FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Szerencsére láthatóan az idős hölgy sem emelt szót a Yoruki-val alakuló kapcsolata ellen, ami jobban megnyugtatta Edward-ot, mint azt gondolta volna. Sokat jelentett neki a véleménye, még ha ezt nem is hangoztatta annyira - Ez az egyik leghőbb vágyam most... - suttogta vissza a lánynak, mielőtt szétváltak volna. Szeretett volna több időt tölteni kettesben a farkaslánnyal, és remélte, hogy hamarosan lesz is rá idejük. Habár az ő élete talán nem volt annyira sötét, mint Yoruki-é, ő is szerette volna megosztani azokat a részleteket vele, amiket mások elől elzárva tartott. Úgy érezte, a lány nem sajnálná érte, és megértené... Szerencsére Hero és Femy is hamar befejezte a reggelizést, így hamar rátérhettek a napló olvasására, de előtta a hölgy ideiglenes elbúcsúzott tőlük - Rendben - bólintott az idős asszony szavaira, és már terelte volna a gondolataot a napló köré, amikor Hero feltett egy kérdést, ami az ő érdeklődését is kellőképpen felkeltette. Edward pontosan tudta, az néni milyen kapcsolatban áll a tanáccsal, de arra igazán kíváncsi volt, vajon a fiúnak mi köze lehett hozzájuk. "Hero... nem túl gyakori név... bár feltehetősen csak becenév... Ki lehetsz te pontosan?" - tűnődött, miközben a távozni készülő válaszát hallgatták. Amikor a hölgy távozott, Edward azt hitte, végre rátérhetnek a naplóra, de Yoruki nem hazudtolva meg a jellemét bocsánatot kért a hajnaliakat illetően - Nekem is elnézést kell kérnem a tegnapi, és a hajnali dolgok miatt - bökte ki ő is végül, miközben a tarkóját vakarta - Elragadott az egész... misztikus kutatós dolog... Nem gondoltam, hogy ezzel gondot okozok... Szóval... bocs - nyögte ki kicsit nehezen, elvégre neki közel sem ment olyan könnyen a dolog, mint Yoruki-nak. Amikor végre letudták a vitával kapcsolatos dolgot, Ed kissé megkönnyebülten dőlt hátra, és ha Hero hajlandó elvállalni az olvasó szerepét, akkor érdeklődve hallgatja a napló tartalmát.

Örömmel fogadta Ed ölelését és halkan suttogott a fiú fülébe. -Itt az ideje, hogy többet tudj rólam. - tudja, hogy Femy tud az alkarján éktelenkedő hegekről, talán eredetükről is valamennyit. De jobb ha ezt majd négyszemközt lerendezik a sráccal. A falat támasztva, gondolataiban csak arra gondolt, hogy tehetne igazságot két igazság között. ~Az igazság sosem fekete vagy fehér. De hogy ennyire árnyalt legyen...~ Szívta meg fogát. A hölgy szavaira és csalódott tekintetére bűnbánó szemei még bűnbánóbbak lettek. Bántotta a hajnalban történtek. Főleg, hogy képes lett volna Ednek is ártani, ha elveszti a fejét. Így nem is tartotta biztonságosnak, Ed részéről ezt a kapcsolatot. ~Hogy védhetem meg magamtól?~ Amikor a hölgy elhagyta a konyhát, valószínűleg Hero-nak válaszolva, kifújt egy nagyobb levegőt. -Ne haragudjatok a hajnaliért. - nem esett nehezére ezt meglépnie. Sokszor kért elnézést jogosan és jogtalanul egyaránt. Femy még emlékezhet arra a korszakára amikor majdnem még akkor is bocsánatot kért, hogy levegőt vett. Szemeit a barátain pihentette és Herora tekintett, amikor a másik lány mondta azt, hogy olvassa fel. Szemei ugyan vadak voltak, de semmi kép sem ártani akaró. Csupán, mint mikor egy farkas szemeibe néznek. Ha Hero olvasni kezd, helyetfoglal Ed melletti immáron üres széken.

Amikor Yoruki elmondta, hogy csak a vadászat miatt néz ki úgy, ahogy, Femy is visszafordult a palacsintájához. Az ölelést azért még a szeme sarkából látta, de nem szólt semmit. Nem akart beleszólni a barátnője szerelmi életébe, de még mindig kicsit furcsa volt neki így látni kettejüket. Yoruki naplót érintőt válaszát hallva csak bólintott, és újra elkezdte lapátolni magába a tányérján lévő palacsinta maradékát, főleg, hogy láthatóan Hero is végzett már, így csak rá vártak - Kész! - jelentette pár pillanattal később, a szájában még az utolsó falattal. Amikor az idős hölgy felállt, Femy épp a száját törölte a kezébe - a szalvéta sosem volt a barátja. A néni szavai a lánynak kicsit bűntudatot okoztak, így inkább az asztal fájának erezetét kezdte tanulmányozni. "Én nem is áltam le vitatkozni..." - morgolódott magában, de ennek ellenére rosszul érezte magát a hajnaliak miatt. Ebből csak Hero kérdését hallva nézett fel, és kicsit kérdőn nézett a fiúra -"Mi köze lehet Hero-nak a tanácshoz...?" - töprengett, de közben az idős hölgy felé is vetett egy pillantást, mert ő is kíváncsi lett a válaszára. Eddig nem nagyon gondolt bele abba, ki lehet ennek a háznak a lakója, de ha köze van a tanácshoz, az azért elárul egy-két dolgot... Amikor a hölgy távozott a szobából, Femy visszafordult a többiek felé - Akkor, hogy legyen...? Egyszerre négyen nyílván nem tudjuk olvasni a könyvet, szóval - nézett Hero-ra - az lenne a legegyszerűbb, ha valaki felolvasná a dolgokat... - Ő nem igazán akart jelentkezni a dologra, mert sosem szeretett mások előtt hangosan olvasni. Olyankor túl egyértelművé válnak az érzései az olvasottakat illetően...

Hero nem figyelt a többiekre amikor Yorukit ugrálták körbe, inkább átlapozta a hajnali üzeneteket amik java részt aggódóak voltak bár ezek inkább Zack részéről, Ivett az elején csak helyzet jelentést tett aztán a harmadik üzenetén már látszodott, hogy ő is aggódik. Ezen Heronak mosolyognia kellett. A lány sose fejezte ki valami jól az érzéseit. Már zárta volna le a telefont amikor, észrevett egy új üzenetet. Azután kapta, hogy letette a telefont az erdőben és Ivettől jött. "Ne felejtsd el a nagyapádat!" Ennyi állt mindössze benne, de Hero szíve elszorult ennyitől is. Sóhajtva pillantott fel a telefonból, majd tette el mikor Femy felhozta az érzékeny témát. Érezte, hogy a többiek most rá várnak, ő pedig töprengően fordult a fekete könyvecske felé majd bólintott egyet. Yoruki és Ed mondatára csak eltolta maga elől a tányért, amin egy fél palacsinta ott maradt - Én végeztem - Bár csak két és fél palacsintát evett, a fiú nem volt már éhes. Sose volt nagy étvágya, mindig is viszonylag keveset evett és ez most sem volt másképp. A tekintete viszont Femyre villant, őt esze ágában sem sietette volna, szóval még nem húzta maga elé a naplót. Inkább az idős nőre emelte a tekintetét aki megint menni készült. Nem keltett benne bűntudatot a nő, viszont amikor a szemébe nézett idős, kissé talán csalodótt tekintetével újra beugtrott neki a nagyapja és Ivett üzenete. Fürkészőn figyelte a nőt, majd mielőtt, elmehetet volna, rászánta magát egy gyors kérdésre. - Ismeri a tanács összes tagját? - Bár a többieknek talán kicsit furán hangozhatott ez az egész, Heronak szüksége volt rá, hogy tudja, később kérdezheti a nagyapjáról is, vagy ezt most teljesen ki kell zárnia a fejéből. 

A felemás szemű lány mondatát hallva megértően bólintott, és elrakta a kisebb serpenyőt, amit a tojásokhoz vett elő - Ahogy gondolod, drágám - Az ölelés, és a felé küldött pillantás  láttán egy kicsit elmosolyodott, de nem firtatta a két fiatal nemrég kialakult kapcsolatát. Tudta, hogy az érzéseket nem lehet irányítani, és nem is akart belszólni Eddy életébe, főleg, hogy csupán felületes ismeretei voltak a farkaslányról -"Legalább nem egy hangoskodó rockerlány, vagy egy olyan szőke plázacica..." - gondolta magában mosolyogva mosogatás közben. Amikor végzett, a kezét törölgetve az asztalhoz lépett - Te nem ülsz le? - kérdezte a falnak támaszkodó lányt, és amikor az visszautasította a dolgot, kissé megfáradtan ő telepedett le a negyedik székre. "Udvarias is..." - tette fejben a lány erényeihez a dolgoz, majd a többi fiatal beszélgetését kezdte hallgatni. Örömmel látta, hogy a palacsinta szépen fogy, de az ő tekintetét sem kerülte el a fehér hajú fiúnál lévő könyv -"Hát megtalálták Anthony Heartnett naplóját..." - nézett szürkéskék szemével a kötet felé, de egyértelműen nem örült annak, hogy látja - "Tényleg ügyes gyerekek" - Amikor az olvasás került szóba, a hölgy lassan felállt - Nos, mivel ahogy hallom, még van dolgotok, mielőtt választ adtok nekem, hagylak benneteket olvasni, mert tegnap ahogy hallottam, fontosabb dolgotok akadt... - nézett egyesével mind a négy fiatal szemébe, nem ítélkezően, inkább kissé csalódottan - Úgy is van bővel dolgom a kertben - nézett ki az ablakon az ágyásokban nyíló virágokra, majd egy kedves mosollyal az arcán elindult kifelé - Ha bármire szükségetek van, Eddy biztosan kisegít.

Edward csendben figyelte Femy-t és Hero-t, miközben ettek. Femy-n látszott, hogy aggasztja valami, és a telefonja gyors elővételét látva, a fiúnak hamar le is esett, hogy micsoda - "Biztos nem szólt Mr Blake-nek, hogy eddig ellesz..." - értette meg a helyzetet, bár sokat nem tudott tenni. A házban az ő telefonja ugyanúgy nem működött rendesen, mint a többieké. Kisebb korában ugyan próbálta valahogy kijátszani a ház mágikus védelmét, de az ilyen téren támadhatatlan volt - ami nem ide tartozik, az nem juthat be. Hero láthatóan töprengésbe merült, és Ed nem igazán tudta, hogyan tudná rendezni vele a tegnapi vitájukat... Nyilván egyikőjük sem fog bocsánatot kérni a dolog miatt, így lehet az lenne a legjobb, ha egyszerűen megpróbálnának továbblépni a dolgon. Yoruki egyszerű mondata elég könnyen megmagyarázta a maradék vért, és a hegeket is, ami szinte teljesen megnyugtatta Edward-ot - "Hát persze... a Farkaslány vadászni volt.." - gondolta megkönnyebbülten, hogy a lány nem akarta itthagyni őket. Ed igencsak csalódott lett volna, ha Yoruki elmegy - ráadásul egyedül kellett volna kiállnia Femy-vel és Hero-val szemben, akik makacsság terén csaknem hasonlóak voltak, így a fiú biztosan megszenvedte volna velük a dolgot. Az öleléstől egyáltalán nem riasztotta el, hogy kicsit nedves lesz a ruhája - bár egy picit félve nézett az idős néni felé, hogy ő vajon mit szól a dologhoz. Yoruki fájdalmas apró mozdulata sem kerülte el a figyelmét, de úgy vélte, a vadászat során szerezhette, és nem a tegnapi események nyoma volt, így nem mert rákérdezni. Nem tudhatta, Yoruki mennyire venné magára, ha fűtől-fától óvni kezdené, annak ellenére, hogy egy nála sokkal erősebb lény... Kicsit sajnálta, hogy a lány nem ül mellé az asztalnál, de egyértelműen Yoruki-s dolog volt, hogy átadja a helyét az idősebbeknek. Femy kérdését hallva Edward főleg Hero felé fordult, aki láthatóan igencsak magához vette az említett könyvet - amit a fiú egyáltalán nem vitatott, elvégre ők találták - Yoruki-nak igaza van. Egyetek, aztán utána olvashatunk - bólintott ő is, majd az idős hölgy felé nézett, hogy van-e hozzáfűznivalója a dolgokhoz.

Amíg a köröket rótta sokat gondolkodott. Visszamenjen-e egyáltalán? Vagy ahogy eredetileg döntött, nem és a cuccát majd egy másik alkalommal elviszi. De felsejlett előtte Edward mosolygó arca és az álomképben hidegen fekvő teste. Hanyatfekve feküdt egy beton alapzaton, kiterülve jobb kezénél egy kés, mintha elejtette volna. Mellkasán lőt seb tátongott. Aztán Femy-é, ki azzal a makacs mosolyával tudott nézni, mint mikor rosszban sántikál. Megint csak az álomkép váltotta fel, az oldalán fekvő Femy, vértócsával maga alatt. Felső kezével a mellkasát szorongatva. A háta mögött pedig, Hero alakja, kivel együtt döltek volna el, egymásnak vetve hátukat. Valószínűleg csak rossz álom az egész, de Yoruki bajt érzett. -Igazad van Ed, kemény telünk van. - suttogta maga elé miközben a házba lépett be és orrát megcsapta a palacsinta illata. Figyelte a többieket, a lelke mélyén irigykedve, hisz a tegnapi alapján minden cukrostól búcsút kell mondania. A konyha ajtóban állva szólalt meg. -Jó étvágyat! Edward felállására mosolyra húzta száját, majd kukucskálva mellette figyelt a nénire. -Ugyan, tessék csak hagyni! Nem olyan régen reggeliztem.- ekkor törölte le Ed a rózsaszín cseppet, így visszanézve a fiúra megkaphatta a választ, amit szeretett volna. Adott arcára egy üdvözlő puszit és szeretet teljesen megölelné a kissé sebes kezeivel. Már ha a fiú nem bánja, ha kicsit fizes lesz. ~Nem mellesleg, még egy mosatlant csinálni felesleges. Főleg miattam.~ Oldala felsajlott, amire enyhén megremegett, majd jobban oda szorította kezét testéhez. ~Minden rendben van.~ Ed széke mögötti falnak veti hátát. Nem akart leülni, elvéve a hölgytől a helyet, kinek bioritmusát nem kicsit felzavarhatta a gyerek bagázs. Ha ezt esetleg szóvá teszik nemet mond és a hölgy felé mutatt nyitott tenyerével, közben persze saját lábain állva. Nem akart megszólalni, hiszen félt, hogy még egy vitát generál, így inkább az asztalt kezdte bámulni, gondolkozva. Véletlen sem nézett a naplóra, hogy senki ne vegye tolakodásnak, meg nem is érdekelte. Barátai biztonsága volt a fontos. Ám Femy a palacsintát babrálva felhozta a témát. -Szerintem egyétek meg, ne vesszen kárba amit készítettek reggelire. - nézett Femyre majd mosolyogva az idős hölgyre. Kezeit mellkasa előtt fonta össze. Jobb felkarjával pedig rászorít az oldalára. Ha megette Femy és Hero a reggelijét kíváncsiságot tettetve emelte tekintetét a vörös lány szemeibe.

A felajánlott palacsintát meglátva csak még jobban jelezte a gyomra, hogy ideje lenne enni valamit, így ház leült az asztalhoz, és vett magának a tésztából. Amikor Edward felé tolta a lekvárt, egy bólintással megköszönte, majd ő is jól megkente a palacsintákat, és nekilátott enni. Igaz, hogy régen evett házi készítésű palacsintát - Adrien nem az a főzős típus, Femy pedig sosem volt a konhyaművészet nagy mestere - de abban biztos volt, hogy ilyen finomat még sosem evett. Szinte teljesen elfelejtette vele, hogy miért is vannak itt, és hogy pont Edward ül előtte... Amikor Hero belépett, ő volt az, aki csak teli szájjal biccenteni tudott, mert nehéz volt elszakadnia a finom reggelitől. Amikor azonban a fiú letette az asztalra a könyvet, felderengtek benne a tegnapi dolgok, és a cukor okozta boldogság kicsit háttérbe szorult... Látta a fiún, hogy eléggé lekötik a gondolatai, így nem nagyon zavarta... De amikor előkerült a telefon, hirtelen beugrott neki valami - "Bakker.... nem szóltam apának, hogy ne várjon haza..." - gondolta aggódva, és ő is előhalászta a mobilját, hogy küldjön neki egy sms-t, de csalódottan állapította meg, hogy nincs térerő. "Ajjj... azt hiszem ezért még kapok a fejemre..." - tette el sóhajtva a mobilt, mert sejtette, hogy a házban és a környékén nem fog tudni telefonálni, most elmenni viszont semmiképp sem akart. Már épp visszatért volna a reggelijéhez, amikor megérkezett Yoruki is - Szia! - köszönt neki, és picit aggódva nézett végig a lányon, de ő közel sem volt olyan ideges, mint Edward. Mikor végre tisztázódott, hogy Yoruki épségben van-e, Femy elkezdte piszkálni a palacsintát, aztán felnézett a többiekre - Szóóóval... akkor ma elolvassuk a naplót? - tette fel a kérdést a többieknek.

Hero köszönet féleképpen biccentett a hölgy felé, elvett egy palacsintát és az előtte lévő tányérra tette. De nem kezdett neki rögötön. Igazából töprengő üzemmódba váltott, és éppen azon agyalt, hogyan is kéne viselkednie. Bár egyelőre szíve szerint a csendes háttérbe húzodonál maradt volna, és biztos volt benne, hogy ha nem kérdezik nem fog semmit magától elmondani. Elege volt abból, hogy mindenki elvárja ezt tőle. Ha majd kérdeznek talán válaszol. De kezdte úgy érezni, hogy ebben a vársoban az emberek elfelejtettek kérdezni, vagy sokkal inkább nem mernek. Végül is mindegy volt, az eredmény ugyan az maradt: Mindenki elvárta Herotól, hogy csak úgy mesélni kezdjen magától. Amit persze ő nem volt hajlandó megtenni, szóval maradt a megfigyelő mód. Bár hozzá volt szokva ahhoz, hogy írányitsa az embereket, itt most nem lehetett nagyképű és önző és ezt jól tudta. Vissza kellett fognia magát, amúgy sem hiányzott neki, hogy a srácok rájöjjenek, hogy az egyik legnagyobb képességekkel foglalkozó csoport vezetője. Mert hála Zacknek aki a legszuperebb hacker a világon, a képességel rendelkező felhasználoknak volt egy külön kicsi, biztonságos fórumuk ahová a banda tagok tartoztak. Aki belépett a fórumra előbb vagy utobb banda tag lett, és Hero mindenkire vigyázni akart, és mindenkinek szeretett volna segíteni. Végül is ezért hozták létre a csoportot, a fórumot. Tulajdonképpen ha megpróbál itt is kicsit kedves lenni, talán segíthet másokon is. Felelőség na az kijutott neki. De ő vállalta és szerette amit csinál. Csak okosan kellett játszania ezen a sakktáblán, ami olyan ismerős, de tele van rejtett csapdákkal. Végül csak beleharapott a palacsintába, mert hát azért ő is éhes volt, és jól is esett neki a meleg, édes étel. Nyammogta figyelte, ahogy Yoruki is csatlakozik a társaságukhoz, de őt valahogy nem annyira érdekelte a farkaslány véres pólója. Csak felmérte és tovább evett, miközben bal kezét a naplón nyugtatta. Valahogy a fekete kis könyv olyan volt számára mint egy biztosíték, mint valami ami még ide köti a hajnalban történtek ellenére is. Meg ez volt az első dolog amit nagyon hosszú kutatás után talált a rejtéllyel kapcsolatban. Tovább rágcsált és eszébe se jutott neki kezdeni a beszélgetést. Nem volt olyan kedvében, hogy kiadjon bármit is. Meg nem is tudott volna olyan témát felhozni ami vagy ne torkollott volna újabb gyerekes veszekedésbe, vagy pedig ne árult volna el túl sokat Hero kilétéről. Mind a netesről, mind az Artanairól. Végül elővette a telefonját és letette az asztalra. Bár semmi új nem volt rajta, a tegnapi SMS-eket még nem olvasgatta el, amik akkor érkeztek meg mikor reggeli sétája során vissza tért a térerő. 

A konyha első látogatója a kis Orion-volt, akit a néni egy kedves mosollyal üdvözöl - Reggelt, drágám - köszön neki, miközben a kutya a sülő palacsinták felé szagolgat, és nagy, könyörgö tekintettel néz a sütőjükre - Nem, nem, ez nem a te reggelid. Mindjárt jön a gazdid, és ad neked - Mondta a hölgy a kutyának, és pont ekkor lépett be a kissé még kócos Edward - Jó reggelt, Eddy - mosolygott rá is a hölgy, nem firtatva a hajnalig tartó kalandozást, hiszen idővel úgy is elmondják neki a fiatalok, mire jutottak - Nem, nem, neked is hess innen - terelgette el az éhes fiút a fakanállal a még meleg palacsinták környékéről - Inkább menj, szedjél elő tányérokat, és bögréket. Biztosan hamarosan befutnak a többiek is, és végül is, te vagy itt otthon - mondta Edward-nak, majd visszafordult a serpenyőhöz, megfordítani a következő tésztakorongot. Ed kérdésére, egy kicsit hátrafordult, de sajnos csak nemleges válasszal tudott szolgálni - Nem, nem láttam még ma a kishölgyet. Lehet, hogy tesz egy kis sétát odakint.. - Mikor Edward végezett a terítéssel, és Orion-nak is adott reggelit, a néni végre odaengedte a palacsintákhoz, és élvezettel figyelte, milyen jóízűen eszi őket a fiú. A következő jelentkező a reggeliért a kis vörös Femy volt, akire ahogy a hölgy így reggeli fényben ránézett, nem tudta nem összehasonlítani a néhai édesanyjával. "Neki is pont ilyen volt a szeme..." - emlékezett vissza a kedves hölgyre, akivel sajnos nem sokat tudott találkozni a halála előtt, és így Femy-t sem látta már kisgyerek kora óta - feltehetően emiatt nem ismerte meg őt a lány sem - Jó reggelt! Van frissen sült palacsinta, és tea is a kannában - intett a fakanalával az asztal felé, majd ismét visszatért a serpenyőhöz, és halkan dúdolva tovább sütött. Nem sokára befutott a fehér hajú fiú is, akit a hölgy hasonlóan kedves mosollyal üdvözölt - Jó reggelt! Ha megfelel, nyugodtan vegyél palacsintát, és teát - irányította őt is az asztal felé a hölgy, amely lassan kezdett megtelni. Végre valahára befutott az utolsó éjszakai kalandor is, akinek a látványa kicsit meglepte az idős hölgyet - Oh, úgy tűnik, valaki nem csak reggeli sétára indult - nézett végig a lányon, de a tekintete nem volt megrovó, csupán picit aggódó, de egyébként továbbra is végtelenül kedves - Jól sejtem, hogy a palacsinta nem lesz afogadra való, igaz drágám? - kérdezte a farkaslánytól - Ha gondolod, süthetek neked tojást, és talán egy kis szalonna is van, ha Eddy nem falta be tegnap reggelire... - Amikor végre mindenki az asztalhoz került, a hölgy letette közéjük a maradék palacsintát, majd elkezdett elmosogatni, hagyva őket nyugodtan beszélgetni.