FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Edward a többiekhez képest egész nyugodtan aludt, elvégre ő itt volt otthon. A hozzá dörgölőző Orion jól eső melege is segített azon, hogy az álmai nyugodtak legyenek, bár néha mintha síró lányokkal találkozott volna Álomország földjén. Reggel - vagy inkább délelőtt finom palacsintaillatra ébredt, és arra, hogy Orion a nedves kis orrával böködi az arcát - Jól van, jól van, kelek... - motyogta félálomban, de amikor felülve nem látta sehol Yoruki-t, elég hamar kiszállt az álom a szeméből. Kimászott az ágyból, és miközben előszedett egy új inget a szekrényből észrevett egy kis cetlit a takaró, és párnahalmon. Gyorsan begombolta az inget magán, aztán, még mielőtt a kutya szétcincálta volna játék gyanánt, felvette a papírt, és gyorsan elolvasta. Yoruki szavai egy kicsit boldoggá tették... de nagyrészt aggasztották, hiszen egyértelműen kivehető volt belőle a lány bűntudata. "Ugye... ugye nem ment el?" - gondolta aggódva, miközben kinyitotta a szobaajtót, hogy Orion a konyhába szaladhasson. Az állatot követve ő is követte a palacsinta illatát, de kissé szomorúan állapította meg, hogy Yoruki nincs a helységben - Jó reggelt! - köszönt a néninek, aki még mindig sütögetett - Palacsintaaaa... - ment egyből a frissen kisült reggelihalom felé, ahonnan hamar el lett hesegetve, hogy vegyen inkább elő tányért, és bögréket. A fiú kis mosollyal az arcán ment a szekrényekhez, és miközben előszedte porcelán eszközöket, megkérdezte a nénitől - Yoruki-t nem láttad még ma? - A nemleges válasz hallatán kicsit szomorú arcot vágott. "Lehet, hogy csak kiment az erdőbe..." - gondolta, miközben elővette Orion tálját is, és reggelit adott a fekete-fehér kis haspóknak, majd kiszedte végre a megérdemelt palacsinta adagját, és az asztalra rakott lekvárral elkezdte jó vastagon megkenni. A többiek közül elsőként Femy érkezett meg, akinek teli szájjal biccentett, majd amikor a vörös is az asztalhoz ült, odatolta neki a lekvárosüveget. Mire Hero is megérkezett, Edward csaknem végzett az első adag palacsintájával - Reggelt! - köszönt a fiúnak, miközben lenyalogatta az ujját. Habár felderengtek benne a kora hajnali veszekedés emlékei, igyekezett nyitottan viselkedni a másikkal, aki végülis végre hajlandó volt elárulni a nevét - ezzel szintén kicsit nyitva feléjük. Az asztalra tett napló sem kerülte el a figyelmét, de mivel hogy azt Femy-ék találták, nem akarta elorozni tőlük a megszerzés örömét, és hagyta, hogy ők hozzák fel a témát. Amikor végre Yoruki is megérkezett, nagy kő esett le Ed szívéről, de amikor meglátta a kissé már elkenődött, és halovány, de egyértelműen vérfoltokat, aggódva állt fel a székről, és lépett a lány felé - Szia! Történt valami, vagy...? - kérdezte, miközben letörölt egy nagyobb rózsaszínes vízcseppet a lány hajáról.

Femy közel sem aludt olyan jól a kanapén, mint otthon. Néha felriadt egy pár pillanatra, majd a másik oldalára fordulva újra nem túl mélyen visszaaludt. Az álmai nem igazán voltak többek kaotikus képeknél, kivéve az utolsót, amit közvetlenül ébredés előtt látott. Álmában újra visszatért a gyerekkori házukba, ami a napsütéses tengerparton volt. Ott volt az édesanyja, aki a konyhában gofrit készített neki, és az édesapja, akinek a tekintete még nem volt olyan rideg, és komoly mint ma - még kedves volt, és valahányszor a feleségére nézett, boldogság csillant benne. Minden békés volt, és színes... egészen addíg, amig Femy hozzá nem ért az anyja kezéhez... Sárga szikrák borították ba a nő testét, és egy fájdalmas kiáltással eltűnt... - Anya?! - kiáltotta álmában a lány, akihez a következő pillanatban az apja is hozzáért... és villanások kíséretében ő is eltűnt... Majd körülötte az egész ház kezdett darabokra hullani... Ekkor riadt fel a lány, és kicsit szapora légzéssel egyből fel is ült a kanapén. Kelett pár pillanat, amíg eszébe jutott hol van, és miért, de aztán eszébe jutott a tegnap este, és a ma hajnal, és egyből abba a sarokba nézett, ahol Hero eludt. Kicsit csalódottan állapította meg, hogy a fiú már nincs a szobában - "Remélem nem lépett... és nem vitte magával a naplót...!" - ugrott ki a ágyból, miközben az ujjaival próbálta kifésülni a haját. Ahogy elindult kifelé a nappaliból, hamar megcsapta az orrát a palacsinta édes illata, és a gyomra egy kis kondulással jelezte, hogy a fesztivál óta nem evett semmit... Óvatosan benyitott az ajtón, és a konyhában találta az idős hölgyet és Edward-ot is - Jó reggelt... - köszönt kettejüknek, majd letelepedett az asztalhoz, a fiúval szemben, és természetesen elfogadta a felkínált palacsitát, és teát is.

Hero későn kelt, bár ez a késő nála koránnak számított. Általában 11-12-ig is aludt ha olyanja volt, most mégis a hajnalban történtek ellenére már kilenckor kinyiltak a szemei és vissza aludni sem tudott. Halkan ült fel, és körülnézett. Az este még forgolodott és leállította a zenét is, hogy nyugodtabban tudjon aludni, szóval most síri csend fogadta. Egy ásítás kiséretében nyújtozott egyet majd a naplót megfogva felállt. A takarót már az éjszaka lerugdosta magáról, nyugtalan alvó volt, mindig is amiről egyrészt az árnyai tehettek. A fejét tekergetve elgémberedett tagokkal sétált ki a fürdöszobába, ahol könnyített magán majd ivott is pár kortyot a csapból. Ahogy a tükörbenézett rájött, hogy az éjszaka majdnem teljes kudarc volt. Idegesen bele turt elfeküdt hajába, de már mindegy volt. Halkan kilopozott a fürdőszobából és kilépett az ajtón. Egy pár percig csak állt a korlátnak dölve majd elő kapta a telefonját és megindult, hogy térerőt keressen. Mikor olyan 5 perc egyenes menetelés után talált egy csomó SMS és pár nem fogadott hívás is megjelent a képernyőn. A fiúnak mosolyognia kellett barátai aggódalmán, de rögtön tárcsázta Ivettet, aki egyből felvette a kagylót.
- Hol voltál, és most hol vagy? - jött a kicsit sem finomkodó kérdés a lánytól. Hero belenevetett a kagylóba olyan jól esett -hallanja a lány hangját. 
- Semmi baj Ivett, jól vagyok. Megmondhatod Zacknek is aki már biztos felturta értem a fél netet. - 
- Hallottam! - jött a vonal túlsó végéből egy gyenge hang. Hero elvigyorodott, de aztán bele is fogott a mondokájába.
- Valamit találtam tegnap este. Találkoztam az itteni srácokkal, érdekesek, de gyerekesek. El sem tudom hinni, hogy lesülyedtem a színtjükre és kiakadtam. - Temette bal kezébe a fejét, de rögtön folytatta is. 
- A lényeg, hogy van itt egy néni aki hajlandó válaszolni pár kérdésre, ha kideritjük ki volt Artana. Szóval tegnap betörtem a régi könyvtrába és elloptam a vörös hajú lánnyal egy könyvnaplót, amiből valószínűleg kiderült ki is ő - Ecsetelte nagy vonalakban.
- Lényeg a lényeg, ma elolvassuk ezt a naplót és reélhetőleg választ kapok a város alapítással kapcsolatos kérdésekre, és néhány egyébre. Ti hogy haladtatok? - terelte el mesterien a témát. A telefon túloldalán pár pillanatig néma csend volt majd a srácok szinkronba sóhajtotak fel, amin a fiúnak el kellett mosolyodnia. 
- Mindenkiről csináltunk fényképet aki ott volt az ünnepségeken, tegnap este feltöltöttük őket a gépre, én most szerkesztgetem őket, Zack pedig kutakodik és valami online adatbázisba tör be. Szóval csak a szókásos - közölte Ivett kicsit lekicsinylő hangon mikor a fekete hajú fiúról beszélt.
- Hé igenis sok mindent kiderítettem! - kiabálta be valahonnan Zack miközben billenytű kattogás hallatszodott. Hero mosolyogva válaszolt. 
- Elhiszem,szép volt srácok! Igyekszem menni amint tudok - mondta majd elgondolkodva felnézett a fák felé 
- És Ivett az akciót nem fújjuk le, holnap este megyünk, készülj fel! - közölte, majd bontotta a vonalat. 
Ez a beszélgetés bármennyire rövid is volt erőt adott neki, hogy belekezdjen ebbe a napba. 
- Nos jöjjön aminek jönnie kell! - mondta mintegy magának, miközben vissza felé sétált. Mire belépett a házba már megacélozta a lelkét, és az elméjét is. A házban pedig palacsinta szag terjengett, ami csak jót jelenthetett számára. Szokásos mosolyával, halkan lépkedett végig a nappalin, majd benyitott a konyhába és köszönt minden ott lévőnek. 
- Jó reggelt! - aztán helyett foglalt az egyik széken és a naplót maga elé tette az asztalra.&nb

Az idős hölgy a mai reggelen sokkal később kelt, mint szokott. Rendszerint már hajnali 5-6-kor ébren van, hogy meglocsolja a virágokat, és reggelit készítsen Eddy-nek, de mivel hajnalban hallotta, hogy megérkeznek a fiatalok, úgy döntött, hagyja nekik kialudni az éjszakai kalandozást, és összezörrenést, ami az emeletre is felhangott. 10 is elmúlt már, amikor végül csendesen leosont az emeletről, és belibbent a konyhába, ahol behajtotta az ajtót, hogy az esetlegesen még alvókat ne keltse fel a főzéssel járó zajokkal. Vizet tett fel főni egy nagy adagnyi nyugtató teához, majd nekiállt bekeverni egy nagy adag palacsintát - Nincs is ami jobban elűzné a rosszkedvet a meleg, édes palacsintával teli gyomornál - dúdolta halkan, miközben nekiállt kisütni az aranyló tésztát, és közben belepillantott a hűtőbe, hogy mit adhatna a farkaslánynak enni. "Hmm.. vajon mit szolna egy tojásrántottához" - gondolta, de úgy döntött, megvárja a lányt, hogy biztosan olyat adjon neki, amit megehet.  Sejtette, hogy komoly nap elé néznek a gyerekek, így magát is próbálta lélekben felkészíteni arra, hogy előadja a történetet a számukra, amire olyan kiváncsiak. "Csak nehogy megbánják... Bár erős lelkük van mind a négyüknek, az biztos..."

Kör vége

Hero sejtette, hogy a beszólását nem fogják annyiban hagyni, és legbelül tudta, hogy neki kéne okosnak lennie és abba hagynia az egészet. Mert ő ilyen volt meghúzta magát és figyelt. Nem pedig olyanokkal vitatkozott akik egy napja ismerik és még csak nem is emlékeznek rá. Nem olyanokkal akikkel régen talán szeretett volna barátkozni, de az élet nem úgy hozta. Nem kellett volna szóra méltatnia a válaszokat, de volt annyira dühös, és makacs, hogy ne hagyja magát. Végig hallgatta mind a kettő mondandóját mielőtt újra megszólalt, de csak azért mert Edward gyorsabb volt nála, és annyira azért volt jól nevelt, hogy ne vágjon bele valakinek a szavába. Összeszorította a fogait mielőtt válaszolt volna de a bántó szavak így is kibuktak a száján. - Nem is tudtál volna torkon ragadni, mert mire megtaláltatok te már farkas formában voltál. Az meg ne legyen már az én hibám, hogy ebben a vársoban senki nem tud feltenni egyetlen nyomorult kérdést sem! - Ezt a fiú teljesen komolyan gondolta, ez a vádaskodás előhozta belőle az emléket Femyvel való első, hasonlóan lejátszodott találkozásukról. - Amúgy meg neked nincs jogod lekiabálni a fejemet, ha te meg az én érzéseimben turkálsz - teremtette le Yorukit egy pillanat alatt. Talán még mondott volna valamit, talán a másik kettő is azonban ekkor Femy félbe szakította őket. Hero összeszorította a fogai és csak bólintott egyet. A naplós dolgot ezután gyorsan letudták, a vita után már valahogy nem kaphatott akkora szerepet mint kellett volna neki. Csönbe burkolozott, de még mielőtt Ed kiléphetett volna egy szót mondott neki. Vagyis sokkal inkább a fiú fejéhez vágta. - Hero - mást nem mondott és utána már csak Femyhez szólt hozzá. Miután leült a sarokba egy ideig csukva tartotta a szemét, de amint Femy elment és tudta, hogy a másik kettő egymással van elfoglalva felnézett a plafonra és hagyta, hogy a képessége megpróbálja megvigasztalni. Egyetlen árnylényt engedett csak ki az árnyakból azt amit első nap Femynek mutatott. Az alaktalan kicsi feketeséget. Ő volt a legrégebb óta a fiúval és a jelenléte most vigasztalóan hatott rá. - Kellett nekem vissza jönnöm - motyogta az árnyéklénynek. - Ebbe a vársoba csak bajt vagyok képes hozni - Arcát a kezébe temette, és vissza emlékezett arra a szörnyű napra. - Nem ölhetek újra - nézett az árnyéklényére - Nem szabad, hogy megint megtörténjen, muszáj megtalálnom a válaszokat. - motyogta halkan maga elé, majd megsimogatta barátja fejét. - Remélem a holnap mutat valami újjat. - suttogta neki, majd tenyerére véve az árnyék felé nyújtotta a kislényt. Az árnyékok rögtön elnyelték és vissza fogadták őt, és bár most nem volt mellette senki, ahogy Hero elnyult a földön az árnyékok ott nyüzzsögtek körülötte, vigasztaloan és barátságosan. Hero halvány mosollyal a fejére helyezte a fülhallgatóját, majd a zsebéből előkotorta a telefonját. Megnézte hátha kapott valamit Ivettéktől is, de a házban semmi térerő nem volt így csak szomorúan benyomott rajta egy lejátszási listát aztán zsebre téve a plafont bámulva elaludt. Még érzékelte, hogy Femy és Ed visszatér a nappaliba, de mire Yoruki belépett már elaludt. 

Edward sejtette, hogy a fehér hajú nem fogja szó nélkül hagyji a dolgot, és a megérzése hamar be is igazolódott. Persze, volt igazság abban amit a fiú mondott, de Edward így sem egészen értette a dolgot. Yoruki véleményével is egyetértett, de azért neki is volt hozzáfűznivalója - Hogy szeretnél közénk tartozni, ahogy te mondtad, ha például még a nevedet sem tudjuk - kérdezte a másiktól komoly tekintettel - Az ismeretség két irányú, és szerintem te a kémkedésed nélkül is többet tudtál meg rólunk, mint mi rólad. A kártyás meghívóért pedig ezennel hivatalosan is elnézést kérek. Legközelebb egy hosszas levélben fogom taglalni, hogyan kérek meg valakit, hogy jöjjön el egy olyan emberrel beszélni, akit még sosem látott... - tette még hozzá. Femy javaslatára azonban nem akart ő sem további komoly vitát generálni, elvégre nem ezért vannak most itt. Amikor Yoruki után ment, még pont látta, ahogy a lány a korlátra csap, de nem tett megjegyzést a dologra - meg tudta érteni, ha a farkaslány ideges, elvégre ő is az volt, mégha ezt nem is fejezte ki a ház bántalmazásával. Szerencsére a kis cukkolását Yoruki sem vette komolyan, és mosolyogva bólintott a válaszára - Hmm... ebben igazad van - Miközben a lány elmondta a véleményét a fehér hajú fiúról, Ed közben a csillagokat kezdte nézegetni az égen, ami már nem is volt olyan nagyon sötét - Valahogy így érzek én is. Bár az biztos, hogy a bizalom nem egy könnyen felépíthető vár, ha nem alapozzuk meg rendesen... - mondta el a véleményét ő is. Yoruki kérdésére kicsit felnevetett, majd rá emelte a tekintetét - A kártyák van, hogy elmondanak ezt-azt a jövőről... De ezt a jelenetet nem tudták volna elég szépen lefesteni, az biztos - mosolygott a lányra. Az igazság az, hogy amikor Edward ezekkel a napokkal kapcsolatban kérdezte a lapokat, akkor eléggé zavaros válaszokat kapott, hiszen annyi mindentől függenek a jövő eseményei... - Abban mondjuk biztos voltam, hogy nem Euphemia-val fogok itt állni - tette még hozzá, visszaemlékezve arra, mikor először kihúzta a lány kártyáját, hogy neki is köze lesz a mai naphoz. A falkás megjegyzés hallatán Ed kérdően nézett a farkaslányra, aki hamarosan meg is adta a magyaráztot - Hmm... Hát, ha mi falka vagyunk, akkor nehéz egy telünk lesz - használta fel a Yoruki által mondottakat - Bár az biztos, hogy nem lennék jó alfahím... - mondta kicsit halkabban, inkább magának. Tudta jó, hogy a csapatoknak rendszerint jót tesz egy vezető, de valahogy nem érezte úgy, hogy ő alkalmas lenne a dologra. Yoruki sokkal jobb emberismerő volt, és remekül átlátta a dolgoka, Femy a maga makacsságával, és temperamentumával sokkal könnyebben tudna irányítani, mint ő, a srác pedig minden hibája ellenére sokkal eredményesebben dolgozik, mint ő... Yoruki az alvóhellyel kapcsolatos válaszát hallva Edward megölelte a hozzá hajoló lányt - Ugyan, nem túrsz ki sehonnan... A pulcsit pedig hagyd csak nyugodtan - mondta, mert nem zavarta volna, ha megmarad a lány illata a ruhájában - De ahogy gondolod - tette még hozzá, majd mielőtt visszament volna a házba, homlokon puszilta a lányt - Aludj jól, Farkaslány! - kívánt jó éjszakát, majd lehetőleg halkan bement a szobájáb. Orion egy picit felébredt az átöltöző, és párnát, meg takarót előkereső gazdája zajára, de hamar vissza is hunyta a kis szemeit. Miután Ed kikészített Yoruki-nak az alváshoz való ágyneműt, bebújt a saját ágyába, ahol a kutyus hamarosan feltornászta magát a keze alá. Igaz, a fiú meg akarta várni Yoruki-t, de hamar elnyomta az álom, így mire a lány beért, már mélyen aludt.

Femy örült neki, hogy Yoruki-nak végül nem esett semmi komoly baja, de így sem tette túl magát teljesen a dolgon, hogy ez a Gweady gyerek bántotta Yoruki-t. Ahogy sejtette, a barátnője és Edward nem reagáltak túl jól a hírre, hogy Hero kémkedett utánuk. Yoruki-n látta, hogy kifejezetten felmérgesítette a dolog, olyannyira, hogy idegességből még japán nyelven is kezdett beszélni. A farkaslány felé intézett megjegyzését hallva Femy a szája szélét kezdte rágcsálni, mint mindig, amikor ideges. Edward megjegyzését is meg tudta valahogy érteni... nyilván, ha egy csapatot alkotnak, kellenek szabályok, de... "Hero nem ártani akart... Persze, én is ki lennék akadva, ha utának kutakodna... amit lehet, hogy meg is tesz... De ő nem rosszindulatból teszi" - gondolta végig, de mielőtt a fiú védelmére kelhetett volna, az a jelleméből adódóan kissé talán sértőnek tűnően felszólalt. Femy-nek kicsit rosszul esett, hogy Hero így beszél róla, és egy kalap alá veszi Edwardékkal... Bár abban igaza volt, hogy ő is inkább hozzájuk tartozik, mint a srác mellé, bármi is történt a könyvtárban... Végül sóhajtott egyet, és komolyan, nem nézve Hero-ra kezdte - Mi lenne, ha ezt a vitát elnapolnánk? Késő van, és a veszekedés már úgy sem változtat a dolgokon - "Remélem, holnapra lenyugodnak mindannyian. És talán a napló is eltereli a figyelmüket az egymással való marakodásról..." - gondolta, miközben próbálta eldönteni, hogy voltaképpen mennyire is haragszik ő Hero-ra... Az ismeretlen gyereket illetően ő már lezárta magában a dolgot mára - egyszerűen nem tudtak eleget róla, hogy bármi összefüggést találhassanak Artana-t illetően. A naplóhoz Edward és Yoruki sem fűzött túl sokat, ami érthető is volt, hiszen végig kellene olvasnium ahhoz, hogy bármi értelmeset tudjanak kezdeni vele. Viszont... "Ideje lenne aludni már..."- gondolta, és szerencsére a többiek is hasonló véleményen voltak - Kösz Yoruki... - nézett a lányra egy fáradt mosollyal, majd Edward-nak is bólintott egyet beleegyezés képpen, miközben a fiú kiment. Amikor már csak ketten maradtak Hero felé fordult, hogy megbeszéljék, hogy legyen az elhelyezkedés, de a fiú úgy tűnt, már eltervezte a dolgokat... - Ahogy gondolod... - motyogta Femy. Láthatóan még akart mondani valamit, de aztán megrázta a fejét, és gyorsan felpattanva kiment Yoruki táskáját megkeresni. Miután kiszedte az említett ruhadarabokat kis keresés után megtalálta a fürdőt, és egy rövid zuhany után átöltözött. Közben szinte végig a szája szélét rágta, és azon gondolkodott, hogy mit kezdjen a másik hárommal... Hero egyértelműen nem könnyű eset... De ő is jó gyerek a maga módján. És erre Yoruki-ék is ráébrednének, ha kicsit engednének - bár ehhez Hero-nak is tennie kell az egészért. Mielőtt kiment volna a fürdőből, idegesen beletúrt a hajába, és mordult egyet - Ajjjj... és még én vagyok a nehéz eset... - motyogta, majd visszament a nappaliba. Halkan nyitott be, mert nem tudta, hogy Hero elaludt-e már, és inkább csendesen osont vissza a kanapéhoz. Az egyik fotelben talált egy vékony plédet, és mivel sosem tudott takaró nélkül aludni, végül azzal takarta be magát - Jó éjt... - mondta csendben a fiúnak, még akkor is, ha már elaludt volna... Femy egy darabig még a plafont bámulta, de ahogy lefeküdt, a teste véglelg átadta magát a fáradtságnak, és pár perc múlva már csendben szuszogva aludt is.