FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Hero

Hero összehúzott szemekkel figyelte először Edet, majd a házat miútán kilépett a tisztásra. Persze elámult mélyen legbelül, de nála a gyanakvás volt az első. Főleg ha fura egy fura gyerek vezeti el egy fura helyre. Az arcára nem hagyta, hogy kiüljön bármi érzelem, de legszívesebben elkezdte volna elemezni a házat, és kérdéseket feltenni. Viszont egy fura játszma vette kezdetét közte és Ed között, szóval úgy érezte még várnia kell. Lelke viszont ujjongot és begrottak a történetek amiket a nagyapja mesélt neki, az esték amiket vele töltött és olyankor a képessége iránti kezdeti félelem nem volt jelen. Akkor a levegőt betöltötték a csodák. A szája sarka felfelé görbült, és oldalra pillantott miközben szipogást hallott. Ahogy Femyre pillantott elgondolkozott azon, vajon ő is valami emléket idézhetett e fel, de égül csak sejtelmesen rámosolygott a lányra mikor az felé fordult, majd elindult befelé. Egy varázs házzal le lehetet kenyerezni. 

Femy

Femy a fák közül kilépve keres szemmel bámulta a házikót. Persze, valahol mindig is hitt az épület létezésében, de egészen más valóban szembesülni a dologgal, mint elméletben elfogadni. A levegőben terjengő illat arra emlékeztette a lányt, amikor az anyukája főzött a konyhában. Még régen, a napfényes Kaliforniában... Ahogy áll a konyhapult előtt, a haját aranyfényűre festi a napfény, és egy furcsa nótát dúdol... Az emlék olyan élesen rajzolódott ki Femy szeme előtt, hogy a szeme is majdhogy nem könnybe lábadt... Elvégre ezt a házat is mindig az anyukája miatt kereste, még ha ezt maga előtt nem is ismerte be. Gyorsan megtörölte a szemét, miközben szipogott egyet, majd összeszedve magád Edward felé fordult, aki időközben elindult az épület ajtaja felé. Sok mindent szeretett volna kérdezni a fiútól, és akár hajlandó lett volna félretetnni a gyerekkori elletéteiket is, de valamiért úgy érezte, előbb be kellene menniük a házba. Vonzotta őt a meleg fény, és a jó illatok - mintha biztonságot sugároztak volna - de tudni akarta, Hero mit gondol az egészről. Ránézett a fehér hajú fiúra, egy kis megerősítést várva, és ha a fiú is hajlandó elindulni, egyre gyorsuló léptekkel indul el az ajtó felé.

Yoruki mit sem várva, sejtve lépdelt Edward mellett és figyelemmel kísérte Orion gyors mozgását. Orrát különös illatok töltötték meg. Növények kavalkádja. Edward-ra tekintett kérdőn és csak ámult a kis erdei ház láttán. Talán az otthon melegét érezte végigfutni gerince mentén, mitől a szőr is felállt a hátán. Hátra tekintett Femy-ékre és érdeklődve figyelte a helyet és a másik kettő reakcióját. Az ő gyerekkorában nem volt helye a keresésnek. Nagyon nem is lépett az erdő területére, hisz szülei sosem engedték. Azóta, hogy megszületett több farkast véltek látni közel a város felőli oldalon. Féltették, hogy kis farkasként hogy élne meg köztük esetleg baja ne essen.

A ház a fesztivál estéjén csendben várta a hozzá érkezőket a sötétben. Az ablakaiból barátságos fény áradt ki az őt körülvevő füves rétre, a kissé már hűvös levegőben pedig az ágyásokban viruló virágok, és gyógynövények kellemes illata terjengett. Az ide érkezőknek olyan érzése lehetett, mintha kiestek volna a valóság idejéből... Mintha a szél is más irányba fújt volna, mint eddig...
A kis Orion ismerősként szimatolta végig a bejárathoz vezető utat, majd pár vidám vakkantással beslisszolt a kissé nyitva hagyott ajtón.