FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Herot nem nagyon érdekelte Yoruki áradozása Edről így erre nem is reagált semmit, viszont miután Femy kérdezett és ő is feltett egy kérdést szinte mindenki kiakadt. Hero faracal hallgatta végig Yoruki kiakadását, majd Ed próbálkozását arra, hogy beszabályozzák. Nem értette a többiek mitől vannak úgy oda. Ők persze nyugodtan használhatják a képességeiket, de tőle egy rossz szó és feje tetejére áll a világ. Bár az égvilágon senkinek be nem vallotta volna ez rosszul esett neki. Egy pillanatra olyan volt mintha újra hétéves lenne, egy különc gyerek aki pszichologushoz jár aztán a jelenlétében az halálosan megsérül. Ha tudták volna, hogy Hero hibája az egész még jobban kiutálták volna akkor. Persze ha most ők megtudnák, hogy a képessége már halált is hozott, innen is kiutálhatnák. Az este folyamán Hero most érezte meg elöször, hogy mennyire hiányzik is mellőle Ivett és Zack. Ők ketten elfogadták úgy ahogy volt. Persze kétejei és fájdalmas múltja semmit mondó arca mögött lapult, így ezt a többiek nem tudhatták. De azért ő se hagyta ennyiben a dolgot. Az arca hirtelen szenvtelenbe váltott és felhúzta a szemöldökét - Még is mit hittetek? Yoruki farkasként szaladgál ide oda, te a kártyáiddal küldözgetsz meghívót és várod el hogy megjelenjünk, a hercegnő meg bármit szét tud robbantani. Még is mit hittetek, hogy nekem nincsen képességem? Vagy, csak azért mert nem ide tartozom és nem ismeritek nem fogom használni? - kérdezte és beszéd közben fokozatosan össze húzta a szemöldökét és kihívóan nézett a másik kettőre. Ő is kiakadhatott volna, hogy Ed csak úgy elvárta tőle, hogy vakon kövesse, csak mert a kártya minta rá emlékeztet. Vagy kiakadhatot volna, hogy egy farkast kellett követnie, és egy félig vad lánnyal össze dolgoznia mégse akadt ki. Sőt segített is, szóval abszólute nem értette a felháborodás miben létét, és bár nehezen de a kérdés útán újra lemosta arcáról az érzelmeket. Aztán egy mozdulattal becsukta ölében a könyvet és karba fonta a kezét. Kék szemei különösen ragyogtak és árnyak táncoltak benne. Nem mondta és nem mutatta, de ő is dühös volt kicsit. Ide rángatják tök ismeretlenűl aztán még elvárják, hogy megbizzon bennük. Ezek a srácok még csak kölykök voltak Hero szemében, hiába voltak csak pár évvel fiatalabbak nála. Az árnyak reagáltak Hero erős érzelmeire és legszívesebben kitörtek volna, hogy megvédjék a fiút, de ő erős akarattával visszatartotta őket. Miútán átadta Femynek a szót már meg sem szólalt vissza merült a saját csöndjébe és úgy méregette az embereket maga körül. Yoruki következő megszólalását néma csendben hallgatta végig, és még a külön neki címzett szavakra se reagált. Higyjen csak amit akar a farkaslány, neki nem kötelessége válaszokat adni neki. Ed gyözködésére is csak vállat rántott és elmormogott egy felőlemet, majd amint Ed kilépett a házból feltápászkodott és Femyre nézett. - Nyugodtan alhatsz a kanapén én elleszek ott a sarokban is - mondta kezében a könyvel és oda ballagott az árnyékos de a kandalló közelsége miatt meleg sarokhoz, majd hátát a falnak támasztva leült, lábát pedig kinyújtotta. A könyvet maga és a fal közé helyezte, majd fejét a sarokközé ékelve elgondolkodva bámult maga elé. Elég volt mára ebből a napból. Legszívesebben lelépett volna, de szüksége volt a néni válaszaira, és Femyt sem akarta cserben hagyni. A másik kettő viszont felőle csinálhatot volna amit akar. Sóhajtva csukta be a szemét, de még nem aludt el. Csak csendben hallgatozott. 

Femy kissé szúros pillantását Ed egy szokásos, ravaszkás mosollyal viszonzott, és nagyon jól esett neki, hogy Yoruki ilyen módon kiállt mellette. Ahogy az is, ahogy a korábbi viselkedéséről beszélt - "Pedig nem is tettem igazán semmit..." - gondolt vissza a korábbi eseményekre, hogy tehetetlenül figyelte Yoruki-t... Hero szavai először őt is meglepték, de aztán hamar kapcsolt, hogy az egésznek feltehetően a képességéhez lehet köze. Benne is felgyülemlett egy kevés harag a fiú iránt, de közel sem annyi, mint Yoruki-ban, akinek ez a szorításán, és a későbbi szavain is érezhető volt. Ed sem örült, hogy kutakodnak utána... de megértette, hogy a fiú így szerez magának információkat. Ha neki lett volna ilyesmire így lehetősége, lehet ő is élt volna vele. De akkor is... "Azért mindennek van egy értelmes határa... ahogy a magánéletnek is" - gondolt bele bosszúsan. Amikor a farkaslány mellette egy idegen nyelven szólalt fel, Edward kissé meglepetten nézett rá. Tudta a lányról, hogy a családja nem teljesen amerikai... de akkor is váratlan volt a dolog - Azt hiszem, ha egy darabig együtt akarunk működni, kénytelenek leszünk lefektetni néhány szabályt - fordult a fehér hajú srác felé Ed ismét komoly arccal - Például, hogy lehetőleg nem kutakodsz utánunk ennyire nyiltan. - Miután ezt tisztázták, ő is hátradőlt, és újra a kis szőkeséggel kezdett foglalkozni - Jó kérdés, kit takarhat az Ő... Lehet, hogy az egyik szülője az, aki kihasználja a gyerek erejét? - tippelt, bár bármiféle háttérinformáció nélkül nem sok ötlete volt. Femy kérdésére kicsit elgondolkodva bólint - Lehetséges... De amíg nem tudunk biztosat felőle, nem árt résen lennünk - Amikor végre a könyvre terelődött a beszélgetés, Ed félretette a csapatban lévő feszültséggel járó problémákat, és a kíváncsiságának engedve előre dőlve hallgatta a Femy-ék beszámolóját - Szóval egy napló... Ha igazi, ennél jobb nyomot nem is találhattatok volna - A név, és a település amit a vörös hajú lány említett, ismerősek voltak a fiúnak, de utána akart nézni nekik, mielőtt felhozza a többiek előtt. Kissé fáradtan dörzsölte meg a szemeit, mert már kezdtek lassan forogni a fogaskerekek az agyában... Szerencsére Yoruki is úgy vélte, ideje lesz takarodót fújni, így hajnali fél öt körül...  - Egyet értek. Fáradtan lehet, hogy elsiklunk dolgok felett - mondta főleg a másik fiúnak, mert Femy-n is látszott hogy feküdt volna már lefele, így őt nem lett volna nehéz meggyőzni. - Természetesen használjátok nyugodtan a fürdőszobát. Ágy ugyan nincs olyan sok a házban, de a kanapét nyugodtan kihúzhatjátok - mondta Femy-éknek, majd felállt, és Yoruki után indult - Ha bármi kell, nyugodtan kérdezzetek, egyébként pedig érezzétek otthon magatokat - szólt még vissza, majd kiment a farkaslány után a teraszra - Nahát, valaki ilyen kis bűnöző... És még Femy-t küldted betörni - heccelte a lányt, látva a kezében a cigarettára emlékeztető dolgot, bár az illatokból tudta, hogy nem azt szív Yoruki - Téged is kiidegel a srác az állandó bizalmatlanságával, mi? - kérdezte, miközben a lány mellé dőlt a korlátnál - Ha majd te is lefeküdnél... - kezdte kicsit zavarban - A szobámban van egy felfújhatós matrac, én majd alszom azon, te meg nyugodtan használd az ágyamat. Bár lehet Orion felmászik rád...

Érezte, hogy Femy-vel lesz egy kiadós beszélgetésük a közel jövőben. Ugyan elhatározta, hogy nem fog hinni semmilyen külső nyomásnak, hatásnak,de érdekelte, mit tud Femy Edwardról. Mikor látta Femy enyhén szúrós tekintetét, mosollyal az arcán szólalt meg. -Harapást szőrével, Femy. - felelte mosolyogva Edhez bújva. Miután befejezte a meséjét Femy aggódó kérdésére egy bizalmas, nyugtató mosollyal felelt. -Szerencsére nem. Az esésemkor Edward igyekezett megtartani, míg ébredésemkor mellettem volt. - mesélte a fiú kitartását. Büszke volt rá, hogy nem ijedt meg és nem menekült ki a világból, amit egy hasonlóan büszke pillantással adta a fiú tudomására. Hero szavai Yoruki-t mélyen megsértették. Még sosem érzett ekkora bizalmatlanságot vele kapcsolatban. Inkább dühöt érzett, mit szegény Edward keze sínylett egy erős szorítás miatt. Viszonylag hamar kapott észbe így el tudta engedni, mielőtt bármilyen egyéb fájdalmat okozott volna szerettének. Nagyot és majdhogy nem tombolásra elegendőt. Nehézségek árán tudott fékezni magán. -Ne motoszkálj az életemben! Én sem bízom benned, de te ne tedd ennyire nyíltan. - köpte ki japánul, és szemeivel dühödten tekintett Herora. Majd a közös nyelven folytatta. -Mond meg magad. - dőlt hátra a székben. Amint Femy arcán valamiféle bizakodást vélt felfedezni, haragvó szemeivel tekintett rá, mit nem neki szánt, csupán nem tudott lenyugodni, hiába igyekezett. -Ha így lenne, egyből az ördögfiókáról kérdeztél volna. - reméli ezt csak a lány érti, de nem bánja, a többiek is. A további beszélgetéseket csendben hallgatta. Inkább Femyre figyelt, mint a fehérkére. Tudja, hogyha még valami olyat tesz, nem nagyon fogja értékelni senki amit tenne. Valószínűleg a srác sem lenne védtelen amivel tisztában is van. Így kezével málhájába nyúlt, kivéve egy kis dobozt. -Mindjárt jövök. Szerintem dőljünk le, korán van már gondolkodni. Reggel folytatjuk. - szólt közben két barátja, és a betolakodó szeme alatti karikákra utalva. -Femy, a málhában van még ép poló és térdnadrág, ha gondolod öltözz át, nem túl kényelmes kimonóban aludni. Ne aggódj, kettő-kettő van benne. Ha minden igaz két törölköző és egy apró üveg is található. Gondolom Ed nem bánja,ha letusolunk. -mondta, míg az ajtóhoz ért, s mielőtt kitárta volna, még Herora tekintett. -Az égetett zsálya kitünő az asztrál lények ellen. - kilépett az ajtón, a teraszra, ahol elővet pár dolgot a doboz tartalmából. Egy cigerettára hasonlító papír hengert és öngyújtót. Szájába véve gyújtotta meg a másik végét, majd mélyet szívott belőle. A cigeretta kellemetlen bűze helyett viszont gyógynövények égett illata szállt fel. Semmi tudat módosító nem volt benne. Mindössze levendula, némi mentával és egy csipetnyi farkasölővel, minek illatát nem érezhetni a füstben, sokkal inkább a hatását, mi tompított haragján. Nem szokott gyakran élni ezzel a fajta nyugtatással, de nem akarja elveszteni ezt a lehetőséget. A korlátra támaszkodva figyelte az erdőt. Ha hamuznija kellett a kis dobozból másikat vett elő és abba tette. ~Bolond vagyok... Így fogok elveszíteni mindent.

Yoruki tekintete elég sokat elárult Femy-nek, aki egy apró, megértő bólintással válaszolt, és elkönyvelte magában, hogy a következő napokban mindenképp leül a farkaslánnyal, egy olyan igazi barátnői beszélgetésre. Igaz, hogy nem ő volt a legtökéletesebb ismerője Edward-nak, de azért el akart beszélgetni a dologról Yoruki-val. Meg kíváncsi volt, pontosan mi is történt - mégiscsak valahol a lelke mélyén lányból volt... "Ha Ed meg keri bántani, jobban megverem mint alsóban amikor meghúzta a hajamat...." - küldött egy figyelmeztető pillantást a fekete hajú fiú felé, majd próbált újra az artana-s dolgokra koncentrálni. Kíváncsian várta kettejük beszámolóját, de amikor Yoruki mesélni kezdett, kicsit elkomorult az ő tekintete is - De ugye nem esett semmi komoly bajod? - kérdezte aggodalmasan a barátnőjétől, de nem látott rajta sehol vért, vagy sebet. Femy nem igazán tudta elképzelni, milyen lehet az, ha kitépik valakiből a képességét... De ahogy Yoruki beszélt róla, az ő hátán is végigfutott a hideg a gondolatra, hogy valaki ilyenre legyen képes - Szóval Gweady... Lehet, hogy róla is beszélt a néni, amikor veszélyre gondolt? - kérdezte a többiektől elgondolkodva. Amikor Hero olyan dolgokat hozott fel, amit Edward-ék egyértelműen nem mondtak, Femy egy pillanatig kérdőn nézett rá, de aztán hamar rájött, hogy az árnyékok mondhatták el neki a dolgot - vagy hogy is működött a fiú ereje pontosan... A lány kicsit aggódott, hogy Yoruki-ék hogyan reagálnak arra, hogy a fiú voltaképpen kémkedik utánuk, de ő egy voltaképpen örült is a dolognak, hiszen ha valami bajuk esett volna ezzel a Gweady-vel való találkozás közben, akkor talán még időben értesültek volna róla. Mivel ő nem egészen értette, kire utalhat Hero ezzel az "Ő"-vel, így ő is Edward-éktól várta a választ a fiú kérdésére. A szoborral kapcsolatban megértően bólintott - Sejtettük, hogy a szobor nem lesz túl nagy előrelépés... Bár ez a "Sajnáljuk..." dolog érdekes lehet, ha megtudjuk a történet többi részét - nézett Hero-ra, aki rá is tért a fekete könyvre, amit találtak. A fehér hajó srác látható lelkesedése rá is átragadt, és egy kicsit azt is elfelejtette, hogy valójában mennyire elfáradt - Így van - vette át a szót, amikor Hero jelzett neki - Bár eddig egy férfi szerelmes naplójának tűnik... De biztosan van benne valami fontos Artana-ról. Ha jól olvastam, egy bizonyos Heartnett az író, aki mélységesen bele van zúgva egy Artana nevű hölgybe, aki szinte biztos, hogy a mi Artana-nk, elvégre, ez nem egy túl gyakori név... A naplót a 19. század végén írták, kicsivel több mint ötven évvel a város alapítása előtt Daneville-ben - osztotta meg a többiekkel, ami így hirtelen eszébe jutott a naplóban olvasottakból.

Hero is észrevette, hogy azok ketten fogják egymás kezét, de nem kifejezetten érdekelte mások magán élete. Nem zavarta volna, ha azok ketten hirtelen közel kerültek egymáshoz, feltéve ha ez őt nem hátráltatja semmiben, és mivel egyelőre nem hátráltatta így nem érdekelte a dolog. Észre se vette a lányok pillantását, az ilyen dolgokra nagyrészt immunis volt ugyan is alig volt lány a környezetébe. Ivett meg hát nem volt valami lányos, és csak nagyon ritkán kommunikált így bármilyen lánnyal is. Szóval Hero figyelte az a kettőt a szémevel miközben a mondanivalójukra és az árnyékok suttogására is figyelt. Szerencsére nem volt nehéz dolga mivel a két történet egybe vágott. Megdörzsölte az állát jobb kezével és tűnődve nézett Ed felé mikor az befejezte a mondandóját. – Szóval szőke és vörös szemű – mondta rejtélyes mosollyal a szája sarkában és a szemébe rejtélyek ígéretével – de vajon ki lehet az az Ő akit emlegetett? – kérdezte félig magában tűnödve, félig pedig Edéktől. Végül bármit is mondanak azok ketten csak megrázza a fejét, mintha egy bosszantó problémát próbálna elűzni, hogy a fontosabb dolgokra figyelhessen. Ed mondani valója a szoborról nem volt túl érdekes, de Hero nem várt sokat attól a helytől, és hát sejtése be is igazolódott. Nem volt valami hasznos a szobor. Ellenben a könyvtárral. Rögtön észre vette a fiú kiváncsi tekintetét és rejtélyes mosollyal jutalmazta azt. Aztán Femy felé pillantott, majd bele kezdett ő a történet mesélésébe. – Nos a mi kiruccanásunk nem volt teljesen haszontalan – mondta és hozzá fűzött volna még valamit, de vissza fogta magát. – Ezt — emelte meg a könyvet – Ott találtuk és ha bár az eleje egy unalmas töri könyvre emlékeztet a belseje napló lapokat rejt. – Mondta vigyorogva. Igazából büszke volt magára meg Femyre is hogy nekik sikerült megtalálniuk a kulcsot a tovább lépéshez, de elmesélni már nem volt kedve, hogy eddig mit olvastam szóval azt Femyre hagyta, amit egy pillantással jelzett írányába és közben ismét csettintett egyet, vissza küldve az árnyakat Yoruki és Ed árnyékába.

Edward örült annak, hogy Yoruki nem engedte el a kezét azelőtt, hogy beléptek volna a házba. Persze, nem olyannak ismerte meg a lányt, aki letagadná mások előtt a dolgot kettejük, de jól esett neki a dolog. Az iskolában rendszerint az emberek nem töltöttek vele túl sok időt, főleg nem mások előtt - elvégre eléggé különcnek számított, és sokan nem merték felvállalni azt, hogy hozzá fordulnak jóslásért. Az épületbe belépve Edward nem lepődött meg azon, hogy Femy és a srác már kényelembe is helyezték magukat - viszont a náluk lévő fekete könyvön azonnal megakadt a tekintete. Tudta, hogy nem a házból származik a kötet, hiszen korábban sosem látta, így azok ketten csakis a könyvtárból hozhatták, ami azt jelentette... hogy találtak valami érdekeset. Amikor Yoruki tüsszentett párat, Ed kedvesen rámosolygott -Egészségedre! - Femy panaszkodását nem igazán vette komolyan, de a figyelmét nem kerülte el a két lány között lezajlódott néma párbeszéd sem - "Ajaj, ez ilyen lányos mentális kommunikáció... Remélem Euphemia nem akad ki nagyon a dolgon..." - gondolta főleg Yoruki-ért aggódva, hiszen tudta, hogy Femy egy fontos barátnője. A vörös hajú lány kérdésére kicsit sóhajtva válaszolt - Hát... mondjuk. Bár nem azt, amire számítottunk... - ült le Yoruki mellé, aki előadta a Gweady-vel való találkozásukat. A démonkölyökről szóló szavakat hallgatva Ed tekintete ismét kicsit elkomorult - határozottan nem rajongott a kis szöszkéért. Amikor Yoruki felé néz, egyetértően bólint, fogy folytassa csak, és amikor a lány keze felé nyúl, gondolkodás nélkül szórítja meg, hogy bátorságot öntsön a lányba - Lehet, hogy nem tűnik ilyesztőnek, mivel csak egy kisgyerek, de higgyétek el, tényleg veszélyes - nézett Femy és a fehér hajú fiú szemébe is komolyan, nyomatékosítva a szavait - Csak nem fél órára kiütötte Yoruki-t... Mintha kómába esett volna, vagy ilyesmi... És azt is mondta, hogy ne üssük bele az orrunkat olyanba, amibe nem kellene - tette még hozzá, miközben a tekintete a könyvre vándorolt. Ha a kettőnek volt bármi kérdése Gweady-vel kapcsolatban, azt természetesen Ed megválaszolta, majd rátért a szoborra - Artana szobra nem volt túl hasznos... Bár valamiért az volt belevésve a táblájába, hogy "Sajnáljuk..." - nézett Yoruki felé, hogy van-e hozzáfűznivalója a dologhoz, majd a fiú felé fordult - És ti? Látom, nem üres kézzel jöttetek vissza... - nézett újra a könyvre, miközben a szemében kíváncsiság villant. Mondjon bármint is a kis szöszke démonka, ha Ed ilyen közel kerül egy lehetséges nyomhoz, azt kizárt, hogy hagyja elúszni.

Jól tudta, hogy sietniük kellene, hogy vissza kell térniük a házhoz, de ezt meg akarta mutatni. Nem tudni mikor lesz még egy ilyenre alkalma. A hálás mosolyokat viszonozta egy-egy bíztatóval. Edward kézszorítására, szélesen mosolyog rá, fülig pirulva. ~Megérdemled! Megbízom benned ennyire.~ A fiú első mondatára kicsit elszontyolodott. Ez nem látszódott meg rajta, hiszen nagyon is értékelte az őszinteségét, valamint megértette azt is, hogy ennyiből nem lehet megismerni, nem hogy megérteni azt, amit ő érez és átél nap nap után. Végtelenül boldog volt, hogy Ed még így, ezzel a rejtélyességgel is képes őt szeretni és bízni benne. Őszinte mosolyára őszinte mosollyal felelt, behunyt szemekkel, ezzel aranyosabb arcot mutatva, mint a ragadozó felemás szemekkel. Ahogy jellemezte szíve nagyot dobbant. Hiszen eddig senkit nem invitált ilyen természet járásra, mint amit a fiúnak megmutatott. A fiúra emelte ragadozó tekintetét, bár nem mint prédára. Sokkal inkább társra, kinek most tanítja az alapokat. Nyugodt, kimért, őszinte, tiszta és mindezek felett szeretet teljes. Ahogy átölelte és fejét a fiú mellkasának szorította, orrát megtöltötte a fiú jellegzetes szappan illata, mi vegyül a régi megmunkált fa illatával. Lassan szakadt el tőle, de kezét nem engedte el. Gyors léptekkel tette meg azt a kis távot, mi elválasztotta őket a háztól. A háznál viszont lassított kicsit léptein. Edward-dal lépett be és hasonló hangossággal köszönt. -Sziasztok! - mosolyog rájuk barátságosan, zárt ajkakkal, hogy Hero ne vegye fenyegetésnek. Femyről jól tudta, hogy nem veszi annak, de egy idegen könnyen félre értheti. Mielőtt belépett volna megtörölte lábát a portól amit eddig összeszedett. A helységet megtöltötte Femy ózon elegye, Hero hűs árnyék illata, meg némi por. Sok por, amit a könyvtárból hoztak. Bentebb lépve elfordulva a többiektől tüszent párat. -Ne haragudjatok!-dörzsölte meg orrát. Közben nem engette el Edward kezét. Femy felriadását nem tudta hova rakni, ahogy Hero fülsüketítő fütyét sem. Kicsit megdörzsölte fülét, majd Femy kérdő tekintetével találkozott, mire sokatmondón tekint a lány sárga szemeibe és egy elpirult mosolyt kapott válaszul. Ennyi nőiesség szorult bele, hogy ezt a kommunikációt bevethesse, ahogy Femybe is, hogy megértse. Úgy ül le az asztalhoz, hogy Femy és Edward mellett lehessen, ha esetleg a fiú leülne, viszont közben arca elkomorodik. -Óvatosnak kell lennünk. Van egy fiatal lány, nagyjából tizen pár éves. Olyan, mintha képes lenne elvenni az erőnket. -összeszorítja állkapcsát és Edtől vár némi bíztatást. Ha ezt megkapja csak ez után folytatja. -A lány neve Gweady. Legalábbis így említi magát. Mikor megkérdeztük, hogy eltévedt-e azt felelte, otthon van, ahogy mi ketten is. Csont nélkül eltalálta, hogy farkas vagyok... ahogy azt is, hogy Ed kártyás. Ezt követően arra emlékszem... mintha megragadta volna a lelkem és elkezdte volna kitépni belőlem a farkast. Sajnos ez után már csak a sötétség ami megmaradt. -abbahagyta a szónoklatot és Edwardra nézett, hogy folytassa ő. Az ő tapasztalata itt véget ért. Ha esetleg leült mellé, az asztal alatt keze felé nyúlt, némi bátorságot szerezni.

Femy végül teljesen egyetértett Hero érvelésével, így csak egy kis félsszel lépett be az ajtón a házba, ahol újra átjárta az e kellemes otthonosság, ami első alkalommal is fogadta. Most, hogy pár emberrel kevesebben voltak egyszerre a szobában, miközben kibújt a cipőjéből - mert otthon az apja rászoktatta, hogy cipőt a lakásban nem hordunk, még ha fűzös bakancs, akkor sem - jobban körbe tudott nézni. "Szóval... itt lakik valójában Edward..." - gondolta, miközben az erre utaló jeleket kereste, hiszen régóta furdalta az oldalát, hová költözhetett a srác a tűz után. Képeket ugyan nem talált a falon, de itt-ott kiszúrt egy két bűvész kelléket, ami egyértelműen a fiújé volt, és a szoba felé vetve egy pillantást, ahol korábban Yoruki átöltözött, észrevette az a kis fekete-fehér kutyát, ami mindig Edward közelében volt. Amikor Hero szólt neki, abbahagyta a terep felmérését, és a kanapéhoz sétált - Igazad van, ki tudja, mikor érnek ide a többiek - ült le Femy a fiú mellé, magában mosolyogva azon, hogy azért a srác mégsem tudja kivárni, hogy Yoruki-ék megérkezzenek - Keressük meg, hol kezdődik a naplórész - ajánlotta, és ha Hero oda lapoz, akkor kicsit közelebb hajolva hozzá, olvasta el az első ott szereplő naplóbejegyzést:

"1897. 08. 27. Daneville

Ma végre megtettem.
Bevallottam neki mit érzek iránta.
Habár Kyle és Robert szerint Ms. Artana nem olyan hölgy, aki rangban megfelelne egy Heartnett-nek, én mégis inkább a szívemre hallgattam, és apám nemtetszése ellenére ma elmentem hozzá, és elmondtam neki, mit is érzek iránta.
Hogy milyen csodás az ezüstszőke haja, amelyen megcsillan a nap meleg fénye, milyen gyönyörűséges a két zafírkék szeme, amely ékkőként ragyog fel, valahányszor felkacag…
Minél többször figyeltem őt a városban, annál biztosabb voltam abban, hogy soha nem kívánok meg más nőt életem során, csakis őt.
Ms. Artana Ernsnett. Még a neve is gyönyörűséges…
Ám hiába volt égő vágyam, ő mégis elutasított…
Papírra sem tudom vetni azt a szomorúságot, amit akkor éreztem, mikor kiejtette azokat az elkeserítő szavakat csodásan vöröslő ajkain.
De még ekkor is kedves volt; azt mondta, nem a személyem az, amely nemleges válaszadásra készteti őt. Hogy rajtam kívülálló dolgok miatt kell elutasítania a szerelmemet.
De nem adom fel!
Bebizonyítom előtte, hogy engem nem érdekel a hozomány, vagy az, hogy bizonytalan a családi háttere. Elfogadnám akkor is, ha csupán egy mosónő lenne, akinek a váltásruháján kívül semmi mása sincs.
Szeretem őt."

Miközben olvasott, akaratlanul is beszívta Hero kissé poros illatát, és ahogy felfogta, hogy épp egy szerelmes férfi érzelmeiről olvas, akaratlanul is elpirult... Szerencsére épp ekkor léptek be Edward-ék, így Femy gyorsan felegyenesedett, és megköszörülve a torkát próbált normálisnak látszani - Na végre, már azt hittük, sosem értek ide - mondta kissé eltúlozva a dolgot, hiszen nem vártak olyan sokat a párosra - Na, és találtatok valamit? - kérdezte, majd észrevette, hogy Ed és Yoruki fogja egymás kezét, ami láttán kérdőn nézett a barátnőjére. Nem számotkérően, csak megletősen kíváncsian, és kicsit zavartan.

Hero is átbújt a faág alatt és csak akkor válaszolt a kérdésre mikor már kilépett ő is az ősvényre. - Egyáltalán nem, végül is meghívtak minket. Ha meg bárki problémázik akkor keressen magának másik napló részletet - Mondta csak félig viccelődve, majd előre ment és kinyitotta az ajtót. Megtartotta míg Femy bement majd ő beljebb lépett. Most, hogy nem voltak annyian sokkal komfortosabban érezte magát. Letelepedett a kétszemélyes, széles kanapéra és most töltött magának egy csészével a kihült teából. Gyorsan meg is itta, csak már nagyon szomjas volt. Aztán egy kocka cukrot dobott a szájába, és kinyújtva a lábát a földfelé elővette a naplót. - Gyere hercegnő nézzünk bele amíg várunk! - hívta Femyt, és a lány felé mutatta a könyvet. 
Ha a lány mellételepszik óvatosan kinyitja a kötetet és megkeresi azt ahol tartottak, ha nem vállat von és egyedül lapoz bele. Az oldalak közül egyedül akkor pillant fel, ha Femy hozzá szól, vagy mikor Edwardék megérkeznek. Akkor viszont csak rájuknéz összehúzott szemmel és nem mond semmit. Viszont füttyent egy rövidet, ezzel jelezve árnylényeinek akik eddig a két fiatal árnyékában rejtőztek, hogy ideje vissza térni. Az árnyak persze rögtön suttogni kezdenek így ha a többiek beszélgetésbe kezdenek Hero csak fél füllel figyel rájuk, miközben tekintete olyan semmibe vesző. 

Edward Yoruki kezét fogva sétált át az erdőn, vállán a lány táskájával, ami egyáltalán nem volt teher a számára. Igaz, a fiú sokszor fedezte fel a ház környékét, így nem riadt meg az éjszakai vadontól sem, de Yoruki-val más élmény volt a fák között sétálni, és felfedezni az erdő varázsát egy teljesen új szemszögből. Igaz, benne volt az az érzés, hogy minél hamarabb vissza kellene érniük a házhoz, Femy-ék, és Gweady miatt is, de nem volt szíve kiszakítani a farkaslányt erről a helyről, amely egyértelműen a része volt. Valahányszor Yoruki figyelmeztette egy-egy kiálló gyökérre, vagy nagyobb bukkanóra, a fiú egy hálás mosollyal köszönte meg, és elámult azon, hogy milyen otthonosan mozog a lány idekinn. Amikor a másik csendre intette, Ed igyekezett a lehető leghalkabban mozogni, és amikor Yoruki megmutatta neki az őzcsaládot, lélegzetvisszafolytva figyelte őket. Látott már korábban is szarvast, és más vadat az ersőben, de sosem ilyen nyugalomban, és ilyen közelről. Yoruki szavaira csendben, és érdeklődve figyelt, de válaszolni nem mert, nehogy megriassza az állatokat, így csak megszorította a lány kezét, és rámosolygott, jelezve, hogy mennyit jelent neki, hogy a lány bevezeti őt az életének ezen részébe. Miután elindultak, Edward is szabadabban mert mozogni, és miközben Yoruki-t hallgatta, a földre is figyelt a gyökerek miatt - Nem tudom azt mondani, hogy teljesen megértem, amit érzel - válaszolta neki őszintén - Ami közted, és a természet között van, az egy olyan kapcsolat, amit nem lehet csak elképzelni... De hidd el, én így is el tudlak fogadni - mosolygott rá, nem a ravaszkás bűvészmosolyával, hanem az őszintén boldoggal - Mert ez vagy te - ember, farkas, egy csodás lány - mind egyszerre! - Amikor Yoruki felé tárta a karjait, boldogan ölelte át, és beszívta a lány vad, de csodás illatát. Amikor sikerült elszakadniuk egymástól, Ed nem engedte el Yoruki kezét, hanem kézenfogva mentek el a házig. Amikor kiértek az épület körül lévő füves területre, a fiú meglátta az ablak mögött a már bent lévő Hero és Femy alakját - Úgy néz ki, Euphemia-ék már megérkeztek - mondta Yoruki-nak, majd továbbra is kézen fogva a lányt az ajtóhoz sétált, ahol gondolkodás nélkül benyitott - Megjöttünk! - szólt be, nem túl hangosan, hogy a feltehetően még fenn alvó nénit ne keltse fel.