FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Edwarddal kézenfogva haladtak át az erdőn. Málhájában, mit útközben felvettek és Ed átvett, nem csak saját cucca lapul, hanem a fiú púlcsija is, amit feje alá hajtogatott, míg eszméletlenül feküdt a földön. Az erdőben itt-ott feltűntek szentjános bogarak, mik némi fényt kibocsájtva világot adtak az ösvényeknek. Igaz egy-egy mohásabb fánál Yoruki megállt megnézni azt, hisz lenyűgözte az élővilág. Emellett pedig ott volt a foszforeszkáló sötétzöld moha színe is. Viszont mindennél jobban lekötötte, hogy Edwardra figyeljen. Ne bukjon fel kiálló gyökerekben, esetleg az avar rejtette kövekben. -Vigyázz, itt egy nagyobb gyökér.-tekintve, hogy az ő ötlete volt az állatok csapását használni felelőségget is vállalt Ed épségéért. Ugyanis meg szerette volna mutatni neki, milyen békés is tud lenni az éjjeli erdő egy állat szemén át. Hogy mi az ő valódi lételeme és természete. Fülét minden egyes neszre megmozgatta és figyelmet is szentelt nekik. Egy pillanatban lassabb tempóra váltott és mutató ujját szája elé emelte, csendesebb léptekre intve társát. Egy nagyobb bodza bokorhoz vezette, ahol legugolt. Mosolyogva húzott arébb egy ágat, amin kimutatott. Néhány ág ugyan megzavarta a látványt, de nem veszélyesen. Egy őz suta feküdt gyermekével a fűben, míg az agancsos bak a tájat pásztázta. Yoruki sokszor pislogott, hogy ne vegye észre, de Ednek erre nem volt szüksége. A széljárás nekik kedvezett, nem szagolhatták ki a vadak hol létüket. -Nem mindig fenyegető az erdő, ahogy az emberek tartják. Csak tudni kell azzal összhangban lenni.-mosolygott a fiúra, majd kicsit arébb egy fűkupacot arébb tolva egy száron több lila virágot mutatott. -Gondolom nem kell bemutatnom a Pacsirta füvet, mi a kertetekben is megtalálható. - suttogta, majd indul, ha a fiú eleget látott a vad családból és a virágból. Amint elég távolra érnek újra hangosabban beszél. -Részben ide tartozom. Részben az emberi társadalomhoz... most viszont úgy érzem leginkább hozzád. - néz vissza válla felett mosolyogva és elpirulva. -Nem tudom hogyan, vagy mi módon, de képes vagy elfogadni, hogy ilyen vagyok. -kicsit kitárja karját, mintha a fák lombjai közt beszűrődő Hold fényét akarná megölelni. Különös lidérce ő az erdőnek, mi most még túlvilágiasan hat, mint ezelőtt. Megfordúlva tárt karokkal várta, hogy Ed beérje, megölelje és újra kézenfogva haladhassanak a házig, mi ki van világítva. ~Úgy látom Femy és Hero már vissza is értek. Remélem nem vártak sokat.~

Femy-t egyáltalán nem feszélyezte az, hogy csendben, voltképpen kézen fogva haladnak az erdőben, vissza a házhoz. A beszédhez most neki sem lett volna sok kedve - egyrészt kezdett erőt venni rajta a fáradtság, másrészt a gondolatai folyamatosan a könyv körül forogtak, hogy vajon mire bukkanhattak rá Hero-val. Igazából bele sem gondolt abba, hogy merre is mennek - teljesen rábízta magát a fiúra, mivel ő magától biztosan nem talált volna vissza az erdei kunyhóhoz. Nagyjából sejtette, merre is mentek, de a sötétben, fáradtan biztosan nem tudta volna a visszautat meglelni. Biztonságban érezte magát a fiú mellett, és valahogy vele sokkal jobban érezte magát a betörés közben is, mint annak idején az iskolás haverjaival, amikor hasonló kissé törvénytelen dolgokat műveltek. Hero mellett nem kellett aggódnia, hogy elszólja magát az erejéről, és a fiú sem aggódott amiatt, hogy a lány apja tudomást szerez az egészről, és kicsapja az iskolából - sokkal inkább lehetett önmaga vele, mint korábban bármikor. Kivéve talán Yoruki-val... Amikor feltűnt előttük a ház meleg fénye, Femy kissé fáradtan elmosolyodott - Remélem. Vagy legalábbis hamar visszaérnek - mondta, miközben átbújt a félrehajtott ág alatt - Bár Edward-ból kinézem, hogy megvárat minket... - tette hozzá, miközben az ajtóhoz vezető ösvényre lépett - Szerinted... nem gond, ha csak úgy bemegyünk, ugye? - nézett Hero-ra. Más dolog betörni egy régi könyvtárba, és egy házba, ahol laknak... "De a néni azt mondta, vissza vár minket, szóval..."

Hero végig fogta Femy csuklóját, nem szólt hozzá a saját komfortos, fáradt hallgatásával burkolózott, de nem engedte el a lány kezét. Jól esett neki, hogy végre nem egyedül kell tilosban járnia és van egy bűntársa. Alapjáraton szeretett egyedül lenni, egyedül intézni a dolgait, de mindenki vágyik a társaságra néha, ez alól pedig ő se volt kivétel. Szóval csöndesen haladt az erdő sötétjében előre finoman maga mögött húzva a lányt, és a töprengésébe merülve. Hajnali 4 óra lehetett és bár ő esti bagoly volt, már kezdett kikerülni. Arról nem volt szó tegnap este, hogy ilyen sokáig lesznek el. Ha a fiú tudta volna, akkor tovább aludt volna, vagy valami. Most már nem lehetett mást tenni, mint megpróbálni a lehető legéberebnek maradni. Továbbra se bízott Edben vagy Yorukiban, habár Femyvel nem volt ennyi gondja. A kezdetektől, kezdve a szópárbajokkal sokkal jobban kijöttek és Hero valamiféle természetes bizalmat érzett felé amit persze elnyomott a bizalmatlan természete, de bizalmatlansága egyre jobban oszlott a lány irányába. Sokat segített ezen az is, hogy a lány nem sikítot vagy ijedt meg minden alkalommal valahányszor meglátta az árnylényeit. A városban egyelőre egyedül ő tudta a képességét Ivettet és Zacket leszámítva. Bár sétált volna még így egy darabig, de végül meglátta a házból jövő halvány fényt és fáradtan felsóhajtott. – Azt hiszem megjöttünk. Vajon a többiek már ide értek? – tűnődött miközben elengedte Femy kezét, hogy félre hajtsón egy ágat és előre engedje őt a házhoz.

Kör vége

---

 

Edward

Ed örült, mert sikerült nagyjából egyetértésben megegyezni a továbbiakat illetően. Végre érezte, hogy az események elkezdtek beindulni, így ő is széles mosollyal állt fel - Hát akkor, akár mehetünk is - mondta, majd amikor mindenki elindult kifelé, még gyors bekukkantott a szobájába, ahol Orion az ágyon fekve mélyen aludt. "Neki már kicsit késő van a kalandozáshoz..." - gondolta, behajtva maga után az ajtót, majd gyors léptekkel felzárkózott Yoruki mellé. Voltaképpen örült ennek a felállásnak. Femy-vel feltehetően csak egymás idegeire mentek volna, és bár igaz, hogy a sráccal szívesen elbeszélgetett volna, de a kettejük között feszülő bizalmatlanság nem segített volna sokat a kutatásban. Yoruki-val azonban eddig is teljesen jól ki jött, és szívesen erősítette volna a kezdődő barátságukat.

Hero 

Hero kissé türelmetlenül, figyelmes arcal hallgatta a beszélgetést. Már nagyon mehetnékje volt, az éjszaka volt az ő időszaka az árnyak zsongtak az erőtől és ilyenkor érezte igazán elemében magát. Végig hallgatott mindenkit és utána szólalt csak meg, nehogy belevágjon valaki szavába és ezzel húzzák az időt. - Nekem igazából mindegy ki jön velem, de amondó vagyok, hogy az infókat a közösbe dobjuk és ne párosával beszéljük meg, de végül is ez ráér később is. - Mondta kicsit sietetően, aztán Femyre vigyorgot és csettintett egyet, ezzel biztosítva, hogy Ed árnyékába is beköltözzön az egyik lényecskéje, persze ezt senki nem láthatta. Közben így válaszolt a lánynak a szemébe nézve: 
- Menjünk, és lehet mutatok majd neked valami érdekeset. - Aztán ha a többieknek nem volt több mondandója megfordult és az ajtóhoz masírozott ki az éjszakába, egyenesen a könyvtár felé. Még ilyen sötétben is jól tájékozodott, egyedül csak akkor lassított ha Femy esetleg lemaradt volna tőle, mert tudta, hogy a lány nem érzékeli az árnyakat mint ő, és nem akarta elveszíteni, hogy azzal is időt veszítsenek. 

Femy

Femy kicsit örült annak, hogy Hero egyetért vele, de az utána lévő szavak hallatán kérdő arccal nézett a fiúra. Találkoztak volna? "Vajon mikorra gondolhat...? Feltehetően nem az erdei kis találkozónkra, de akkor mikorra? Amikor még itt lakott régen? De hát az mikor volt már?!" A könyvtáras ötlet voltaképpen neki is jó kiindulásnak tűnt, bár abban biztos volt, hogy oda csak betöréssel tudnak bejutni, még ha most nincsenek is őrök. Edward gyerekes utalását egy kissé ítélkező pillantással díjazta, de ahogy Yoruki is mondta, a kettéválás talán nem is annyira rossz ötlet... - Nekem megfelel a felállás - mondta ő is, miközben felállt a kanapéról, és próbált nem feltűnően zavarba jönni a "közelebb kerülhettek egymáshoz" részt illetően - Bár a cserét illetően még meglátjuk... Kihagynám Edwarddal a közös nyomozgatást - nézett a fiúra kissé morcosan, majd Hero-ra nézett - Mehetünk? Fel akarok törni pár zárat - mondta, majd ha a fiúnak is megfelel, elindul kifelé.

Yoruki

Yoruki tudta, hogy ez csak spekuláció, amit gondol és az sem biztos, hogy igaz. Tudja, hogy a nő nem véletlen tette fel a kérdést. -Rendben! Áll fel és lentebb húzza a pulcsiját. -Edward-dal elmegyünk megnézni a szobrot. Hero, Femy mentek a könyvtárba? Tekintve, hogy ti jobban értetek a belgáshoz, mint én, valamint ketten már kicsit jobban ismeritek egymást. Ezzel is kicsit közelebb kerülhettek egymáshoz. Femy, te és Edward régi ismerősök vagytok, én viszont nem ismerem annyira. Utána viszont Femy Edwardnak mondja el, Hero pedig nekem, hogy mit találtatok. Esetleg a következő alkalommal párokat cserélünk. - mondja el véleményét. Amennyiben rá bólintanak mezítláb indul ki a házból, kissé gondolataiba merülve.

 

Edward

Ed kicsit aggódva figyelte a láthatóan felborzolt idegű Yoruki-t, aki Femy-nél keresett vigaszt. A fiú is próbálta bátorítani a lányt egy kedves mosollyal, és elhatározta magában, hogy megpróbál utánajárni a néni meséjében szereplő hölgy valódi történetének. Hátha ezzel meg tudja nyugtatni a lányt - vagy ha nem is, talál valamit, ami segíthet neki a helyzetében. Szerencsére az idős asszony nem tagadta meg tőlük teljesen a válaszadást, de - ahogy az Edward várta is - nem adta olyan könnyen a titkait... Az összetartásról szóló szavak Ed-nek kicsit mást jelentettek, mint a többieknek, hiszen régóta azt hallgatta, hogy ne egyedül akarjon fejest ugrani a titkokba, és a veszélyekbe... De úgy tűnt, a néni lát bennük esélyt arra, hogy együtt leküzdjék a gondokat. "Még ha most nem is kedveljük annyira egymást..." - gondolta, miközben vetett egy pillantást a fehér hajú srác felé. A lányokat hallgattva ő is elkezdett a feladott kérdésen gondolkodni. A város névadója után régebben kutakodott ő is, de soha nem talált túl sokat - főként gyerekmeséket, és szóbeszédeket csupán - így hamar fel is adta a dolgot, és lényegesebb dolgokkal foglalkozott. Már épp hozzászólt volna ő is a témához, amikor a másik fiú felszólalt, és Ed kicsit megakadt azon a tényen, hogy elvileg már találkoztak... "Ezek szerint régen a városban lakhatott... De nem ma lehetett, ha nem emlékszem már rá." - állapította meg, de inkább ő is későbbre tette ezt a kérdést - Akkor abban egyet érthetünk, hogy keresnünk kell valami konkrétumot Artana-ról - nézett végig a többieken, majd magabiztosabban elmosolyodott - A könyvtár voltaképpen jó iránynak hangzik... De én ha lehet, kihagynám a tiltott helyekre való beszökést. És azt a szobrot sem árthat megnéznünk - nézett Yoruki-ra, majd folytatta - Szóval... szerintem akár ketté is válhatnánk. Hogy is szokták mondani... "Váljunk ketté, és nyomozzunk"? - ajánlotta. Szívesen ellátogatott volna ő is a régi könyvtárba... de a belógás inkább Femy asztala volt. És Ed inkább tartott volna Yoruki-val, mint a másik kettővel - még ha össze kellene tartanuik, akkor is... Idő kell az összeszokáshoz.

Hero

Hero elgondolkodva húzta ki zsebéből a kezétés méregette jobb tenyerét, mikor a nő a vérvonalról beszélt. Jól tudta, hogy fontos a vérvonal, de a törést amit anno a szülei okoztak, nem volt könnyű feldolgozni, vagy begyógyítani. A nagyapja okos ember volt, a fiú biztosan tudta, hogy tud valamit a dolgokról, de lélekben még nem állt készen, hogy ellátogasson hozzá. Azt se tudta mit kezdene, ha kiderül hogy meghalt. Így hát gyáván távol tartotta magát attól a régi kastély szerű háztól amiben a nagyapja lakott mindig is. Az örökségétől, mivel egynap az ővé kéne, hogy legyen. Lehet már most is az ővé, ha az öreg halott. Hero inkább nem is mert erre gondolni, és apró szinte észrevehetetlen mozdulattal megrázta a fejét, hogy újra a beszélgetésre tudjon figyelni. A Yorukinak szóló válasz nagyrészéről így is lemaradt, és éppen akkor nézett fel újra mikor a hölgy a szemébe nézett. Álta a pillantását, és figyelmesen hallgatta további mondandóját. Mikor arról beszélt, hogy valami mélyebb és erősebb köti össze őt ezzel a három sráccal komor képet vágott. Bár már ismerte őket korábban is, hiszen gyerekként találkoztak az összefogás nem volt az erőssége. Magányos típus volt és ahoz is sok idő kellett, hogy Ivettet és Zacket közelebb engedje magához. A srácok ráadásul nem is emlékezhetnek rá, mikor találkoztak Yoruki alig lehetett több két évesnél, Edward még be se töltötte a hármat, Femy pedig 3 és fél éves volt. Ő meg már 5. Borzasztóan kicsik voltak és Heronak is csak kevés emléke volt arról a találkozásról. Biztos volt benne, hogy ők is aligha bíznak meg benne, de ahogy a nő mondta itt most nem a bizalom a kérdés. Heronak pedig mindenáron meg kellett tudnia az igazat, szóval úgy döntött hajlandó lesz bizonyos mértékig összefogni a srácokkal, de amíg nem bízik bennük, csak annyit tudhatnak amennyit feltétlenül muszáj. Főleg hogy a hölgy nem mondott semmit, hanem egy kérdéssel magára hagyta őket. Hero sejtette, hogy ez lesz, de reménykedett benne, hogy igazi válaszokat fog kapni. Nos akkor már mindegy volt, most az előtte álló feladatot kellett megoldania. Csöndesen hallgatta a két lány kezdődő beszélgetését majd ő is becsatlakozott. 
- Femyvel értek egyet, a kérdés egyértelmű, a hölgy nem egy körülírást vár, lehetséges megfejtésekkel hanem egy konkrét választ. - Végig mérte a jelenlévőket, majd lehunyta a szemét, és sóhajtott egy nagyot mintha az egész csak nyűg lenne a hátán. Aztán ellökte magát a kandallótól, és a többiek felé fordult kiegyenesedve. - Nos bár nem ez az első alkalom hogy találkozunk, egyelőre még nem bízok bennetek, de jelenleg jobban érdekelnek a válaszok, mint ez az apró próbléma. Szóval... - vigyorodott el sokat tudóan, és szemei izgatottan csillantak meg - Én most elmegyek a régi könytárba, ti meg eldönthetitek mit akartok csinálni - Bár igen bunkón hangozhatott ez a felszólalás, Hero túlajdonképpen kedvesebb volt mint általában, hiszen bejelentését, invitálásnak is lehetett értelmezni. Ha nem érdekelték volna a többiek, egyszerűen csak lelépett volna. Most várakozóan nézett a többiekre, hogy azok eldöntsék mit akarnak.