FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Hero

Változatlan arcal, de érdeklődve hallgatta az öreg hölgy beszédét, de sajnos semmi újat nem mondot eddig, azon kívűl, hogy benne nincs semmi különös. Hero tudta, hogy nem lehet olyan mint ők. Sokat kutattak a barátaival, az interneten és máshol is, és biztos volt benne, hogy akik képességel rendelkeznek egy bizonyos intervallumon belül születtek. De ezt nem osztotta meg a többiekkel, nyílván már tudták, ha meg nem akkor vissza kérdeztek volna. Legalábbis ő így hitte.Yoruki felszólalásával viszont nem értett egyet, mégsem adot neki hangot, inkább feltett egy kérdést ami viszont nagyon foglalkoztatta. - Tudja, hogy kié volt eredetileg ez a ház, és hogy miért varázsolták el? - kérdezte és egyenesen az idős hölgy szemeibe nézett. Nem akarta megfélemlíteni vagy bármi, csak egyenes volt. Meg amúgy is azt tanították neki, hogy ha valakihez beszél nézze a másik szemébe. Viszont különös kék szeme mégis kelthetett valamilyen hatást, a fény helyett mintha árnyak táncoltak volna benne. A fiú persze mit sem változtatott a testhelyzetén, vagy arcmimikáján. Csak a szeméből tükrözödött némi kíváncsiság, és ha az ember ismerte a képességét, és nagyon figyelmes volt észre vehette ahogy a körülötte lévő árnyak mintha picit pulzáltak volna, reagálva Hero bizalmatlanságára, és kíváncsiságára. 

Femy

Femy reménykedett benne, hogy Hero esetleg mellé ül, ezzel nyújtva neki egy kis lelki támogatást, de a fiú végül a kandallónak támaszkodott. Persze, a lány megértette a döntését, de kicsit akkor is sajnálta a dolgot, még ha ezt igyekezett nem kimutatni. A visszaváltozott Yoruki-t ő is egy kis mosollyal köszöntötte, mert valahol egy picit mindig is aggódott amiatt, hogy mi lesz akkor, ha a lány egy nap nem változik majd vissza... A nő nevetését hallva egy picit elpirult, és inkább a bögre mögé rejtette a tekintetét, miközben beleivott a teájába, ami meglepően finom volt. Az idős néni magyarázatát azonban érdeklődve figyelte, és a végén egyetértően bólintott - Hát persze... - nézte a bögréjét. Nyilván, volt oka annak, hogy csak fiatal képességgel rendelkezőkről hallott eddig, de a hölgy szavaiból ítélve ez egy törvényszerű dolog lehetett... Amit nyilván tudnia kellett volna... Csak nem volt elég tájékozott a témában; vagy az apja nem mesélte el neki, pedig kellett volna - Femyben ehhez hasonló gondolatok keringtek, miközben úgy érezte magát, mintha feladtak volna egy házi feladatot, amit csak ő nem végzett el. Yoruki kérdésére ő is felemelte a tekintetét, és kíváncsian várta a választ. Szeretett volna ő is többet hallani a házról, és így, hogy találkozhatott a benne lakóval, végre esélye is nyilt rá.

Yoruki
Yoruki hálásan pillantott Edre és a nénire amiért nem haragudott meg rá. Hisz itt ő a vendég, pofátlanság amit tett. -Köszönöm! köszöni meg fejet hajtva és a hölgy után tölt magának is egy csészébe. Beleszagolva erdei gyümölcsök elegyét érzi, mik még az itteni erdőben is megtalálhatók. A beszélgetést fülell kisérte végig, ugyanis látása még nem tért vissza normálisnak. -Elnézést, de Önben is kell lennie valaminek, ha a ház megnyitotta a titkát. Tudtommal csak az arra méltók láthatják és léphetik át a küszöböt. vázolta érdeklődve. Amint Ed visszatér a tejjel ő gyermekes mosollyal nyújtja felé csészéjét, hogy töltsön neki. Utána leteszi az asztalra és haját oldalra gumizza, hogy ne zavarja.

L. néni

Az idős hölgynek nem kerülte el a fgyelmét, hogy a fehér hajú fiatal fiú végül nem foglalt helyet, de nem tette szóvá a dolgot. A farkaslány visszatértén sem akadt fenn, bár a tejjel kapcsolatos megjegyzésén kissé eltűnődött - Az természetesen egész más lapra tartozik, kishölgy - majd Edward-hoz fordult - Eddy, légyszíves, hozz be egy kis tejet - kérte tőle, majd tovább hintázott a székben. Femy kérdését hallva kellemes hangon felnevetett - nem úgy, mintha kinevetné a lányt a miatt, amit mondott, inkább úgy, mint aki szórakoztatónak találja a feltételezést - Jaj, drágám, dehogy is - mondta még mindig mosolyogva - Én legfeljebb varázslatos süteményeket tudok készíteni... Nem, ez a ház sokkal idősebb nálam. Ráadásul, bennem nincs meg az, ami bennetek, fiatalok - mosolyodott el kissé ravaszkásan, ami Ed mosolygására emlékeztetett - Habár érintett vagyok a város elrejtett dolgaiban, de én csupán egy idős hölgy vagyok, aki egy furcsa házban él az erdőben - nyúlt ő is egy bögréért, és öntött magának teát - Ráadásul túl idős is vagyok ahhoz, hogy hozzátok hasonló legyek... De ezt biztosan tudjátok - nézett a kandallónál álló fiú felé, majd beleivott a teájába.

Edward

Edward meglehetősen otthonosan mozgott a házban. Miután Yoruki-nak megmutatta, merre van a szobája, letelepedett az egyik fotelba, a lábait felhúzva maga mellé. Őt a tea kevésbé érdekelte, inkább a kockacukrokból nyúlt le egy pár darabot, és azt ropogtatta, miközben az idős hölgy nosztalgiázását hallgatta, ami kissé megmosolyogtatta őt. Ed örömmel látta, hogy Femy kissé alábhagyott a makacssággal, és hajlandó volt sodródni az árral, de a fehér hajú srác továbbra is határozottan bizalmatlan volt. Ed nem hibáztatta őt emiatt, elvégre egy teljesen ismeretlen helyen van, azt sem igazán tudja, mire számítson - hasonló helyzetben feltehetően ő sem vislekedne sokkal másképp. Amikor Yoruki megjelent az ő pulcsijába, Edward nem álta meg, hogy rá ne vigyorogjon. Persze, érdekesnek, és aranyosnak találta a lány farkas alakját, de ehhez a beszélgetéshez jobb, ha emberi formában van, hiszen jobban el tudja mondani a gondolatait, és feltehetei a kérdéseit. Edward-nak úgy tűnt, szép lassan el fog indulni a beszélgetés, mivel Yoruki egyáltalán nem tűnt feszültnek, és szerencsére Femy is mert kérdezni, így a fiú csak csendben ropogtatta a cukrot, és átengedte a terepet az idős hölgynek.

Hero

Hero igen elcsöndesült amint belépett a házba. Visszahúzodott és figyelt, ahogy a mondás tartja a három már tömeg és ők jóval többen voltak már mint három, főleg miútán belépett az idős asszony is, és a farkas lány is vissza vette eredeti formáját. Heronak alapvetően nem volt egyéb baja a tömeggel, azon kívűl hát, hogy nem szerette a sok embert meg ha mindenki beszélt. Jobban szerette az egyszerű társalgásokat, amikor egy valaki beszél, és ő játszhatja a kérdező szerepét. A házat persze csöndes csodálattal szemlélte végig. Olyan volt amilyennek az ember elképzel egy erdő mélyi házat. Fából és kőből készült nem túl nagy otthonos zúg. A berendezés arról árulkodót, hogy valaki sok évig szeretettel gondozta a házat, és megtartott mindent amihez kötödni lehet egy picit is. A többiek láthatólag rögtön otthon érezték magukat, Hero viszont nem. Hazugság lett volna, azt mondani, hogy ez a kis idil ház nem érintette meg, de ő ne ehhez volt szokva, és valahogy nem tudot olyan könnyen feloldodni, mit mondjuk Yoruki aki egy szál pulcsiban telepedet le a szönyegre. Vagy mint Femy aki már ki is szolgálta magát. Csöndesen inkább a kandallóhoz sétált és neki támaszkodott az oldalának, miközben zsebre vágta a kezét és így figyelt és várt. Ed és a hölgy szavaiból azt vette ki régóta ismerik egymást, és hogy a fiú tulajdonképpen itt él. Ezt érdekesnek találta, de nem füzött hozá egyelőre semmit. Mikor az asszony felé fordult, már éppen egfogalmazta a válaszát, mikor is Femy feltett egy olyan kérdést ami őtis foglalkoztatta. A szája széle sajátos mosolyára görbült, és kíváncsi tekintettel méregette az asszonyt. Persze Edről se feletkezett meg, néha rápillantott a szeme sarkából.

Femy

Femy a házba lépve úgy érezte magát, mintha vendégségbe érkezett volna valakihez. Jól eső érzéssel töltötte el, ahogy körbeölelte a szobában terjengő otthonosság érzete. Edward felajánlását hallva lassan elindult a kanapé felé, és a nappali berendezését nézegetve le is ült rá. A szoba tele volt virággal, növénnyel és olyan dolgokkal, amelyek sok év alatt halmozódnak fel, de nincs szíved kidobni - egy öreg, fa varrogépasztal, néhány olajfestmény a falon, egy kakukkosóra, amely láthatóan nem járt... A lány furcsának találta a berendezést, hiszen annyira különbözött a saját otthonuktől, ahol Adrien - Femy szobáját leszámítva - minden olyan dolgot kiszelektált, aminek nincs haszna. Amikor az idős hölgy előlépett a konyhából, Femy érdeklődve pillantott rá. Valamiért nem lepődött meg túlzottan, hiszen gyerekként is egy idős, jószívű boszorkányt képzelt el az erdei viskóba, aki teljesti a kívánságokat... Miközben a hölgy a régi időkről beszélt, és láthatóan nem is igen várt választ a fesztivált érintő kérdésre, Femy töltött magának a teából, és belelapátolt egy nagy adag cukrot - Elnézést... - kérdezte óvatosan, a kezében tartva a bögrét - Maga varázsolta el ezt a házat ilyen... furcsának? - kérdezte végül, mivel nagyon kíváncsi volt, hogy a néni is olyan-e, mint ők - bár Femy még sosem hallott idős emberről, aki képességgel rendelkezett volna.

Yoruki
Érezte a többieket körül lengő érzelem kavalkádot. Femy apró szomorúságát, Hero gyanakvását valamint érdeklődését. Utolsónak lépett be a házba, de előtte mind a négy mancsát megtörölte. Leült addig míg Ed meg nem mutatta szobáját. Óvatosan lépdelta szobába és igyekezett nem nagy felfordulást csinálni. ~Csak van itt valami nagyobb pulcsika...~ Orrával dúrta át a ruhákat, mikor egy nagyobb pulcsit talált. Visszaváltozott és belebújt. Combja közepéig leért, így farkát eltakarja. Felesleges farmert húznia, mivel szemérmetlenül letolná farka. Az összes nadrágja át van alakítva. Így lépett ki a szobába és foglalt helyet az asztal melletti szőnyegen, de előtte köszont a hölgynek. -Ne haragudjon, de én tejet kérnék hozzá. A tejcukorra nem vagyok allergiás, a citromsav pedig bántja a gyomrom. Sajnos e téren is inkább farkas vagyok. ~És egyre jobban az leszek. Legalábbis... úgy érzem.~ Komorodik el és elnézést kérőn tekint mindenkire.

L. néni

A konyhából süteményillattal övezve, egy hosszú, ősz hajú, idős hölgy lépett elő, a kezében egy tálcával, amin egy kanna meleg tea, és csészék sorakoztak. A nappaliba lépve végigmérte a házba lépő társaságot, miközben a tekintete egyszerre volt fürkésző, és kedves - Jaj, Eddy drágám, már azt hittem, sosem értek ide. Tudod jól, hogy éjfélkor lezárul a környék... - mondta Edward-nak, bár a hangjában nem volt igazi fegyelmezés. A korát meghazudtoló egyenes tartással a kanapé előtt álló asztalhoz lépett, és letette rá a tálcát - Szolgáljátok ki magatokat. Van itt cukor, és citromlé is. Remélem egyikőtök sem issza tejjel a teát - mondta a másik két fiatalnak, miközben letelepedett a szobában lévő egyetlen fa hintaszékre - Volt  régen egy barátom, remek ember lett belőle... csak azok a fránya angol szokásai. A mai napig furcsa nekem, hogy hogyan lehet elrontani egy finom teát azzal a fehér löttyel... - nosztalgiázott egy kicsit, majd a fehér hajú fiú felé fordult - Na, és milyen volt a fesztivál? - kérdezte, miközben a tekintete a vörös hajú lányra vándorolt - Amikor még fiatal voltam, sokkal kissebb volt ám ez az ünnepség is. Körtáncokat jártunk a mezőn, mindenki maga hozott süteményt, és limonádét... Szép idők voltak azok - dőlt hátra a székben, és kezdett el lassan hintázni benne.

Edward

Edward rövid ideig figyelte a többiek reakcióját, mielőtt megfordult volna. Yoruki állatias kifejezését ugyan kissé nehezebb volt értelmezni, de látta rajta az ámulatot, és hogy az ő ösztöneire is hatással van a ház furcsa kisugárzása, amelyet Ed szinte már teljesen megszokott az évek alatt. Hero viselkedése nem lepte meg a fiút - szinte csalódott is volna, ha mást lát rajta -, ugyan némi kíváncsiságot mintha látott volna megcsillanni a kék szemeiben, de egyébként szinte teljesen eltitkolta, mit is érez a ház láttán. Femy reakcióját viszont szinte gyerekesen könnyű volt leolvasni az arcáról, és mivel Edward ismerte annyira őt, sejtette is, hogy mi okozza az elfátyolosodó tekintetét. A fiú régen megtanulta már, hogy a vörös hajú lány gyakorlatilag sosem sír - sem, ha az apja leordítja a fejét, sem akkor, ha fáj neki valami, vagy mások csúfolják, vagy zaklatják - egyetlen témát kivéve: az édesanyját... Ed továbbra is mosollyal az arcán fordult meg, és indult el a kövezett úton az ajtóig. Amikor belépett a meleg nappaliba, a lelke akaratlanul is megnyugodott. Érezte a frissen sült sütemény illatát a szomszéd helységből, ahonnan halk dúdolás hallattszott - Megjöttünk! - kiáltott vidáman, majd visszanézett a többiekre - Nyugodtan helyezzétek magatokat kényelembe - intett a kényelmes kanapé, és a fotolek felé, majd Yoruki felé fordult - Ha megfelel neked, a szomszéd szobában vissza tudsz változni. Ugyan lány ruháim nincsenek... de nyugodtan felveheted az egyik pólómat, és a farmeromat - mutatott a konyhával szemközt lévő ajtó felé, amely az ő szobájába nyílt, és ahová Orion is bevette magát.