FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

Kör vége

(folytatás: Kinsey kúria)

Miközben beszélt, Femy látta a kék szemekbe kúszó árnyakat - még most is, alig tudott valamit Hero múltjáról, de sejtette, hogy az ő élete sem volt csupa süti, és szivárvány... Szívesen megkérdezte volna a fiútól, hogy mi nyomja a szívét, de Ivett és Zack melett kívülállónak érezte magát, akinek semmi joga kutakodni a másik életében, még akkor sem, ha Hero ennyit segít neki a saját gondjaival. Az elindulásukkor lévő kis közjátékra szerencsére a fiú nem kérdezett rá, így Femy határozott léptekkel, csendben sétált vissza a többiekhez. Amikor odaértek, elég furcsa kép fogadta őket - Hát itt mi történt? - kérdezte a lány Ed-től, a főldön fekvő Zack felé biccentve. A fiú válaszként csak megvonta a vállát, így Femy Hero felé fordult válaszért, de látván, hogy a srác eléggé belemerült valamibe a mobiljával, csendben megállt Ed mellett, és onnan figyelte, ahogy a szemüveges hamarosan felébredt, és végre továbbindulhattak - Mintha két külön világban lennénk... - gondolta a lány, miközben sétáltak - elől a trió, mögöttük pedig ő Ed-del, egyértelműen két külön csapatként... Femy kezdte kicsit magányosnak érezni magát, így újra eltávolodva Hero-tól - de Edward megjegyzése visszarántotta a jelenbe - Ajj, fogd be! - öklözött bele a srác vállába, némi valódi idegességgel, de hamarosan elmosolyodott, hiszen lehet, hogy egyelőre nem tartoztak egy világba Hero-val, de ahogy a fehér hajú árnyékhasználónak is megvoltak a saját barátai, és belsős dolgai, úgy neki is volt egy társaság, ahová tartozott, és ahol otthon érezte magát.

Ivett egyszavas, nem túl kedves hangvételű válaszából Ed leszűrte, hogy a lány nincs elragadtatva az események jelenlegi folyásától, így - habár lettek volna kérdései Zack-et illetően - inkább csak csendben, kissé idegesen várakozott. Nem tűnt úgy, hogy a szemüveges fiúnak valami komoly baja lenne, ennek ellenére Edward nem tudott megnyugodni - túlságosan emlékeztette a helyzet arra az esetre, amikor találkoztak a démonkölyökkel, és Yoruki feküdt így a földön... Szerencsére hamarosan megjelent Hero, és Femy is, majd a fehér hajú srác intézkedni kezdett a telefonjával. Femy kérdésére Edward csak megvonta a vállát, de, látván hogy Hero sem aggódik, lassan kezdett feloldódni benne a feszültség, és amikor végül Zack felült, és láthatóan igen elevenen felállt, végleg abbahagyta a másik srác miatti idegeskedést - Hát... Hero barátai legalább annyira problémásak, mint ő... - gondolta, nem kommentálva az eseményeket, csak a fejét csóválva felvette a telefonját a földről, és Femy mellé csatlakozva követte a triót tovább a járdán. Amikor a lányra pillantott, látta rajta, hogy mintha egy kicsit jobban lenne, így játékosan meglökte őt - Na mi van, Hero felvidított? - kérdezte kicsit csipkelődően, de hamar megbánta a dolgot, mert Femy, nem túl nőiesen bokszolt bele a vállába - Aucs... - mondta Ed panaszosan, de, miközben a fájó karját dörzsölgette, voltaképpen örült neki, hogy Femy láthatóan újra a régi.

Ivett Ed kérdésére felpillantott rá. A fiú láthatta, ahogy zöldszemei dühösen égnek, de a lánytól egy fagyos válaszon kívűl egyebet nem kapott. - Igen - majd az árnyakba mondta Hero nevét. Pár pillanattal később előbb a förös hajú, majd a fiú is megjelent. Hero rögtön tudta mi a helyzet és kérdőre vonta őt. Ivettnek persze már rossz kedve volt, szóval csak egy dühös pillantást küldött a fiú felé és nem válaszolt. Ezután a barátjuk felállt és elővette a telefonját, hogy elő csalogassa a cyberlakót. Miután Zack végre magához tért a lány dühösen felállt és tovább indult meg se várva a többieket. Utálta mikir a fiú ezt csinálta. Titkon nagyon féltette, hiszen sose lehetett benne biztos, hogy a képességét használja-e vagy nincs valami baja tényleg. Ezért mindig dühös lett mikot Zack szólás nélkül el-el ájult és nem tudott róla semmit. Néma csöndben, de dühösen sétált tovább. Nem sokára felzárkozott mellé a fehér hajú fiú is, akinek látta az oldal pillantását, de nem nézett rá. Hero átvette a vezetést és a hármas baráti társaságuk némán haladt tovább, kibővülve az lány számára továbbra is idegennek minősített duóval.

Zack nem érzékelte az eltelt perceket elvolt a telefonnal, aztán szörfözgetni kezdett a neten mikor végzett a dolgokkal. Utált némán, csöndben várakozni, jobban szeretet a neten szörfölni, vagy csak elleni egy gép segítségével. A szórakozását egy SMS zavarta meg amit persze rögtön meg is nézett. Ismeretlen számról volt, de Zack rögtön értette a tartalmát. "Elég volt, gyere ki, de előtte töröld ezt. Nem kell, hogy mindent tudjanak a képességeinkről" Kicsit csalodóttan, hogy máris mennie kell, törölte ki az SMS-t Ed mobiljából, majd vissza ugrott a saját testébe. Vigyorogva ült fel a földről - Ah ezt élveztem - nem emlékezett hogyan került oda, de már megszokta és nem akadt fen a dolgon, inkább Ivettet kezdte keresni a tekintetével. A lány azonban szó nélkül felállt mellőle, és tovább indult. Zack összehúzott szemöldökkel nézett utána, és tudta, hogy a másik most haragszik rá. Sóhajtva állt fel és Hero mellé lépve indult tovább, miközben maga elé motyogott. - Fenébe, már megint haragszik - cicceget egy sort, majd elővette a saját telefonját ami jóval újabb volt Edénél és az átküldött infókat kezdte bújni. Volt pár érdekesség, például egy ismeretlen telefonszám. 

Hero látta a lányon, ahogy megkönnyebbül, ahogy a szavai valamiféle feloldozást adnak neki és halvány mosoly kuszott a szájára ahogy a lány figyelte. Fel se fogta milyen közel áll a másikhoz, de nem is zavartatta magát. Jó és olyan természetes érzés volt számára Femy mellett lenni. Mintha mindig is ismerte volna, amiben azért volt valami. De mégis olyan volt, mintha nem maradt volna ki 12 év és mintha emlékeznének egymásra. Aprót bólintott a lány szavaira, majd mikor arról beszélt, hogy jobb elengedni a macskát ismét csak bólintot jelezvén, hogy megérti. A múlt említésénél viszont picit elsőttült a szeme. Femynek igaza volt, de félig mégsem. Ha valami olyat teszel az örökké kisérteni fog, ha valami olyan borzalom történik azt nem lehet elendeni. Az idő begyógyítja valamennyire, de mindig ott lesz a ember agyának mélyén és akár rémálomként akár egy kosza gondolatként úgyis utat tör magának. Persze Hero ezt nem mondhatta el a lánynak főképpen nem most, így ismét csak bólintott, bár kissé komorabban és szintén csak szomorkás mosollyal. A fiú figyelte, ahogy ezutána lány lehunyja a szemét és összeszedi magát. Kicsit felvidította ez a látvány, de már nem tudta kiverni a fejéből a múlt árnyékának kosza gondolatát. Amikor a lány ránézet és hátrált egy lépést, ő is felfogta, hogy talán picit közelebb állt a kelleténél, de nem tudta mit kezdjen ezzel, mert őt egyáltalán nem zavarta. - Rendben menjünk - mondta ő is és elindult volna, amikor is Femy elkapta a pólóját. A fiú kérdőn nézett rá mert látta rajta, hogy az újabb köszönet mondáson mást is akar, de végül a lány megrázta a fejét és előre sietett. Hero talán álldogált volna még pár pillanatig a történteken töprengve, ha nem hallja meg az árnyékain keresztül Ivett ideges hangját. Egy pillanat alatt Femy után indult és mikor odaért Zack mellé rögtön átlátta a helyzetet és a fejét fogta. - Miért engedted neki? - Kérdezte a fiú egyértelműen Ivettől,de nem bántóan, majd leggugolt a barátja mellé és megkocogtatta a telefon kijelzőét. Bár Zacknek általában semmi nyoma nincs a cyber világban és a külső szemlélők számára láthatatlan Hero mégis tudta, hogy odabent van. A fejét rázva állt fel miközben előhúzta saját telefonját majd Ed telefonszámára írt egy rövid sms-t. "Elég volt, gyere ki, de előtte töröld ezt. Nem kell, hogy mindent tudjanak a képességeinkről" Ezután eltéve a telefont várakozóan figyelte a fiút. Zacknek pár pillanat múlva kinyilt a szeme és vidáman ült fel, miközben kinyújtozott. - Ah ezt élveztem - mondta és Ivettet kereste, de addigra a lány már felállt és tovább indult. Hero csak a fejét rázta, és ha Ed vagy Femy kérdezni akart volna, csak leintette őket. - Jobb ha megyünk - mondta és a zöldszemű lány után indult. 

Zack válasza elég homályos volt, és nem nyugtatta meg teljesen Ed-et, de végül odaadta a telefonját a szemüvegesnek. Nem tárolt rajta túl sok személyes információt, így nem félt attól, hogy a másik srác valami kínosat, vagy problémásat - ennek ellenére azért odafigyelt Zack minden mozdulatára. Amikor meglátta az ismerős mosoly szerűséget, és a sokatmondó tekintetet, szólt volna, hogy inkább mégis visszakérné a mobilját - de Zack a következő pillanatban Ivett karjaiba zuhant, aki óvatosan a földre fektette - Hé, minden rendben van vele? - kérdezte a lánytól, miközben egy kis aggodalommal a hangjában nézte a földön fekvő srácot, és szinte el is felejtette a mobilját. Ha Ivett válasza nem adott okot több aggodalomra, akkor Ed a körmét rágva várt, hogy most hogyan tovább... Hallotta Ivett csendes megszólalását, és sejtette, hogy valamilyen módon szólt Hero-nak, így néha arra felé tekintett, amerre a srác, és Femy korábban eltüntek - Nem egyszerű ezzel a hármassal...

Hero meglepően türelmesen hallgatta meg Femy-t, és várta meg, amíg egyáltalán átgondolta a dolgokat, ami igen jól esett a lánynak. Hiába volt a srác laza, és sokszor nemtörődöm, a vörös hajú tudta, hogy ha kell, akkor képes együttérző, és figyelmes is lenni. Amikor Hero odalépett hozzá, Femy nem tántorodott hátra, hanem várakozóan hallgatta a másik szavait - az apjával nem tudott beszélni a macskája halála mögött rejlő sötétebb dolgokról, de most végre kimondta valaki azokat a szavakat, amiket hallani szeretett volna. Hogy nem az ő hibája volt.... Miközben a ciánkék szemeket figyelte, a torkát megint összeszorította a kitörni kívánkozó sírás, de Femy erőt vett magán, és nem engedett utat a könnyeknek - Köszönöm... - mondta, miközben kicsit megdörzsölte a szemét a kézfejével - Ez... sokat jelent nekem - nézett hálásan a fiúra, aztán egy mélyebb sóhaj után így folytatta - Azt hiszem, jobb lesz, ha elengedem Nightingale-t... Bárhol is van most, biztosan egy boldog, és szép helyen van. És nem ragadhatunk le örökké a múltnál, nem igaz? - mosolygott a fiúra kicsit szomorkásan. Gyakran gondolt így az édesanyjára is, aki - már ha létezik Mennyország, vagy más túlvilági hely - akkor biztosan ott vár rájuk, angyalokkal, meg hárfával, meg mindenféle más giccses dologgal körülvéve. És most már talán a fehér macska is mellette van... Femy ezután egy pár pillanatig lehunyta a szemét, hogy a fejében valójában félretegye a szomorúságát, és az idegességét, aztán egy újabb mélyebb levegő vétel után Hero-ra nézett - és rájött, hogy egy kicsit talán túl közel állnak egymáshoz - Azt... azt hiszem, ideje lesz visszamennünk a többiekhez - mondta, már csaknem a szokásos hangvételével, miközben hátralépett egy kicsit - Már biztosan várnak... - Ha Hero egyetértett a dologban, és elindult volna visszafelé, Femy még gyorsan megfogta a felsőjét, és kicsit halkabban így szólt - Tényleg, köszi mindent... - A lányon látszott, hogy szeretne még valamit mondani, vagy kifejezni valahogy a háláját Hero felé, de inkább megrázta a fejét, majd elengedve a ruhadarabot előre sietett, ezzel is próbálván elrejteni a zavarát, és az arcán megjelenő kis pírt, amit a gondolatai okoztak.

Ivettnek megint beigazolodott a sejtése. Amint Zack átvette a telefont a rossz érzése felerősödött és végig a fiún tartotta a szemét miközben az a telefont forgatta. Mikor amaz felnézett Edre meglátta azt amit nem akart. A bajt ígérő tekintetet és mosolyt, amit Zack Herotól tanult. Ivett rögtön mozdult és a fiú mögé lépett, aki egy pillanattal később bele is ájult a karjába. A lány a vállánál fogva tartotta és az eddig az arcán ülő semmit mondó kifejezést felváltotta a dühös homlokráncolás. Ivett nem szokta kifejezni az érzéseit, de ilyen helyzetekben elő fordult. Lassan és óvatosan leengedte a fiút a földre, de csöndben és némán volt mérges. Nem mondott semmit Ednek, ha csak az nem kérdezett, és inkább a földre vetülő árnyékra villant a pillantása. - Hero! - mondta ki halkan, figyelmeztetően és kis adag dühvel a hangjában. Tudta, hogy a fiú meg fogja hallani, és nem sokára visszajön, hogy kiszedje Zacket a saját kis világából. Ő maga nem szerette amikor a fiúk ezt csinálják, és minden megbeszélést vagy figyelmeztetést mellőzve cselekednek hirtelen és váratlanul, ráadásul úgy hogy veszélybe is sodorhatják magukat. Az se tetszett neki, hogy volt egy igen egyszerű de igen fontos tervűk mára és már most megszakították a külön akcióikkal.

Zack figyelte ahogy a srác előveszi a telefonját, majd legyintve nevetett. - Ugyan dehogy, egyszerűen csak érdekelnek az elektronikai kütyük, és kiváncsi vagyok rá, hogy a ház milyen hatással van a telefonodra - mondta, és ha a fiú oda adta neki a telefont, akkor forgatva kezdte nézegetni. Régebbi típusú okos telefon volt, érintő képernyővel. Zack jobban szerette az új darabokat, de megbecsülte a régieket is. Felnézett a telefonról Ed szemébe és ha a fiú őt nézte, megláthatott benne valamit Heroból. A szeme villanását és a szája sarkának hasonló görbülését. Ivett rögtön észrevette. Zack nem mindig volt olyan sunyi és előre tervezős mint a barátja, de neki is voltak trükjei és azért szeretett velük szorakozni. Kezébe fogta a telefont mintha fel akarná oldani, aztán egyszerűen mint aki elájult kezdett hátra felé dölni. Szerencsére a vörös hajú lány már előbb mögé helyezkedett és vállainál fogva elkapta az eldölő fiút, majd lassan a földre fektette. Zack ezt már nem érzékelte, beszippantotta a virtuális világ. Könnyűszerrel eligazodott, a régebbi típusú telefonban, és egymás után böngészte át az adatokat, hátha talál valami hasznosat, na meg persze kereste a rendellenességet amiket a ház okozhatott. Amiről azt gondolta, később talán jó jöhet azt átküldte magának. Például hívás előzményeket, és az összes elmentett számot, a jegyzeteket, és a netes előzményeket. Ő nyugodtan el volt miközben fogalma sem volt mi zajlik a való világban. Az elején mikor felfedezte képessége ezen ágát, féltette a testét, de amióta Ivett és Hero mellette voltak, egyszer sem félt attól, hogy bármi baja esik. Amúgy is szeretett a cyber térben lófrálni, csak innen nehezebb volt csöppet a kommunikáció.