FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Habár Edward-ékra kicsit várni kellett, végül mind áttelepedtek a nappaliba, és a néni végre nekikezdett a történetnek. Ugyan a naplóból származó részek nem voltak már meglepőek, de Femy így sem unta a rövid összefoglalást, mert voltak benne érdekes dolgok. Például, hogy Artana szerelme esetleg nem volt valós... "Nem tudom... ahogy a Heartnett srác írt a naplóban, az biztos, hogy ő nagyon szerette Artana-t..." - vélte Femy. Habár nem volt sok tapasztalata a szerelemben, azttudta, hogy képes megváltoztatni az embert... Elég volt csak az apjára gondolni. Amikor Artana-ék távozásakerült szóba, a lányt voltaképpen nem lepte meg a fordulat... de igencsak letörte. Főleg, hogy a tanács vetette őket börtönbe... aminek az egyik őse is a tagja volt. Akaratlanul is egy Adrien-re hasonlító férfit látott maga előtt, aki letartóztatja a boszorkányt... aztán, egy cellába veti... majd... Femy megrázta a fejét. A hölgynek igaza volt, nem kellett részletezni a boszorkányok vallatására használt eszközöket ahhoz, hogy el tudja képzelni, mit tehettek szegény nővel... Gyerekként, amikor még azt hitte, hogy a képessége miatt esetleg boszorkány lenne - amiről az apja hamar lebeszélte, hogy marhaság az egész - több könyvben is utánanézet a dolognak, és nem egy kínzóeszközről látott képet. Igaz, nem használat közben, de a fantázia tökéletesen ki tudja színezni a hiányzó részleteket... Az ítélet hallatán Femy riadtan kapta fel a fejét, és kissé értetlen képet vágott. "De hát... Mi van, ha nem is ő volt?! Így is halálra ítélték?" - Nem értette, hogy dönthettek így... Persze, ő nem élt abban a korban, és nem szenvedett a természet erőitől... De akkor is... Reménykedett benne, hogy valahogy mégis megúszta a halált. Esetleg kiszabadult Anthony, és megmentette Artana-t... Vagy hirtelen elmúlt a tél, és nem vádolták már a boszorkányt... De ahogy az idős hölgy elmondta a részleteket, minden remény elszállt... Látta maga előtt a lángokban szenvedő boszorkányt... És szinte a hangját is hallotta, ahogy kimondta az átkot. "Hogy érezzék, milyen másnak lenni..." - mondta ki magában újra a szavakat, és lenézett a tenyerére, amin pár szikra táncolt végig - "Ez lenne... Artana átka az oka? A másság... a kirekesztettség? Hatalommal rendelkezel, de mindenki megvet miatta..."

Mivel senki sem tett fel kérdéseket, a néni csendesen várt a hintaszékben, amíg végül Ed és a farkaslány is helyet foglalt a nappaliban. Régóta tudta, hogy el jön a nap, amikor el kell mesélnie majd Edward-nak a történetet, és azt is tudta, hogy lesznek vele mások is, akiknek tudniuk kell, mi történt annak idején - hiszen ő maga mondta a fiúnak, hogy egyedül nem kezdhet bele ebbe... Mégis nehezére esett belefogni - Mint azt a naplóból tudjátok, minden 1897-ben kezdődött, a nem messze fekvő Daneville-ben - kezdett végül bele, nem nézve egyikükre sem, hanem a naplót figyelve az asztalon. A hangja most nem a kedves, történetmesélős idős hölgy hang volt, inkább egy tanáré, aki a történelem sötétebb részeiről mesél a gyerekeknek - A város akkori vezetősének a fia, Anthony Heartnett beleszeretett a városban élő, szegény származású, de igencsak szép Artana Ernsnett-be, aki nem sokkal korábban érkezett Európából az édesanyjával. Kettejük románca is komoly pletykákat indított útnak a városban, mert sokan azt hitték, Artana csak a pénz miatt akarta, hogy Anthony elvegye... De ahogy azt olvastátok, az esküvőjük előtt komolyabb gondokkal kellett szembenézniük... A városra kegyetlen, gyilkos tél szállt, amelyet mindenki átoknak tartott... Artana átkának - foglalta össze a hölgy röviden a naplót. Ő maga már nagyon rég nem forgatta azokat a lapokat... de nehéz lett volna elfelejteni ezt a történetet - A lány boszorkány kiléte talán titokban maradhatott volna, ha az édesanyja halálakor nem kerültek volna elő azok a holmik... A vész pillanatában Anthony a szívét követve magával vitte Artana-t, hogy együtt meneküljenek el a városból... De a hóesés, és a hideg nem könnyítette meg a dolgukat... A tanács nem sokkal az idős Mrs. Ernsnett testének felfedezése után meghozta a döntését, amelyet már napok óta vitattak... Elhitték a vádakat Artana ellen, így embereket küldtek utánuk, hogy elfogják a boszorkányt, és a tanács előtt felelősségre vonják. Nem volt nehéz utolérni a menekülőket, és mind Anthony-t, mind Artana-at börtönbe zárták... - A hölgy itt kis időre abbahagyta a történetet, és pár pillanatig elmerengve kitekintett az  ablakon - Azt hiszem, nem kell részleteznem, azokban az időkben hogyan szedték ki a vallomást a boszorkányokból... A filmek, és a történelemórák szerintem elég részletesek voltak ezen a téren... - folytatta halkabb hangon - Azonban hiába vallatták Artanat, és próbálták rávenni, hogy vegye le az átkot a városról, a lány végig csak az ártatlanságát bizonygatta... Végül október utolsó napján a tanács ítéletet hozott... Artnana Ernsnett-et máglyahalálra ítélték boszorkányság vádjával... - A néni itt megint megállt pár pillanatig, majd újra rendes hangerővel folytatta - Az emberek nem akarták, hogy a várost tovább szennyezzék a sötét, démoni erők, így az ítéletet a várostól messze hajtották végre...  Mára már nem igen maradt meg irat arról, pontosan mi történt a kivégzésen... Én úgy tudom elmondani, ahogy nekem mesélték... Artana az öt nap alatt egyszer sem emelt szót a kínzói ellen... Nem fenyegette őket, nem mutatott gyűlöletet irántuk... De akkor, ott a lángok között feladta az emberekbe vetett hitét... Megátkozta azokat az embereket, akik szerinte jogtalaul a halálba küldték... Átkot szórt rájuk, mely szerint szenvedjenek ők is úgy, ahogyan ő, és az anyja szenvedett a másságuk miatt egész életében...

A néni tökéletesen időzített. Hero gondolat menete és Edward egyetértése után lépett a konyhába, és kérdéseik egy részére rögtön választ is kaptak. Már ami a naplót érintette. A fiú kicsit szomorú volt, hogy ilyesformában nem aradt több a múltból, és hogy ezek szerint az Anthony fickóval történt valami. Viszont itt volt a hölgy, aki tudja a folytatást és talán a kérdéseikre is tud majd válaszolni. Ő nem csak egy egyszerű napló volt, a fiú biztos volt benne, hogy sok mindent tud és rejtegetett hosszú hosszú éveken át. De vajon most miért osztja meg velünk? Töprengve állt fel, és követte Femyt meg a nénit a nappaliba. A naplót is magával hozta, és letette a kisasztalra, majd helyett foglalt a kanapén ott ahol tegnap is terpeszkedett. A lábát kinyújtotta bal kezét a háttámlára tette Femy feje mögé, jobb kezével pedig az ajkát csavargatta gondolkodás közben. A gondolataiba mélyedve várta, amíg Edék is méltoztatnak be fáradni, majd elvette a kezét a szájáról és picit előrébb dölve felnézett a nénire. Szemeiben kiváncsiság csillogot, de mielőtt az elkezdte volna a mondandóját, a szemei Femy felé villantak, majd vissza dölt a kanapéra és jobb kezét a zsebébe csúsztatta. Lábait kinyújtva, érdeklődve figyelte a nénit, és várta, hogy elkezdje a történetet. Azt az igazságot amit már évek óta keresett. 

Hero válasza sajnos pont az volt, amire Edward számított. "Lehet elrejtve még több napló? Ha igen, akkor ő meg tudja találni..." - gondolta, bár valamiért kételkedett benne, hogy ennyire szétszórták volna a Heartnett napló darabjait a tanács tagjai - mert abban biztos volt, hogy ők rejtették az iratot a könyvtárba, amit aztán bezárattak, és elzártak mindenki elől... Végtére is ez nem egy kaland sorozat, ahol valami szétszort mágikus dolgokat kell összegyűjteni, hogy megmeneküljön a világ. Az, hogy Yoruki visszaült mellé, megnyugtatta a fiút, és küldött egy rövid, de kedves mosolyt felé. Amikor Ed hangosan kezdett gondolkodni, kissé meglepődött, amikor Hero folytatta a dolgot. Nem zavarta a dolog, sőt, örült neki, hogy végre együtt halandnak a nyomok alapján - csak szokatlan volt a számára, hogy mással együtt járjon az agya. - Egyetértek - bólintott a fiú felé, de ekkor belépett az idős hölgy is a konyhába. A naplót érintő kérdésre hamar választ kaptak -"Tehát nincs több..." pillantott Ed is a fekete kötet felé, kissé lehangoltan, mivel ha a férfi nem írta tovább a naplóját, az jót nem jelenthetett. Amikor a hölgy végre kimondta, hogy elmondja a folytatást, Edward rögtön ment is volna utána a nappaliba, de leküzdve az erős kíváncsiságát, érezve, hogy a farkaslány még szeretne valamit, megvárta Yoruki-t, aki kedvesen visszaterelgette Orion-t a tálkájához. Kérdőn nézett a lány után, amikor az hirtelen felállt, de a jól eső ölelést érezvén kissé megkönnyebbülten húnyta le a szemét - Tudom - fogta meg a lány kezét, és a hüvelykujjával lassan köröket rajzolt a kissé sebes kézfejére - és többet nem is kérhetnék tőled... Csak tudod... ez kicsit nehéz - vallotta be miközben kinyitotta a szemét - Túl sok időt töltöttem ennek az egésznek a kutatásával... Kérdéseket tettem fel, amelyekre nem adtak választ... És most, hogy itt van előttem a lehetőség... félek egy kicsit. Attól is, amit találhatunk... és attól is, hogy egy részem a kutatással veszik majd... - jól esett neki, hogy kimondhatta ezeket a szavakat, de azt is tudta, hogy még nincs itt az ideje, hogy kiöntsék egymásnak a lelküket a lánnyal. A többiek rájuk várnak - Menjünk! - nyomott ő is egy puszit Yoruki kezére, majd felállt és követte a lányt a nappaliba, ahol ismét a fotelba telepedett le. Hagyta, hogy Yoruki úgy helyezkedjen a lábánál, ahogy neki kényelmes - neki csak annyi kellett, hogy a lány ott legyen mellette, majd a néni felé fordult, hogy meghallgathassák a történet folytatását.

Boldogan csóválta meg farkát barátnője reakciójára. Tudott erről és nem is okolta emiatt. Helyet foglat Ed mellett és kezét megfogta, bátorítón megszorította. Ránézve szemöldökét megemete, közben Orion hóna alatt másik kezével átnyúlt, hogy ne ugorjon fel az asztalra. A fiúk okfejtésére és Femy bologatására nem tudott mit reagálni. Ez nem az ő története, csupán az élete részévé vált. Az ő családja csupán bevándorló, a német Stern fivérek, kik régóta nem beszélnek egymással. A fiatalabb utódjaként pedig nem tudja, hogy is állhatna nagybátyja ajtajába. De ott van az anyja japán voltja, mit javarészt megörökölt. A fehér finom bőrét, viszonylag apró, mandula szemeit. Apjától inkább csak habitusában hordoz ezt-azt, valamint kék szemét. A néni lépteit már korábban hallotta, mint ahogy belépett volna a helységbe. Ahogy orrát megtöltötte a növények jellegzetes illata. Majdnem mindet el tudta volna különíteni, megtanította rá az erdő. Amikor belépett felállt volna, de leintve inkább fenekén maradt. Hallgatta a nőt és arca elkomorult. ~Logikus... így is nagy a felfordulás, hát még ha nyomokat is találtak volna...~ Amíg a többiek távozna megcirógatja Orion fejét és visszaengedi enni. Másik kezével Edet az asztalnál tartaná, legalább addig míg el nem hagyták a helységet. Ezt követően állt csak fel és ölelte át gyorsan a háta mögül, hogy ideje se legyen a fiúnak felállni. -Látom, hogy valami zavar. Bárhogy alakulnak a dolgok... melletted vagyok és segítek ami az erőmből kitellik. - szava pecsétjeként puszit nyomna a fiú arcára és invitálná át a másik helységbe, ahol mint tegnap megint a földre telepszik, de most Edward lábához, távolabbi kezével megtámaszkodva, másikat a fiú lábára hejezné és fejét pedig kezére hajtaná. Lábait maga mellé húzva figyelt a nénire, közben támogatást nyújtott Edward számára. A néni arcának torzulása és érzelmi illata kicsit fusztráltá tette, mi farka megemelése és a szőrök felállása jelentett. Nem békült még ki a többiek kíváncsi illatával sem.

Femy-nek fel sem tűnt, hogy idegességében sebesre rágta a száját. Egészen addig azt sem értette, Yoruki mit csinál a növényekkel, meg a vízzel, csak amikor a szájához irányította a kezét - Ah... - vette el a rongyot, megnézve rajta a kis vérfoltokat - Köszi Yoruki... Rossz szokás - mosolygott a lányra, majd visszatette a kapott gyógynövényes rongyot a sebre. Régóta küzdött már a szájrágós kényszerével... Az apja is folyamatosan rászólt miatta, de valahogy a lánynak sosem sikerült leszoknia róla. Edward kérdésére ő csak bólintott, mert Hero részletesebb elmondta a dolgokat a könyvtárról. Hitt a fiúnak abban is, hogy ha van ott még valami, akkor az árnyak biztosan előkerítik... A fiúk okfejtését bólogatva hallgatta, mert ő is így vélekedett a dologról. Az volt a kérdés, mi történt mindezek után Artana-ékkal... Amire talán a hölgy tudná is a válaszokat... És mintha csak végszóra, be is lépett az ajtón az idős néni. Azt, hogy nincs több naplórészlet kissé lelombozó volt hallani.. És kissé riasztó is... "Ezek után nem folytatta a naplóírást? De miért?" - nézett kérdőn a fekete borítós könyvre mintha abban lenne a válasz. Amikor a hölgy a történet folytatásáról beszélt, Femy rögtön visszafordult felé, és bólintott. Ezek után kizárt, hogy ne hallgassa meg a folytatást... Ha a többiek is beleegyeznek, megnézi, hogy vérzik-e még a szája, majd a rongyot, a konyhában hagyva átment ő is a nappaliba, és helyet foglalt a kanapén, ahol tegnap este is ült. Így nappali fényben barátságosabb volt az egész helység.. de az idős néni tekintete koránt sem volt olyan boldog, mint akkor... Femy kissé izgatottan várta, hogy a néni végre mesélni kezdjen, mi történt Artana-ékkal.

Az idős hölgy halkan lépett be a bejárati ajtón, mert nem akarta megzavarni a fiatalokat. A konyhából kiszűrődő hangfoszlányok alapján azonban már végeztek az olvasással, így a néni elindult hozzájuk. Nem volt boldog a dolgok alakulásától... Szíve szerint nem mesélt volna egy szót sem Edward-nak, és a többieknek... De joguk volt tudni. Ed-nek, és Femy-nek főleg... De a Kinsey fiúnak is... És habár a farkaslány kevésbé volt érintett Artana történetében, mint a többiek, ez az egész az ő életének része is... És így könnyebben tud majd Edward mellett állni, ha szükség van rá. Hallotta a naplóról szóló elmélkedést is, és épp akkor lépett be az ajtón, amikor a fehér hajú fiú félreérthetetlenül róla beszélt - Nem szükséges újra belopóznotok a régi könyvtárba, vagy más módon kutakodni a folytatás után - felelte a szokásos kedves hangján, miközben belépett az ajtón. Látta, hogy a farkaslány átadná neki a helyet, de a kezével intett, hogy nem szükséges a gesztus, és a kezében lévő nagy adag gyógynövénnyel a mosogatóhoz sétált, miközben tovább beszélt - A napló ennél korábbi részei nem maradtak fenn, viszont abban nincs is számotokra lényeges rész... - itt tartott egy kis szünetet, miközben a leveleket kezdte mosni a folyóvíz alatt - Folytatás pedig nem létezik. Nem emlékszem, október hanyadikai az utolsó naplórészlet... De az volt az utolsó dolog, amit Anthony Heartnett leírt a naplójába - Várt pár másodpercet, majd elzárta a vizet, és a kezét törölgetve az asztal felé fordult - Gondolom, most már készen álltok a történet folytatására... Szerintem egyszerűbb lesz, ha átköltözünk a nappaliba. És kényelmesebb is - ajánlotta fel a dolgot, és ha senkinek sincs kifogása, akkor átsétált a nappaliba, és leült a hintaszékébe. Megvárta, amíg mindenki helyet foglalt, és csak azután kezdett el hintázva mesélni.

Hero nem pont erre a befejezésre számított, de várható volt még valami rossz. Picit sajnálta Artana anyját, de az sokkal jobban érdekelte mi végezhetett vele. Az, hogy a szerelmes pár elmenekült nem volt meglepő, ez volt az egyetlen logikus lépés amit tehettek. A kérdés az volt tehát, mi történt ezután, és hogyan alakult meg Artana városa. Valószínűleg a pár nem jutott el Európába, és ennek talán a város az egyik legnagyobb oka, és következménye. Mikor a bejegyzés végére ért, és látta, hogy nincs több napló lap, becsukta a könyvet. Femy kérdésére csak bólintott, de közben az agya már ezzerrel járt, a lehetőségeken és azon, hogy mit fog tudni kihozni ezekből az infórmációkból. Ed kérdésére megrázta a fejét. - Nem nem találtunk, de ha van a könyvtárban még valami, akkor azt biztosan meg fogom találni - jelentette ki egyszerűen és magabiztosan, mert tudta, hogy árnylényei egy része még most is a könyvek között kutakodik. Csöndesen nézte ahogy Yoruki ténykedni kezd, de nem igazán figyelt rájuk mert közben a saját kis világában volt és az infórmációkat próbálta össze kapcsolni. Kivételesen nem ő kezdett el hangosan gondolkozni elsőnek hanem Ed, de Hero is hamar csatlakozott a gondolat menehthez. - Szerintem nem mehettek annyira messzire, valaminek még történnie kellett. Különben nem állna itt egy Artana nevű város és nem lennének képességeink. A napló csak a kezdet, egy háttértörténet ami által közelebb juthatunk a fontos részekhez, most már csak az a kérdés mik azok a fontos részek, de szerintem erről, van aki meséljen nekünk. - Utalt most L nénire. A naplót közben félre tolta maga elől és bal ujjaival az asztalon kezdett dobolni. A gondolatai minduntalan vissza tértek ahoz a bejegyzéshez, ahol az őseik megjelentek. Ebből pedig folyamatosan a nagyapja felé csordogáltak. Ha még él tudhat valamit. Meg kell majd látogatnia, ha Ivettel véghez vitték az akciót. Aztán talán elviszi hozzá ezt a hármat is. Már, ha jól kijönnek majd vele. Már ha a nagyapja tud valamit. Már ha nem üzi el őt rögtön. Már ha még életben van.
Hero gondolatai sötétek lettek, és ez a szemén is meglátszott. Elkomorult és jobb kezével ösztönösen a zsebébe a telefonja után nyúlt. 

Edward láthatóan türelmesen várta végig, amig Hero pihen egyet az utolsó olvasás előtt, bár belül legszívesebben kivette volna a naplót a fiú kezéből, és maga esik neki a maradék oldalaknak. Artana édesanyjának halála kissé váratlan fordulat volt Ed számára, és kissé el is szomorította, amikor a képzeletében az ebben a házban lakó idős hölgyet képzelte el a hóban, élettelenül fekve.Az, hogy az író, és a boszorkány végül elhagyták a várost, kissé örömteli hír volt... De az, hogy nincs több oldal, nem volt túl jó jel... - Gondolom nem találtatok több naplórészletet, ugye? - nézett Femy-re, és Hero-ra, miközben Yoruki felállt mellőle. A fiú nem állította meg a farkaslányt a tevékenykedésében, de néha odapillantott, mit csinál, és amikor Femy kissé kisebesedett száját segített kezelni, akaratlanul is elmosolyodott a gondoskodás láttán. A gondolatai azonban még mindig a napló körül jártak... - Szóval... most már tudjuk, ki az az Artana... csak azt nem, mi történt, miután elhagyták a várost - gondolkodott hangosan, miközben megdörzsölte a homlokát. Jó pár elméletet elvetett a felolvasás, alatt, és jó néhány dolog igazolást nyert a bejegyzésekből... De így is úgy érezte, a lényeg még hiányzik. "Remélem most már elmondja nekünk a történet többi részét..." - gondolt az idős nénire. Ha Yoruki leül mellé, kinyújta felé a kezét, és megfogja az övét. Jól esne neki most a lány támogatása, mert úgy érzi, kezd közel kerülni ahhoz, ami után évekig kutatott... Ami egyszerre töltötte el örömmel, és rémítette meg... "Vajon helyesnek tartanák a döntéseimet....?"

Hallgatta a szomorú történetet. Szerencsére ő nem járt úgy, mint Artana kisasszony. Ha Yumi elhúnyna nem lenne senki, aki megvédhetné az apjától. Viszont... örült, hogy a férfi kiállt a hölgy mellett. Hogy mindezek ellenére képes volt mellette maradni, szeretve őt. Új otthon, új remény és egy keserű jövő, mit a "Sajnáljuk" szó okozott. Látta Femy-n, hogy érdekli a tovább, és megérezte a kis kivérzést, mi sebes ajkából áradt. Orion-t óvatosan hátra hagyja a székben, ügyelve, hogy az apró eb ne follyon le a székről és egy ruhaanyagot vízbe áztat a sarkánál. Levendulát tépked, szárát is, majd két kanál közé helyezi és összenyomja. Ezt belebugyolálja a vizezet anyagba és odaadja Femy-nek. Utána a lány kezét sérült részhez navigálja. -Ne aggódj ennyit! - mosolyog barátságosan, gondoskodón és elengedi a lány kezét. Tekintettel, nem tudja, hogy legyen tovább visszaülne Orionhoz és közelebb araszolna Edhez. Támogatón tekint a fiúra, ha akar valamit tenni, mondani tegye bátran.