a tartása is sokkal lazább lett. Igaz, hogy makacs, és lázadó alkat volt, de veszekedni nem szeretett - noha az évek során már természetes volt neki, hogy bármire visszavágjon, mondja azt akár az apja, vagy egy tanár. Hero bemutatkozását hallva kicsit felkuncogott - Látom, a te szüleid is szeretik a furcsa neveket. Nem gondolnak bele, milyen lehet egy ilyen névvel túlélni a gimit... - Amikor a fiú voltaképpen elővarázsolt egy kis árnyéklényt, Femy először igencsak meglepődött, hiszen ilyet még sosem látott, de amikor a kis furcsaság nem csinált semmi ijesztőt - sőt, inkább aranyosan viselkedett, a lány elmosolyodott, és közelebb hajolt - Szóval... képes vagy fekete kis lénykéket életrekelteni a semmiből? Vagy pontosan mi is ez a kis aranyos? - kérdezdte, miközben az ujjával az árnylény felé nyúlt, bár hozzá érni azért nem mert.
Hero kíváncsian nézett felmikora lány közelebb lépett, majd a kőre tette a tenyerét. Amit utána látott teljesen ámulatba ejtette, igaz kicsit bunkóvolt, de rejtélyeket a és a csodákat mindig szerette, az agyában meg annyi gondolat cikázott végig miközben csodálkozó mosoly jelent meg az arcán. Vigyorogva fordult a másikfelé és hallgatta végig a bemutatkozását. Hogy enyhítse a helyzetet a saját oldaláról is, mikor a füllhallgatója elpusztításához ért, felhörrenve kapta oda a kezét. - Csak azt ne! - jajdult fel vicceskedve. - Nem tehetsz ki a való világ kegyetlenségének a füllhallgatóm nélkül! - közölte szenvedős hangon ám vigyorogva. Majd egyetértően bologatott arra amit mondott. Aztán gyorsan mérlegelve úgy döntött úgy fair a játszma, ha ő is bemutatkozik. - Hero - mondta, majd vicceskedve hozzá tette. - Egyébként Atherol... de te se hívj így, nehogy véletlen megijedj egyik éjszakat. - kacsintott, majd hátra nyújtotta a jobb kezét, és balal csetintet egyet a hatás kedvéért. Mikor ismét maga elé emelte a jobbját már egy aranyos, de nem igazán meghatározható formájú árnylény csücsült benne. Kicsi volt és édes, egy azok közül akiket Hero öntudatlanul alkotott gyermek évei alatt. Mosolyogva figyelte, hogyan reagál a lány, remélte, hogy tetszeni fog neki.
Femy büszke volt magára, hogy képes volt egy kis vidámságot csempésznie a srác hangjába.Bár amikor a fiú szeme elsötétült, nagyon emlékeztette a lányt Adrian-re, amikor kifejezetten dühös volt rá valamiért. "Most mivel bánthattam meg... csak nem magára vette a sorozatgyilkosos szöveget..." Megijedni azonban nem ijedt meg a kissé fenyegetőnek hangzó szavaktól, elvégre nem volt egy rémüldözős kislány - és tudott karaktézni is. A szavaira kapott válasza azonban kicsit rosszul érintette őt, noha tudta, hogy a fiúnak igaza van. Valóban egyszer sem kérdezett semmit a másikról, csak makacskodott, és visszabeszélt. "Bár ez nem mentség az ő viselkedésére sem..." - gondolta kissé durcásan, miközben a szája szélét rágcsálva töprengett, hogy hajlandó legyen-e barátságosabban viszonyulni a továbbra is ismeretlen nevű fiúval. Amikor a srác ellökte magát a sziklától, végül döntésre jutott, és miután leeresztette a kezeit, határozott léptekkel a kőhöz lépett, és az oldalára fektette a tenyerét. A következő pillanatban az egészet sárga elektromos szikraszerűségek borították be, majd apró darabokra hullott - Femy - mondta, miközben leporolta a kezét, bár továbbra sem nézett a másik kezébe - Femy, nem hercegnő. Mármint voltaképpen Euphemia... de ha így mersz hívni a füllhalgatód is úgy fog járni, mint a szikla - dugta a zsebeie a kezeit - Egyébként, azt már tudod rólam, hogy én régóta a városban lakom - tette hozzá békítő szándékkal.
Hero rávigyorgott és ő viszont reflexből válaszolt. - Nem szokás totál ismeretleneket halálra rémiszteni az erdőben. - közölte lazán, egyre kevesebb gőggel a hangjában. Viszont a következő mondat rosszul esett neki. Kevés dolog van az életében amit szégel, vagy igazán fájdalmas vissza emlékeznie rá, de azért van. Még hozzá egy halál eset itt Artanában amit ő okozott, 7 éves korában, mikor az ereje még megrémisztette. Újra a kőre támaszkodott most már mind a két kezével előre dölt, és így válaszolt. - Igazad van, tényleg nem tudhatod. - A szemei sőtéten titokzatosan fénylettek. Annyi titkot őrzőtt magáról, és azokról akik képességekkel rendelkeznek, és annyi, de annyi titok várt még arra, hogy feltárja őket. Ezután csendesen figyelte a lányt és várta, hogy válaszoljon a kérdéseire. Persze az megint kitért, és dacosan viselkedett. Hero ismét felsóhatott, kezdte unni, hogy a lány nem múködik vele együtt, holott ő nem csinált semmit. - Bocs hercegnő, hogy én kérdezek. Amúgy is te már tudod rólam, hogy itt születtem és most megint itt vagyok, ez elvileg pont eggyel több dolog mint amit te elárultál magadról. Másrészt én kérdezek. Te kérdeztél már tőlem bármit is rövidke eszmecserénk alatt, ami a személyemet érintette volna? - kérdezte szemrehányóan, mert a lány eddig csak nagyrészt vádaskodott és szavakkal dobálodzott, semmilyen értelmes kérdést nem tett fel neki. - Egyébként meg, szeretném ha válaszolnál a kérdésemre, mert tényleg érdekel milyen erőd van, de ha nem szeretnéd nem kötelező, előbb utobb nélküled is kiderítem. - vont vállat, és ellökte magát a sziklától, majs zsebében kezdet kotorászni, hogy elő vegye a mobilját
Femy reflexből vissza akart vágni a fiúnak, de mivel az eddigi viselkedésére sem volt túl büszke, és a fiú hangján is hallattszott, hogy kissé visszábbvett a bunkó viselkedéséből, mielőtt válaszolt volna, elszámolt magában háromig - Nem szokás totál ismeretleneknek bemutatkozni az erdőben - mondta kicsit kevésbé morcos hanggal - Azt nem róhatod fel nekem, hogy nem mutatkozok be minden idegennek. Mi van, ha egy szadista sorozatgyilkos vagy, aki visszatért a szülővárosába, hogy itt folytassa a beteg dolgait... - A lány hangján hallattszott, hogy csak viccel, de azért nagyon nem mosolyodott el - "Nem kizárt, hogy igazam van..." Femy béna próbálkozása, hogy elterelje magáról a gyanút a lyukat illetően nem járt túl sok sikerrel... De ahogy hallgatta a fiú szavait, az idegessége kicsit alábbhagyott - "Ezek alapján valószínüleg ő is különleges... Ez azért megnyugtató. Nem kapok akkora lecseszést érte az apámtól... Már csak az hiányzott volna, hogy valami átlagember előtt fedjem fel a dolgot." Egy kicsit azért az is tetszett neki, ahogy a srác az erejéről beszélt - de a hercegnő megszólítás sem kerülte el a figyelmét, amiért még mindig nem volt annyira oda - Látod, megint ezt csinálod - fonta össze újra a karjait - Elvárod, hogy elmondjak dolgokat magamból, pedig nem is tudok rólad semmit... Ez így nem túl fair, ezt neked is be kell látnod. Még akkor is, ha valóban artanai vagy... meg nem olyan tudatlan, mint azt gondoltam - vallotta be azért, ami nála felért egy kissebb bocsánatkéréssel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Hero
Hero észrevette, hogy a lánynak nem esett valami jól, amit mondott, de nem tudott mit tenni. Nem akarta megbántani a másikat, ő csak tényeket állapított meg. Ami fontos volt számára ahhoz, hogy kibogozza a rejtélyt. Mindent elraktározott az agyában, ami a képességekkel és a várossal kapcsolatos, de sok dolgot leírt a telefonjába, vagy a jegyzet fűzetébe, amit akár naplónak is lehetett volna nevezni. Most nem vette elő, de csak azért, mert nem akarta megmutatni a lánynak, meg így is meg tudta jegyezni amit a másik mondott. Mikor a lány végre ráfigyelt elkezdte a mondókáját, majd mikor a tenyerét az ővé felé helyezte és tet egy megjegyzést elvigyorodott, és a kezük felé biccentett. - Majd mindjárt meglátod, ha figyelsz. - mondta és ő is kicsit oda fordította a tekintetét, de csak azért, hogy a lány is azt nézze. Titokban viszont fel fel pislantott rá. Aztán elkezdte. A tenyereik közötti árnyékot használta arra, hogy teremtsen valamit. Mivel nem szeretett haszontalan dolgokat teremteni, átgondolta mi is legyen az alkotása, aztán elvigyorodott az ötletre. Az árny megmoccant a kezében és formálódni kezdett. Mivel a új dolgot alkotott, ezért az nem röppent ki csak úgy az árnyékból, ahogy a már létező alkótásai szokták. Ennek új árnyék kellett, valami ami életet adott neki, és attól kezdve a testét alkotta. Ahogy az árny formálodott először egy ökölnyi nagyságú fej jelent meg, majd egy szép íves nyak egy hosszúkás test hosszú farokkal. Négy kecses, de erős láb, és két szárny ami az állat lapockájánál nőtt ki. Egy nem is annyira kicsi sárkány jelent meg egy percen belűl a tenyerek között. Amint elkészült kitátotta a száját, és test méretének megfelelő üvöltést hallgatott, majd felszált körbe repülte Femyt, és Hero jobb vállára telepedett. Az alkotás folyamata közben a fiú végig a lány arcát figyelte. A sárkány üvöltése hallatán pedig felnevetett.