FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

A Blake család említésére láthatóan mindenki Femy felé vetett egy pillantást, ami kissé feszélyezte a lányt, de próbált úgy tenni, mint akit nem zavar a dolog. Ami kifejezetten furcsa volt, hogy Hero is felé nézett... "Pedig nem rémlik, hogy elmondtam volna a családnevemet..." gondolta a vöröske kicsit kérdőn nézve a fehér hajú fiúra, aki az olvasás miatt nem biztos, hogy észrevette a nézést. Bár, az is igaz, hogy Femy-nek nem sok oka volt meglepődni ezen, azok után, hogy Hero voltaképpen elmondta, hogy mindenkit megfigyel valamennyire... A lány próbált inkább újra a történetre koncentrálni, és ahogy Hero haladt az olvasással, nem is volt túl nehéz a dolog. Rossz volt hallani, hogy mennyire elromlott az időjárás ilyen rövid idő alatt - persze, a bejegyzések között azért voltak kihagyott napok, mégis rémesen gyorsnak tűnt a dolog Femy számára - és annak a bizonyos Ms. Edith-nek a halálát is szomorú volt hallani... Az átok szó hallatás azonban Femy újra gondolkodóba esett. "Tényleg kicsit természetfelettinek hat a dolog... Lehet, hogy Artana elátkozta volna a várost? De miért tett volna ilyet?" - törengett, de érezte, hogy logikai bakiba esett. Ms. Edith Artana barátnője volt a napló szerint, tehát furcsának tűnik, hogy a boszorkány átka miatt pont ő hal meg... Femy egyre kíváncsibb volt a történet folytatására.

1897. 10. 07. Daneville

Sajnos az idő egyre rosszabbodik. Habár még reménykedünk, de úgy tűnik, Robert-ék nagy napja is hóviharral teli lesz…
Ms. Edith állapota sem javult… Artana egyre elkeseredettebb, és sokszor késő éjjelig fennmarad, hogy segítsen a barátnőjén, a maga módján. Sokszor rémesen fáradtnak tűnik. Bárcsak tudnék rajta segíteni…

 

1897. 10. 09. Daneville

Ms. Edith ma hajnalban elhunyt…
Még sosem láttam Artana-t ennyire szomorúnak… Semmivel sem voltam képes megvigasztalni őt…
Robert-ék is azon gondolkodnak, hogy elhalasztják az esküvőt. Az idő továbbra is rémes. Még sosem láttam ennyi havat lehullani ilyen rövid idő alatt. És a szél… hidegebb, mint a befagyott tó vize télen.
Ráadásul egyre több ember esik ágynak, hasonló tünetekkel, mint amilyenek Ms. Edith-nek voltak...
Mintha valaki elátkozta volna a várost…

 

1897. 10. 11. Daneville

Ma volt a temetés.
Rémes volt látni Artana kisírt szemű, fekete ruhás alakját a hóesésben. A legrosszabb mégsem ez volt…
Ms. Edith édesanyja ugyanis ráripakodott Artana-ra a gyásznép előtt. Azt állította róla, hogy boszorkány… Hogy látta, ahogy furcsa színű italokat itat a lányával, és hogy érthetetlen nyelven motyogott mellette. Hogy ő okozta a halálát…
Láttam Artana-n, hogy ez a feltételezés csaknem annyira fáj neki, mint az, hogy elvesztette a barátnőjét. Szerencsére sikerült az asszonyt lecsillapítanom, és úgy tűnt, az emberek, csak egy megtört asszony szavainak tudták be a dolgot… de mégis aggasztó.
Megpróbálok majd minél több időt Artana-val tölteni a napokban. Annyira fáj, hogy ilyen szomorúnak kell látnom őt.

Hero érdekesnek találta a történet alakulását. Abban biztos, volt hogy ha ezek ketten összeházasodtak, akkor a férfi naplójának még több titkot kell rejtenie. Sőt, ha nem hagyta abba az írást biztos van több napló is. Futott át ez a hirtelen gondolat az agyán, amit elraktározott a "később még fontos lehet" rekeszben. Igazából a fiút az író apja is jobban érdekelte volna, de róla nem sok dolog volt, amivel nem lehetett mit tenni. Viszont a december 21-el kapcsolatban neki is derengett valami, de olvasás közben nem tudott annyira elmerülni a gondolataiban, hogy felidézze, honnan is ismerős ez a dátum. A Blake név hallatán, viszont fel kellett pillantani a lányra. Nem tartott tovább, 2 másodpercnél a pillanat, és az olvasás menetét sem törte meg, de ha Femy felé pillantott éppen észrevehette. Mindenesetre folytatta az olvasást, bár neki is volt valami rossz érzése a történet írányát illetően, mintha készülödött volna valami a háttérben. Az egész olyan volt számára mint a vihar előtti csend.

A következő bejegyzések hallatás Ed egy kis melegséget érzett a szívében. "Ha az ő kapcsolatuk ilyen boldog volt, akkor..." - pillantott egy kicsit Yoruki felé, de inkább elhessegette most az érzemei uralta gondolatokat. Most a naplóra kellett koncentrálni. A szerelem most csak a második... még ha ez kicsit kegyetlen gondolat is - de Ed számára nagyon fontos volt Artana ügye... A Blake család említésére Edward tekintete akaratlanul is Femy-re villant, akit láthatóan megleptek a hallottak, de az a fiú arcáról nem igen lehetett leolvasni, mit is gondol a dologról. Nem hitte, hogy Femy megjátszaná a megleettséget, hiszen a lány nem arról volt híres, hogy sokat tudna a történelemről... Mégis, a családja valamilyen szinten érintett lehet az ügyben... Viszont, ezt mindenképp jó támaszpontnak vélte a továbbiakkal kapcsolatban - "Végre egy konkrét összefüggés" - gondolta, még ha csak gyengécske is volt. Az október másodikai bejegyzést hallgatva Edward arcára némi aggodalom telepedett... Nem tetszett neki a történet alakulása. "Rossz idő... betegség... így szoktak kezdődni a komolyabb gondok..." - vélte kissé pesszimistán, majd visszafordult Hero felé, várva a folytatást.

A fiú olvasási módszere tetszett. Nem szinészkedett, mégis vitette magával a történetet. A Blake névre összerezzent és Femyre pillantott. ~Kisebb ellenszenv egy másik család iránt... Mintha ismerném ezt a történetet...~ Két érintett barátjára vet egy-egy pillantást, ők mit reagálnak a hallottakra. Bár kezdi úgy érezni, hogy túlkomplikálja az egészet. ~Viszont... Yule ünnep kezdetén esküvőt tartanai? Végülis... a Nap újjá születését ünnepeljük. Mármint... aki nem olyan vallásos. Annyi különbséggel, hogy nem áldoztam férfiakat, nem gyujtogattam fa tönköket, de apa anyujától még annak idején megtanultam fatönk sütit sütni. Lehet idén meglepem vele Edward-ot.~ - néz óvatosan a fiúra, ki terve áldozata lesz, tekintve, hogy nem nagyon nyalakodhat. Remélhetőleg nem lesz baja miközbe ízesíti a dolgokat. Újra az asztalt kezdi pásztázni és gondolataiba merül. ~Új remény a sötétségben való megtisztulást követően... Mondjuk az a három napos dáridó amit apa ősei csaptak ilyenkor, elég finoman hangzik. Malac sült, temérdek és sör. Pfuj... egyszer nyaltam bele apujéba, soha... soha többé. Inkább anya szakéja... vagy az sem. Maradok a tejnél.~

Femy látta a többieken, hogy őket kevésbé akasztotta meg a dolog, hogy Artana boszorkány, így ő is próbált kissé nyitottabban állni a dologhoz. Nem akarta a hitetlenkedő szerepet játszani a csapatban... de azért nem ment tűl könnyen a dolog, hogy komolyan vegye a dolgot. A történet kicsit kezdett megint sima romantikus történet lenni... Bár azt valahogy megkönnyebbülten hallgatta, hogy az író apja végül beleleegyezett a házasságba. Már épp kezdte unni a történetet, amikor egy név hallatán meglepetten egyenesedett ki. "Blake?" - nézett a napló, és Hero fele összeráncolt homlokkal, hogy biztosan jól hallotta-e a dolgot. Persze, logikus volt, hgy a családja már akkor is errefelé élt... mégis meglepő volt így hallani a vezetéknevét. A korábbi türelemetlensége teljesen szertefoszlot, és immár újra teljes odafigyeléssel hallgatta Hero olvasását. Valamiért attól, hogy egy őse is része a történetnek, mindjárt valósabbnak tűnt az egész. Femy annyira sosem kutakodott a családfája után, így nem tudott sokat az említett Robert-ről, de a dátum alapján nagyjából a déd- vagy üknagyapja lehetett... Tehát abban biztos volt, hogy nem ismerhette, de talán még az apja sem.

 

1897. 09. 23. Daneville

Apám nem fogadta túl jól a hírt, miszerint Ms. Artana-t fogom feleségül venni, de végül a következő szavakkal beleegyezett:
„Anyád utolsó kérésének megfelelően tiszteletben tartom a döntésedet… De mielőtt valóban megkéred annak a lánynak a kezét, beszélni akarok vele!”
Nem tudom, mit fog elhangzani apám, és Ms. Artana között… De reménykedem, hogy az édesapám is meglátja majd a szívem hölgyében rejlő csodálatos erényeket.

 

1897. 09. 24. Daneville

Ma elmentem Mrs. Ernsnett-hez, hogy hivatalosan is megkérjem a lánya kezét.
Úgy történt, ahogy vártam; apám, miután beszélgetett Artanaval – vagyis most már úgy kellene írnom, hogy a menyasszonyommal – áldását adta ránk. A szemében ugyan láttam, hogy vannak még kételyei a házasságot illetően, de reménykedem benne, hogy idővel ezek tovaszállnak.
A mai talán életem legboldogabb napja… Vagyis miket beszélek, az majd az esküvőm napja lesz.

 

1897. 09. 26. Daneville

A mai nap kitűztük az esküvőnk napját; Artana kérésére végül is december 21-ét választottuk. Titokban elmondta nekem, hogy ez a nap az ő körében különösen nagy ünnepnap, és hogy szerencsét hoz, ha egy pár azon a napon kel egybe. Habár apám eredetileg novemberben szerette volna megtartani az esküvőt, egy örömteli hír miatt kénytelenek voltunk arrébb tolni a dátumot. Ms. Lydia-t ugyanis szintén eljegyezték; nem más, mint a jó barátom, Robert Blake.
Nem akarok rossz következtetéseket levonni, de érdekes időzítés volt… és választás. Hiszen a Blake család a második legfontosabb a város vezetését illetően…
De most nem kívánok ilyenekre gondolni. Örülök a boldogságuknak, még ha az nem is mérhető a miénkhez, Artana-val.
Most, hogy végre nincsenek titkaink egymás között, olyan, mintha az utolsó fal is leomlott volna közöttünk.
A korábban iránta érzett szerelmem pusztán parázs volt, a mostani lángoló érzelmeimhez képest.

 

1897. 10. 02. Daneville

Idén hamar beköszöntött a tél – ráadásul a legzordabb az elmúlt években. Remélhetőleg Robert-ék esküvőjére kissé enyhül majd az idő.
Artana és az édesanyja elkezdtek dolgozni az esküvői ruhán. Én természetesen nem láthatom, csak majd a nagy napon, de biztos vagyok benne, hogy a menyasszonyom ragyogni fog benne.
Ms. Edith sajnos újra ágynak esett, ami igencsak elszomorította Artana-t, de biztosítottam róla, hogy a barátnője ugyanolyan hamar meg fog gyógyulni, mint a legutóbbi alkalommal.

Hero érdekesnek találta a napló tartalmát, de sejtette, hogy ez csak a kezdete egy sokkal érdekesebb cselekmény sorozatnak. Ő egyáltalán nem kételkedett abban, hogy Artana boszorkány lehetett. A világ tágabb volt mint hinnék, és ha ők létezhettek a saját furcsaságukkal, miért ne létezhettek volna boszorkányok akik az egyensúlyra vigyáznak. Ha az ember belegondol a létezésük logikus, azért vannak hogy megovják az egyensúlyt. Ha már őket megteremtette valami, miért ne teremtett volna védelmezőket is. Hero nagyjából egészéből, otthon volt a mondák és legendák világában. Nagyon sokan ott kezdték a kutatást mikor képességeikreválaszt akartak kapni, ahogy ő maga is. Szóval számára teljesen elfogadható volt, hogy a nő akiről elnevezték a várost egy boszorkány volt. A kérdés csak az maradt, miért nevezték el róla a várost, mit tett, és hogyan jelenhettek meg a képességek. Nyílván mindennek köze volt ehhez a nőhöz. De azon kívűl, hogy boszorkány volt, ki volt a nő valójában és mi volt a célja? Ez volt az a kérdés amire a választ keresték, és amire remélhetőleg ebben a naplóban megtalálják a választ. Ő nem láthatta a többeik reakcióját, de jelenleg nem is érdekelte ez. Megállás nélkül olvasott. 

Edward számára tökéletesen megfelelt Hero olvasási stílusa - nem játszotta el a dolgokat, csupán a megfelelő hangszínt, és hanglejtést használta, amivel tökéletesen érdekessé tette a történetet. A 22-i bejegyzés Edward-ot is gondolkodóba ejtette - "Boszorkányok... ez megmagyarázza az egész természetfeletti dolgot." - bólintott kicsit magának. Neki nem volt gondja elfogadni az olvasottak valóságtartalmát, hiszen az évek alatt rengeteg lehetséges verzió átfutott a fején, így ezt a lehetőséget sem vetette el. Azt is érezte, hogy a lényeg feltehetően még hátravan - hogy miért is történt az, ami - legyen az pontosan bármi is. Yoruki felé pillantva látta a farkaslányon, hogy őt is gondolkodóba ejtették a dolgok, Femy-n pedig enyhe hitetlenséget vélt felfedezni, de egyiket sem tette szóvá. Inkább visszafordult Hero felé, és várta a folytatást. Nem tudta, mennyi lehet még a naplóból, de remélte, hogy többet is elárul Artana-ról.

A fiú elhalgatására kinyitotta szemeit, hogy éreztesse, igen is figyel és érti is a dolgokat. Az új bejegyzés megint csak azt a fajta félelmet okozta nála, amit senki másnak nem kívánt. ~Ha úgy vesszük... mindanyiunkkal különös tréfát űztek. Attól, hogy boszorkány még lehet jó is. Még ha most csak úgy tűnik szimpla javas asszonyok. De... minden vérfarkas legenda egy boszorkány átkával kezdődik. Még a leg kevésbé hihető is valahogy köthető hozzájuk. Így a képességeink is biztosan valami ilyentől származik.~ Futtatott gyors gondolat menetet,mi meglátszott megfeszült arc izmain. Erőteljesen gondolkodik. ~És ők hogy lehettek azonos erejűek?~ Mégis mi történt? A napló az egyetlen válasz ám gerince mentén futkos a hideg, hogy megérzése beigazolódik. A többiek felől szimpla kíváncsiságot érez.