FŐOLDAL       IGÉNYLÉS       SZABÁLYOK       KARAKTEREK       JÁTÉKTÉR

 

Ed nem sokat tudott leolvasni Hero aráról, de sejtette, hogy nincs ellenére az, hogy végül nem szálltak vitába vele. Yoruki és Euphemia kis piszkálódását mosolyogva hallgatta - Akkor azt hiszem lányok tömegeit leszek kénytelen visszautasítani... - válaszolta a fiú a fakraslány megjegyzésére, de aztán nevetve állt fel a fotelből. Türelmesen megvárta, amíg Yoruki végez az összepakolással, aztán újra kézen fogta a lányt - Ugyan, dehogy haragszom - mondta a lánynak, habár kissé kíváncsi volt arra, miért nem akarja Yoruki bemutatnő őt a szüleinek. "Bár még elég új a kapcsolatunk is, tehát valahol érthető..." . A lány ajánlatát hallva kicsit felnevetett - Tökéletesen illik hozzád az a hely - válaszolta, majd elindult kifelé az ajtón Yoruki kezét fogva - Szerintem tökéletes lesz - Kicsit aggasztotta a szomorú tekintet, ami a felemás szemekben felvillant, de remélte, hogy méltó ember lehet ahhoz, hogy Yoruki rá merje bízni az életének sötétebb részeit... Abban biztos volt, hogy neki most már nem lesznek titkai a lány előtt. Kifelé menet egy füttyel magához hívta Orion-t, aki előttük ugrálva, szimatolva és szaladgálta kísérte el őket a Drüádok áldásához.

Látta Femy-n hogy pontosan emlékszik a történtekre. Pontosabban, hogy mennyi baja volt ebből Mr. Blaknek. Ő nem akart rosszat, csak szabadságra vágyott, amit megvontak tőle. Femy válaszára bólintott, tudta, hogy ha olyan, fogja keresni. -Hát... hamarosan itt a tél... -tette meg az óvatos megjegyzést egy ravasz vigyorral fűszerezve. Edward megjegyzésére pedig kisé hisztis hangon ugyan, de ugyan úgy vigyorral felel. -Nana, még a végén féltékeny leszek. Monogámia van, nem háremtartás. - ennek ellenére fogadta az ölelést és mikor feláll puszit nyom az arcára. A két távozótól elköszön és a málhába teszi Femy kimonóját, Edward pulcsiját amit összebagózott és a saját széthagyott cuccait. -Ez így van. Ha nem haragszól, nem mutatlak be otthon.~Még nem tudsz eleget. Meg ott van apa is.~ Nézett a fiú kék szemeibe majd egyből eszébe jutott egy hely. -Mit szólnál a Drüádok áldásához? Nyugodt környék és kellemes hűvöst nyújt a fa nagy lombja. Ott kitárgyalhatnánk a kis dolgainkat. - mondta végig a fiú szemeibe nézve ám egy kicsit szomorúan is. Még senkinek nem teregette ki a lapjait.

Yoruki legutóbbi büntetésének felemlegetésére Femy kicsit elhúzta a száját. Habár nem volt jelen az esetnél, de tökéletesen emlékezett a felháborodottságra, amit a farkaslány kitörése okozott, és az apja feszült arckifejezésére azokban a napokban, amíg elsimította az ügyet - Mindenképp - mosolygott vissza Yoruki-ra, de tudta, hogy inkább vállalja ő a komolyabb büntetést, mint hogy okot adjon a tanácsnak arra, hogy a barátnőjét veszélyesnek titulálják. "Nélkülem is elég baja van Yoruki-nak...". Szerencsére Yoruki, de még Edward sem állt le vitatkozni Hero-val, hanem mind a ketten a maguk módján, de elfogadták a fiú kikötését. Yoruki kis cukkorlására Femy is elvigyorodott - Majd ha fagy! - vágott vissza a barátnőjének. Eddig nem igen izgatta a szerelem kérdése, és úgy volt vele, hogy az egyetemig nem is nagyon akar szerelmes lenni, mert csak a baj van egy ilyen kapcsolatta. Viszont... Valamiért akaratlanul is Hero arca jelent meg előtte, és már majdnem el is pirult a saját gondolatai miatti zavarában, amikor Edward is közbeszólt - Féltékeny? Hogyis ne! - nézett a fiúra, teljesen elfeledve a zavarát - Ha te lennél az utolsó férfi a Földön, akkor sem! - mondta makacsul, de azért mosolyogva, majd megfordulva lendületes léptekkel kiment a házból. Szerencsére Hero nem rohant el egyből, így Femy meleltte lépdelve haladt az erdőben. Egy idő után kezdte kicsit feszültnek érezni a csendet, de mielőtt kitalálhatta volna, milyen témát hozzon fel, vagy esetleg, hogyan kérdezhetne rá arra, ki is a fiú pontosan, rezegni kezdett a telefonja. "Ah, újra van térerő..." - örült meg egy pillanatra, de amikor a kijelzőre nézett, az arca inkább olyan volt, mint aki most kapta meg a katonai behívóját... "16 nem fogadott hívás, és 8 üzenet... Vajon Yoruki-éknek van katanájuk...? Talán most még a harakiri is jobb lenne, mint apának magyarázkodni..." sóhajtott egyet, és inkább lenémítva visszarakta a telefont a zsebébe. Hero hangjára kérdőn nézett a fiúra, de a szavait hallva csak elmosolyodott - Ne aggódj, nem vagyok én sem olyan elveszett a titkok kiderítésében, mint gondolnád - válaszolta, miközben átbújt az ág alatt, amit Hero félrehajtott - Nem maradsz sokáig Mr. Titokzatos Atherol - tette még hozzá. Amikor kiértek parkba, Femy kisöpört pár levelet a hajából, majd meglepetten nézett a fehér hajú fiúra. Nem igazán tudott mit felelni a srác utolsó szavaira, így csak kérdő tekintettel nézett utána... de aztán kiszúrta az élénk hajú lányt, akit korábban a fesztiválon is látott. "Cöhh... mintha olyan nagyon érdekelne, ki is ő valójában... Foglalkozzon csak vele a barátnője, mi miatt ilyen depis, ha a családjáról van szó" - gondolta a két távozó után nézve, kissé morcos tekintettel, majd egy gyors mozdulattal megfordult, és zsebre dugott kézzel elindult hazafele.

Hero bár nem mutatta ki belül nagyon megkönnyebbült, hogy a többiek nem estek neki és elfogadták amit mondott. Bár így is, úgy is az lett volna amit ő akar, de azért ez a megoldás mégis csak egyszerűbb és barátságosabb volt. Az arca kifejezéstelen volt, amíg a többiek beszélte, majd egyszerűen biccentett egyet. Jelezve, hogy megértette amit mondtak, aztán jobb kezének mutató és középső úját a homlokához érintette, majd intett egyet búcsúzás képpen. Aztán kifelé indult. Mivel Femy se akart maradni, amint kiértek a házból Hero hozzá igazította a lépéseit. Nem szólalt meg és szinte végig az erdőt bámulta maguk körül. Csak egyszer kapta elő a telefonját, és pötyögött be rajta valamit, mikor már elég messze kerültek a háztól aztán ment tovább szótlanul. Végül mikor már tudta, hogy nincsenek messze a parktól ahonnan tegnap este eljöttek, így szólt Femyhez anélkül, hogy ránézett volna. -Tudod hercegnő, nem lesz nehéz kiderítened a múltam itteni részét, ha tudod hol keresd, és kitől kérdezd - A kezét kihúzva a zsebéből félrehajtott egy ágat, hogy előre engedje a lányt a parkba. Mikor kiléptek a körbetekintett és meglátta amit keresett. Az arcán halvány mosoly jelent meg, de ahogy amijen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant. Mielőtt elindult volna, megfogta Femy könyökét ezzel megállítva őt, felé fordult, és a házban történtek óta először nézett ismét a szemébe. - Csak nehogy megbánd! - ennyit mondott összesen, és száján egy szomorkás mosollyal elfodult a lánytól. Elindult arra amerre Ivett várta őt. A másik vörös hajú lány ott állt az egyik ösvényen és Heroékat figyelte. A fiú nem szólt vissza a Femyhez, mindössze miközben már elfelé sétált felemelte a jobb kezét búcsúzásképpen. Aztán Ivett mellé ért, és elsétáltak haza felé. 

Edward-nak kevésbé tűnt fel Hero hallgatása, mint a lányoknak. Őt túlságosan lefoglalták a saját gondolatai, semhogy a fiú reakciójával foglalkozzon. A nagymamája szerencsére nem utasította vissza Yoruki kérését, aminek Edward is örült, hiszen így csak többször találkozhat majd talán Yoruki-val. Megmutathatja neki a ház környékét, és együtt kertészkedhetnek odakinnt hármasban... Ed látta maga előtt, ahogy ő, és a két legfontosabb ember az életében kint térdel a napsütésben, a gyógynövényekkel körülvéve... Ez a kép elég volt, hogy egy kis mosolyt tudjon csalni az arcára, és elfeledtesse vele a korábbi haragját. A lányok bűntetésről szóló beszélgetését is mosolyogva hallgatta - ő valahogy mindig meg tudta úszni a bűntetést, még Mr. Blake részéről is...  A fehér hajú fiú határotott nem-jét hallva összeráncolt homlokkal nézett Hero-ra. Ha egyedül lett volna, ő biztosan nem hagyta volna ennyiben a dolgot... "Miért ellenzi ennyire a dolgot?" - nézett a srácra úgy, mint aki kész felszólalni a döntése ellen... De aztán ahogy Femy-t és Yoruki-t hallgatta, belőle is elszállt a kötekedés - Legyen... - mondta sóhajtva, majd elmosolyodott a szokásos, Ed-es mosolyával, ami a mai nap nem igazán volt látható rajta - Vedd úgy, hogy elfogadjuk a kihívást. De remélem egy hét múlva te is készen állsz a válaszokkal, amiket ígértél - emlékeztette Hero-t a démonkölyköt illető ígéretére. Femy piszkálódására ő csak elnevette magát, és magához ölelte Yoruki-t - Ugyan már, szerintem Euphemia csak féltékeny - cukkolta ő is a vöröst. Amikor Yoruki felé nyújtja a kezét, gondolkodás nélkül nyúl utána, és akkor sem engedi el, ha már felállt a fotelből - Na és... merre? - kérdezte a lánytól - Gondolom, nem akarsz visszamenni a kollégiumba...

Jól esett neki, hogy Ed simogatni kezdte kezét. Ujjait a fiú ujjai közé helyezné, ezzel összekulcsolva kezüket. Femy válaszára bólintott. -Ahogy gondolod. Tudod, hogy a legutóbbi koleszfogságom is majd nem tragikusan végződött. - hántorgatta fel kicsit a múltat. Már nem is tudta miért kapott egy hétre hús elvonást és kimenő megvonást. Nos ez farkasa számára egyáltalán nem volt kedvező. A harmadik napon mikor a nevelő bement hozzá nekirontott, megharapva a karját és kirohant az épületből. Azóta nem szolgalt rá a büntetésre. -Amennyiben majd kellenék valamiben, csak szólj.-mosolyodott rá barátnőjére, majd Hero viselkedését igyekezett tanulmányozni. Orrára kellett hagyatkoznia, de nem teljesen tudott. Tekintve, hogy mellette harag bűze elegyedett a szerette illatával. Mikor Hero "kirohant" a csendjéből és az öregről kezdett mesélni Yoruki fülei megmozdúlnak, farkát óvatosan csóválja. Arcára különös mosoly ül. Amikor az idős férfiről beszélt megérzett egy apró dolgot és hanglejtést is. Minimálisat ugyan, de már biztosra vehetett egyfajta kapcsolatot. Rokoninak mondaná, hiszen ezt hallotta L néni szavaiban a tűznél, vagy mikor Femy az apjára utal a büntetéseknél.-Ám legyen, bizalmat adok neked. Egy hét múlva várom a találkozást.- mondta majd "visszaállt" normál viselkedésére. Ezt Ednek is nyomatékosította, hogy nincs itt az ideje kötekedni. Femyre nézett és egy nagy lefegőt fújt ki. -Fú, te... Ha tudnád mennyire várom, hogy találj magadnak valakit. -vigyorodott barátnője felé, hanglejtése játékos, ahogy arca is. Feláll a fotel karfájáról és kezet nyújt Edwardnak ezzel indulásra invitálva a fiút.

Ahogy azt Femy várta, Edward pontosan tudta, hol lakik Nicholas Kinsey, bár kicsit meglepte, hogy a fiú máris indulni akar. Yoruki szavaival ő is teljesen egyetértett - Pontosan. Szerintem se ártana egy kicsit várni, mielőtt ajtóstól rontuk a házba - bólintott ő is. "Ráadásul ha ma sem megyek haza időben,búcsút mondhatok a nyaram hátralévő részének... Így sem biztos, hogy nem leszek beiratva egy latin kurzusra augusztus végéig..." - húzta el kicsit a száját a lány, majd Hero-ra nézett. Furcsállta, hogy a fiú eddig nem szólt semmit a dologhoz, és amikor ránézett, meglepetten állapította meg, hogy egyáltalán nem néz ki úgy, mint aki örül a fejleményeknek. Sőt... kifejezetten feszültnek tűnt. Femy kérdőn nézett rá, de nem szólt semmit, mert Loreley néni eközben köszönt el tőlük. Yoruki kérése őt kevésbé lepte meg, hiszen tudta a lányről, hogy imádja a természetet és a gyógynövényeket, és valószínüleg Loreley néninél senki sem lakik közelebb az erdőhöz, és az abban élő mindenféléhez. A barátnője ajánláta jól esett neki, de nem szerette volna belekeverni a dologba őt is - Köszi, de nem szükséges. Még a végén te is kapnál valamilyen büntetést... Megszoktam már a dolgot, hidd el, úgyhogy nem lesz nagy gond - mosolyogott hálásan Yoruki-ra, bár annyira nem volt biztos benne, hogy olyan könnyen megússza a dolgot... Hero hirtelen felszólalására meglepetten nézett felé, de örült, hogy a fiú végre kitört a feszült csöndjéből, és megosztja velük is a dolgokat. Ő nem ijedt meg annyira a kék szemekben táncoló árnyaktól, hiszen látta azoknak a kedves oldalát már - de azt érezte, hogy semmi jót nem jelentenek. Nem értette, miért is tiltakozik Hero ennyire az öreg meglátogatásától... de aztán eszébe jutott valami - "Várjunk... Hero régen a városban élt... Lehetséges, hogy a rokona lenne?" - A fiú szavai, és a kacsintás csak megerősítette benne a gyanút, hogy igaza lehet... - Szörnyűek vagytok... Mindenki csak titkolózik - sóhajtott egyet, kissé tettetett panaszkodással, majd felállva Yoruki-ra és Edward-ra nézett - Nem baj, ha nem várlak meg titeket? Most már tényleg ideje lesz elindulnom... - nézett a barátnője szemébe - Nektek meg biztos van megbeszélni valótok... Nem zavarnám a párocskát - mondta nevetve, majd intett kettejüknek, és elindult ő is kifelé.

A hölgy látta Femy arcán, hogy egyáltalán nem lepődött meg a Kinsey név hallatán, így gyorsan kiderült, hogy a többiek nem tudják a fehér hajú fiú pontos kilétét. A néni tekintete ezután Hero felé fordult, akit láthatóan kissé lesokkolt a dolog... De nem akarta megszólítani, vagy más módon felhívni erre a többiek figyelmét. "Hadd döntse el ő, hogyan kezeli ezt a helyzetet." - döntötte el magában, majd az unokája felé fordult, aki viszont a kelleténél kissé indulatosabban is reagált a dologra. Loreley nem akarta, hogy a fiatalok csak úgy rátámadjanak Nicholas-ra... De szerencsére a farkaslány sem akarta elsietni a dolgokat, és a hölgy megkönnyebbülten engedte ki a levegőt, amikor Ed is visszakozott az azonnali indulást illetően. "Még jó, hogy így egymásra találtak..." nézett a két fiatalra, majd felállt, hogy távozzon. A barna hajú ány kérdése kissé őt is meglepte... De nem tartott sokáig, míg megértette, mire gondol a fiatal - Nem tudom, hogy van-e mit tanítanom neked, drágám... De természetesen bármikor szívesen látlak - mosolygott rá szelíden - Úgy is a napokban terveztem leszedni a maradék zsályát.. - tette még hozzá, majd miután Hero felé is vetett egy utolsó, bátorítónak szánt pillantást, Orion-t előreengedve kiment a kertbe. "Remélem minden rendben lesz ezekkel a gyerekekkel..." - nézett fel a kék égre, kissé aggódó arckifejezéssel, majd egy sóhaj kíséretében elindult hátra, folytatni a délelőtti munkáját.

Hero egyre növekvő rossz érzéssel hallgatta a néni leírását. Végig az arcát figyelte, és amikor Femy felé fordulva kimondta a nevet, már sejtette. Mégis hitetlenkedés lett rajta úrrá, és teste szinte megmerevedett az idegességtől. Előre fordult és a tekintete a semmibe bámult, ahogy összeszorított szájjal, próbálta vissza fojtani az érzéseit na meg az árnyékait. Feszült csend telepedett rá, és továbbra sem nézett senkire, de figyelmesen hallgatta a mondandójukat. Femy érdeklődönek tűnt, de nem sietett sehová, nem úgy mint Ed. Hero majdnem elveszítette egy pillanatra a kontrolját a semmit mondó arca és árnyai felett. Amik legszívesebben már izgatott táncot lejtettek volna és készen álltak, hogy megvédjék a fiút bármitől. Szerencsére Yoruki visszafogta a másik fiút, és elterelte a beszélgetést. Hero pedig a szeme sarkából látta a kány felé forduló arcát, de továbbra is egy pontra bámult. Próbált nem kiakadni, de nem túl nagy eredménnyel. Mindenesetre megvárta amíg anéni elhagyja a helyiséget, majd valamennyire összeszedvén magát, felnézett Edék felé. - Nem - közölte a hangjában újfajta passzív-agresszívitással és hihetetlenül makacsul. Az arca elhatározottá és kissé talán félelmetessé is vált. A szemeiben valami sötétség táncolt. - Nem megyünk oda - közölte egyszerűen, miközben ellökte magát a kanapétól és az ajtófelé lépett, majd megfordult és karbafont kézzel neki dölt a neki jobb oldali ajtófélfának. - Legalábbis egyelőre biztosan nem - javította ki magát kissé. Egy dologban biztos volt. Nem enged senkit a nagyapja közelébe amíg nem beszélhet vele személyesen négyszemközt. A fiú gyors fejszámolást végzet majd kibökte. - Egy hét. Egy hét múlva elviszlek titeket hozzá. Addig is - sötét mosolyra húzodott a szája és a szemében árnyak táncoltak - próbáljátok meg kideríteni, ki is vagyok valójában. - vigyorodott el, és rákacsintott Femyre. Ő már készen állt az indulásra, de ha a többiek veszekedni akarnak vele arra is. Egy biztos ebből most nem fog engedni, bármi is legyen az ára.