FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Edwardot kissé zavarta az, hogy Hero pont akkor döntött úgy, hogy előadja a gondolatait, amikor megtudták volna, kinél van a papír... De aztán magával ragadta a fiú eszmefuttatása és kicsit fére tudta tenni a frusztrálságát. Gweady-t illetően szerencsére mindannyian egyet értettek, és Hero-ék is megértették, hogy nem vicceltek az esetleges veszélyt illetően - Rendben - bólintott ő is, és remélte, hogy a fehér hajú srác talál majd valami hasznosat erről a démonkölyökről... Ő is tervezte, hogy megpróbálja megkérdezni arról a gyerekről a kártyákat... De majd ha egyedül lesz, és tud koncentrálni. Szerencsére a beszégetés gyorsan visszaterelődött a papírra, így Ed is kíváncsian dőlt kissé előre, lehetőleg nem okozva ezzel gondot a mellette lévő  Yoruki-nak. "Nicholas Kinsey..." - ismételte meg magában a nevet a fiú, így végre neve volt annak, akit most éppen hibáztatott... Amikor Femy felé pillantott, a fiú kicsit bólintott, mivel megértett mire gondol a lány. Ő pontosan tudta, hol is lakik az öreg Kinsey, még ha nem is ismerte őt személyesen. Ahogy a vörös lány mondta, Ed szerint is az öreg meglátogatása lesz a következő lépés... - Egyetértek, szóval... - állt volna fel, kissé az érzelmeitől elragadtatva, de Yoruki keze kissé fájdalmasan visszatartotta. Kérdőn nézett a lány felé, de ahogy felfogta, mit is mondott a lány, egy mély levegőt véve hátradőlt. Yoruki-nak teljesen igaza volt abban, hogy nem ronthatnak csak úgy be Mr. Kinsey-hez... Előbb erről a Gweady gyerekről sem ártana jobban tájékozódni... Hagyni kellene, hogy mindennyian feldolgozzák az információkat, hátha közben új kérdések is felmerülnek bennük... "És nekem is meg kellene próbálnom kicsit megnyugodni..." gondolta Ed kissé bűntudatosan, mert egyre inkább ellenszenvvel gondolt az ismeretlen férfira, aki akarva, akaratlanul is a szülei halálának okozója lehet... Amikor Loreley néni elbúcsúzott tőlük, Edward újra megszorította Yoruki kezét, és úgy fordult az idős nénihez - Elkísérem őket egy darabig - mondta. "Orion-t sem ártana elvinnem sétálni..." - nézett a kiskutyára, aki a mozgolódást hallva előjött a konyhából, és az előtérben leülve várta, hogy valaki kiengedje a házból. Yoruki kérdése kicsit meglepte a fiút... De valahogy örült volna annak, ha a lány közelebb kerülne a nagymamájához... A farkaslány ismét megmutatta Ed-nek a kedves oldalát azzal, hogy felajánlotta a segítségét Femy-nek is, az apja előtt való kimagyarázkodásban. Amikor Yoruki megsimogatta a kissé még fájós vállát, Edward a kezére tette a sajátját - Rendben - mondta halkan a lánynak, előre örülve annak, hogy végre ismét kettesben tölthetnek majd egy kis időt.

Yoruki és Edward véleménye az öröklésről kicsit zavaros volt Femy számára... A biológia sosem volt az erőssége, így ez az öröklés dolog kissé kusza volt neki, de abban egyet értett a többiekkel, hogy ennél többet most úgy sem fognak tudni kideríteni. Femy számára valahol nevetséges volt, hogy mindannyian ennyire beijedtek egy kislánytól... De kénytelen volt elfogadni a többiek döntését - Legyen... - egyezett bele Hero javaslatába, hogy egyelőre hagyják békén ezt a Gweady-t. A papírra visszatérve figyelmesen hallgatta Loreley néni szavait. "Szóval tanácstag volt..." - Femy próbálta felidézni az idősebb tagokat a hivatalból, de mivel sosem érdekelte annyira a dolog, hogy komolyabban foglalkozzon vele, nem jegyezte meg a legtöbb arcot, és nevet - Szóval Kinsey... - mondta, majd picit eltöprengett. Rémlett neki, hogy él egy ilyen nevű idős férfi valahol a városban... de nem tudta volna megmondani, pontosan hol, így Edward felé nézett, aki tájékozottabb volt ezen a téren - Akkor nála kellene következőnek kopogtatnunk... - állapította meg a többiekre nézve. Hero felé is kíváncsian nézett, hogy a fiúnak mi a véleménye a dologról. Szerette volna, ha ezek után a srác nem dönt úgy, hogy ennyi volt a közös nyomozás... Persze, néha egymás idegeire mentek, de az biztos volt, hogy Hero tapasztalt volt a titkok felkutatásában, így ha ő elhagyná az ideiglenes kis csapatukat, az komoly veszteség lenne... A néni távozásakor ő nem szólt közbe. Loreley néninek igaza volt abban, hogy ideje lesz hazamenniük.. legalábbis neki. Így sem lesz egyszerű kimesélnie magát az apja előtt... De most neki is lesz pár szava a férfihoz, az biztos. A kedves szavak hallatán a lány kicsit elmosolyodott - valahogy jó érzés volt belegondolni, hogy ha úgy adódik, visszajöhet ebbe a házba, ami valamiért annyira otthonos, és biztonságos volt...

Loreley néni csaknem örült is annak, hogy a fehér hajú fiú eszmefutattása adott számára egy kis időt arra, hogy kitalálja, hogyan mondja el, kinél is rejtőzik a papír... Nem aggódott a férfi miatt, vagy, hogy Hero-t esetleg rosszul érinti a dolog... De nem volt biztos benne, a többiek mennyit is tudnak egymásról, és hogy ez esetleg milyen hatással lehet a kis szövetségükre. A furcsa kislányról kapott rövid leírás nem nyugtatta meg a hölgyet - Elvenni az erőket... - momogta halkan, majd a fiatalok véleményét hallgatta erről a gyerekről. Megnyugtatta, hogy végülis egyikük sem akar fejjel menn a falnak, és csak úgy nekiesni ennek az ismeretlen játékosnak... Bár ettől még nem féltette őket kevésbé. Amikor aztán a beszélgetés visszaterelődött a papírra, vett egy mély levegőt - A papír a tanács egyik volt tagjánál van. Ő sem fiatal már... és egyéb okok miatt is ha jól tudom, pár éve visszavonult a várossal kapcsolatos hivatalos ügyektől. Nem tudom, hogy még ma is megvan-e neki az az irat... Évek óta nem beszéltem vele erről - mondta el, majd végül Femy-re nézve fejezte be a dolgot, mert úgy vélte, ő állhat a jelenlévők közül legközelebb Atherol-hoz, tehát, ha valaki tudja az igazat, az ő lehet - A neve Nicholas Kinsey - Megvárta, amíg a fiatalok feldolgozzák ezt az információt, majd, ha már nem tettek fel neki több kérdést, kissé öregasszonyos lassúsággal felállt a hintaszékből - Azt hiszem, már így is elég hosszúra nyúlt ez a mai történelemóra... Ideje lesz nektek is hazamenni -mondta, majd elindult kifelé a nappaliból. Mielőtt még távozott volna, azért visszafordult - Bármit is terveztek tenni az elkövetkezőkben... Vigyázzatok magatokra. És ha bármi gondotok lenne, ide most már bármikor visszajöhettek - mosolygott rájuk, aztán elindult vissza ki a kertbe, folytatni a növények gondozását.

Mivel Hero nem figyelt nagyon a mondandója előtt elhangzottakra, így csak fél füllel hallotta ezt az egész újabb rejtélyes papír dolgot, meg Femy kérdését. De mielőtt a néni válaszolhatott volna arra, hogy kinél is van az eredeti darab, a fiú belefogott gondolatai levezetésébe, ezzel teljesen elterelve a témát. Miútán végzett a levezetéssel és már a kanapé háttámláján könyökölt, érdeklődve fordult a farkaslány felé, majd Edre nézett aki kiegészítette az egészet. - Lehet benne valami, de gondolom ezt nem igen fogjuk megtudni, mivel nem vagyunk tudosok, és kétlem, hogy sikerülne bármi ehhez kapcsolodot találnuk. - Rázta meg a fejét. - Szóval asszem el kell fogadnunk ami van. - Mondta miközben a szoba üres fele felé pillantott. Nem igazán szerette el fogadni azt amire nincsen magyarázat, de az évek alatt már megtanulta, hogy néha muszáj, mert ebben a különös világban nem minden az ő logikájuk szerint működik. A kislánnyal kapcsolatos gondolatokhoz, már viszont mindenki hozzászólt. Hero sejthette, hogy ő kulcsfigura lehet, de az erejét tekintetbe véve nem lenne a legjob ötlet lerohanni. Szóval miútán a többiek elmondták a véleményüket így szólt. - Maradjunk annyiban, hogy egyedül senki se menjen a lány közelébe - kezdte miközben jobb hüvelykujját újra rágni kezdte. - Én majd kiderítem róla amit lehet, de még ha nem is Artana áll mögötte valaki akkor is van vele. Azt se tudhatjuk biztosra, hogy nem-e boszorkány ő is, és hogy nem emiatt tud szórakozni a képességekkel. Szóval a legjobb, ha távol maradunk tőle - Összegezte a dolgokat, aztán elgondolkozva feltekintett a plafonra. Ahogy próbált gondolkozni árnyai emlékeibe idézték a félbe szakított beszélgetést a néni és Femyék között, így a hölgy felé fordult. - Szóval mi is van azzal a papírral? - kérdezte, de közben egy nagyon, rossz érzése támadt az üggyel kapcsolatban. 

Edward látta, hogy Yoruki-t értehtő módon csak még jobban lelombozták a szavaikkal, így a fejével vígasztalóan hajolt a lányhoz. "Én sosem fogom eltaszítani őt magamtól a mássága miatt."  Örült, hogy végre a nagymamája kiléte is tisztázódott, és benne is jó pár emlék felrémlett Euphemia becenevét hallva. Bár, ő sosem hívta így a lányt - sokkal viccesebb volt a teljes nevével idegesíteni őt. Ráadásul azt is tudta, hogy a vörös sem szereti ha mások így nevezik - ezért is használta inkább a Femy- becenevet - hiszen az édesanyja hívta így őt régen. Edward megkönnyebbülten hallgatta, ahogy a néni válaszol a kérdésére, mert egy kicsit aggódott amiatt, hogy a nagymamája nem fogja tudni a választ, és itt elakad a kutatás... "Szóval... Ez az illető adta tovább a papírt a szüleimnek... ami miatt meghaltak..." - Ed szívében akaratlanul is egy kis harag gyúlt az ismeretlen és a családja felé. Hiszen, ha a saját fiának adja tovább az iratot, a szülei talán még most is élnének... Már épp meg akarta kérdezni, hogy kinél van a papír, de Femy megelőzte őt, így csak feszülten várta a választ. Yoruki-nak igaza volt abban, hogy ha náluk is lenne az irat, még dekódolni is kellene... De csak találnak valakit, aki ért hozzá. Hero hosszas eszmefuttatását ő is érdeklődéssel hallgatta végig, miközben a szemével végig a fiút követte. Kissé meglepte, hogy a srác milyen jól tájékozott... és valahol le is nyűgözte a dolog. Yoruki kiegészítése az átok terjedéséről is igaznak tűnt... - Lehet, hogy ez olyan, mint egy öröklödő genetikai mutáció... Annál is előfordul, hogy nem minden testvérnél jelenik meg. Vagy egyszerűen csak a véletlen okozza - vonta meg a vállát - Ehhez jobban kellene ismernünk az átkokat - sóhajt fel. Ő is úgy érezte, mint Hero - túl kevés az információ, és túl sok a megválaszolatlan kérdés... Amikor a fiú Gweady-t hozta szóba, Ed tekintete kissé elsötétedett - Találkoztunk egy furcsa kislánnyal, aki mintha... képes lett volna uralni, és elvenni az erőinket - mondta el röviden a dolgot az idős hölgynek, aki kérdőn nézett felé, majd visszafordult Hero-hoz, meghallgatva, hogy mire gondolt a kis démonkölyökkel kapcsolatban - Igazad van... Biztosan tud valamit az a gyerek... Nem lehetvéletlen, hogy pont a szobornál akadtunk vele össze... - töprengett ő is. Femy véleményében is volt valami... de Edward kevésbé tartotta ártatlan áldozatnak Artana-t, mint a lány, így nem vetette el teljesen a Hero által is említett lehetőséget, hogy az "Ő" esetleg a boszorkány szellemét takarja... Yoruki idegességét érezve Edward a lány keze felé nyúlt, és ha engedte megfogni, bátorítóan megszorította. Ő megértette a lányban dúló érzelmeket... Femy és Hero még nem találkoztak azzal a démonkölyökkel... - Szerintem is többet kellene megtudnunk róla, mielőtt bármivel próbálkoznánk... Bár jó kérdés, mivel lehetne hatni rá...

Femy teljesen egyetértett Yoruki szavaival... Pontosan tudta, hogy az emberek mindig is kitaszították maguk közül azt, aki csak egy kicsit is eltérő. És ehhez nem is kell különleges képességgel rendelkezni - elég, ha a személyiséged miatt kilógsz a sorból - A múlton már nem tudunk változtatni... - fűzte ő is hozzá egy sóhajjal. "De vajon mi lesz a jövő? Változtat bármit is, ha megtudjuk az igazat? És ha igaz az átok, és elveszítjük a számunkra fontos embereket?" - tépelődött magában. Talán képesek lennének újra eltűntetni az erejüket, ha megtudnák, mi miatt éledt újra az átok? De ha így van, akarnák-e...? Túl nehezek voltak ezek a kérdések, hogy csak úgy rávághassák a választ... Amikor a néni rámosolygott, és a régi becenevén hívta, Femy is elmosolyodott. Most, hogy már tudta, ki is a hölgy valójában, egyre több régi emlék jutott eszébe, és csodálkozott is, hogy nem ismerte meg Loreley nénit - persze, az évek alatt ő is sokat változott, és több mint öt éve nem látta már. Edward kérdése őt is igen érdekelte, hiszen ha minden igaz, ez lehet a következő nyom, amin haladhatnak... - Még egy papír... - sóhajtott Femy, aztán kicsit komolyabb hanggal fordult a hölgyhöz - Gondolom, a másolat megsemmisült... De kinél van az eredeti? - A rövid leírás nem sokat árult el a lánynak, hiszen sok ember költözött el, vagy épp ide az elmúlt években, így ennyi alapján nem tudta beazonosítani, kire gondolhat a néni. Femy-t nem igazán lepte meg Hero ezutáni hosszas felzólalása, sőt, az lepte volna meg, ha a fiú továbbra is csendben marad... A lány próbálta követni a másik gondolatmenetét, ami kicsit előtte is kitisztította az egész múltbéli események fonalát. "Lehet, hogy az egész tényleg csak a boszorkányságon múlik... Hogy nem tudjuk, hogyan működnek a varázslatok, meg az átkok?" - gondolta, de valahogy kételkedett benne, hogy így lenne. Ez túl egyszerű vlasznak tűnt. Amikor Hero szóba hozta azt a fura kislányt, Femy kérdőn nézett a háta mögött lévő fiúra, de aztán hamar megértette, mire gondol a másik - Valahogy nem hiszem, hogy Artana lenne a kislány mögött... Nem tudom, nekem mindezek után sem tűnik egy gonosz személynek... - osztotta meg a véleményét a többiekkel, miután Hero befejezte. Kicsit furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy ki lehet az a Zack, akit a fiú említett, de aztán eszébe jutott az a két srác, akiket a fesztiválon láttak. "Valószínűleg az a fiú lehet az... Biztosan ők a közeli barátai." - könyvelte el magában a dolgot - Az lenne a legegyszerűbb, ha elkapnánk azt a kölyköt, és kiszednénk belőle mit tud - villant egy sárga szikra a szemében, de hamar el is tűnt az agresszió a tekintetéből - De ha tényleg el tudja venni az erőnket, vagy mi, akkor nem kéne vakon neki esni - emlékezett vissza Yoruki arcára, amikor a kislánnyal való találkozásukról mesélt nekik.

A történet befejező részei láthatóan szintén hatással voltak mindenkire. A hölgy azt is látta, hogy mindenkit más részlet fogott meg igazán... Látta a vörös hajú lányon, hogy megértette az édesanyja halálára vonatkozó utalását... Edward-ra nézve pedig kissé szomorúan látta, hogy a fiú is megértette végre, miért nem akart beszélni neki ezekről a dolgokról. Az viszont kis melegséggel töltötte el az idős szívét, ahogy látta a farkaslány gondoskodó szeretetét az unokája iránt. A lány szavait hallva ő is egyetértően, de szomorúan bólintott - Az embereket mindig is a félelmeik vezérelték... - mondta a lány felemás szemeibe nézve. Amikor Femy a nevén szólította, ő is kissé meglepetten nézett a lányra, de Ed-hez hasonlóan az ő szája is mosolyra húzódott - Már azt hittem, sosem ismersz meg, Euphy - A néni pont úgy tekintett Femy-re, mint annak idején, mikor még kislány volt, és azon a néven hívta, ahogy az anyja is... Loreley néni arcáról azonban hamar elpárolgott az öröm, amikor Edward kérdésére adott választ. Perzse, megtehette volna, hogy nem mondja el ezt a részletet... de tudta, ha ezek négyen már idáig eljutottak, nem fognak itt visszafordulni - Igaz, hogy a legtöbb akkor íródott iratott megsemmisítették, de ahogyan ez a napló, úgy más feljegyzések is túlélték... Ilyen egy emlékirat, egy olyan férfitól, aki szintén érintett volt Artana halálának ügyében. Én magam sosem láttam az iratot, és ha jól tudom, titkosírással van az egész... De elvileg a fiam kapott egy másolatot belőle attól, akinél jelenleg is van az eredeti... Eredetileg az ő családjukban öröklődött volna, de mivel az illető fia, és családja elhagyta a várost, így végül Harvey-nak adta tovább, aki akkoriban kutatott az ügy háttere után - A hölgy ezek alatt szándékosan nem nézett a fehér hajú fiú felé, aki hamarosan egész kis gondolatmenetet tárt eléjük a különlegesekkel kapcsolatban. A néni érdeklődve hallgatta az eszmefuttatást, és akaratlanul is a fiú nagyapja jutott eszébe, ahogyan annak idején a saját teóriáit tárta eléjük, főleg, amikor Hero felállt, és úgy folytatta a dolgot. Ő maga nem igen szólt bele a dologba. Válaszolni sajnos nem igen tudott a fiú kérdéseire, hiszen már olyan dolgokat feszegetett, ami meghaladta az ő ismereteit, és sejtette, hogy a fiúnak is csupán arra van szüksége, hogy összeszedje a szétszóródott részleteket a fejében. Amikor azonban egy bizonyos lány került szóba, ő is kérdőn nézett Edward felé. Nem tetszett neki az, amiket a fehér hajú mondott erről a gyerekről... - Bárki is ez a kislány, úgy hangzik, valóban több köze lehet a dolgokhoz, mint gondolnánk... - mondta elgondolkodva, miközben töprengve fűzte össze az ujjait - Még sosem hallottam erről a gyerekről... De nem árt, ha óvatosak vagytok vele... Ha valóban köze van Artana-hoz, vagy az átokhoz, vagy bármi is lapul még meg a sötétben, jobb, ha vigyázztok vele...

Hero végig a nénire nézett miközben az válaszolt a kérdéseire és folytatta a történetet, de minden amit mondott az egész amit mesélt valahogyan nem állt össze. Hiányzott egy fontos részlet és a fiú pontosan tudta ezt. Szinte hallani vélte ahogy csikorognak a fogas kerekek az agyában, de sehogy sem állt össze a puzzel, egy csomő darab hiányozz. Ami nélkül a kirakos részekre szakadt, és néhol éppen csak kapcsolodott. Mikor a néni befejezte a mesélést a fejét vissza tette a keze mögé, és hüvelykujjaival megtámasztotta az arcát úgy töprengett. Csak fél fülel hallotta a többiek beszélgetését, miközben egyre jobban a részletekre koncentrált és tekintete a semmibe révedt. Egyedül Ed utolsó mondatánál, majd Femy két szóból álló kérdésénél pillantott a többiekre, majd a nénire, akiről most bevillant egy kép. Sokkal fiatalabb volt mikor a fiú utoljára látta és ezért nem ismerte fel valószínűleg. De elfelejteni nem felejtette. Elkönyvelte magában tehát a néni kilétét, aztán újra előre meredt, de pár pillanattal később megszólalt a keze mögül. - Ennek semmi értelme - Először csak fél hangosan magának motyogta, majd felnézve a nénire hangosabban is megismételte. - Ennek így semmi értelme! - Leengedte a kezeit a lábára és a térdén dobolva, összeszedte a gondolatait, hogy megmagyarázza felszólalását. - Ha Artana 1897 októberében átkozta el a városiakat és a századfordulonál megszünt az átok akkor az egész két éven át és pár hónapig tartott. Ami egy átoknak elég kevésnek tűnik. Mármint, ha csak a történetekre gondolunk mindegy honnan, az átkok legalább olyan 10 évig tartanak. de általában tovább. Szóval nem volt semmi értelme megátkozni a várost kb 2 évre, hogy aztán minden vissza álljon normálisba. Ráadásul ez a vérrel kapcsolatos rész se stimmel teljesen - kezdte és közben felállt, hogy megkerülve a kanapét járkálni kezdjen, sokkal könnyebb volt így gondolkoznis. - 20 év - mondta ismét a néni szemébe nézve. - Ennyi volt az az intervallum amíg képességgel rendelkező gyerekek születtek. Viszont ha az átok a vérben van, miért nem aktivizálta magát a felnőtteknél, végül is az 1800-as években is ez történt nem? Szóval akkor hogy lehet, hogy most csak az ebben a 20 évben születettek kaptak képességet, ráadásul nem is mindenki? - Jobb kezével az arcán kezdett dobolni, ahogy fel alá járkált a kanapé mögött. Nagyon beleélte magát a dologba. - Ismerek pár olyan embert akiknek a nagyobb, kisebb testvéreik is ebbe a szük időintervallumban születtek, de náluk semmi sem volt, pedig a testvéreik nem kaptak semmi féle vért, vagy szervet, vagyis az egyik szülötől kellett örükölniük, de akkor miért csak az egyik kapott képességet? - Hero maga elé bámult, és igazából sokkal inkább magának vezette le ezt az egészt mint a többieknek. Ő így szokott gondolkodni, ha fontos kérdés kerül előtérbe amit meg kell oldani. Csak általában ilyenkor vele van Ivett, vagy Zack akik tudják már, hogyan kell őt ilyenkor kezelni. Egy pillanatra megállt, a jobb kezére nézett ökölbe szorította, majd a hüvelykujját kinyújtva ráharapott az elejére, és a föld felé nézve tovább gondolkodott. Megrázta a fejét, majd eszébe villant valami. - Ez így sehogy sem áll össze - Mondta miközben a többiek fel fordult és Femy feje mellett rákönyökölt a kanapé háttámlájára. - De - kezdte miközben a többiek szemébe nézett. - Mi van azzal a kislánnyal? - kérdezte Edwardra nézve, és hagyta hogy árnyai felidézzék és megsúgják neki mit mondott  szökeség aki Gweadynek nevezte magát, mikor találkozott a többeikkel. - Azt mondta, hogy ő nincs veszélyben, mert tudja mit szabad és mit nem. Nyílván nincs egyedül, főleg hogy emlegette ezt az Őt.